„New Yorkban, e nagy és növekvő városban, létjogosultsága van egy olyan újságnak, amely nem csupán olcsó, de színvonalas is, nemcsak színvonalas, de terjedelmes is, nemcsak terjedelmes, hanem igazán demokrata is … amely leleplez minden csalást és ámítást, küzd a közélet megrontói és visszaélései ellen, s elszánt őszinteséggel szolgál és harcol a népért.“

(Joseph Pulitzer, 1883)

Ha megkérdeznénk egy átlagos műveltségű magyar vagy külföldi állampolgárt, hogy véleménye szerint ki a legismertebb magyar személyiség a világon, valószínűleg meglehetősen egyhangú válaszokat kapnánk. Gyaníthatóan Puskás Ferenc, a legendás aranycsapat kapitánya kapná a legtöbb szavazatot. Ha ugyanezt a kérdést egy amerikai lakoshoz intéznénk, minden bizonnyal nem lenne ennyire egyoldalú a felelet. Gyaníthatóan Puskás mellé felzárkózna Kossuth Lajos és talán Bartók Béla is. Egy nevet viszont aligha hallhatnánk, jóllehet az érdeklődésünkre választ adó újvilági honpolgár Joseph Pulitzerről, a hírközlőről biztosan hallott. Ám ha ismeri is a modern tömegsajtó kialakítójának korszakos munkásságát magyar származásáról aligha értesült…

Pulitzer József egy elszegényedett makói zsidó terménykereskedő nagyobbik fia, mindössze 17 éves volt, amikor anyai tiltás ellenére, egy kivándorlókkal zsúfolt hajón megérkezett Bostonba, hogy megvalósítsa álmát. Nem, nem azt, hogy újságot alapítson, a fiatalember célja ennél lényegesen romantikusabb volt. Harcolni akart az északiak oldalán az amerikai polgárháborúban a szabadságért, így hát érkezése után szinte azonnal be is sorozták az I. New Yorki lovas ezredbe. Sajnálatos módon, a tízhónapos katonáskodás alatt az ambiciózus ifjú egyetlenegy csatában sem vett részt, viszont az elsők között szerelték le az amúgy igen gyenge testalkatú, de hiányosságait rendkívüli lelkesedéssel pótló közvitézt. A még húsz évet sem megélt obsitos béresként, kubikosként, temetőgondnokként (!) próbálkozott, mígnem a sok kudarc után Saint Louisban telepedett le.

Joseph Pulitzer az amerikai németek akkori legnagyobb városában, Saint Louisban, a helyi Westliche Post című lapnál, szatirikus írásokkal kezdte zsurnaliszta karrierjét. Az addig kudarcot kudarcra halmozó újdondász sikere döbbenetes volt. Különös írásai, furcsa stílusban megírt, szórakoztató riportjai, szenzációs információkat közlő kolumnás tudósításai egyre ismertebbé tették nevét, olyannyira, hogy nemsokára a helyi közélet is felfigyelt az alig húsz éves tollforgatóra. Az amerikai állampolgárság megszerzése után, jogi tanulmányokba kezdett, s miután sikeresen befejezte egyetemi stúdiumait, szenátori mandátumot nyert Missouri államban. Még nincs huszonöt éves, amikor megvette a Westliche Postot, pár év múlva a konkurenciát is kiiktatta: a Saint Louis Dispatch is az övé lett. És ez csak a kezdet.

„Sziklaszilárdan hiszek az igazi demokráciában. Nem egy politikai gépezet demokráciájában! Nem abban a demokráciában, amelyik azon igyekszik, hogy zsíros hivatalokat nyerjen el politikai ellenfeleitől, hanem egy olyan demokráciában, amelyik féltő gonddal őrzi mindenki jogait egyaránt, és átörökíti azokat a szabad intézményeket, amelyeket létrehozott. … De az igazi demokrácia nem szentesítheti a szabadságjogok elsikkasztását a tulajdon által, mint ahogy nem szentesítheti a tulajdon felfalását sem a kommunizmus által!“

(Joseph Pulitzer, 1883)

Joe Pulitzer New Yorkba települt, miután 1883-ban, 346 ezer dollárért megvásárolta a New York World című lapot. A 15 ezres példányszámról 600 ezerre (!) emelkedő, nevét Worldre váltó lap, valóban világhírűvé „nemesedett“ irányítása alatt. A sajtó – amelyet ekkortól kezdtek közvetítő közegnek, azaz médiumnak is hívni – a World révén, az 1890-es évektől vált nagyhatalommá. A World megvalósította mindazt, amit a modern napilap ma is jelent: állandó rovatokat rendszeres, „kivehető“ mellékletekkel. A belpolitikai rovat sajátossága a híroldal és a tényfeltáró riportok; a külpolitikai rovat érdekessége a külföldi helyszíni beszámolókra épülő tudósítások rendszere; a gazdasági rovat jellegzetessége a tőzsdei jelentések és gazdasági elemzések; a kulturális rovat újítása a folytatásos regények; a sportrovat meglepetése a klasszikus amerikai sportágak sportstatisztikái és kerettáblái voltak. A legnagyobb elismerést azonban a vasárnapi mellékletekben rendszeresen jelentkező, állandó szereplős képes történetek, az első képregények aratták. Természetesen ezeket az újdonságokat nem a még mindig csak 36 éves fiatalember „találta ki“, ám ez a sok, friss aktualitásokra épülő, részben „újrahasznosított“ ötlet és az ezzel járó népszerű stílus, így együtt és egyidejűleg a New Yorki Worldben, Joe Pulitzer világhírű napilapjában szenzációsan hatott.

Pulitzer József, Joseph Pulitzer, Joe Pulitzer egész életében a szabadságért küzdött, ha nem is a polgárháború csataterein, hanem a nem kevéssé veszélyes nyomtatott sajtó ólombetűs hadszínterein. A modern újságírás megteremtője írta le először, hogy a sajtó legfőbb küldetése nem csak a hírközlés, hanem a közszolgálat. A sajtót politikai tényezővé alakító első médiaszemélyiség színre lépésével vált először hatalmi tényezővé egy napilap nem a politikai függőség, hanem az anyagi függetlenség okán.

Ha megkérdeznénk egy átlagos műveltségű magyar állampolgárt, hogy véleménye szerint ki a legismertebb magyar személyiség Amerikában, valószínű, hogy Kossuth Lajos és Bartók Béla neve jut eszébe először, bár könnyen lehet, hogy melléjük hamar felzárkózna Puskás Ferenc, az aranycsapat legendás kapitánya is. Egy nevet viszont aligha hallhatnánk, jóllehet az érdeklődésünkre választ adó tájékozott honfitársunk Joseph Pulitzerről, a hírközlőről biztosan hallott. Ám ha ismeri is a modern tömegsajtó kialakítójának korszakos munkásságát, az amerikai szenátus első magyar tagjának magyarságáról aligha értesült…

A Névpont – www.nevpont.hu – legújabb írásával, halálának évfordulóján, a 170 éve Makón született világhírű ismeretlen hírközlőre, a magyar Pulitzer Józsefre emlékezett.

Kék virág Pulitzer József – Joseph Pulitzer – emlékének.

Az alábbi linkeken olvashatnak Pulitzer Józsefről:

http://nevpont.hu/view/11886

http://nevpont.hu/view/11887

A kép forrása:

http://iranynewyork.hu/wp-content/uploads/2013/10/Pulitzer-J%C3%B3zsef.jpg