Sós Ágnes, Cs.
Sós Ágnes, Cs.

2022. május 17. Kedd

Sós Ágnes, Cs.

Csemiczky Ödönné


régész

(Budapest, 1925. június 22. – Budapest, 1993. május 26.)

 

Sós Ágnes édesapja Sós István, az Országos Magyar Tejszövetkezeti Központ igazgatója volt, édesanyja Keményfy Margit. Ágnes 1952-ben ment férjhez Csemiczky Ödönhöz. Házasságából egy fia született, Csemiczky Miklós (1954–) Erkel Ferenc-díjas zeneszerző.

Ágnes a budapesti Szent Margit Leánygimnáziumban 1943-ban érettségizett, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán (ELTE BTK) 1950-ben népvándorláskori régész szakos muzeológus oklevelet szerzett, az egyetemi doktori fokozatok visszaállítása után, 1959-ben doktorált. A Tudományos Minősítő Bizottságon (TMB) Perényi József aspiránsaként 1966-ban megszerezte a történelem (régészet) tudományok kandidátusa fokozatot.

Első és egyetlen munkahelye a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) Régészeti Osztálya volt, ahol 1950–1964-ben tudományos munkatársként, 1964-től tudományos főmunkatársként dolgozott. Gyermekbénulás következtében 1959-ben súlyosan megbetegedett: mindkét lába megbénult, de tudományos munkásságát – beleértve az ásatást is - ­súlyos betegen, mankókkal járva is töretlenül, szívós kitartással és igen nagy akaraterővel folytatta!

Cs. Sós Ágnes avarkori és korai szláv kori régészettel foglalkozott. Zalavárott 1951–1964-ben, Fehér Géza munkatársaként részt vett a középkori szláv településközpont feltárásába, majd több avar kori temető leletmentő ásatását (1955: Kecel, Üllő; 1958: Oroszlány; 1961: Szigetmonostor) végezte el. Pókaszepetken, 1963–1969-ben avar–szláv temetőt tárt fel, majd az 1970-es években ismét Zalavárott ásatott, ahol – többek között – egy palánkfalu-erődítésrendszert és egy hatalmas, háromhajós bazilika maradványait tárt fel. A kis-balatoni tározó létesítésével kapcsolatos leletmentések során Esztergályhorváti-Huszárvár lelőhelyen, 1983-ban a 12. századi templomot és a körülötte fekvő többrétegű temetőt ásatta. Ötévi ásató munkájának eredményeképpen 1990–1993-ban Zalavár-Várszigeten palánkfalú erődítésrendszer, valamint egy hatalmas, háromhajós bazilika maradványai, egy kör alakú kripta és téglasírok kerültek napvilágra.

Kutatásai alapvető jelentőségűek a 9. századi Dunántúl szláv népességére vonatkozóan: kimutatta, hogy ebben a korban ez a térség nem az ún. Nagy Morva Birodalom, hanem a frank állam része volt; s a Zala völgyét birtokában tartó Pribina és Kocel szláv fejedelmek a frank állam tisztviselői voltak.

Cs. Sós Ágnes haláláig aktívan részt vett a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Régészeti Bizottságának munkásságában. A Német Régészeti Intézet levelező tagjává választották, továbbá tagja lett a Szláv Nemzetközi Unió állandó tanácsának is. Tudományos eredményeit 1977-ben Kuzsinszky Bálint-emlékéremmel, 1992-ben Rómer Flóris-emlékéremmel ismerték el.

 

Fontosabb művei: Le deuxième cimitiére avare d’Üllő. Acta Archaeologica, 1955;

A keceli avarkori temetők. Régészeti Füzetek, 1958;

Das frühmittelalterliche Gräberfeld von Keszthely-Fenékpuszta. Acta Archaeologica, 1961;

Das Ausgrabungen Géza Fehérs in Zalavár. Budapest, 1963;

A Dunántúl 9. századi szláv népessége. Kandidátusi értekezés. Budapest, 1965;

A dunaszekcsői avar temető. Folia Archaeologica, 1966/67;

Bericht über die Ergebnisse der Ausgrabung von Zalavár-Récéskút in den Jahren 1961–1963. Acta Archaeologica, 1968;

Die slawische Bevölkerung Westungarns im 9. Jahrhundert. München, 1973;

Zalavár a középkorban. Zalaegerszeg, 1985;

Die neueren Ausgrabungen von Mosaburg-Zalavár. Cirill és Metód tevékenysége Pannóniában. Budapest, 1986;

Neuere archäologische Angaben zur Frage der Kirchen von Mosaburg-Zalavár des 9. Jahrhunderts. Szlávok, protobolgárok, Bizánc. Szeged, 1986;

Zalavár-Kövecses. Ausgrabungen 1976–78. Budapest, 1988;

Cemeteries of the Early Middle Ages – 6th–9th Centuries A. D. – at Pókaszepetk. Salamon Ágnessel. Budapest, 1995.

 

Irodalom: Szőke Béla Miklós: Cs. Sós Ágnes. Archaeológiai Értesítő, 1993;

Kemenczei Tibor: Cs. Sós Ágnes. Művei bibliográfiájával. Folia Archaeologica, 1995;

Kemenczei Tibor: S. Á. Magyar múzeumi arcképcsarnok. Budapest, 2002.

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: Nők a magyar tudományban. Szerk. Balogh Margit, Palasik Mária. Bp., Napvilág, 2010.

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője