Szokolyi Alajos
Szokolyi Alajos

2022. május 19. Csütörtök

Szokolyi Alajos

Az első bajnok-atléta


A magyar atlétika első bajnoka, bernecei Szokoly Alajos hatvan éve, 1932. szeptember 9-én hunyt el. Mielőtt végigtekintenénk rendkívül gazdag életútján érdemes néhány, a személyével kapcsolatos dolgot tisztázni. A magyar olimpiatörténeti munkák nagy része bajnokunkat Szokolyi néven szerepelteti, a korabeli sajtó azonban következetesen Szokolynak tünteti fel. A szlovák olimpiai lexikon és a szlovák életrajzi lexikonok Alois Sokolként emlékeznek meg a kiváló sportemberről, s szlovák származásúnak tartják. Ez utóbbiakra nem érdemes sok szót vesztegetni, a Szlovák Életrajzi Lexikon mindenkit, aki a történeti Magyarországnak a mai Szlovákia alkotta részén született következetesen „elszlovákosít” – az első címszó ebben a lexikonban az Aba: de Andrássy Gyula is Julius Andrási néven szerepel itt. Már érdekesebb a Szokoly vagy Szokolyi dilemma. Anyakönyvi adatok szerint Kisgaramon, Zólyom vármegyében, 1871. június 19-én bernecei Szokoly József zólyombreznói főmérnöknek és Holub Emíliának, Szokoly Alajos nevű gyermeke született. Az újszülött tehát Szokolynak született, de később, már ismert közéleti emberként Szokolyira magyarosított, ahogy ezt a kiváló szakíró Subert Zoltán kinyomozta.

 

Szokolyi Alajos – az egyszerűség kedvéért nevezzük most már így – tehát Kisgaramon született, de csak hároméves koráig élt itt, ekkor keresztszüleihez, apja húgához, Szokolyi Amáliához és férjéhez Schönn Alajos volt ’48-as főhadnagyhoz költözött, az Ipolyságra. 1887-ben a család Bernecén egy kastélyt építtetett, s ebben a csodálatos környezetben teltek bajnokunk gyermekévei. Szokolyi 1889-ben a Lévai Kegyesrendi Gimnáziumban érettségizett, s még ebben az évben beiratkozott a budapesti orvosi egyetemre. Egy évvel később, már a Magyar Atlétikai Club (MAC) tagjaként indult élete első versenyén, a juniorok számára kiírt 100 méteres síkfutásban 13 másodperces idővel nyert. Szokolyi versenyzői pályafutását életrajzírói – Mező Ferenc és Syposs Zoltán – két szakaszra osztották az első „fejezet” 1892-ig tartott. Ekkor a fiatal Szokolyi a létező összes versenyszámban a rövidtávtól a súlylökésig szerencsét próbált, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Ennek a szakasznak Szokolyi önkéntesi éve vetett véget. Az egyéves szolgálat letelte után egy sokkal tudatosabb sportembert láthattunk viszont. Ehhez a tudatossághoz hozzájárult, az új edző. A MAC 1894 májusában először szerződtetett John Cash személyében angol trénert. Szokolyi már elsősorban csak a rövidtávra, a gátfutásra és a távolugrásra készült.

 

