Család

Sz: Horváth József, Végh Erzsébet. Testvére: Horváth Döme (1819–1899) író, jogász.

Iskola

Középiskoláit Kecskeméten (1815–1819) és Privigyén végezte (1819–1820), belépett a piarista rendbe (1820. okt. 10.), a rend trencséni társházában újoncnövendék (1820–1821), Podolinban (1822–1823), Vácott tanult (1823–1824), Nyitrán (1826–1827) és Szentgyörgyön (Pozsony vm.) teológiát hallgatott (1827–1828), pappá szentelték (1828. aug. 6.). A pesti tudományegyetemen bölcsésztudori okl. szerzett (1825), az MTA tagja (l.: 1834. nov. 8.; r.: 1836. szept. 9.; t.: 1865. dec. 10.).

Életút

A piarista rend váci (1828–1830), szegedi gimnáziumának r. tanára (1830–1844), szegedi gimnáziumának és a líceumnak igazgatója (1844–1849). A piarista rend pesti (1849–1859), majd ismét a szegedi gimnáziumának r. tanára és igazgatója (1859–1860). A piarista rend levéltárnoka (1860–1861), a pesti, ill. bp.-i tudományegyetemen a filozófia h. (1861–1863), r. tanára (1863–1884). A Bécsi Földtani Társulat l. tagja. Pályája kezdetén verseket (elsősorban ódákat) és drámákat írt. Tyrus c. szomorújátékát Vörösmarty Mihály Vérnász c. drámája mellett a Magyar Tudós Társaság dicséretben részesítette (1834-ben). Később érdeklődése pedagógiai és filozófiai kérdések felé fordult. A kor szaklapjaiban gyakran írt tanügyi leveleket, bírálta a korabeli tanodák irodalmi felfogását és nevelési elképzeléseit. Filozófusként karteziánus elveket vallott, de Schelling nézeteivel is sokat foglalkozott, ill. a szubjektivizmuson és az objektivizmuson alapuló, által konkretizmusnak nevezett filozófiai rendszert dolgozott ki, de ennek részletezéséig már nem jutott el.

Emlékezet

Eredetileg Horváth Józsefnek hívták, a Cyrill a szerzetesi neve. Toldy Ferenc az ő rábeszélésére írta meg A magyar nemzeti irodalom történetét (1851-ben, a művet Toldy Horváth Cyrillnek ajánlotta!). Kecskeméten született, a helyi Batthyány utcai Horváth-ház a 19. sz. közepén Kecskemét kulturális életének központja volt, gyakran megfordult itt Petőfi Sándor, Jókai Mór és Vörösmarty is. Budapesten hunyt el, irodalmi hagyatékát öccse, Horváth Döme adta ki (1899–1900-ban). Emlékét Kecskeméten utca őrzi (Horváth Cyrill tér, a piarista rendház mellett).

Szerkesztés

Költeményei a Regélőben (1834–1835) és a Buda-Pesti Árvízkönyvben (1837); tudományos dolgozatai elsősorban a Magyar Tudós Társaság Évkönyveiben (1837–1850), az Akadémiai Értesítőben (1850–1866), az Egyházi Lapokban (1867–1868), a Magyar Philosophiai Szemlében (1882); pedagógiai programbeszédei, egyéb írásai elsősorban A pesti kegyesrendi tanítórend nagygymnasiumának értesítőjében (1851–1858), a Tanodai Lapokban (1857), az Uj Magyar Muzeumban (1857–1860), A szegedi kegyesrendi tanítórend nagygymnasiumának értesítőjében (1859), az Autonomiában (1868–1869), a Szabad Egyházban (1870), a Népiskolában (1871–1874) és a Budapesti Közlönyben jelentek mg (1872).