Szerbák Elek
Szerbák Elek

2022. május 19. Csütörtök

Szerbák Elek

Lexi bácsi


Néhány éve nincs már közöttünk a magyar atlétika talán legérdekesebb alakja, Szerbák Elek. Élete annyira fordulatos és sokoldalú volt, hogy részletes pályarajza egy ennél jóval terjedelmesebb atlétikai magazint is megtöltene, rövid emlékezésünkben ezért csak a legfontosabb adatokra támaszkodhattunk.

 

A Szerb Elek, ill. Szerda Elek néven versenyzett kiváló atléta Budapesten született, 1904. december 20-án. Édesapja, Id. Szerbák Elek miniszteri tanácsos, édesanyja, Almay Lenke volt. 1922-ben a Soproni Honvéd Főreálgimnáziumban érettségizett, majd 1924-ben vitéz Somfay Elemér ajánlására lett a MAC tagja. Versenyzői pályafutása 1932-ig tartott, ez alatt 1500 métertől 15 000 méterig 9-szer győzött magyar bajnokságon, 5 váltó- és 14 csapatbajnokság résztvevője lehetett. Középtávfutónak indult, 1926-ban és 1927-ben 1500 méteren vívta ki a magyar bajnoki címet (4 perc 08,6 másodperc, ill. 4 perc 06,6 másodperc) később inkább a hosszútávokon ért el jelentősebb sikereket. 1928-ban és 1929-ben már az 5000 méteren nyert magyar bajnokságot (15 perc 58,2 másodperc, ill. 15 perc 57,5 másodperc) míg 10 000 méteren a legjobb eredménye – egyben országos csúcs is – 32 perc 32,8 másodperc volt.

 

Bár a fent részletezett atlétakarrierje sem elhanyagolható – már csak azért sem, mert a MAC örökös bajnokává választották – mégis lényegesen fontosabb sportvezetői, szakírói életműve. Már 1925-ben a Közgazdasági Egyetemi Athletikai Club ifjúsági elnökeként tevékenykedhetett, s szintén 1925-ben, Asbóth Jenővel megalapította a MAC Régi Gárdáját. Egy évvel később, 1926-ban kezdeményezője volt az első főiskolai bajnokságoknak, s kevesen tudták róla, hogy 1931-ben a Testnevelési Főiskolán testnevelés-tudományból (!) doktorált, ő az első, aki Magyarországon doktori címhez jutott ebből az új tudományból. 1933-ban a MAC választmányi tagjává, majd 1935-ben a klub főtitkárává választották. Közben a Műegyetemre – akkor József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem – került testnevelési előadónak és a javaslatára megalakult Műegyetemi Testnevelési Intézet igazgatója, valamint a Főiskolai Sportszövetség alelnöke lett. Rendszeresen közölte tudományos dolgozatait a Testnevelés, közleményeiben a legkülönbözőbb sporttörténeti területekkel foglalkozott, az atlétikatörténet mellett pl. a professzionalista labdarúgás magyarországi történetét is tanulmányozta, s mint a MAC főtitkára rendszeresen nagy gondossággal szerkesztette klubja évkönyveit.

 

Számos nagy terve nem valósulhatott meg, jóllehet több fórumon javasolta egy általános sportlexikon létrehozását, kezdeményezte a magyar atlétika jelentős személyiségei életrajzainak összegyűjtését, elképzelései között szerepelt még – Zuber Ferenc halála után – a magyar atlétika történetének megírása is. Terveit először a II. világháború akadályozta meg. 1945-ben orosz hadifogságba esett, csak 1947-ben térhetett haza. Úgy érezte mindent elölről kell kezdenie. Az ekkor már egyre gyakrabban Lexi bácsinak nevezett sokoldalú tudóst nagy tekintélye miatt 1947-ben a Magyar Atlétikai Szövetség (MASZ) elnökévé választották. Érdekesség, hogy egy évvel később Rajk László belügyminisztert nevezték ki Szerbák Elek mellé társelnöknek. 1947-ben átvette az Atlétika – lapunk ma is bátran vállalható szellemi elődje – szerkesztését, ami szakcikkek mellett számos olvasmányos írást, eredményt és sporttörténeti érdekességet tartalmazott.

 

A MASZ elnökeként atlétikatörténeti szakkönyvtár megalapítását kezdeményezte, és újra javaslatot tett egy sportlexikon és egy életrajzi adattár összeállítására. Amilyen nagy lendülettel látott újra munkához 1947-ben, olyannyira nagy lett a csalódása 1948-ban. Az új sportvezetés nem bocsátotta meg Szerbák Eleknek, hogy egy „fasisztának” nevezett klub főtitkára volt. 1948-ban minden tisztségétől megfosztották, majd még egy évig az Országos Széchényi Könyvtárban (OSZK) tudományos kutatóként tevékenykedhetett, végül 1949-ben kényszernyugdíjazták. 1954-ig semmilyen állást sem vállalhatott, ahogy később elmondta „alkalmi szellemi segédmunkákból” élt. Az 1954-es „enyhülés” évében a Csepeli Vasasnál edzőként dolgozott, sőt a Testnevelési Tudományos Tanács (TTT) tagjának is beválasztották. 1956-ban azonban a TTT Nemzeti Bizottságának is a tagja lett, ez újra önkéntesnek éppen nem mondható száműzetéssel járt.

 

1958-tól kényszerűen háttérbe szorult sport- és atlétikatörténeti kutatómunkája, tudományos érdeklődésének középpontjába az orvostörténet került. Ő az első sporttörténész, aki ezt a diszciplínát Magyarországon orvos- és kultúrtörténeti aspektusokból is vizsgálta. Az 1960-as években az Orvostörténeti Múzeum külső tudományos munkatársa lett, a múzeum akkori főigazgatójának, Antall Józsefnek nagy szerepe volt akkor abban, hogy tovább folytatódhatott szakmai pályafutása.

 

Életének utolsó szakasza 1972-ben kezdődött, hisz haláláig a Testnevelési és Sportmúzeum munkatársa volt. Új, minden eddiginél nagyobb feladatot tűzött ki maga elé a magyar testnevelés- és sporttörténet kronologikus feldolgozását. Többször említette, hogy a múzeum feladata a tárgyak gyűjtése mellett a múzeum gyűjtőkörébe tartozó adatok rendszerezése. Kevesen tudják, hogy Szerbák Elek a magyar és az egyetemes testnevelés- és sporttörténet osztályozási rendszerének kidolgozója. Mintaként kiadta a 100, 75, 50 éve… című faktográfiai köteteket, amely könyvtárosi körökben igen nagy sikert aratott. A sporttörténeti kronológia mellett régi tervének megvalósításába is belekezdett, kérdőíveket dolgozott ki a magyar sporttörténet kimagasló személyiségei életrajzainak összegyűjtéséhez. Ez a csonkán is félelmetes nagyságú adathalmaz jól jelképezi azt a hatalmas tudást, amit Lexi bácsi hosszú élete alatt magába foglalt. Életének utolsó éveiben sportvezetőként is tevékenykedhetett. Megalakította az Atlétabarátok Egyesületét, 1989-ben pedig a MAC újjáalakításánál fáradozott, sőt egykori klubja az elnöki feladatokkal is megbízta. Halála előtt nagy meglepetés érte, mind a sportvezetés, mind a Műegyetem rehabilitálta. 1990. december 20-án hunyt el.

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: Atlétika, 1993

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője