„Ó, ha rózsabimbó

lehetnék!

Rám szállnának szépen

a lepkék!

Kicsi szívem vélük

dobogna!

Nem lennék ilyen nagy

otromba!

Ezt a vágyam senki

se érti,

Se gyerek, se nő és

se férfi!

Senki, senki itt a

világon,

Mi is az én titkos

nagy álmom!

Hol volt, hol nem volt, a vad Ürömföldön túl, de a Bogáncsos Réten innen, ott, annál az Irdatlan Magas Hegynél, ahonnan már a madár is visszafordul, nos valahol arrafelé volt a Sárkányok Birodalma. A Sárkánykirálynak három feje volt, s az Irdatlan Magas Hegy belsejében lakott kilenc gyermekével. Mind a kilenc gyermekének három feje volt, kivéve a legkisebb sárkánypalántának, Süsünek, mert neki bizony csak egy fej jutott. A Sárkánykirály hiába hunyta le három fején valamennyi szemét, Süsünek csak az egy fejét látta, s emiatt Ősárkányfejsége nagyon boldogtalan lett. Hiába azonban minden, a legkisebb, egyfejű Süsünek is – régi sárkányszokás szerint – idővel át kellett esnie a próbatételen. Süsünek az a feladat jutott, hogy pusztítsa el a Sárkánykirály egyik legnagyobb ellenségét, a Huzatos Völgyi Sárkányt. Süsü azonban nem dögönyözte halálra, nem nyúzta meg, nem törte össze a Huzatos Völgyi Sárkányt. A Huzatos Völgyi Sárkány ugyanis influenzás volt, s e szörnyűségek helyett Süsü gyógyfüvet szedett, vizes borogatást adott, majd addig-addig énekelgetett neki, amíg meg nem gyógyult. A Sárkánykirály ezeket hallva éktelen haragra gerjedt, mindhárom fejével hatalmas tüzeket szórt, mint valami óriási kovácsfújtató. A Sárkánykirály ezek után kitagadta legkisebb, egyfejű fiát, Süsüt. A száműzött, boldogtalan Süsüt kitaszították a sárkányok, de rettegtek tőle az emberek is, jóllehet jámbor volt, félénk és szelíd, s nem is hasonlított a (legalább) három fejjel rendelkező rokonaihoz, ám mégiscsak olyan behemót volt, mint a többi, (legalább) három fejjel rendelkező rokona.

Hol volt, hol nem volt, a vad Ürömföldön és a Bogáncsos Réten innen, de, annál az Irdatlan Magas Hegynél túl, nos valahol arrafelé volt az Útilapu Birodalom. Az Útilapu Birodalom Királyának 26 fia volt, a legkisebb Királyfi azonban, elkóborolt. Ezért is hívták Kóbor Királyfinak. A Kóbor Királyfi erdőn-mezőn vándorolt és segített a rászorulókon, még Süsün, az egyfejű sárkánygyermeken is. Süsü, a boldogtalan, kitaszítottsága miatt zokogó egyfejű sárkány ugyanis találkozott a Kóbor Királyfival, aki egész a Sárkányok Birodalma határán lévő Királyságig kóborolt. Az általában vadkörtét fogyasztó, a pillangókat módfelett kedvelő, valamint az emberekből páni félelmet kiváltó Süsü és a mindenkin segítő Kóbor Királyfi nemsokára igaz barátok lettek. A Sárkányok Birodalma határán lévő Királyságban élő emberek azonban féltek a szomszédból elűzött egyfejű sárkánytól. A Király tanácsosai nem értették, hogy vajon miért kellett a legkisebb sárkánynak váratlanul elhagynia az Irdatlan Magas Hegyet? Talán azért, mert a legkisebb, egyfejű sárkány a legkegyetlenebb; talán azért, mert az egyfejű „illik” leginkább az Idős Király egyetlen leánygyermekéhez és talán azért, mert a „vérszomjas” egyfejű el akarja rabolni a Királyleányt.

A Sárkányok Birodalma határán lévő Királyság minden nagyobb fájára plakátokat ragasztottak, amelyek azt hirdették, hogy aki legyőzi a szomszédos Sárkányok Birodalmából megszökött „félelmetes” egyfejű sárkányt, az elnyeri a Királyleány kezét és fele királyságát. A Kóbor Királyfi úgy döntött, hogy megvív a Királyleány kezéért és a fele királyságért – Süsüvel. Valójában látszatpárbajt vívna az egyfejűvel, amelyet elveszítene: így Süsü feleségül veheti a szép Királyleányt, az emberek pedig befogadnák, hisz Süsü jóságos és szeretetre méltó, még az is lehet, hogy a házasságban a többi feje is kinő.

A Sárkányok Birodalma határán lévő Királyság Királyi Várában ilyen párbajt még nem láttak. Az egyfejű sárkány óvatosan, egy fejével szórt egy kis tüzet, vigyázva arra, nehogy valakit megégessen. Az egyfejű sárkány aztán egy kicsit megkergette a Kóbor Királyfit, valóságos fogócskát vívtak a várudvaron. Aztán még egyszer körbefutották az udvart, mígnem a Kóbor Királyfi elesett. Az egyfejű sárkány vigyázott arra, hogy rá ne lépjen, barátja fölé hajolt, elvette a kardját és bejelentette, hogy ő győzött.

A párbaj ugyan véget ért, de a Királylányt őrző Dadus nem fogadta el az eredményt: a Királyi Vár ablakából, válogatott szitkok özöne kíséretében, minden keze ügyében lévő tárggyal – varródobozzal, tükörrel, kis székekkel – megdobálta a „győztes” egyfejűt. Süsü nem értette a helyzetet, hisz legyőzte a Kóbor Királyfit, mégsem szereti őt senki, ismét el akarják űzni: nem ebben állapodtak meg. Nem kell neki „ez a vacak Királyleány, nem is szép, viszont veszekszik, verekszik és kiabál!”

A párbaj ugyan véget ért, de a Királyleánynak vélt Dadus közbelépése és Süsü viselkedése miatt kiderült a csalás. Kiderült, hogy Süsü egy szerencsétlen, kitagadott sárkány, aki csalással szerette volna elérni, hogy az emberek befogadják őt. A Kóbor Királyfi megerősítette, hogy Süsü egy jószívű, szelíd sárkány, aki megérdemelné, hogy emberek között éljen. Az Idős Király úgy vélte, hogy a Kóbor Királyfi jószívű, bátor és nemes, megérdemli, hogy övé legyen a Királyleány és fele királysága. A Kóbor Királyfi lett az Új Király, aki Süsünek továbbra is a barátja maradt: Udvari Fő-fősárkánynak nevezte ki.

2.

Csukás István meséje valójában egy fordított tündérmese. A legkisebb sárkány csak egyfejű, viszont nem gonosz, hanem jóindulatú, szelíd és segítőkész. Süsü csak azt szeretné, hogy elfogadják olyannak, amilyen: ezért hajlandó még akár párbajt is vívni egyetlen barátjával, a Kóbor Királyfival. Süsü szakít a sárkányokra kirótt szerepekkel, kitör a „sárkányságra” jellemző magatartásból és a meséktől nagyon is eltérő értékrendet követ.

Csukás István meséje valójában egy fordított tündérmese. A legkisebb királyfi, a Kóbor Királyfi, szintén jóindulatú, szelíd és segítőkész. A Kóbor Királyfi csak azért nevezett be a bajvívásra, hogy segítsen az egyfejűn, aki a legjobb barátja lett. A Királyleány kezéért vívott torna szakít a hagyományos történetek cselekményével, a szereplők kitörnek a rájuk rótt mintából. Nincs valódi életveszély, a versenyt – csalással – Süsü nyerte meg, ezért az igazi hős viszont a Kóbor Királyfi lesz!

Csukás István meséje valójában egy fordított tündérmese. A legkisebb sárkány és a legkisebb királyfi is pozitív hős: Süsü a szelídség, a Kóbor Királyfi pedig a jóság bajnoka. Az igazi ellenség pedig az előítélettel, az indokolatlan félelemmel élő emberekben van, akikkel Süsü és a Kóbor Királyfi lépten-nyomon találkozik, harcot vív velük és a maguk módján mindig le is győzi őket.

A Csukás István fordított tündérmeséjét ismertető rendhagyó poszttal a Névpont – www.nevpont.hu – is „elaluszik”, a honlap történetében immár negyedszer, nyári szünetet tart. Természetesen a bejegyzések – a szerkesztő szabadsága miatt – nyáron sem szűnhetnek meg: a négyéves Névpont néhány régebbi, sikeres, de még kevesekhez eljutott írását újraszerkesztve ismét közzéteszi, de nemsokára, azaz még nyáron – akárcsak tavaly – új cikkekkel, néhány „képtelen történettel ismét jelentkezik.

A Névpont kellemes nyaralást, sok-sok szép kék virágot kíván

Minden Kedves Barátjának,

Minden Kedves Ismerősének,

Minden Kedves Ismerőse Kedves Ismerősének

és Mindenkinek, aki kedveli és szereti a Névpontot.

Süsü életrajza egyelőre még nem szerepel a Névponton, talán nyár végére az is elkészül…

A kép Lévai Sándor bábterve alapján László Maya illusztrációja, a forrása:

http://cultura.hu/kultura/csukas-istvan-susu-a-sarkany/