Iskola

A szegedi Ferenc József Tudományegyetemen tanult (1931–1936), a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen (JNMGE) vegyészmérnöki okl. (1937) és műszaki doktori okl. (1941), magántanári képesítést szerzett (1946). Az MTA tagja (l.: 1948. júl. 2.; r.: 1953. máj. 30.).

Életút

A bp.-i Hungária Gumigyár üzemmérnöke (1937–1938). A József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Szerves Kémiai Intézetének tanársegéde (1937–1948), egy. adjunktusa (1948–1949) és magántanára (1946–1949), intézeti tanára (1949–1950). A Debreceni Tudományegyetem, ill. a KLTE TTK Szerves Kémiai Intézetének ny. r. tanára (1950–1952), egy. tanára (1952–1979) és a Tanszék vezetője (1957–1979), egyúttal az MTA debreceni Antibiotikum-kémiai Tanszéki Kutatócsoportjának vezetője (1961-től). A KLTE rektorhelyettese (1961–1962, 1968–1969, 1972–1973), majd rektora (1951–1954 és 1973–1975). A Gyógyszeripari Kutató Intézet igazgatója (1956–1957). A Dublini (1958) és a Kijevi Egyetem vendégprofesszora (1968). A Hazafias Népfront Országos Tanácsának (HNF OT) tagja, elnökhelyettese (1960–1964), az Elnöki Tanács tagja (1961. okt.–1963. márc. és 1986. júl.–1989. okt.), országgyűlési képviselő (Hajdú-Bihar m., 1953–1962; Debrecen (Hajdú-Bihar m. 3. és 6. sz. választókerület], 1971–1990), az Országgyűlés Alkotmányügyi Tanácsának (1984. ápr.–1985) és Kulturális Bizottságának elnöke (1985. júl.–1986. júl.). A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat (TIT) országos elnöke. Tudományos pályafutásának kezdetén Zemplén Géza munkatársaként a szénhidrátok és flavonoidok kémiájával, majd Debrecenbe kerülése után elsősorban a mákalkaloidok és az antibiotikumok szerkezetének felderítésével, szintézisével és szerkezetmódosításával foglalkozott. Kutatásai során számos új antibiotikumot fedezett fel, szabadalmaival jelentősen hozzájárult a magyar gyógyszeripar fejlődéséhez. Magyarországon elsőként ismerte fel a spektroszkópiai kutatások szerves kémiai jelentőségét, s fordult figyelme az elméleti szerves kémia felé. Megoldotta a mákalkaloidok izolálásának racionalizálását és az egyes alkaloidok értékesebb farmakonokká alakítását. Tudományszervezői tevékenysége is értékes: jelentős szerepet vállalt a Debreceni Tudományegyetem újjászervezésében, az ő kezdeményezésére vette fel az egyetem Kossuth Lajos nevét (1952-ben).

Emlékezet

Emlékét őrzi a Bognár Rezső-alapítvány, ill. az alapítvány által létesített Bognár Rezső-díj (1993?-tól).

Elismertség

A Debreceni Akadémiai Bizottság (DAB) alapító elnöke (1976–1990), az MTA Biológiai Tudományok Osztálya Szerveskémiai Bizottságának tagja, a Szénhidrátkémiai és Flavonoidkémiai Munkabizottságának elnöke. A Bolgár Tudományos Akadémia külső tagja (1952), a hallei Leopoldina Német Természettudományi Akadémia tb. tagja (1970).

Elismerés

A KLTE (1967) és a kijevi Sevcsenko Egyetem tb. doktora (1988). Magyar Népköztársasági Érdemrend (1952 és 1953), Munka Érdemrend (1953; arany, 1968 és 1973), Felszabadulási Jubileumi Emlékérem (1970), Szocialista Magyarországért Érdemrend (1983). Kossuth-díj (1948 és 1962), Kabay János-emlékérem (1956 és 1976), Purkynê-emlékérem (csehszlovák, 1964), Cirill és Metód Érdemrend (bolgár, 1970), Akadémiai Aranyérem (1982).

Szerkesztés

Az Acta Chimica, a Magyar Kémiai Folyóirat, ill. a The Journal of Antibiotics c. folyóiratok szerkesztőbizottságának tagja.