Család

Apai ágon régi református nemesi, anyai ágon erdélyi örmény családból származott.

Nagyszülei: Borza Dániel, Szabó Anna?; Dsokebin Kristóf, Kostin Lúcia.

Szülei: Borza Jenő (†1906. jún. 2. Tövis. Temetés: 1906. jún. 4. Tövis), Dsokebin Katalin tanítónő.

Testvére: gertenyesi Korbuly Leóné Borza Erzsébet.

Borza Erzsébet leánya: Korbuly Margit, Abafáy Gusztáv (= Öffenberger Gusztáv, 1901. szept. 12. Bp.–1995. márc. 2. Landshut, NSZK) irodalomtörténész, újságíró, szerkesztő felesége.

Felesége: Zink Margit (1876. júl. 31. Győr–1955. dec. 25. Bp.), Zink János és Zechmeister Terézia leánya.

Iskola

A nagyszebeni állami főgimnáziumban éretts. (1902), a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen végbizonyítványt (1909), orvosdoktori okl. szerzett (1911). Az urológia, különös tekinettel a vizsgáló módszerekre tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1927. márc. 15.).

Életút

A kolozsvári 21. honvéd gyalogezredben egyéves önkéntes szolgálatot teljesített (1909–1910), majd a budapesti honvéd helyőrségi kórház (1909–1910) és a nagyszebeni 23. honvéd gyalogezred tartalékos segédorvosa (1910–1911). A kolozsvári magyar kir. állami gyermekmenhely másodorvosa (1911–1912), a kolozsvári városi kórház segédorvosa (1912–1913), Újtátrafüreden h. főorvos (1913–1914). Az I. világháborúban mint népfelkelő orvosként a budapesti Hold utcai hadikórházba beosztott főorvos, egyúttal a Hadigondozó Intézet besztercebányai tüdőbeteg-gyógyintézet osztályvezető orvosa (1914–1918).

A budapesti tudományegyetemi (= Pázmány Péter Tudományegyetem) Urológiai Klinikán Illyés Géza laboratóriumi gyakornoka (1918–1921), egy. tanársegéde (1921–1929) és egyetemi magántanár (1927–1941). Az Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI) Uzsoki utcai Központi Kórházának osztályvezető főorvosa (1929–1941) és a budapesti Vöröskereszt Erzsébet Kórház osztályvezető főorvosa (1934–1941).

Tudományos pályafutását tüdőgyógyászként kezdte, majd a budapesti tudományegyetemi Belgyógyászati Klinika laboratóriumában Illyés Géza (1870–1951) felfigyelt a fiatal orvos analitikai képességeire. Illyés biztatására állatkísérletekbe kezdett a prosztata-adenoma, a leukoplakia és az urológiai daganatok közötti összefüggések tisztázására. Később érdeklődése a veseműködés zavarainak műszeres vizsgálata felé fordult, Magyarországon elsők között végzett urológiai krioszkópiát (= a fagyáspont mérésén alapuló módszert vizeletmeghatározásra).

Elismertség

A Magyar Urológiai Társaság válaszmányi tagja (1930–1941) és elnöke (1937–1938).

A Délmagyarországi Természettudományi Társulat tagja (1912–1918).