Család

Sz: Varga Ferenc kőműves, az FTC ifjúsági csapata intézője, Szilas Erzsébet. F: 1966–1990: Tarr Ilona. Elvált. Leánya: Varga Katalin (1969–) és Varga Enikő (1972–). Fia: Varga Attila (1978–). 

Iskola

A kölni labdarúgó edzőképző főiskolán végzett (1977). 

Életút

Az FTC (1959–1968), a Hertha BSC (nyugat-berlini, 1970–1972), az FC Aberdeen (skót, 1972–1973), az Ajax Amsterdam (holland, 1973–1974), a Borussia Dortmund (NSZK-beli, 1974–1977), az Augsburg (NSZK-beli, 1977) és a KAA Gent (belga, 1977) labdarúgója; csatár, jobbösszekötő.

Játékosként olimpiai bajnok (1964); vb-n nem játszó kerettag (1966); Eb 3. (1964), Eb-résztvevő (1968); VVK-győztes (1964/65), VVK 2. (1967/68), VVK 3. (1962/63); négyszeres magyar bajnok (1962/63, 1964, 1967, 1968), magyar bajnoki második (1965 és 1966), magyar bajnoki 3. (1963 ősz); MNK 2. (1966), MNK 3/4. (1967); ifjúsági magyar bajnok (1962/63); NSZK bajnoki 3. (1970/71); holland bajnoki 3. (1973/74). 12-szeres magyar válogatott (1964. jún. 20.–1968. máj. 11.: 12 gól). 4-szeres olimpiai (1964); 14-szeres ifjúsági (1960–1965: 5 gól), 1-szeres utánpótlás (1964), 2-szeres B-válogatott (1965). Az FTC-ben összesen 234 mérkőzésen (135 bajnoki, 1961–1968: 53 gól; 85 nemzetközi és 14 hazai díjmérkőzés) szerepelt. 

A Borussia Dortmund játékos-edzője (1977–1978), a BV Brambauer (1978–1980), a Pressuen München (1981), az MTV Ingolstadt (1983), az MSV München edzője (NSZK-beliek, 1991–1993). Hazatérése után az FTC vezetőedzője (1996–1997), a Kispest-Honvéd szaktanácsadója (1997), a Dunaferr SE szakmai menedzsere (1997–1999), a Diósgyőr FC vezetőedzője (2000), a Varga Zoltán Focisuli vezetőjeként gyerekek képzésével foglalkozott. (2000–2001), a Győri ETO vezetőedzője (2001), szakmai igazgatója (2003).

Vezetőedzőként, az FTC-vel magyar bajnoki 3. (1996/97). Az FTC-ben összesen 52 alkalommal ült a csapat kispadján (1996. szept. 14.–1997. máj. 28.). 

Anyakönyvi adatai szerint 1945. jan. 1-jén, valójában egy nappal korábban született. Családja 1951-ben költözött Vál községből Budapestre. Magyarországon végig az FTC-ben futballozott (1957-től igazolt játékos, 1961-től, tizenhatévesen szerepelt az I. csapatban: a Duna Rusze elleni barátságos mérkőzésen, ill. az NB I-ben a Csepel SC ellen debütált). Az FTC-ben négy bajnokcsapatban, valamint a VVK-győztes tizenegyben szerepelt. A válogatottban rögtön egy tétmérkőzésen lépett először pályára (Barcelona, 1964. jún. 20.: Magyarország–Dánia 3:1, az EB 3. helyért). Szerepelt a tokiói olimpiai bajnokcsapatban (1964), a mexikói olimpia előtt külföldre távozott, így nem lehetett kétszeres olimpiai bajnok (jóllehet a csapatba nevezték, a mai szabályok szerint neki is járna egy aranyérem!). Az 1960-as évek meghatározó magyar labdarúgója, Albert Flórián (1941–2011) mellett a kor játékosidolja volt. Alberttel szemben azonban nem kívánt a rendszer kirakatembere lenni, konok, megalkuvásnélküli és kompromisszumokra képtelen egyénisége inkább a rendszer elleni lázadás attitűdjét jelentette.

Külföldi pályafutása kevéssé sikerült. Disszidálása után az MLSZ – a kor szabályainak megfelelően – két évre eltiltotta. Nyugat-Berlinben élt, a Hertha BSC-ben két éven át edzett, míg pályára léphetett hivatalos mérkőzésen új csapatában (1970. okt. 21-én). Miután belekeveredett a nyugatnémet bundabotrányba véglegesen eltiltották a labdarúgástól: hosszú pereskedés után kiderült vétlensége, így végül az FC Aberdeenhez szerződött (1972–1973). Egy év múlva Amszterdamba távozott (az FC Barcelonához igazolt Johann Cruyff helyére!). Az akkori holland bajnok, BEK-győztes csapat keretében 13, a vb-re készülő válogatott kapott helyet, akik mellett Varga csak ritkán jutott szóhoz. Amikor mégis pályára lépett, mégis jól teljesített: a Sparta Rotterdam elleni, 2:1-es mérkőzésen, ollózással lőtt gólját az idény legszebb találatának szavazták meg a helyi szakértők (1973/74). Hollandia a 2. helyen végzett a vb-n (1974), az Ajax-játékosok sorra távoztak, Varga azonban nem tudott várni: ő is ott hagyta Amszterdamot (a Borussia Dortmundhoz szerződött, 1974). A Dortmundban, az edző Otto Rehhagellel történt korábbi konfliktusa miatt csak ritkán lépett pályára (jóllehet az első idényében, még Rehhagel edzősége előtt, a csapat egyik legjobb játékosának számított.)

Játékos pályafutása alatt edzői tanfolyamokat és a kölni edzőképző főiskolát is elvégezte. Az NSZK-ban azonban csak alacsonyabb csapatoknál tevékenykedett, eközben egy biztosítási társaságnál ügynökként helyezkedett el. Hazatérése után hajdani klubja, a Ferencváros alkalmazta (a csapatot a bajnoki 3. helyre irányította, 1996–1997). A futball körülvevő közeggel másodjára sem bírt: szókimondó egyénisége hamar ellenséggé vált a magyar labdarúgásban. Még néhány évet működött a hazai NB I-ben, aztán végleg félreállt: utolsó éveiben szinte kizárólag csak saját futballiskolájával (Varga Zoltán Focisuli) foglalkozott. 

Emlékezet

Budapesten, a Belvárosban (V. kerület Veres Pálné utca 3/b lakott), 1968-tól külföldön (Németország, Nyugat-Berlin) élt, az 1990-es években végleg hazatelepedett. A zuglói Danuvia-pályán (Bp. XIV. kerület Kövér Lajos utca), egy öregfiúk mérkőzésen hunyt el, a pályát Varga Zoltán-sportpályának nevezte el a zuglói önkormányzat (2013. okt. 3-án, s ugyanott, az emléktábláját is elhelyezte). A Szent István-bazilika altemplomában nyugszik, sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2011-ben). 

Elismerés

Az FTC örökös bajnoka (1974) aranydiplomája (1999).