Földessy Ödön
Földessy Ödön

2022. május 19. Csütörtök

Földessy Ödön

Magasugró és távolugró


A címben szereplő állítás után az atlétika szakírói sokáig kérdőjelet tettek. Nem csoda, hisz cikkünk főszereplője, az 1929. július 1-jén Békésen született Földessy Ödön atlétikai pályafutását magasugróként kezdte. A Kunszentmiklósi Gimnáziumban 12 évesen sajátította el a guruló technikát, ám a később Gyönkre került kisdiák egy ideig sem a magasugrással, sem a távolugrással nem törődött. A Gyönki Református Gimnázium testnevelő tanára, Juhász Armand csak komoly erőfeszítések árán tudta rávenni az ambiciózusos fiatalembert, hogy sportszenvedélyét ne a labdarúgásban, hanem az atlétikában élje ki. Földessy 17 évesen 1,68 métert ugrott, ez azonban még nem volt az az eredmény, amelyre úgy igazából felfigyeltek volna a sportág hívei.

 

Egy évvel később – miután Juhász tanár úr „eltiltotta” a labdarúgástól – a fiú 1,80 méterrel országos ifjúsági és középiskolai bajnok lett, sőt nagy meglepetésre elindult egy távolugró versenyen is, ahol első 6 méter feletti ugrását jegyezhették fel. A tehetséges magasugró 1948-ban érettségizett, majd ugyanebben az évben Budapestre költözött, az Egyesült Izzó munkatársa lett, s belépett az UTE-be. Egy pályafutás tehát elindult, Földessy 1949-ben 2. helyen végzett a magasugró bajnokságon 1,85 méterrel, egyéni csúcsát pedig 1,87 méterre javította; e kiváló eredmények mellett nagyobb szenzációt keltett, hogy levezetésképpen elindult a távolugró csapatbajnokságon, ahol 6,88 métert ért el. Földessy 1950-ben lett „igazi” távolugró, ekkor tanulta meg az ollózó technikát, ebben az évben az „újonc” távolugró általános meglepetésre 7,19 méterrel megnyerte az országos bajnokságot. Edzéseit 1951-től Bácsalmási Péter vette át, s távol álljon tőlünk, hogy eddigi mesterei – Bényi Károly és Kismartony Károly – érdemeit kétségbe vonjuk, de el kell ismernünk, hogy Bácsalmási nevelt Földessyből távolugrót. Az addig csak alkalomszerűen távolugró Földessyre egyéni edzésmódszert dolgozott ki.

 

Miből állt ez a speciális edzésterv? Kevesen tudták, hogy Földessy Ödön lábai visszeresek voltak. Lábait 1949-ben és 1951-ben műteni is kellett, ez természetesen sajátos edzéstechnikát követelt. Erős futó- és ugróedzések helyett könnyebb mozgássorokat végzett gyakrabban, intenzívebben. Bácsalmási tanítványa 1951-től négyszakaszos edzéssel készült. Az alapozó időszakban hetenként három edzést (két tornatermit, egy szabadtérit) tartott mestere. A formábahozó időszak mindennapi edzésekből állt, a főverseny időszak heti két pihenőnapot írt elő. A fő versenyek előtt kéthetes ciklusokat iktatott be Bácsalmási, az első héten két–két futó- és ugróedzésre, a második héten egy ugróedzésre és átmozgató edzésekre került sor. Földessy a magasugrást továbbra is űzte, de a sorrend megcserélődött, 1951-től a magasugrás csak a ruganyosság fejlesztését egészítette ki.

 

Földessy 1950-től 1959-ig egy kivétellel minden évben megnyerte a magyar távolugró bajnokságot, ezzel a magyar atlétika egyik leghosszabb sorozatát produkálta. Legnagyszerűbb eredményét azonban a helsinki olimpián és a berni Európa-bajnokságon érte el. Az olimpián bronzérmet szerző Földessy a verseny legjobb európai ugrója, a legjobb fehér ugrója volt, s esélyesként indulva biztosan nyerte az 1954. évi Európa-bajnokságot. Talán kevesen tudják, hogy a berni Eb győzelme évében megnyerte az angol bajnokságot is és egészen kiváló eredménnyel (7,70 méter) győzött a budapesti főiskolai világbajnokságon. Háromszor javított országos csúcsot, legjobb eredménye az 1953-ban elért 7,76 méter ez akkor az 1945 után elért legjobb európai eredmény is volt. Bácsalmási edzéseinek hatására elsősorban gyorsaságban fejlődött, 60 méteren 6,9 másodpercet tudott, s biztos tagja volt 1954-ben a Budapesti Dózsa bajnok 4 x 100 méteres váltójának. Versenyzői pályafutását 1960-ban fejezte be egy országos bajnoki 3. helyezéssel.

 

1960-ban az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) munkatársa lett; 1965-től 1983-ig az ORFK Közlekedési Osztályán tevékenykedett.

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: Atlétika, 1993

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője