Orbán László
Orbán László

2024. március 19. Kedd

Orbán László

politikus

Születési adatok

1912. augusztus 2.

Nógrádverőce, Nógrád vármegye

Halálozási adatok

1978. november 18.

Budapest

Temetési adatok

1978. november 23.

Budapest


Család

Sz: Orbán József fakereskedő, Friedmann Etelka.

Iskola

A budapesti II. kerületi Állami Mátyás Király Gimnáziumban éretts. (1930), a bécsi egyetemen (1930–1931), a miskolci református jogakadémián (1931–1932), Szegeden tanult (1932–1934), a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen állam- és jogtudományi doktori okl. szerzett (1934), majd a londoni gazdasági és politikai főiskolán tanult (1934–1935).

Életút

Budapesten egy ügyvédi irodában dolgozott (1935–1939), a Népszava ifjúsági rovatának vezetője (1939–1942). Az újság népfrontos összefogását hirdető 1941. karácsonyi számábancikket írt az ifjúság feladatairól. Barátja, Ságvári Endre révén kapcsolódott be a szociáldemokrata ifjúsági mozgalomba (1937), az MSZDP kommunista befolyás alatt álló Országos Ifjúsági Bizottsága (OIB), majd az illegális KMP tagja (1938). A II. világháború idején illegalitásba vonult (1942. máj.), a KMP Budapesti Területi Bizottsága (1942 őszétől), utóbb a KMP nevét Békepártra változtató kommunista párt Központi Bizottsága (KB) tagjaként (1943–1944) a párt ifjúsági és értelmiségi politikájának egyik vezetője. Az ország német megszállása után a nemzeti ellenállási tagjaként (1944. márc.-tól), részt vett a Magyar Front tevékenységében.

 

A II. világháború után az MKP politikai munkatársa (1945. jan.–dec.), az MKP KV Propaganda Osztályának vezetője (1945. dec.–1946. nov. és 1947. szept.–1948. jún. 12.); közben az osztály h. vezetője (1946. nov.–1947. szept.), az MDP KV Agitációs Osztálya vezetője (1948. dec. 15.–1950. ápr. 22.). Az MKP, ill. az MDP KV tagja (1946. okt. 1.–1956. okt. 31.), az MKP KV Szervező Bizottsága póttagja (1946. okt. 1.–1948. jún. 12.), tagja (1948. okt. 1.–1950. jún. 15.). A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM, 1950–1951), az Oktatásügyi Minisztérium csoportfőnöke (1951–1953), az Oktatásügyi Minisztérium Felsőoktatási Tanácsának titkára, ill. a Marxizmus-Leninizmus Oktatási Főosztály vezetője (1953–1955), oktatásügyi miniszterhelyettes (1955. jan. 10.–1956. jan. 20.). Az MDP KV Tudományos Osztálya osztályvezető-helyettese (1956. febr.–1956. okt.). A törvénytelenül kivégzett Rajk László és társai temetésén az MDP részéről ő mondta az egyik búcsúbeszédet (1956 okt. 6.). Az MSZMP KB Tudományos és Kulturális Osztálya (1957. júl. 2.–1962. jan. 22.), az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztálya vezetője (1962. jan. 22.–1967. ápr. 18.). A művelődési miniszter első helyettese (1967. ápr. 18.–1974. jún. 21.), és művelődésügyi államtitkár (1973. aug. 3.–1974. jún. 21.), kulturális miniszter (1974. jún. 21.–1976. júl. 22.).

Az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja (Budapest, 1945. ápr. 2.–1945. nov. 4.), nemzetgyűlési képviselő (Országos lista, 1945. nov. 4.–1947. aug. 31.). Országgyűlési képviselő (Országos lista, 1947. aug. 31.–1949. máj. 15.; Csongrád–Csanád választókerület, 1949. máj. 15.–1953. máj. 17.; Budapest, 1958. nov. 16.–1963. febr. 24. és 1963. febr. 24.–1967. márc. 19.; Budapest X. kerület, 1967. márc. 19.–1971. ápr. 25.; 1971. ápr. 25.–1975. jún. 15.; 1975. jún. 15.–1978. nov. 18.).

Az MSZMP KB Szervező Bizottsága tagja (1957. febr. 6.–1957. febr. 26.). Az MSZMP KB tagja (1957. jún. 29.–1978. nov. 18.).

Az Országos Közművelődési Tanács alelnöke (1974–1976) elnöke (1976–1978).

Emlékezet

Nógrádverőcén született, tízéves korától Budapesten élt, jóllehet zsidó származása miatt tanulmányait a fővárosban nem végezhette. A hazai illegális munkásmozgalomba Ságvári Endre (1913–1944) révén kapcsolódott be, élete utolsó éveiben több visszaemlékezést is közölt az Országos Ifjúsági Bizottságról és a Népszavában eltöltött újságírói munkásságáról.