Az első újkori olimpiára már egy másik angol, Harry Perry – aki egyes adatok szerint az első magyarországi „dögönyöző” vagyis sportgyúró is volt – készítette fel a MAC versenyzőit. Szokolyi három versenyszámban: 100 méter síkon, 110 méter gáton és hármasugrásban állhatott rajthoz. 1896. április 6-án a felújított athéni stadionban, a 100 méteres síkfutás előfutamaival kezdődtek meg a versenyek, s közismert hogy az első előfutamban az egyes rajtszámot épp Szokolyi Alajos kapta. Az előfutamban 12,6 másodpercet ért el, így biztosan került a döntőbe, az előfutam után még elindult a hármasugrásban is, ahol egy ugrásával is a 4. helyet érte el. A 100-as döntőben végül is a 3. helyet szerezte meg, a 110 méteres gátfutás döntőjében viszont nem indulhatott el. A gátfutást eredetileg 4 előfutamban kívánták lebonyolítani, ám a kevés induló miatt csak 2 előfutamot írhattak ki. Szokolyi előfutamában az utolsó gátig biztosan vezetett, ám ekkor az egyik versenyző nekiszaladt az egyik gátnak, s a sportszert Szokolyi elé lökte. Szokolyi felbukott a váratlan akadályon ám felpattant – s vagy másodikként, vagy harmadikként – de célba ért. Nagy vita támadt a helyezésekről, illetve a bukás körülményeiről, amit a versenyrendezőség úgy zárt le, hogy a döntőben csakis a két előfutam győztese indulhatott. Ennek ellenére Szokolyi éve volt az 1896-os esztendő. Az „athéni szép napok” után, a MAC tavaszi versenyén először futotta 19 másodpercen belül a 120 yardos gátfutást és hármasugrásban először ugrott 12 méteren felül (18,9 másodperc illetve 12,05 méter). Júliusban megnyerte Csehország 100 yardos bajnokságát, majd augusztusban 12,48 méterre javította a hármasugró csúcsot. A MAC őszi versenyén pedig először írták ki Magyarország bajnokságait. A 100 yardos síkfutásban 10,8 másodperccel Szokolyi Alajos vívta ki a győzelmet.

 

Szokolyi versenyzői pályafutása 1900-ig tartott, csúcspontja 1896-ban volt. Az 1896-os évvel azonban elkezdődött sportéletútjának egy új fejezete, sportszervezői pályafutása. Ez év májusában beválasztották a millenniumi sportbizottságba titkárnak, sőt már 1895-ben bekerült a MAC választmányába. A MAC választmányi tagjaként, 1897. január 19-én javaslatot tett a Magyar Atlétikai Szövetség (MASZ) megalakítására. Indítványa azért volt korszakos jelentőségű, mert egyúttal kezdeményezte az egységes versenyszabályok kidolgozását, az országos csúcseredmények nyilvántartását, a rendszeres magyar bajnokságok kiírását, az amatőr–professzionalista kérdés tisztázását stb. A MAC felismerte e javaslat fontosságát, s a klub kezdeményezésére, 1897. március 21-én létrejött a MASZ. Szokolyi ezután a MAC közéletében már nem volt annyira aktív, viszont bekapcsolódott más klubok munkájába. 1900-ban a BEAC atlétáinak felkészülését segítette, ugyanakkor elvállalta a MUE ismert sprinterének, Schubert Ernőnek az edzését is. 1906-ban Hontmegyei Sport Egylet néven új „sportvállalatot” szervezett, s számos kisebb egyesületben vállalt vezető szerepet, adott tanácsokat, ajánlott fel tiszteletdíjakat.

 

A MAC ötvenéves jubileumára kezdeményezte a klub ún. Régi Gárdájának megalakítását, ám ennél jóval fontosabb az a dokumentum, amire Mező Ferenc hívta fel a figyelmet. Szokolyi Alajos 1927-ben vetette papírra gondolatait a Magyar Olympiai Közlönyben, amelyben javasolta a MAC Régi Gárdájának mintájára egy Olympiai Gárda megszervezését, amely a mindenkori magyar olimpikonokat, kísérőket fogná össze, s a társaság évenként találkozhatna. Szokolyi ugyanakkor felhívta minden leendő „gárdistának” a figyelmét egy létesítendő Sportmúzeum fontosságára, illetve arra a kötelezettségre, hogy minden olimpikonnak, az első olimpiától kezdve, fontos feladata az olimpiákkal kapcsolatos adatok összegyűjtése. Ebben a nagy jelentőségű, ám rég elfeledett írásában végül még javaslatot tett a magyar olimpiai mozgalom történetének megírására.

 

Szokolyi még megélhette javaslatának részbeni megvalósulását halála előtt négy hónappal 1932. április 27-én megalakult a Magyar Olympiai Társaság. 

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: Atlétika, 1993

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője