Hugonnai Vilma, szentgyörgyi gróf
Hugonnai Vilma, szentgyörgyi gróf

2022. május 17. Kedd

Hugonnai Vilma, szentgyörgyi gróf

Szilassy Györgyné, Wartha Vincéné


orvos

(Nagytétény, 1847. szeptember 30. – Budapest, 1922. március 25.)

 

Az első magyar orvosnő grófi családból származott. A tudományok iránti vonzódását művelt édesanyja keltette fel benne, aki beadta az egyik leghíresebb, leányok számára fenntartott oktatási intézménybe, a pesti Pröbstl-féle leánynevelő intézetbe. Az iskola ugyan kiváló volt, azonban érettségit az 1860-as években leányoknak még nem adhatott. Vilma viszont nemsokára férjhez ment a lovasbravúrjairól országszerte ismertté vált földbirtokoshoz, Szilassy Györgyhöz. Szilassy húsz évvel volt idősebb Hugonnai Vilmánál, a szóbeszéd szerint a lovak jobban érdekelték, mint a nők, olvasni pedig egyáltalán nem szeretett, jóllehet a Szilassy-kastélyhoz egy igen nagy könyvtárterem is tartozott.

A boldogtalan grófnő gyakran időzött a könyvtárteremben, s a legenda szerint Jókai Mór Hon című lapjából értesült arról, hogy Svájcban 1864-től tanulhatnak nők is az egyetemeken, ráadásul érettségi bizonyítvány sem szükséges hozzá. A Szilassy család azonban elzárkózott Vilma tanulmányainak támogatásától, aki utolsó ékszereit és egyéb ingóságait adta el, hogy beiratkozhasson a Zürichi Egyetem Orvosi Karára. Zürichben az 1870-es évek elején már közel száz nő tanult, akik Európa különböző országaiból érkeztek. Természetesen Vilma volt az egyetlen magyar, de nem csak ezért tűnt ki a többi medika közül! A „koldus grófnő„ igen szegényes körülmények között élt, többnyire nyers zöldséget és rozskenyeret evett, viszont rendkívül szorgalmas és nagyon tanulékony volt. Már tanulmányainak kezdetén bekapcsolódott Ludimar Herrmann fiziológiai kutatásaiba: elsősorban az izmok elektromos ingerlésével foglalkozott. Utolsó éveiben Edmund Rose professzornak segédkezett (Rose volt az, aki a diftériában szenvedő betegek életének megmentésére kidolgozta a gégemetszés technikáját).

Hugonnai Vilmát 1879. február 2-án ünnepélyes keretek között Zürichben orvosdoktorrá avatták, ezután még közel egy évet Zürichben töltött, mint kórházi orvos. Bár Hermann és Rose professzorok is marasztalták: tanársegédi állást kínáltak neki, az első magyar orvosnő mégis úgy döntött, hogy hazatér. Vilma nem sejthette, hogy az igazi küzdelem számára, csak most kezdődik!

Orvosi oklevelének honosítását először 1882-ben kérelmezte. Trefort Ágoston vallás- és közoktatásügyi miniszter, azonban nem tett eleget kérésének: helyette a bábaképző elvégzését és a gimnáziumi érettségi (!) megszerzését javasolta. Tauffer Vilmos, a bábaképző tanfolyamot lebonyolító klinika igazgatója a zürichi orvosdoktori diploma alapján vizsgák nélkül kiállította Vilmának a bábaoklevelet, majd az orvosi diplomával rendelkező Vilma sikeres érettségi vizsgát is tett. A zürichi diplomáját azonban továbbra sem ismerték el, azt azonban megengedték, hogy az időközben hivatalosan is elvált Hugonnai Vilma egyetemi előadásokat hallgasson (vizsgázni azonban nem vizsgázhatott)!

Bába oklevelével az 1880-as években magán-szülésznői rendelőt nyitott, majd 1890-től a balatonfüredi tisztviselőtelepen dolgozott és a budapesti leánynevelő intézet rendes tanáraként foglalkoztatták. Ferenc József 1895. november 18-án – Erzsébet királyné névnapjának előestéjén – Magyarországon is engedélyezte a bölcsészeti, az orvosi és a gyógyszerészeti karokon a nők egyetemi tanulmányait. (A közvélemény ebben is a jóságos királyné befolyását látta, aki szót emelt a nők érdekében). Hugonnai Vilma – akinek továbbra sem ismerték el a zürichi oklevelét – azonnal élt is a lehetőséggel: közel ötven évesen újra vizsgázott, így 1897. május 14-én másodszorra is orvosdoktorrá avatták! Diplomája másodszori megszerzése után végre orvosként dolgozhatott: a Művelt Nők Otthonában helyezkedett el, egyúttal az Országos Nőképző Egyesület Iskolájában egészségtant tanított (egyetemi katedráról nem is álmodhatott).

Orvosként Hugonnai Vilma elsősorban nőbetegekkel és a szegények gyógyításával foglalkozott, és kiterjedt közírói tevékenységet is folytatott. Népszerű könyveket írt, előadásokat tartott a betegápolásról, a gyermekvédelemről és –gondozásról, illetve a nők foglalkoztatásáról. Az első világháború kitörésének évében, 67 évesen úgy gondolta, hogy kötelessége bekapcsolódni a Vöröskereszt munkájába; egy évvel később, 1915 áprilisában kezdeményezte az orvosnők bevonását a harctéri sebesültek ápolásába. Érdemeit a Vöröskereszt 2. fokozatú hadi érdemjellel ismerte el. Az első magyar orvosnő az első világháború után még négy évet élt. Wartha Vincével közös síremléke a budapesti Fiumei úti temetőben látható.

Hugonnai Vilma közel húszéves küzdelme oklevelének elismertetéséért a magyarországi nőmozgalom jelképes alakjává, s miután elvált, majd újra férjhez ment (az akadémikus Wartha Vincéhez) az önálló, értelmiségi nő szimbólumává tette. Életét több népszerű regény is feldolgozta, emlékét a balatonfüredi Szívkórházban emléktábla, Pécsett mellszobor őrzi.

 

Fontosabb művei: Das erste Hundert Croup-Operationen in Zürich. Egyetemi doktori értekezés is. Zürich, 1878;

A szaglás az egészség őre. Budapest, 1896;

A tanügy egyik-másik kérdéséről. 1–2. Magyar Pestalozzi, 1898;

A családi élet. Előkelő Világ, 1898;

Nők az orvosi pályán. Pesti Napló, 1899. 16.;

A Művelt Nők Otthona jótékony egyesület története 1895-től 1900-ig. Budapest, 1900;

2. bővített kiadás 1912;

Egészségtani előadások nők számára. Jó egészség. Budapest, 1904;

Fischer-Dückelmann Anna: A nő mint háziorvos. A bevezetést és a jegyzeteket írta. Budapest, 1907;

2. teljesen átdolgozott kiadás 1929;

Felhívás az orvosnőkhöz! Gyógyászat, 1915;

Új tetűirtó eljárás. Gyógyászat, 1915.

Irodalom: Katona Ibolya: Az első magyar orvosnő. Országos Orvostörténeti Könyvtár Közleményei, 1956;

Vida Tivadar: H. V. Orvosi Hetilap, 1975;

Szállási Árpád: 100 éve szerzett oklevelet az első magyar orvosnő. Orvosi Hetilap, 1979;

Móra László: Az első magyar orvosnő. Magyar Nemzet, 1983;

Kiss Kálmán: H. V., az első magyar orvosnő. Szakoktatás, 1990;

Jobst Ágnes: Az emancipáció eszméjének érvényesülése. H. V. élete. Asszonysorsok a 20. században. Budapest, 2000;

Ozogány Ernő: H. V. Magyar nagyasszonyok. Dunaszerdahely, 2003;

Lacza Tihamér: Az első magyar orvosnő. Hősök, akik a nemzetért éltek, haltak. Budapest, 2008;

szépirodalom: Nagy Lenke: Nyitva az út! Az első magyar orvosnő életének regénye. Budapest, 1944;

Kertész Erzsébet: Vilma doktorasszony. Az első magyar orvosnő életregénye. Budapest, 1965;

3. kiadás 1972;

új kiadás Pécs, 1998.

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: Nők a magyar tudományban. Szerk. Balogh Margit, Palasik Mária. Bp., Napvilág, 2010.

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője