Szabó Magda emlékezete 2.
Szabó Magda emlékezete 2.

2024. szeptember 9. Hétfő

Szabó Magda emlékezete 2.

Kövek, kannák, kutak


Hajdani házuk udvarán, közvetlenül ott, ahol az udvarba léptek, a kapubolt alól, számtalan kavics csillogott. Ha esett, a csatornából alázúduló víz tisztára öblögette, meg-megmozgatta a fényes, kerek kövecskéket. A kavics gömbölyű volt, tarka, drágakőnek tűnt gyermekszemmel, mégis tilos volt velük játszani. Szülei megmagyarázták a kisleánynak, hogy ott, ahol a kövecskék tarkállanak, valamikor kút volt, de ez ma már csak ókút, régen betemették már, ám ezek az ókutak álnokok: a föld besüppedhet, megnyílhat alattuk, s ha egy ókút berogy, „behörpöli” a rajta állót. A kisleány azonban mégsem félt az ókúttól, sőt vágyott felé, azt gondolta nincs csodálatosabb annál, ha tényleg megnyílik a kavicsos felszín, így minden titok kiderülhet, amelyeket ott őriznek valahol, a kút fenekén.

 

 

Hajdani házuk udvarára, felnőttként, évtizedek múltán visszatért, hogy sok-sok szépségesen szép, fényes remekművel mégis csak leszálljon a kútba. Már nincs senki, aki visszatarthatná őt, úgy érezte, le kell ereszkednie gyermekkora kődíszletei közé, hogy visszahívja azokat, akik voltak, azokkal együtt, akik megmaradtak. Szülővárosát idézte és szeretteit, ám legfőképpen gyermeki létét, mert még élt benne a hit, ahogy a szüleik keresték egykorvolt önmagukat korabeli mélybarna fotókon, úgy keresi maga is írói tehetségének és alkatának első jeleit emlékei kerek kavicsdarabjai között. Az író kicsit tartott az ókúttól, mégis vágyott arra, ha megnyílik a kavicsos felszín, talán minden titok kiderül, mert nincs fájdalmasabb érzés annál, ha emlékeink kővé válnak, vagy ha elnyelik, „behörpölik” a visszavárót.

 

Hajdani házukban, gyerekkorukban, a teázásnak nagy hagyományai voltak. Porcelánkannából óvatosan kortyolták a forró italt, ám egyik nap tragédia történt. Az írónő bátyja eltörte azt a szép kannát, amelyen lótuszok között két kék hattyú tollászkodott. Mi lett a kannával? Az írónő úgy emlékezett, hogy kidobták, ott van talán az ókút mélyén.

 

Hajdani házukban, felnőtt korukban, a teázásnak nagy hagyományai voltak. Porcelánkannából óvatosan kortyolták a forró italt, ám egyik napon az írónő bátyja meglepődve látta, hogy a lótuszos-hattyús kanna teljesen ép, nem találta a ragasztás nyomait. Mi lett a kannával? Az író bátyja úgy emlékezett, hogy szülei megragasztották, de akkor mi van ott lenn, az ókút mélyén?

 

A hattyús kanna most is ott áll az írónő egykorvolt otthonában.

 

Hajdani házába, ha az írónő visszatérne, sok-sok szépségesen szép, fényes remekművel ismét csak leszállna a kútba. Szerintem megtalálná a ragasztás nyomait… 

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Emlék

Megjelent: nevpont.hu 2017

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője