Család

A Babai régi katolikus család, a család másik, református ága a Babay névváltozatot használta. A katolikus író azonban következetesen Babay József néven közölte írásait.

Nagyszülei, anyai: Babai István (1833. dec. 11. Nagyatád–1919. máj. 4. Nagyatád. Temetés: 1919. máj. 5. Nagyatád) takácsmester; Babai Pál és Csicsek Rozália Anna fia, Onódi/y Teréz (1845. Nagyatád).

Szülei: édesanyja: Babai Anna (= Onódi Anna, 1866. jún. 13. Nagyatád–1940. máj. 27. Nagyatád) varrónő.

Nevelőapja: Dolenecz István (†1923. febr. 12. Nagyatád) takarékpénztári tisztviselő, főkönyvelő; Dolenecz István és Onódi Katalin fia.

Onódi Katalin valószínűleg Onódi Teréz testvére volt.

Felesége:

1. 1935. márc. 10.–1936. aug. 9.: Bakody Ilona (1911. jan. 30. Bp.–1979. aug. 23. Baltimor City, Maryland, Egyesült Államok), dr. Bakody Aurél (1886. nov. 2. Bp.–1977. nov. 5. Baltimor City) orvos, neurológus, egyetemi tanár és van Royen Ilona (1890. nov. 21. Versec, Temes vm.–1990. jan. 17. Baltimor City) leánya. Elvált.

Bakody Aurél lipótmezei elmegyógyász főorvos volt, ő készítette el Szálasi Ferenc „nemzetvezető” elmeorvosi szakvéleményét (még 1939-ben).

Bakody Aurél nagyapja: Bakody Tivadar (1825. máj. 4. Győr, Győr vm.–1911. márc. 29. Bp.) orvos, a Nemzeti Torna Egylet (NTE), az első magyar sportegyesület megalapítója (1863).

2. 1949–1956. júl. 19.: dr. mindszenti Rákosy Eugénia Magdolna (1911. okt. 8. Pécs, Baranya vm.–1986. máj. 8.) dr. Rákosy Imre (1868. júl. 12. Trieszt, Ausztria–1945. jan. 25. Bp.) kúriai bíró, a konstantinápolyi konzuli főtörvényszék elnöke és felsőeöri Hegedűs Hedvig (1874. Szentdénes, Baranya vm.–1943. nov. 5. Bp. Temetés: 1943. nov. 8. Pécs, Családi Sírbolt) leánya.

Gyermeke, leánya: dr. Vitáné Babay Bernadette (1953. ápr. 10. Gyöngyös, Heves m.) írónő.

Iskola

A nagyatádi polgári fiúiskolában (1908–1912), a kiskunfélegyházi állami tanítóképzőben tanult (1912–1916), ún. hadi bizonyítványt szerzett (1916. máj.), bevonult, az I. világháborúban a 29. honvéd gyalogezredben szolgált (1916. máj. 31.–1918), tartalékos hadnagyként szerelt le.

Leszerelése után egy rövid ideig a Pécsi Jogakadémia hallgatója, tanulmányait nem fejezte be.

Életút

1920-tól újságíró, a pécsi Baranya c. lap szerkesztője (1920), a Világ (1922–1925), a Magyar Hírlap (1925), Az Újság munkatársa (1925–1935), a Magyarság (1935–1938), a Magyar Nemzet belső munkatársa (1938–1944) egyúttal az Új Idők főmunkatársa (1935–1944).

A II. világháború után munkáiból élt, írásai, kisprózái, publicisztikái 1949 után nem jelenhettek meg, 1950-ben új családjával, második feleségével Zaránk (Heves m.) tanyavilágába telepítették ki. Már súlyos betegen tért vissza a fővárosba, ott is hunyt el (1956-ban).

Babay József regényeiben és színműveiben  a magyar falu népmesei elemekkel átszőtt idillikus ábrázolója, művei „somogyországi”, nem ritkán nagyatádi ihletésűek. Népszerű ifjúsági és meseregényeket is írt, közülük Kis Pék Peti és Fúró Feri kalandjai a magyar gyermekirodalom klasszikusai. Legismertebb ifjúsági műve a Három szegény szabólegény (Vándorlegények c. regénye alapján, 1956). 14 filmforgatókönyvet írt, közülük a legnépszerűbb a Gábor diák (1955).

Babay József pályafutásának kezdetén – újságírói munkássága mellett – verseket írt, kevés sikerrel. Kisebb, kudarcos prózai próbálkozásai után az 1932-es év azonban írói ismertségének éve lett. Ekkor mutatták be Veronika c. színművét, és ebben az évben jelent meg első regénye is, az Istenem így élünk. Veronika története Babay József eredeti meséje. Veronikát, a szép falusi leányt, két megbecsült legény kéri meg – egy napon és egy órában. A leány ugyan Derék Sándorhoz vonzódott, de nem mondhatott nemet a daliás Büszke Jánosnak. Veronika nem tudta, hogy mitévő legyen? Segítségére sietett Mári néni, a csodatudású javasasszony, aki a régi szokás szerint álomlátóport készített a legények számára. Aki a poklot látta álmában ettől a portól, az a legény örökre elbúcsúzhatott szerelmétől és az életétől is, ám az, akinek álmában a mennyek országa jelent meg – azé lett Veronika. A daliás Büszke János azonban eladta lelkét a pokolban, cserébe azt hazudta, hogy a mennyországban járt ő is. Az ügy a falu bírósága elé került, hisz ketten nem álmodhatták ugyanazt – valaki nem mondott igazat! Végül Mári néni bogozta ki az ördögien megkötött igazságcsomót, és leplezte le a hazugságot. Veronika a valós mennyországot látó legényé lett… Babay már első művében, színdarabjában is hazája, „Somogyország” népének legendáit, hitvilágát dolgozta fel (a szereplők eredeti somogyi népviseletben játszottak, Pausperl Teréz a Nemzeti Színház fővarrónője jelmezeiben, a címszereplő Somogyi Erzsi, a kérők: Abonyi Géza és Lehotay Árpád, a darabot Horváth Árpád rendezte). Míg a Veronika a Somogy megyei hitvilágra épülő mesejáték, az Istenem így élünk egy mai Somogy megyei kisváros életét mutatja be szociográfiai élességgel. A regény története mégis hasonlít a színmű meséjére. A főhőst itt is Veronikának hívják, aki nem tud dönteni két szerelme, egy asztalos és egy mérnöki diplomával rendelkező községi írnok között…

Babay József legismertebb – több nyelvre is lefordított regénye – a Rózsafabot (1935). A vak Katalin és a csúnya, himlőhelyes fiú szerelmének idilli kisvárosi története – a kortárs kritikus szerint – „olyan, mint a prózába öntött vers vagy a papírra vetett szimfónia.” A regény valójában Sipos Katalin, Meller órásmester fogadott leányának története, aki hároméves korában vesztette el látását. Katalin másként „látta” és képzelte el a világot, mint amilyen az egy látó ember számára volt. Kis rózsafabotjával biztosan járta a környék útjait, a bot vége volt a tizenegyedik ujja. Ha a botot rátette valamire, pontosan tudta, hogy fát, füvet, deszkát, falat vagy eleven, élő testet érintett. Ez a természetfeletti adomány vitte őt a mindent „megszépítő, rózsaszínbe borító szerelem” karjaiba. Az ártatlanul két év börtönbüntetésre ítélt Pálos Viktor a városba költözött nagybátyjához, Berek Istvánhoz, a helyi fűszereshez. A börtönviselt csúfarcú fiatalembert mindenki elkerülte, kivéve Katalint, aki barátsággal fogadta őt, kifinomult ösztönével megérezte, hogy a fiú ártatlanul bűnhődött. Viktor beleszeretett Katalinba, Katalin szintén vonzódott hozzá, jóllehet őt Bosnyák Józsihoz, egy mosónő lusta és gonosz fiához szánták. Nemsokára a kisvárosban betörtek Berekékhez, s a gyanú természetesen a „börtöntöltelék” Viktorra terelődött. Katalin azonban rózsafabotjával leleplezte az igazi tettest, s megmentette szerelmét az újabb börtöntől. Berekné hálából meggyógyíttatta Katalint, aki visszanyerte látását. Viktor viszont úgy gondolta, hogyha Katalin meglátja csúf arcát, már nem érezhet szerelmet iránta – megpróbált elmenekülni előle. A szerelmes leány azonban felismerte őt és boldogan sietett hozzá. A regényből nagysikerű filmet forgatott Balogh Béla (A főszerepeket Szeleczky Zita és Tímár József játszotta a forgatókönyvet maga Babay írta.) A történet kicsit hasonlít Chaplin Nagyvárosi fények (1931) c. némefilmjére, ami egy börtönbe került csavargó és egy vak virágáruslány szerelméről szól.

Emlékezet

Babay József Nagyatádon született, törvénytelen gyermek volt. Rajongásig szeretett édesanyja szegény varrónő volt, a család az Iskola utcában lakott, nagyapjánál. Anyjáról több kisebb elbeszélést és verset is írt, halála nagyon megviselte: „elfáradt a szíve szegénynek, lerogyott az atádi öreg ház udvarán a földre, a leánderbokor mellé, szeme csillogását beitták a csillagok” (emlékét kisregényben is megörökítette: Édesanyám, 1941). Édesanyja mellett közeli rokona, Dolenecz István, a helyi takarékpénztár főkönyvelője nevelte. Dolenecz István művelt ember volt, nagy könyvtárral, a könyveket a kisgyermek is szívesen olvasgatta. Doleneczékkel szemben lakott egy Császár Lajos nevű öreg szabómester, aki két segéddel dolgozott. Babay később jó barátságba került a két segéddel, megtetszett neki ez a háromtagú szabóság. Úgy emlékezett, hogy a három szabólegény ötletét tőlük merítette, jóllehet az eredeti történet (Vándorlegények, 1933) főhőse Veronai Rónai Márton vándorlegény, remekszövő takács és híres mesemondó volt. Nem elképzelhetetlen azonban, hogy a mesemondó takács modellje, „öregapja” (= nagyapja) Babai István takácsmester lehetett. Babay József elemi és polgári iskoláit szülővárosában, a tanítóképzőt Kiskunfélegyházán végezte. Tanulmányait ún. hadibizonyítvánnyal fejezte be, majd rögtön bevonult (az I. világháborúban 29 hónapot töltött el a fronton …) Ifjúsága, a nagy háború előtti utolsó nemzedék emlékeit, „a hadba rohant diákokat” örökítette meg első jelentősebb ifjúsági prózai művében (Mi, huszonketten, 1932). Leszerelése után sokáig nem találta helyét, életének mélypontján egy rövid ideig zongoratanításból élt, ill. kiskocsmákban zongorázott. A Menekülj a szerelemhez! (1934) c. műve életének ezt a sorseseményét írta le, a főhős, Böjthy Géza, az állását vesztett újságíró, Az utolsó garashoz nevű óbudai kiskocsmában zongorázott minden este, három pengőért… Az 1932-es év avatta íróvá, a Rózsafabot megjelenése után az egyik legnépszerűbb szerző lett, az 1930-as–1940-es években sorra adta ki regényeit, elbeszéléseit, „mesebeli történeteit”, ifjúsági műveit; 1938-tól a Magyar Nemzet alapító tagjaként csatlakozott a legendás napilap szerzői gárdájához.

Babay József hosszas száműzetése után, 1954-ben térhetett vissza az irodalmi életbe. Élete utolsó éveiben még erőn felül dolgozott: 1955-ben elkészült Martos Ferenc (1875–1938) daljátéka, a Gábor diák forgatókönyvével. A Gábor diák eredeti címe Gül baba volt, s a Martos Ferenc szövegével, Huszka Jenő zenéjével készült operettet 1905-ben mutatták be Kolozsvárott. Az operettből szintén Gül baba címmel, Matolay Géza forgatókönyve alapján már készült film (Jávor Pál és Szeleczky Zita főszereplésével, 1940-ben). Martos Ferenc 1938-ban elhunyt, különös módon Babay József búcsúztatta (1938. nov. 26-án a Farkasréti Temetőben). Babay Józsefet 1955-ben kérték fel Martos Ferenc librettójának átdolgozására, az eredeti történet romantikusabbá, mozgalmasabbá tételére, az 1956-ban bemutatott színes filmoperettet Kalmár László rendezte, az operatőr Badal János volt, a két főszerepet Zenthe Ferenc és Krencsey Marianne játszotta.

Babay József 1956-ban még megélhette két mesejátéka, A három szegény szabólegény (1956. jan. 20.) és a Szélből szőtt királyság bemutatóját (1956. máj. 19.), júl. 12-én hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Temetésén, pályatársai nevében Parragi György, a Magyar Nemzet szerkesztője búcsúztatta. Babay József életműve még feltáratlan, munkásságával leányán, Babay Bernadette-en kívül még Bóra Ferenc somogyi újságíró és Druzsin Ferenc irodalomtörténész foglalkozott. Babay Bernadette maga is ifjúsági író lett, irodalomtörténeti érdekesség, hogy első írása édesapja művének folytatása (Fúró Feri és új barátai, 1998) volt.

Babay József nevét vette fel a Nagyatádi 3. sz. Általános Iskola (Babay József Általános és Sportiskola néven, 1988. máj. 28-án). A megnyitó napján kiállításon mutatták be a részben Babay Bernadette által őrzött hagyaték néhány értékesebb darabját (művei kéziratait, levelezése érdekesebb részleteit, munkái első kiadásait, személyes tárgyait stb.) Az iskola 2011. jún. 15-én megszűnt.

Elismertség

A Petőfi Társaság tagja (1935-től).