Család

Sz: Barabás András, Orbán Terézia.

Iskola

Nagyenyeden tanítóképzőt, Bp.-en polgári iskolai tanítóképzőt végzett (1893-ig).

Életút

A marosvásárhelyi ref. felső leányiskola (1893–1894), uo. a községi polgári iskola (1894–1901), a székelykeresztúri (1902–1903), a kolozsvári állami tanítóképző r. tanára (1903–1911). A dévai állami tanítóképző intézet igazgatója (1911–1919), az összeomlás után a román hatóságok Nagyszebenben letartóztatták (1919. máj.), majd Fogarason őrizetben tartották, végül kiutasították az országból (1919. nov.). Bp.-en telepedett le (1919. dec.), a miniszterelnökségi sajtócenzúra, a Bocskai Társaság, majd a Népies Irodalmi Társaság munkatársa (1919–1925), főigazgatói címmel nyugdíjazták (1925). A két vh. között, az általa erdélyiek számára alapított otthonban számos, a fővárosban tanult fiatalnak nyújtott segítséget egyetemi oklevelük megszerzéséig. 1925-ben létrehozta az iskolai tanulmányaikat végzők támogatására az ún. gyámszülő társaságokat, ill. a végzettek további sorsát figyelemmel kísérő ún. gondviselő társaságokat. Számos alapvető jelentőségű munkát írt a romániai magyarság helyzetéről, az erdélyi magyar kisebbség oktatás- és iskolaügyéről.

Emlékezet

Emlékét őrzi a sepsiszentgyörgyi Barabás Endre Egyesület (2008-tól).

Szerkesztés

A Dévai tanítóképző értesítője (1911–1919) és a bp.-i Erdélyi Hírek szerkesztője (1920). Pedagógiai írásai a fentieken kívül a Család és Iskola, a Gazdaszövetség, a Magyar Tanítóképző, a Néptanítók Lapja, a Polgári Iskolai Közlöny és a Szövetkezés (1899–1918), társadalompolitikai és szövetkezeti írásai a Közgazdasági Szemlében, a Köztelekben, a Magyar Gazdák Szemléjében és a Magyar Társadalomtudományi Szemlében jelentek meg (1911–1919).