Pest első gavallérja

Valamikor régesrégen, amikor még Podmaniczky báró is ifjú ember volt, a Kerepesi úton még lóvasút járt, amelyen vénséges vén kocsisok hajtották az öreg lovakat. Pest régimódi német városkának tűnt, ahol a Váczi utczát és a szomszédos Urak utczáját sör- és virsliszaggal árasztotta el a Korona vendéglő, a közeli Párisi utczában pedig masamód kisasszonyok díszítették az előkelő kalapokat. Az egykori Kalap utczában viszont egykorvolt szépasszonyok rózsaszínű fába ékelt, különös, foncsoros tükrökben napestig nézegették toalettüket, míg a tiszturak a kis szalonban illően várakoztak a lassan terjedő új divat, a gömbölyű keretű fotográfiák és a lassan divatjamúlt családi albumkönyvek között. A bútoroknak meg olyan kifelé görbülő lábuk volt, mint a mopszli kutyának és horgolt terítő volt vetve minden lehetetlen helyre: a franciaágyakra, a dióbarna asztalokra és a rokokó szekreterekre. Vasárnaponként egy régi óra zenélt az ebédlőben, a könyvespolcokon már akkor ódon könyvek sorjáztak: mindenek előtt Kisfaludy pirosba és aranyba kötött regéi, no meg Jósika báró míves összes művei, köztük természetesen azok is, amelyek csak álnéven jelenhettek meg, s amelyekről bizony csak kevesen tudták, hogy néhányat Jósikáné báró Podmaniczky Júlia jegyzett.

Valamikor már nem oly’ régen, a Kerepesi úti Treichlinger-ház Károly körútra néző oldalán, az imént említett hölgy testvéröccse minden nap, lefekvés előtt, pontosan rögzítette az adott huszonnégy óra és saját életmúltja eseményeit, oly féltő gondossággal és „precízióssággal” mintha már másnap valaki kíváncsi olvasó kezébe kerülne a memoár. A hófehér szakállú és galamblelkű öreg úr, akit különös ruházatáról sokan csak kockás bárónak neveztek, fakult tintával, de nem halványuló lelkesedéssel, nap mint nap, rendületlenül rótta a sorokat a szabályosan elvagdalt nagyságú, diósgyőri víznyomásos, különleges vízjelű papírlapokra, amelyek közül némelyek hátoldalán egykoron kifizetett számlák nyomai voltak. A tizenkét kötetnyi, fejléctől alvégig telerótt írólapokból álló kézirathalom sorsáról a furcsa idős úr élete alkonyán úgy rendelkezett, hogy azt csak századik születésnapján lehet felbontani.

Podmaniczky bárónak szabályosra nyírt szakálla olyan volt, mint a császári kertek és...

Bővebben >