1933-ig Machács Mátyás

(1881. március 12. Békéscsaba – 1970. április 6. Budapest): kertészmérnök, gyümölcsnemesítő.

A budapesti Kertészeti Tanintézet elvégzése után 1901-től 1911-ig, kisebb megszakításokkal, külföldön: Stuttgartban (1901), Bázelban (1902), Londonban és Párizsban (1904) valamint Berlinben (1906) vándorkertészként gyarapította ismereteit.

Európai vándorlásai feltűntek a Földművelésügyi Minisztériumban is, és Berlinben értesítették, hogy az Egyesült Államokba küldik hosszabb állami tanulmányútra (1908–1911). Bejárta Kansas, Kalifornia, Oregon és Wahington államokat, ahol elsősorban a nagyüzemi gyümölcstermelést, -feldolgozást és –értékesítést tanulmányozta. Hazatérése után 1912-ben, a Kertészeti Tanintézet gyakorlatvezető tanárává nevezték ki. A „nagy háború” első évében az elsők között vonult be, és az elsők között esett orosz hadifogságba. Hat év hadifogság után – kalandos körülmények között – hazaszökött, és 1920. július 1-jétől ismét a Kertészeti Tanintézetben dolgozott, 1930-ban az intézet igazgatásával is megbízták (1939-ben az intézményt Kertészeti Akadémiává, 1943-ban Kertészeti és Szőlészeti Főiskolává szervezte át).

Magyarországon az elsők között ismerte fel az extenzív mezőgazdasági termelés korlátait és a kertészeti termesztés jelentőségét. A trianoni országvesztés után – szórványgyümölcsök és házikertek helyett – munkatársaival kidolgozta az ország új gyümölcstermesztő körzeteit, ahol korszerű felszereléssel, gépekkel és feldolgozó üzemekkel megkezdte az árutermelő nagyüzemi gyümölcsösök kialakítását. A gyümölcstermesztő tájak többsége egybeesett a növényföldrajzi szempontokkal, de a melegebb, sík területeken új telepeket is létrehozott. Nevéhez fűződik a Magyar Faiskolai Szövetség, az Országos Pomológiai Bizottság és a Gyümölcstermesztők Országos Egyesületének a megszervezése, illetve 1949-ben megalakította a Kertészeti Kutató Intézetet is.