Szigligeti Ede: Liliomfi
Szigligeti Ede: Liliomfi

2022. május 19. Csütörtök

Szigligeti Ede: Liliomfi

A programalkotó alkotó


„Nemzeti színpadunknak legyen szentelve egész életem, melynek én oly keveset áldozék, s mely nekem eddig is oly sok édeset nyújtott, ennek legyek búvárja.“

 

(Szigligeti Ede)

 

 

Szilvai Tódor professzor úr gyámleányát, Mariskát, unokaöccséhez, Gyulához akarja férjhez adni, aki a család tudta nélkül, Liliomfi néven, Kolozsvárott „színészkedik“. Mariska szintén Kolozsvárott „nevelődik“ Camillánál, ugyanannál a vénkisasszonynál, akinél Liliomfi is szobát bérel. Mariska műkedvelő előadáson kíván fellépni, s a szerepét épp Liliomfi tanítja be neki. A fiatalok természetesen egymásba szeretnek, a cselekményt bonyolítja, hogy Camilla is beleszeret Liliomfiba.

 

Szilvai professzor épp Kolozsvárra érkezik, hogy hazavigye Mariskát, és hozzáadja unokaöccséhez. Mariska nem kíván hozzámenni Szilvai Gyulához, mert ő Liliomfit szereti, nem sejtve, hogy a két személy ugyanaz. A professzor viszont megtiltja leányának, hogy szóba álljon egy afféle komédiás emberrel, nem sejtve, hogy a két személy ugyanaz. Utóbb, Liliomfi barátja, Szellemfi, eljátssza Liliomfi „szerepét“ a mit sem sejtő nagybácsi előtt, aki nem győz csodálkozni azon, hogy Mariska egy ilyen rút és iszákos embert szeret.

 

Szilvai professzor úr unokaöccse, Gyuri pincérnek is tartozik, s természetesen neki sem tud fizetni. Liliomfi fizetség helyett megígéri, hogy segít Gyurin, aki a fogadós Kányai uram leányát szereti, ám a kapzsi Kányai egy gazdag pesti német fogadós fiának, Schwartz Adolfnak ígéri Erzsikét. Liliomfi Schwartznak adja ki magát, az előkelő rokonjelöltet Kányai uram maga szolgálja ki. Az „ál-Schwartz“ ócsárolja a korcsmárost, a fogadóját és eldicsekszik számolatlan szeretőjével. Kányai végül is kidobja az ál-Schwartzot.

 

Szilvai professzor Kolozsvárról hazafelé tartva épp abban a fogadóban száll meg, ahol az előbbi inszinuáció történt. A feldúlt Kányai helyett az új vendégeket „Gyuri pincér“ szolgálja ki, aki szintén Liliomfi. Az ál-pincérben a professzor felismeri unokaöccsét, ám felfedezését csak Kányaival közli, akinek bizalmasan elmondja, hogy „Gyuri pincér“ valójában Gyula, az ő unokaöccse, aki úgy látszik, rangrejtve, pincérként tevékenykedik. A kapzsi vendéglős most már maga sürgeti, hogy „Gyuri“ azonnal házasodjék meg, mert hatalmas hozomány vár rá.

 

A tévedések tovább bonyolódnak: az „ál-Schwartz“ után a valódi Schwartz Adolfot is kidobják, mert azt hiszik, hogy ő Liliomfi; Mariska viszont úgy tudja, hogy Liliomfi, azaz „Gyuri pincér“, valójában Kányai Erzsit szereti, Mariskát csak hitegeti; Szellemfi, mint Liliomfi, viszont szerelmet vall Camilla kisasszonynak stb. Persze a végén mindenki megtalálja és megkapja a magáét. Csak a hoppon maradt Kányai uram és Camilla kisasszony bosszankodik egy kicsit. Liliomfi pedig Mariska kedvéért még a színészetért is lemond és Szinvai Gyula néven hazatér…

 

 

Szathmáry József Eduárdnak hívták, apja a nagyváradi ismert ügyvéd, Szathmáry Elek, előbb papnak, majd ügyvédnek, utóbb mérnöknek szánta: mégsem lett sem ügyvéd, sem pap, sem mérnök, jóllehet néhány évig Pesten „inzsellérkedett“. Mígnem Thalia ősanya – valójában Kotzebue népszerű kortárs szerző Ősanya című műve – el nem csábította.

 

 

Szigligeti Ede nevet vette fel 1834-ben, Kisfaludy Sándor Szigliget című regéje után, no meg az után, hogy apja megtiltotta, hogy eredeti nevén „komédiázzon“. Később apja hiába unszolta, hogy vegye vissza a nevét, állhatatosan kitartott új, választott neve és hivatása mellett.

 

 

Szigligeti Ede „családneve“ ugyanis programot jelentett, miként Kisfaludy Sándor regéjének első sorai is:

 

 

„Volt az idő, hogy a magyar,

Ha külföldre rándula,

És ott jobbat, szebbet látván,

Bár keveset tanula,

 

Haza térvén szülőföldét

Csak gúnyolá és megveté,

S tettel szóval majmolgatni

Csak szomszédját szereté.“

 

(Kisfaludy Sándor: Szigliget, 1833)

 

 

Szigligeti Ede „családneve“ ugyanis azt is jelentette, hogy szakít a kortárs német drámamagyarításokkal és a magyar történelmi drámák mellett társadalmi vígjátékokat és sajátos magyar műfajú népszínműveket ír. Vígjátékai közül kétségtelenül az 1849. december 21-én bemutatott Liliomfi volt a legsikeresebb; még akkor is, ha egy levert forradalom és szabadságharc után, a cenzúra miatt, a történet főszereplője, „a sokoldalú“ Liliomfi kénytelen feladni lázadását és Mariska kedvéért felhagy a színészmesterséggel.

 

Szigligeti Edét utóbb többször is megvádolták, hogy bohózatával – egy levert forradalom és szabadságharc után – együttműködik a régi-új rendszerrel: valójában csak az elkeseredettséget akarta egy sírva–vigadó komédiával enyhíteni. A félreértések és helyzetkomikumok, a végletekig kicsavart, mulatságos párbeszédek, a helyenként abszurd, néha frivol jelenetek és a mesteri történetszövés egyetlen célja volt, hogy megnevettesse honfitársait. Szigligeti Ede ugyanis fontosnak tartotta, hogy egy levert forradalom és szabadságharc után, a legreménytelenebb önkény idején is megmaradjon a magyar színpadi nyelv, ezért kompromisszumokra is hajlandó volt.

 

Több mint száz évvel később, 1954-ben, a forgatókönyvíró, Bacsó Péter és a rendező, Makk Károly (aki különös módon, majdnem azon a napon, december 22-én született, amikor a darab ősbemutatója volt) elkészítette a Liliomfi filmváltozatát. A film alkotói az általános elkeseredettséget és reménytelenséget akarták enyhíteni egy olyan klasszikus vígjátékkal, amelynek szándékosan megváltoztatták a csattanóját. A film – ellentétben az eredeti vígjátékkal – másképpen ért véget. Liliomfi és Mariska, no meg a hűséges jóbarát, Szellemfi, nem adták fel lázadásukat, a szabad életet, a vándorszínészetet választották a várható örökség és a jólét helyet. Bacsó Péter és Makk Károly fontosnak tartották hangsúlyozni, hogy a legreménytelenebb önkény idején is lehetséges a szabadságot választani.

 

De ez már egy másik kor és egy másik történet.

 

A Névpont – www.nevpont.hu – legújabb írásával az 1878. január 19-én elhunyt Szigligeti Edére és legismertebb művére, a Liliomfira emlékezett.

 

Kék virág a programalkotó alkotó, Szigligeti Ede emlékének.

 

Az alábbi linkeken olvashatnak Szigligeti Edéről:

 

http://nevpont.hu/view/11481

http://nevpont.hu/view/11808

http://nevpont.hu/view/11809

 

A képen az 1954-ben bemutatott film egyik jelenete látható. (Liliomfi: Darvas Iván; Mariska: Krencsey Marianne).

 

A kép forrása:

 

http://www.origo.hu/filmklub/blog/halal/20160331-meghalt-krencsey-marianne-nekrolog-liliomfi-az-aranyember-szeegeny-gazdagok-a-tenkes-kapitanya.html

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Esszé

Megjelent: nevpont.hu 2015

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője