Illem, sport és divat 6.
Illem, sport és divat 6.

2022. május 19. Csütörtök

Illem, sport és divat 6.

„Amazonok“ a századfordulón (19–20. század)


A lawn-tenisz

„A Lawn-Tennis most Angliában nagy elterjedésnek örvend, s a felsőbb családi körök, s divatos nyaralók kedvencz időtöltése. Mint minden társasjáték, úgy ez is bizonyos ügyességet, gyorsaságot s a szabályokhozi szigorú ragaszkodást igényel. Athletikai szempontból ítélve inkább mulattató, mint edző (hölgyek is játszák), s ezért a labdajátékok sorában e tekintetben az utolsó helyet kell neki odaítélni.”1

Molnár Lajos vélekedett így Athletikai gyakorlatok című műve 11. fejezetében (Labdászat) a lawn-teniszről. Molnár korszakos jelentőségű művében minden sportágat egy fogalmon, az atlétikán belül tárgyalt. Labdászat fejezetében tíz (!) labdajátékot ismertetett: a krikettet, a futballt, a baseballt, a lacrosse-t2, a jeu de paume-ot3, a lawn-teniszt4, a racquetset5, a golfot, a rounderst6 és a hurlinget7. Tíz labdajátékról szólt tehát részletesen, de csak a lawn-teniszről volt ilyen rossz véleménnyel. Vajon miért nem kedvelte Molnár ezt az „üdítő kerti játékot”? Nagyon valószínű, hogy azért, mert női sportnak, sőt inkább női játéknak tekintette, s ezért tette a labdajátékok általa kreált rangsorában az utolsó helyre. Valóban, a tenisz, ez a „szabad gyepeni repülő labda-játék”8 elsősorban a hölgyek körében aratott osztatlan elismerést. Siklóssy művében kifejezetten női sportként tárgyalta, s igen nagy szerepet tulajdonított a játéknak a női testedzésben.9

A lawn-tenisz közismert adatok szerint az angol Walter Clopton Wingfield szabadalma, a játék 1873-ban született meg, s egy évvel később jegyezték be az angol szabadalmak közé a 685-ös tételszám alatt.10 Molnár Lajos – elítélő – véleményét az 1879-ben (!) megjelent könyvéből idéztük. Vagyis alig öt évvel később már magyar nyelven is ismertették a játékot, s ez példátlan gyorsaság. Molnár Lajos ugyanis gróf Esterházy Miksának, a magyar atlétika életre hívójának volt bizalmas barátja.11 A Viator álnéven népszerűvé vált gróf huzamosabb ideig élt Londonban, ott ismerkedett meg a tenisszel s az angolszász atlétikával is.12 Feltehetőleg Esterházy Miksa révén ismertette Molnár Lajos a teniszt, hisz könyve a gróf cikkeivel bővítve jelent meg. A legelső teniszszakkönyvet Kertész János írta, már a 20. század elején.13 Kertész ebben a művében megállapította, hogy a legegészségesebb játékok azok, amelyeket a szabadban űznek, s a labdajátékok közül az első helyen a lawn-tenisz áll elterjedés, finomság és „bájosság” dolgában, már csak azért is, mert ezt a játékot „kor- és nemkülönbség nélkül” mindenki gyakorolhatja.14 Míg tehát 1879-ben Molnár Lajos az utolsó helyre tette a teniszt, addig Kertész János 1903-ban már a labdajátékok közül a legelső helyen említette. Ez alatt a rövid negyedszázad alatt elsősorban a hölgyek körében vált hihetetlenül népszerűvé a játék.

Hol játszottak először teniszt Magyarországon és mikor került hazánkba az első teniszütő? Ezekre a kérdésekre Szőke Pál kutatásai15 továbbá Kertész János adatai16 alapján pontos választ adhatunk. Kertész János szerint édesapja, Kertész Tódor az 1880-as évek elején hozta Angliából az első „tennisverőket.” Kertész Tódor sportáruüzlete a Dorottya utca 1-ben volt, s a század 90-es éveiben is még állandóan hirdette az angol labdajátékokat a különböző sportlapokban (pl. 1890-ben croquet játék 10–20 forintig, lawn-tenisz-felszerelés 28–60 forintig volt kapható17). Persze elképzelhető, hogy Kertész János elfogult apjával szemben, s lehetséges, hogy az Angliában gyakran megfordult főurak valamelyike Kertész Tódort megelőzve, már korábban hazahozott teniszütőket. Mindenesetre Kertész János könyve alapján ez az adat vált közismertté, az azonban elgondolkodtató, hogy Kertész nem szolgált pontos információkkal arról, hogy apja mikor és milyen körülmények között hozta haza az első teniszfelszereléseket! Zsigmondy Pál angliai tartózkodását már jobban ismerte Kertész János. Tőle tudjuk, hogy Zsigmondy 1877-től 1881-ig tartózkodott Angliában, ott ismerkedett meg a lawn-tenisszel, s amikor hazajött a Liedemann-kertben felállított egy lawn-tenisz-pályát.18 Kertész adatát megerősítette Szőke Pál, aki tenisztörténeti könyvében közölte Liedemann Ferenc levelét, amelyből kiderült, hogy a kertet (a későbbi Gorkij fasor 9., a majdani Korvin Ottó Kórház előkertje) Liedemann anyai nagyapja, idősebb Zsigmondy Pál örökölte.19 Az ifjabb Zsigmondy Pál kereskedelmi pályára szánta a család, s ezért több ízben is külföldön járt.20 Egyik külföldi útja során Angliából croquet- és teniszfelszerelést hozott, s ekkor állíttatta fel az első teniszpályát is.21 A Liedemann-kertben játszottak először hazánkban az eredeti angol szabályok szerint lawn-teniszt.22 Az 1880-as években már nagyon sok főrangú család telkén vagy kertjében pattogott a teniszlabda. Teniszeztek a Károlyi-kertben, a Lóversenytéren, s számos főúri magánnyaralóban. A pályák talaja elsősorban gyep volt, Molnár említett könyvében ezért is hívta a teniszt „kerti játéknak”,23 s erre utalt a lawn-tenisz elnevezés is. Szőke Pál szerint a gyep mellett a burkolat homok, agyagos föld és útkaparék keveréke is lehetett, amit vízzel higított marha- vagy sertésvérrel kötöttek meg!24 Kertész János szerint a lawn-teniszt az 1880-as években még csak szórakoztató társasjátéknak tekintették, amely az akkor megunt krokettet pótolta (láttuk, hogy Zsigmondy krokettfelszerelést is hozott Angliából!), s a sportszerű játékra semmi súlyt sem helyeztek.25 Az 1880-as évek közepén Budapest, az 1890-es években Balatonfüred lett a teniszezés központja.

A Budapesti Lawn Tennis Club (BLTC), az első tenisszel foglalkozó egyesület, 1883-ban alakult meg.26 A klub még nem volt a szó mai értelmében sportegyesület, a Herkules is arról értesítette olvasóit, hogy a BLTC csak egy „mulató társaságot” mint egy „rendszeres társulatot” képezett.27 Az egész egyesületet gróf Zichy Rezsővel azonosította a cikk, aki a klubot a Lóverseny téren szórakozó főrangú társaság tagjaiból megalakította, s összefogta.28 A Jockey Club évi 100 forint bérleti díjért megengedte az egyesületnek, hogy a Lóversenytéren (a mai Népstadion helyén) helyiséget rendezzen be, s a klub itt három „labdateret” készíttetett.29 Gróf Zichy Rezső a játszótereket saját költségén állíttatta fel, sőt még öltöző szobákról is gondoskodott külön a hölgyek és külön az urak számára, mert a klub tagjai között nők is voltak, ráadásul a hölgyek voltak a legügyesebb „labdázók”!30 A labdázásokban tehát a hölgyek jártak az élen, s a mulatság a Herkules tudósítása szerint délután 3-tól 6-ig „két-három különvált csapatban folyt.”31 A szerző még csak mulatságról tudott, mégis a lawn-tenisz talán az egyetlen sport az elmúlt századfordulón, amelyben bajnoki, sőt országos bajnoki versenyeket is rendeztek!