A II. világháború után az új hatalom agitációs és propaganda feladatokkal bízta meg a párttársainál lényegesen műveltebb, nyelveket beszélő, kiváló szervezői képességgel rendelkező, nem tipikus családi háttérrel rendelkező Orbán Lászlót. A forradalom leverése után az „események” megítélésében a puhább vonalhoz tartozott, kevéssé kompromittálódott személyisége és jó értelmiségi összeköttetései révén igyekezett megnyerni a pártvezetésben csalódott kulturális elit hangadóit.

Nyugdíjazása után az Országos Közművelődési Tanács elnökeként az új közművelődési törvény kidolgozásán tevékenykedett. Szívroham következtében a fővárosban hunyt el, a Mező Imre úti Temető Munkásmozgalmi Panteonjába temették. A gyászszertartáson az MSZMP KB, az Országgyűlés és a Minisztertanács nevében Óvári Miklós, az MSZMP PB tagja, az MSZMP KB titkára búcsúztatta.

Elismerés

Magyar Szabadság Érdemrend (ezüst, 1946), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1947), a Magyar Népköztársasági Érdemrend III. fokozata (1950), Munka Érdemrend (1955 és 1960), a Munka Vörös Zászló Érdemrendje (1962), Munka Érdemrend (arany, 1965 és 1968), Szocialista Hazáért Érdemrend (1967), Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970), a Magyar Népköztársaság Zászlórendje (1975).

Főbb művei

F. m.: Pártunk propagandamunkája. (Az MKP KV Propaganda Osztálya kiadványa. Bp., 1945)
A propaganda kérdései. O. L. előadása haladó tanfolyamok számára. (Szemináriumi füzetek. Bp., 1946)
A választási agitáció feladatai. O. L. előadása az MDP propagandista tanfolyamán. (Az MDP KV Oktatási Osztálya kiadványa. Bp., 1949)
Feladataink az 1952–1953. tanévben. (Felsőoktatási Szemle, 1952)
Szakasits Árpád válogatott beszédei és írásai. Összeáll. Bakó Ágnes és Kende János. A bevezetést írta O. L. (Bp., Kossuth, 1966)
Fiatalok a forradalomban. Részletek O. L. visszaemlékezéséből. (Népszabadság, 1978. nov. 23.)
Emlékezés az Országos Ifjúsági Bizottságra, a Szociáldemokrata Párt ifjúsági mozgalmának kommunista szellemű központi irányító szervére. 1938–1942. (Ifjúság és forradalom. A Budapesti Műszaki Egyetem Tudományos Szocializmus Tanszékénak és a KISZ Budapesti Műszaki Egyetemi Bizottságának emlékülése. Előadások. Szerk. Miklós István. Bp., 1979)
O. L. emlékezése az Országos Ifjúsági Bizottságra. (Párttörténeti Közlemények, 1979)
Ifjúság, értelmiség, szocialista kultúra. Vál. beszédek és írások. Szerk. Pintér István, a bevezetést írta Óvári Miklós. (Bp., Kossuth, 1981).

 

 

F. m.: írásai a Társadalmi Szemlében: Nemzetközi munkásmozgalom. Az Angol Kommunista Párt kongresszusa. (1946. 3.)
Világpolitika. A gyarmatok kérdése. (1946. 4.)
A hároméves terv. (1947. 1.)
Miről dönt a magyar nép a választásokon? (1947. 7–8.)
Rákosi Mátyás: A fordulat éve. (1948. 6–7.)
A béke védelme – a népek legfőbb ügye. (1950. 9.)
A párt művelődéspolitikai irányelveinek jelentősége. (1958. 10.)
Eszmei offenzíva és a tömegek közötti politikai munka. (1964. 1.)
Emlékezés 1942. márc. 15-re. (1967. 3.).

Irodalom

Irod.: Halálhír. (Népszabadság–Magyar Nemzet, 1978. nov. 19.)
Csoma László: O. L. (Pedagógiai Szemle, 1979)
Botos János: Életpálya kortörténeti dokumentumokban. O. L.: Ifjúság, értelmiség, szocialista kultúra. (Párttörténeti Közlemények, 1982).

Irod.: Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
Ki kicsoda? Életrajzi lexikon magyar és külföldi személyiségekről, kortársainkról. Szerk. Fonó Györgyné és Kis Tamás. (Bp., 1969)
Munkásmozgalom-történeti lexikon. Szerk. Vass Henrik. (Bp., 1972)
Pedagógiai lexikon. I–IV. köt. Főszerk. Nagy Sándor. (Bp., 1976–1979)
Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához. Szerk. Nyírő András. (Bp., 1989)
Az Ideiglenes Nemzetgyűlés almanachja. 1944. dec. 21.–1945. nov. 29. Főszerk. Vida István. (Bp., 1994)
Az 1945. nov. 29-re összehívott Országgyűlés almanachja. Főszerk. Vida István. (Bp., 1998)
Bölöny József: Magyarország kormányai. 1848–2004. (5. bőv. és jav. kiad. Bp., 2004)
Az 1947. év szept. 16-ára összehívott Országgyűlés almanachja. Főszerk. Marelyn Kiss József és Vida István. (Bp., 2005).

 

 

neten:

 

 

https://neb.hu/asset/phpSU91MX.pdf

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2019

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője