Iskola

Az MTA tagja (l.: 1949. okt. 31.; r.: 1955. máj. 28.).

Életút

A Pázmány Péter Tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. (1922), matematika-fizika szakos tanári okl. (1927), a számelmélet tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1932), az MTA tagja (l.: 1949. okt. 31.; r.: 1955. máj. 28.). - A bp.-i keresk. tanoncisk. óraadó tanára (1921-1924), a miskolci ref. gimn. h. (1925-1929), a mezőtúri ref. gimn. r. (1929-1938), a bp.-i Szt. István Gimn. r. (1938-1939), a bp.-i Zrínyi Miklós Gimn. r. tanára (1939-1940); közben a göttingeni egyetem Humboldt-ösztöndíjasa (1934-1935). A debreceni Tisza István Tudományegyetem magántanára (1932-1940), a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen, ill. a JATE TTK-n a geometria ny. r. tanára (1940-1952), egy. tanára (1952-1967) a Geometria Tanszék, ill. a Bolyai Int. Algebra és Számelmélet Tanszék vezetője, ill. az int. ig.-ja (1949-1967); közben a Matematikai és Természettud. Kar dékánja (1949-1950). Az MTA Matematikai Kutatóint. Algebrai Oszt.-ának vezetője (1967-1971).Algebrai számelmélettel, klasszikus és absztrakt algebrával fogl. Nemzetközileg is elsők között tárta fel a másodfokú számtest osztálycsoportja páros részének szerkezetét, ezzel lényegesen továbbfejlesztette Gauss egyik híres tételét. Hajós Györgynek a véges Abel-csoportok faktorizációjára vonatkozó tételét lényegesen általánosította és több irányban kiegészítette.