Család

Sz: Ádám Adolf, Kohn Erzsébet. F: Nákó Erzsébet gr.

Iskola

A bp.-i tudományegyetemen orvosdoktori okl. (1904), a zsigerek sebészete tárgykörből magántanári képesítést szerzett (1916).

Életút

A bp.-i Rókus Kórház II. sz. Sebészeti Osztályán Hültl Hümér segédorvosa, majd alorvosa (1904–1912), a bp.-i tudományegyetem I. sz. Sebészeti Klinika (Dollinger Klinika) egy. tanársegéde (1912–1919), a bp.-i Rókus Kórház Kun u.-i fiókjának főorvosa (1919– 1926). A bp.-i tudományegyetem, ill. a Pázmány Péter Tudományegyetem III. sz. Sebészeti Klinika magántanára (1916–1928), az általános sebészet ny. rk. tanára (1928–1930), ny. r. tanára (1930–1946) és a klinika ig.-ja (1928–1946), egyúttal az egyetem rektora is (1946). A balkáni háborúban a Magyar Vöröskereszt szófiai missziójának főtitkára (1910–1912). Egészségügyi főtanácsos (1923-tól). A 20. sz. egyik legjelentősebb magyar sebésze, aki az általános sebészet valamennyi ágában jelentőset alkotott, de elsősorban háborús sérülések, ill. a tetanusz terápiájával, az epe és a vastagbél daganatainak, ill. sipolyoknak sebészeti megoldásaival fogl. Mo.-on az 1910-es években ő alkalmazta először a helyi érzéstelenítést. Orvostörténeti tevékenysége is értékes. 1928-ban az egyetem orvosi karának tiltakozása ellenére nevezték ki ny. r. tanárnak, a fajvédő ifjúsági mozgalmak hónapokon át tüntettek kinevezése ellen (Ádám-ügy).

Elismertség

A Nemzetközi Sebésztársaság vezetőségi tagja.