Az 1890-es évek elején, Balatonfüreden a Stefánia Yacht Egylet rendezte az első versenyeket egészen 1898-ig.32 A Stefánia Yacht Egylet meglehetősen exkluzív klub volt, tagjai kizárólag a főúri osztályból kerültek ki. Erről tanúskodik az egyesület elnevezése is, a névadó Rudolf trónörökös belga származású özvegye, Stefánia lett, aki az Osztrák–Magyar Monarchia egyik legkiválóbb teniszezőnőjének számított. A Stefánia Yacht Egylet a legfelsőbb körök társasági életének középpontjába került. A klub előkelő tagjai számára kirándulásokat, vitorlás-, galamblövész- és lawn-tenisz-versenyeket szervezett.33 A ‘sport’ fogalom tehát a 19. század végén a zártkörű Stefánia Yacht Egyletben közelített leginkább a mai értelmezés felé. A klub azonban exkluzív volt, versenyein kizárólag csak az előkelő klubtagok indulhattak el. A versenyzés ugyanakkor még a főúri osztály klubjainál sem volt általános, láttuk, hogy a Budapesti Lawn Tennis Club az 1880-as években még csak mulatozásokat tartott, sőt a Stefánia Yacht Egylet első teniszversenyei is még a szűkkörű kirándulások kísérő eseményei voltak. A Stefánia Yacht Egylet 1890-től írta ki bajnoki versenyeit előkelő tagjainak.34 A versenyeket országos bajnokságoknak nevezte, jóllehet azokon csakis az egyesület arisztokrata játékosai vehetek részt. Az első „bajnok” a már többször, több sportágnál megemlített gróf Széchenyi Alice lett, aki az első, 1890. június 23–24-én megtartott bajnoki küzdelmeken győzött.35 A győztes jutalma egy teniszütőt ábrázoló arany melltű volt, amelyen a labda igazgyöngyből készült.36 A rendkívül sokoldalú sportlady Széchenyi Alice-t a lapok még évekig állandó jelzővel, „bajnoknőnek” nevezték. A későbbi győztesek közül kiemelkedik még maga Stefánia, az „özvegy trónörökösné”, aki 1892-ben nyerte meg a balatonfüredi bajnokságot.37 A Stefánia Yacht Egylet első négy bajnokságát az 1907-ben megalakult Magyar Lawn Tennis Szövetség nem ismerte el hivatalosnak, Magyarország első teniszbajnokának gróf Pálffy Paulinát, az 1894. évi verseny győztesét fogadta el, mivel az 1894. évi bajnokságon már két középosztálybeli teniszező Demény Károly és Stoffer József is részt vehetett.38 Az első négy teniszviadal elsősorban női verseny volt, bár néhány férfi játékos is nevezett. Az 1894. évi, már hivatalosnak elismert versenyen csupán a győztes Pálffy „Lincsi” volt a női induló, aki azonban el is hódította az elsőséget a nagy számú férfi pályázó elől. A férfi játékosok sikertelenségének nyilván az volt az oka, hogy a lawn-teniszt és általában a labdajátékokat a férfi sportolók nem kedvelték különösebben. Láttuk Molnár Lajos elítélő véleményét arról, hogy a lawn-teniszt hölgyek is játsszák. Siklóssy László is elsősorban női sportként tárgyalta a teniszt. Az 1894-ben megindult, majd félév kihagyás után 1895-ben újraindult lap, a Sport–Világ beköszöntőjében megállapította, hogy nem híve a sportladyknek, de a hölgyek testedzését fontosnak tartotta.39 Azt az utat kutatta, „melyen járva a háziasszony és a sportlady egymással összeütközésbe nem jönnek.”40 A Vadász- és Versenylap elsősorban a lósport és másodsorban az egyéb versenyek lapja volt. A Herkules mindenek előtt a sportról, mint társadalmi eseményről, szórakozásról tudósított, a ‘sportot’ azonban nem tekintette versenyzésnek. A sorrendben harmadik jelentősebb sportlap, a Sport–Világ már az „embersportok” versenyeiről számolt be részletesen. A Sport–Világ azonban nem támogatta a hölgyek sportjait, társasági mulatságait. A lap ‘sport’ fogalma már majdnem megfelelt a mai értelemben használt ‘sporttal’ – ezért rekesztette ki tudósításaiból a hölgyközönség mulatságait. A lawn-teniszről a lap megállapította, hogy az a „kifogó labda” egyik változata, s Angliában hölgyek és papok (!) számára találták ki.41 A labdázók „kitűnően mulatnak”, s kipirult, mosolygó arcuk, fokozott étvágyuk és „szomjérzékük” mind-mind arra utalnak, hogy a játék kiváló szórakozás.42 Szórakozás tehát és nem sport! A Sport–Világ külön rovatai (athletika, kard- és ökölvívás, kerékpározás, korcsolyázás, evezés, úszás stb.) elárulták, hogy mit értett a lap a ‘sport’ fogalom alatt. A teniszélet eseményeiről csak néha olvashatott a kortárs lapforgató egy-egy apróbb hírt. A lawn-tenisz-versenyek eredményeit pedig egyáltalán nem közölte a lap!

Az 1890-es évek balatonfüredi teniszversenyei ugyanakkor nagy sikert arattak. Feltehetően a Stefánia Yacht Egylet bajnokságai késztették arra a Budapesti Lawn Tennis Clubot, hogy szintén „bajnokságot” írjon ki.43 A bajnoki cím azonban nem ugyanazt jelentette, mint manapság. A kibontakozó magyar sportéletben angol mintára kezdetben csak egyleti bajnokságok voltak. Egyleti bajnok az lehetett, aki három, sorrendben elért klubgyőzelmet aratott.44 A klubversenyeken pedig csakis az egyesület tagjai indulhattak. A teniszversenyek, láttuk kezdetben megőrizték az exkluzivitást, ugyanakkor a bajnoki címhez elegendő volt egy győzelem is. Ezt fejtegette a már többször idézett Porzsolt Gyula, aki a Vadász- és Versenylapban számolt be a Budapesti Lawn Tennis Club egyleti bajnokságáról.45 Az 1891. április 27-én, a Lóversenytéren lebonyolított házi bajnokságnak sporttörténeti jelentősége volt, ugyanis ez volt az első teniszverseny, amelynek részletes jegyzőkönyve fennmaradt.46 A versenyre négyen neveztek: gróf Széchenyi Alice „bajnoknő”, nővére gróf Széchenyi Hanna, gróf Lónyay Margit továbbá gróf Ráday Irma.47 A bírák gróf Széchenyi Béla és báró Schell Rudolf voltak.48 A győztes tiszteletdíjául a rendező klub 100 forint értékű szürke marabu legyezőt ajánlott fel, sötét, teknős fogantyúval „directe Párisból.”49 A versenyt – mai szóval – kieséses rendszerben bonyolították le. Először Széchenyi Alice 6:3, 6:2-re legyőzte Lónyay Margitot, aki „zerge szökésekkel igyekezett a bajnoknő gyönyörű flach visszavágásait felfogni”, ám Alice grófnő „visszáskezű repostjaival szemben” tehetetlen volt.50 A másik mérkőzésen Széchenyi Hanna 6:2, 2:6, 6:3-ra verte Ráday Irmát. A lap szerint Ráday comtesse a második játékban „rendkívüli swungba jött”, s négy game-mel győzni tudott.51 A harmadik játszmát azonban Hanna grófnő „művészi játékával” szemben elvesztette. A döntőben az „aranyos kedélyű nővérek” kerültek össze, s a bajnoknő „erőtől duzzadó vágásokkal”, „biztonságos szervírozásokkal” győzött 6:2, 6:5-re.52 A bajnoknőt újabb bajnoksága után nagy lelkesedéssel ünnepelték, Porzsolt Gyula megjegyezte, hogy Alice grófnő „igéző mosollyal nyújtja felé is a jobbját.”53 A bajnoki viadal után előnyversenyt (handicap) rendeztek a Budapesti Lawn Tennis Club többi, jelenlévő hölgytagjai számára.54 A versenyt szabad ég alatti „theázás” előzte meg, ezt követte a handicap, amelynek döntőjébe ismét két nővér került, Beniczky Agatha és Beniczky Margit. A versenyt, s ezzel a 100 forint értékű napernyőt fogantyúval valamint az aranyozott sótartó-garnitúrát (!) Agatha kisasszony nyerte meg.55

Porzsolt Gyula a versenyről a Herkulesben is beszámolt. A Herkules nem közölte a részletes eredményeket, csupán Széchenyi Alice grófnő „mintaszép ugró és futó mozdulatait”, s a főrangú társaság „en plain air jókedvű teázását” említette.56 Porzsolt cikke végén azon kesergett, hogy a lawn-tenisz még csak az arisztokraták kizárólagos játéka.57 Valóban, hisz mind a Budapesti Lawn Tennis Club, mind a Stefánia Yacht Egylet zártkörű, főrangú klub volt, versenyein „idegenek” nem vehettek részt. Az 1894-es füredi versenyen azonban már elindult, sőt a döntőig is eljutott Demény Károly, aki a következő évben, 1895-ben már országos bajnokságot is nyert.58 Demény, a Budapesti (Budai) Torna Egylet (BBTE) tagja, s döntő érdemeket szerzett abban, hogy a lawn-tenisz az 1890-es évek közepétől mind jobban elterjedt, népszerűvé vált a középosztály soraiban is.

Amíg az 1880-as éveket és az 1890-es évek elejét a lawn-tenisz történetében a szűkkörű arisztokratizmus, a zárt egyleti bajnokságok jellemezték, addig az 1890-es évek közepétől terjedt a demokratizálódás, a nyitás a középosztály felé. Valóságos „teniszláz” tört ki, s ebben az új hóbortban igen nagy szerepet játszott a BBTE. A klub első teniszpályája a Stoffer testvérek nyaralójában, az ún. zugligeti Köffinger-telken (ma: Budakeszi út – Árnyas út) volt.59 Az egyesület tagjai azonban hamar kinőtték ezt az első magánteniszpályát, s a klub új pálya után nézett. Az egyesület a Christen-féle téglavetőt, a népszerű „gödröt” (ma: Moszkva tér – Széna tér – Mechwart András tér) szerette volna megszerezni.60 A pályán azonban – láthattuk az egyik korábbi fejezetben – az I. kerületi Polgári Kör jégpályája volt akkoriban. A BBTE hároméves szerződést kötött a Polgári Körrel, amely szerint nyáron lawn-tenisz-pályákat állíthatott itt fel 1892-től 1894-ig.61 A BBTE itt számos versenyt rendezett, az egyik legismertebb az 1893. október 2-i viadal lett.62 Erre a versenyre 16 hölgy és 28 úr nevezett. Ez az első olyan ismert verseny, ahol a mai program mind az öt egyéni műsorszáma szerepelt (férfi egyes, női egyes, férfi páros, női páros és vegyes páros). Az élénk teniszélet 1894-ben azonban váratlanul megszakadt. A szerződés lejárta után a pálya a főváros tulajdonába került, amely hozzáfogott a „gödör” feltöltéséhez.63 A munkálatok három évig tartottak, s ez idő alatt lehetetlenné vált a teniszezés. A BBTE a feltöltés után sem kapta vissza a pályáját, a főváros itt ugyanis jégpályát akart berendezni, s hallani sem akart a lawn-teniszről. A BBTE ekkor ravasz cselhez fordult. A klubból különváltak a teniszezők, akik megalakították a Budai Korcsolyázó Egyletet (!), s a friss klub megszerezte a főváros engedélyét is jégpálya felállítására.64 Ezt annál is könnyebben megtehették, mivel a korcsolyázás és a lawn-tenisz ugyanannak a rétegnek a szórakozása volt. Az elmúlt századvégen az a néhány sportoló, aki szívesen foglalkozott a sportágak valamelyikével, nem kötelezte el magát egyik sport mellett sem. Gróf Széchenyi Alice kiválóan korcsolyázott a tenisz mellett. Demény Károly szintén jeleskedett a távolkorcsolyában (gyorskorcsolya), de nevéhez fűződik a magyar sísport megteremtése is, az pedig egyenesen magyar sporttörténeti unikum, hogy Demény 1893-ban az USA-ból egy teljes baseball-felszerelést hozott haza, s a „gödörben” bemutatta tagtársainak a tipikusan amerikai labdajátékot.65 A sor tetszés szerint folytatható a sokoldalú „allrounder” Hajós Alfréddal, Halmay Zoltánnal, Speidl Zoltánnal stb. stb.

A teniszező hölgyek tehát télen korcsolyáztak a BBTE-n belül megalakult Budai Korcsolyázó Egyletben. A BBTE megszerezte „kistestvérének” az 1896. évi országos kiállítás Sörkóstoló címen ismertté vált pavilonját, ahol télen jégpályát, nyáron pedig teniszpályát rendeztek be.66 A budai jégpálya 1899. január 5-én nyitotta meg kapuit, s egészen 1901-ig minden télen üzemelt.67 A BBTE 1901. március 11-i közgyűlésén a Budai Korcsolyázó Egylet beolvadt az anyaklubba, így a teniszező-korcsolyázó hölgyek mindkét szenvedélyüknek ezúttal már jogilag is egy helyen hódolhattak.68 A pályáért folytatott huzavona azonban visszavetette a BBTE-t, s a füredi teniszversenyek is egyre érdektelenebbekké váltak. A lawn-tenisz központja újra átterelődött Budapestre, a két legjelentősebb egyesület a Budapesti Lawn Tennis Club (BLTC) maradt és a Magyar Athletikai Club (MAC) lett, bár kétségtelen, hogy vidéken számos helyen (pl. Pápán, Miskolcon, Szabadkán, Zomborban stb.) teniszeztek, az irányítást a két nagy fővárosi egyesület vette át.69

A Budapesti Lawn Tennis Club 1899-től rendezte meg az országos bajnokságokat a Hermina úti pályáján. A BLTC a városligeti műjégpályán szeretett volna nyáron teniszezni, ám ezt nem sikerült megszereznie, ezután költöztek a Hermina út 49-be, ahol a Neuschloss & fia cég tágas csarnokot építtetett.70 A sporttelep tíz teniszpályából, egy férfi és egy női öltözőből, egy társalgóból, egy fürdőszobából és mellékhelyiségekből állt.71 A BLTC értesítőjéből az is kiderült, hogy a klub mindent elkövetett azért, hogy tagtársai kellemesen érezzék magukat. A szomszédos vendéglőből „ozsonnát” és frissítőket szereztek be, külön névre szóló ruhaszekrénnyel látták el a tagokat stb.72 A Hermina útról a BLTC 1901-ben átköltözött a Margitszigetre, ahol ekkor már működött a MAC pályája.73 A két klub állandó heves konkurenciaharcot vívott egymással, de ez már nem e tanulmány témája.

A hölgyek tehát igencsak kedvelték a lawn-teniszt, érdekes, hogy eme szenvedélyüknek még a korabeli illem sem vetett gátat. Sőt, a közmegítélés sokáig kifejezetten női sportnak tartotta ezt a játékot, s hogy a hölgyek között nagyon népszerűvé vált az elsősorban Stefánia „özvegy trónörökösnének” köszönhető, aki maga is szenvedélyes játékos volt. Az előkelő főrend azonban néhány év múlva ráunt a lawn-teniszre, s amint azt egy korábbi fejezetben láthattuk, a velocipédezés iránt kezdett el érdeklődni. A füredi teniszversenyek visszafejlődése, a főrangú teniszjátékosnők érdeklődésének megcsappanása, továbbá az egyszerre fellendülő abbáziai kerékpáros ünnepélyek között valószínűleg összefüggés volt. Kertész János idézett könyvében a balatonfüredi versenyek sportértékét erősen vitatta, szerinte ez csak az éppen akkor megunt krokettet pótolta.74 A legfelsőbb körök krokettjátékáról nincsenek adataink. Kertész elszórt megjegyzéséből azonban arra következtethetünk, hogy az elmúlt századvégi sportélet inkább a divattal mutatott szorosabb rokonságot. Egy-egy sportág néhány évig divatba jött, kiszorított egy másikat, hogy aztán hölgyeink arra is ráunva ismét egy újabba fogjanak. A lawn-tenisz is ilyen játéknak bizonyult még akkor is, ha már az 1890-es években „bajnokságokat” rendeztek. Az első bajnokunk gróf Széchenyi Alice volt, az első hivatalosnak nyilvánított bajnokságot férfiak előtt gróf Pálffy Paulina nyerte. A férfiak azonban nagyon hamar megkedvelték ezt a „nőies” játékot, olyannyira, hogy hosszú évekig csak férfi egyesben rendeztek országos bajnokságot!75


Jegyzetek:

1 Molnár Lajos: Athletikai gyakorlatok. Bp., 1879. 287–288. o.

2 lacrosse: a kanadai indiánok különleges, hálószerű ütővel játszott ősi játéka.

3 jeu de paume, tenyérlabda: a lawn-tenisz és a fallabda ősének tartott, tenyérrel játszott labdajáték. (paume = tenyér, fr.)

4 Mivel a teniszt a sportág történetének első évtizedeiben csak kizárólag gyepen játszották, a sportág korabeli elnevezése a lawn-tenisz volt!

5 racquets: speciális ütőkkel játszott, a lawn-teniszhez hasonlító labdajáték. A sportág szabályait (pl. 3 nyert játszma, játszmánként 21 nyert gém) a mai asztalitenisz őrzi!

6 rounders: a baseball ősének tartott angol labdajáték.

7 hurling: ír eredetű labdajáték, Írország nemzeti játéka. Láthattuk, hogy a Molnár Lajos által ismertetett labdajátékok döntő többsége angliai, ill. szigetországi vagy Angliában népszerű labdajáték volt.

8 Mihálkovits Tivadar: A Lawn-Tennis játékról. Herkules, 1886. máj. 30. 5. o.

9 Siklóssy László: A magyar sport ezer éve. 3. köt. A modern sportélet előkészítése. 1875–1896. 355. o.

10 Árvay Sándor–Szőke Pál: Magányos vándorok. Bp., [1986]. 6. o.

11 Zuber Ferenc: Az athletika története. 1. közl. Testnevelés, 1934. okt. 400. o.

12 Uo.

13 Kertész János: Lawn-Tennis. Bp., 1903.

14 Uo. 14. o.

15 Szőke Pál: 100 éves a magyar tenisz. Bp., 1980. 40. o.

16 Kertész János i. mű 29. o.

17 Vadász- és Versenylap, 1890. júl. 19. 305. o.

18 Kertész János i. mű 29. o.

19 Szőke Pál i. mű 41. o.

20 Uo.

21 Uo.

22 Kertész János i. mű 29. o.

23 Molnár Lajos i. mű 286. o.

24 Árvay Sándor–Szőke Pál i. mű 10. o.

25 Kertész János i. mű 30. o.

26 Szőke Pál i. mű 42. o.

27 Porzsolt Kálmán: Labdaház Budapesten. Herkules, 1886. jún. 27.

28 Uo.

29 Uo.

30 Uo. A legügyesebb labdázók gr. Zichy Rezső leányai és gr. Andrássy Gézáné, a klub „elnöknője” voltak.

31 Uo.

32 Szőke Pál i. mű 44–45. o.

33 Árvay Sándor–Szőke Pál i. mű 11. o.

34 Uo.

35 Uo.

36 Uo.

37 Uo.

38 Szőke Pál i. mű 44. o.

39 Sport–Világ, 1895. febr. 3. 1. o. A Sport–Világ 1894-ben csak egy féléven át jelent meg, 1895-ben újraindult új beköszöntővel, de folyamatos számozással.

40 Uo.

41 Sport–Világ, 1895. ápr. 14. 7–8. o.

42 Uo.

43 Porzsolt Gyula: Tavaszi viadal a Lawn-Tennis női bajnokságért. Vadász- és Versenylap, 1891. máj. 3. 184. o.

44 Zuber Ferenc: Az athletika története. 4. közl. Testnevelés, 1935. jan. 31. o.

45 Porzsolt Gyula i. mű 184. o.

46 Szőke Pál i. mű 45. o.

47 Porzsolt Gyula i. mű 184. o.

48 Uo.

49 Uo.

50 Uo.

51 Uo.

52 Uo.

53 Uo.

54 Uo.

55 Uo.

56 Herkules, 1891. okt. 23.

57 Uo. és Siklóssy László i. mű 3. köt. 360. o.

58 Szőke Pál i. mű 44. o.

59 Demény Károly–Tatár István: A Budapesti (Budai) Torna Egylet 60 éves története. 1869–1929. Bp., 1929. 50. o.

60 Uo. 53. o.

61 Uo. 53. o.

62 Lawn-tennis verseny Budapesten. Herkules, 1893. okt. 15. 157. o.

63 Demény Károly–Tatár István i. mű 53–54. o. és Sport–Világ 1895. máj. 12. 5. o.

64 Demény Károly–Tatár István i. mű 53–54. o.

65 Uo. 53. o. Demény Károly ugyanakkor sikerrel honosította meg a klubban a síelést, akkor még „lábszánkázást”. Az első magyar síelők a BBTE tagjai – Bély Mihály és Demény Károly – voltak!

66 Uo. 54. o.

67 Uo.

68 Uo. 70. o.

69 Szőke Pál i. mű 67–72. o. A vidék teniszsportjáról uo. 46–65. o.

70 A Budapesti Lawn-Tennis Club Értesítője, 1899. máj. 5. 1. o.

71 A Budapesti Lawn-Tennis Club Értesítője, 1899. márc. 10. 1. o. A BLTC alapszabályát közölte Kertész János i. mű 181–187. o.

72 Uo.

73 Szőke Pál i. mű 73. o.

74 Kertész János i. mű 30. o.

75 Az első női bajnokságot 1908-ban írták ki. A győztes Madarász Margitról ld. Árvay Sándor–Szőke Pál i. mű 27–33. o.

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Tanulmány

Megjelent: Illem, sport és divat. „Amazonok” a századfordulón (19–20. század) Bp., Viktória Kiadó, 2004)

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője