(1870. április 29. Alsóelemér, Nyitra vármegye – 1938. május 16. Budapest): meteorológus, muzeológus.

Papnak készült, a temesvári papnevelde elvégzése után Versecre nevezték ki segédplébánosnak. A dél-bánáti városban azonban a helyi meteorológiai állomás vezetésével is megbízták. Itt kezdte el tanulmányozni a növényzet, az éghajlat és az időjárás-változások közötti összefüggéseket. Első feltűnést keltő tudományos dolgozatai hatására feladta hitoktatói karrierjét, csak a légköri jelenségekkel akart foglalkozni. Bölcsészdoktori értekezését a verseci felszíni domborzat jellegzetességeiről írta, majd 1906-ban – már 36 évesen – az Országos Meteorológiai és Földmágnesességi Intézet szolgálatába lépett.

Sávoly Ferenc igen jelentős klimatológiai és meteorológiai kutatásai közül kiemelkednek az általánosan elterjedt szőlőbetegségre, a peronoszpórára vonatkozó megállapításai. Elsőként mutatta ki, hogy a peronoszpóra terjedésére – a lappangási idő után – döntően kihat a csapadék mennyisége, a légnedvesség és a hőmérséklet. Ezek ismeretében, a kártevő élősködők elleni védekezés optimális időpontja igen nagy valószínűséggel meghatározható (A szőlő peronoszpórájának időjárási létigényei, 1912). 1920-ban megbízták a meteorológiai intézet agrometeorológiai osztályának vezetésével, 1925-ben megkezdte előadásait a budapesti tudományegyetem közgazdaság-tudományi karán. Mindvégig hirdette, hogy a meteorológiai tudomány eredményei a mezőgazdaságban is hasznosíthatók. A növények éghajlati igényeinek felderítésével kimutatta az őszi esőzés és az öntözés döntő befolyását a búza hozamára. 1927-ben részt vett a Mezőgazdasági Múzeum újjászervezésében, pályája végén, nyugdíjazásáig, a múzeum igazgatóhelyetteseként tevékenykedett.