Irinyi János
Irinyi János

2024. szeptember 9. Hétfő

Irinyi János


(1817. május 18. Albis, Kézdi szék – 1895. december 17. Vértes, Bihar vármegye): vegyész, feltaláló.

 

Testvére Irinyi József író, a márciusi ifjak egyik vezetője.

 

Debrecenben és Nagyváradon jogot hallgatott, majd a bécsi politechnikumban kémiát tanult. A közismert történet szerint bécsi professzora, a szintén magyar származású Meissner Pál (aki valójában gyógyszerész volt) az ólom másodelegyéről tartott előadást. A barna port kénvirággal dörzsölgette egy üvegmozsárban, és azt ígérte a hallgatóságnak, hogy a kén meg fog gyulladni. Ez azonban nem történt meg. Irinyinek – azaz az egyik hallgatójának – ekkor az jutott az eszébe, ha kén helyett vilanyt (azaz foszfort) használt volna, a por már régen égne. A kénnek a jóval alacsonyabb gyulladási hővel rendelkező foszforral történő helyettesítése képezte Irinyi találmányának, a foszforos gyújtónak az alapját. Nemsokára, 1836-ban sikerült előállítani a „zajongás nélküli” gyújtót (a gyufa fejében a foszfort nem kálium-kloráttal, hanem ólom-dioxiddal keverte.) A mindössze 19 éves (!) fiatalember még 1836-ban eladta találmányát a Bécsben élő Rómer István gyufagyárosnak, hogy a befolyt összegből finanszírozza további berlini és hohenheimi tanulmányait.

 

 

Hazatérése után 1840-ben Pesten megalapította az Első Pesti Gyújtófák Gyárát, az első magyarországi gyufagyárat, ami azonban csak néhány évig működött. 1847-ben megjelentette A vegytan elemei című könyvét, az első magyar nyelvű kiadványt, amely a Berzelius-féle vegyjeleket alkalmazta. A szabadságharc idején Kossuth Lajos megbízta a nagyváradi lőpor- és ágyúgyár vezetésével és a magyarországi hadiüzemek felügyeletével. A bukás után akárcsak testvérét, őt is hosszabb börtönbüntetésre ítélték. Szabadulása után már nem foglalkozott kémiával, a debreceni István-gőzmalom számvivője, majd Bihar megyei árvaszéki ülnök lett.

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Életút

Megjelent: nevpont.hu 2020

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője