György Júlia
György Júlia

2022. május 19. Csütörtök

György Júlia

Löwy Júlia


orvos, pszichológus, neurológus.

(Budapest, 1896. június 29. – Budapest, 1977. november 28.)


György Júlia édesapja Löwy Mihály gabonaforgalmazó volt, édesanyja Klein Cecília. Gyermekéveit Szolnokon töltötte (egyes adatok szerint itt is született), középiskolai tanulmányait azonban már a fővárosban végezte. Pedagógiai érdeklődése a tanítóképző felé terelte, de az első év elvégzése után átjelentkezett a budapesti tudományegyetem orvosi karára. 1922-ben szerezte meg az orvosi diplomát, állást azonban nem kapott. Életében azonban váratlan szerencsés fordulat történt: egy református lelkész örökbe fogadta, s közbenjárására felvehette a György családnevet is.

Júlia harmadéves medika korában találkozott Révész Margittal, aki már 1911-től a hűvösvölgyi Gyermekszanatórium megszervezője és vezetője volt. Ez a találkozás döntő jelentőségűvé vált a fiatal orvosjelölt életében. Révész Margit véleményezte azokat a gyermekeket, akik a fiatalkorúak bírósága elé kerültek. A fiatalkorúak bíróságát Kármán Elemér 1913-ban hozta létre, s szintén az ismert kriminálpedagógus alapította meg 1915-ben az első magyarországi kriminálpedagógiai intézetet. Az intézet laboratóriumában is dolgozott Révész Margit, s itt kezdte el orvosi karrierjét György Júlia is, mint „önkéntes munkaerő„.

Júlia az 1920-as években a budapesti Apponyi Poliklinika Idegosztályán helyezkedett el, mint Ranschburg Pál gyakornoka, 1925–1930-ban a gyermekpszichiátriai ambulancia szakorvosává lépett elő, 1930. január 30-án Herzog Erzsébettel megszervezte az önálló kriminálpszichológiai szakrendelőt (a budapesti Hársfa u. 5. alatti bérházban). A zsidótörvények életbe lépése után állását elveszítette, munkáját azonban 1940-től az Országos Izraelita Patronage Egyesületben folytatta tovább: gyermekambulanciát, óvodát, napközi otthont és pályaválasztási tanácsadó intézetet létesített (az intézmény a József körút 31/b alatt működött).

György Júlia antiszociális, ideges, nehezen nevelhető, illetve bűnöző gyermekek és fiatalkorúak gyógyításával, nevelési problémáival, üldözött családok gyermekeinek szocializációjával foglalkozott, ő a magyarországi kriminálpszichológiai kutatások elindítója. Gyógyító tevékenysége nemcsak a betegek orvosi ellátására, hanem szociális védelmére, környezetük vizsgálatára is kiterjedt. Véleménye szerint a szeretet nélküli, brutális nevelés a fő oka az antiszociális személyiség kialakulásának. Tevékeny részt vállalt az első magyarországi elmeegészségügyi mozgalom elindításában (1936-ban, Magyar Mentálhigiénés Mozgalom néven; a mozgalom vezetői Benedek István és Ranschburg Pál voltak, György Júlia főtitkárként dolgozott).

A II. világháború után a Nemzeti Segély munkatársaként 1945–1951-ben magára hagyott gyermekek segítésére átmeneti otthont, majd speciális gyermekotthonokat szervezett. A világégés utáni első gyermekmenhelyen százával fogadták be az utcán kóborló, szüleiket elvesztett, éhező gyermekeket. Az átmeneti otthon felállítását György Júlia kezdeményezte a budapesti Rottenbiller utca 20. alatt, majd szintén az ő javaslatára készült el a szabadsághegyi Új Út Gyermekotthon. Gyermekvédelmi tevékenységét azonban csak 1951-ig folytathatta. Miután egy párthatározat „megsemmisítő csapást„ mért a pszichológiára („mint burzsoá áltudományra„) a gyermekotthont nevelőotthonná minősítették át, ahol már gyermekpszichológusra nem volt többé szükség. Júlia 1951–1953-ban budapesti rendelőintézetekben, mint neurológus főorvos dolgozott, ill. 1953-tól SZTK-gyermekrendeléseken vállalt munkát.

György Júliát 1962-ben Kossuth-díjjal tüntették ki, 1969-ben megszerezte az orvostudományok kandidátusa fokozatot. A Kossuth-díjat elsősorban A nehezen nevelhető gyermek című, utóbb öt kiadást is megélt munkájáért vehette át. A magyar pszichológiai irodalom klasszikusa részletesen foglalkozik a gyermek öröklött adottságaival és a környezet által kiváltott szocializációs hatásokkal, ezek egymást erősítő vagy akadályozó tényezőivel. A könyv célja a pedagógusok lélektani nevelése, mentálhigiénés gondolatok terjesztése a jobb nevelés, a gyermekek egészséges fejlődése érdekében.

1968-ban kinevezték a Fővárosi Tanács Gyermekpszichológiai Szakrendelő-intézetének igazgató főorvosává. A budapesti Faludi utcai rendelőintézet volt György Júlia életművének csúcsa: ez volt az első olyan magyar egészségügyi intézmény, amelynek fő profilja a pszichoterápia volt. A rendelőt Júlia a lelki egészségvédelem bázisintézményének szánta, egy egységes, komplex gyógyító és továbbképző központnak, amely addigi tapasztalatait ötvözte a Ranschburg-féle Poliklinikától az Új Út Gyermekotthonig. György Júlia munkatársai körében, 1976-ban ünnepelte 80. születésnapját, ekkor adta át az igazgatói feladatokat Vikár Györgynek, ám az általa létrehozott intézetben haláláig tevékenykedett. A magyar gyermekvédelem nagy alakja 1977-ben hunyt el, emlékére a Magyar Pedagógiai Társaság Gyermekvédelmi Szakosztálya és a Magyar Pszichológiai Társaság György Júlia-emlékérmet alapított.


Fontosabb művei: Züllöttség és neurosis. Ranschburg Emlékkönyv. Budapest, 1929;

Adatok a gyermekkori psychoneurosisok ok-, kór- és gyógytanához. Klinikai közlemény. br. W. Herzog Erzsébettel. Budapest, 1936;

A gyermekvédelem országos problémáiról. Tanulmányok a gyermekvédelem köréből. Budapest, 1960;

A szülői alkoholizmus hatásai a gyermek mentális, ill. személyiség-fejlődésére. Ideggyógyászati Szemle, 1964;

Adalékok a gyermekkori szökés-csavargás szindrómájához. Pszichológiai Tanulmányok. Budapest, 1965;

A nehezen nevelhető gyermek. A veszélyeztetett gyermek. Budapest, 1965;

5. jav. kiad 1978;

Az antiszociális személyiség. Kandidátusi értekezés is. Budapest, 1967;

Az antiszociális személyiség kialakulása. Baj van a gyerekemmel. Budapest, 1977.

Irodalom: Kun Miklós: György Júlia. Orvosi Hetilap, 1978;

Vikár György: György Júlia. Magyar Pszichológiai Szemle, 1978;

Gaál Dóra: Mestersége tanítás és hitvallás. György Júlia élete és hivatása. Gyermekvédelem–Nevelőközösségek, 1993.

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: Nők a magyar tudományban. Szerk. Balogh Margit, Palasik Mária. Bp., Napvilág, 2010.

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője