Fekete István állatnevei
Fekete István állatnevei

2022. július 6. Szerda

Fekete István állatnevei

Vuk és társai


 

1.

 

„Ez ér a legtöbbet. Öregapja vére van benne, ki első volt a nemzetségben. Vuk lesz a neve, mint az öregapjának – mondta Kag. – Vuk, ami annyit jelent, hogy minden rókának félre kell állni az útból, ha vadászatra indul.”

 

 

Fekete István Vuk című népszerű regénye névtani szempontból is különleges alkotás. A történetet az állatok – a rókák, azaz Vuk családja – szempontjából szemléli, a regény cselekménysorát is ezen állatcsoport szemszögéből követhetjük nyomon. A történet szereplőinek névadása is a rókafamília „névadása”, azaz az író mintha kivonult volna a szereplők elnevezéséből, vagyis a történetben a főszereplő rókák szólítják meg egymást, illetve más állatcsoportokat. A regényben szereplő állatneveket ezért két csoportra oszthatjuk: az állatszereplők döntő többsége fajmegjelölő nevet visel, a rókáknak azonban egyedi nevük van. Sok esetben még a nemzetség szót is hozzáteszi az állatok azonosításához: „Unka nemzetsége már halkan belekezdett az esti muzsikába.” Az Unka név itt az összes békát, a békák „nemzetségét” jelöli, ám a rókáknál más a helyzet: „Vuk vagyok, Kag fia, és Tást nem adom!” Vuk itt a rókafaj egyedi elnevezése, akinek ismerjük a szüleit, Kagot és Inyt. A Tás azonban minden vadkacsát jelöl, azt is, akit sikerült a kisrókának elejteni, és azt a nagyobbat is, akivel a kis Vuk még nem bírt el.

 

 

Fekete István fajmegjelölő állatneveiben gyakran hangutánzó vagy hangfestő szavakat használ, s ezeket az elnevezéseket általánosítja, kiterjeszti az egész fajra. A Cin, az egér; a Csám, a disznó; a Mú, a tehén; a Csuri, a veréb, a Szí, a kígyó stb. általános „nemzetségi” elnevezése, de egyedi elnevezésük is. (Az Unka és az Uhu a hangutánzáson túl a békák és a baglyok egyes alfajainak tudományos elnevezése is.) A regényben természetesen a rókák nem tesznek különbséget béka és béka, bagoly és bagoly, vadkacsa és vadkacsa között, számukra e fajok egyedei teljesen egyformák, nem is törekednek megkülönböztetésükre. Azok az állatok, amelyek a történet szempontjából egyedileg is kisebb szerepet kapnak, azok azonban egyedi nevet is viselnek. Nyau és Vahur például nem a macskák vagy a kutyák nemzetségének a neve, hanem csak annak a macskának és kutyának, amelyik a vadász (azaz a Simabőrű) udvarában él.

 

 

2.

 

„Csele már ekkor Vuk előtt állt, és orruk összeért. A hold magasan járt az égen. A fák fagyos karjaikkal árnyékot szúrtak a hóba, és Hú, a bagoly is elhallgatott, mert megérezte, hogy valami édes pillanat repül át az erdőn.”

 

 

Fekete István egyedmegjelölő állatnevei általában csak a történetben főszerepet játszó rókákra vonatkoznak. A rókáknak több nemzetsége van, a történetben a ‛nemzetség’ fogalom a rókáknál csak Vuk családjára, családtagjai összességére vonatkozik. A hím rókák – Bark, Kag, Karak, Sut, Vuk – neveiben kivétel nélkül hátul képzett, ajakkerekítéses magánhangzók szerepelnek, s egy kivételével mindegyikben előfordul a „k” hang. Erőt, magabiztosságot sugalló rövid, többnyire egyszótagú szavak, s a történet elején az is kiderül, hogy Vuk nevét öregapjától kapta, aki első volt a vadászatban. Az író csak annyit írt a Vuk névről, hogy minden rókának félre kell állnia az útjából (a rajzfilm további feloldása: Vuk, azaz vadászom, utamból kotródj!) A „vu” talán a gyorsaságot, az ügyességet jelenti, viszont több szláv nyelvben hasonlóan hívják a farkast is.

 

 

Fekete István egyedmegjelölő állatnevei közül néhány a szereplő tulajdonságát is jellemzi. Sut, a farkatlan róka neve, a rókák között az utolsó, aki sunyi, alattomos, s aki mindenféle csúfságokat kiált Vukra és a többi rókára. A Sut a suta szóból keletkezett hangelvonással, de a név a róka jellemtelenségére is utal. Két nőstény róka neve szerepel a történetben Iny és Csele. Iny, Vuk anyja; Csele pedig Bark húga, Vuk párja. Mindkét névben elöl képzett, ajakréses magánhangzók szerepelnek, amelyek lágyságot és nőiességet tulajdonítanak viselőjüknek. Az ‛íny’ a szájüreg felső része, de a testrész kifejezésekben (pl. ínyére van) és továbbképzett szavakban (pl. ínyenc) is gyakori. Az elnevezés a gondos rókafeleséget jelöli. A csele régi magyar szó, a ‛csel’ szóval függ össze, jelentése ‛cselt vet, vagy elcsábít’. A csábítóan szép rókalány a történet végén lesz Vuk párja. (Érdekesség, hogy Csele egy másik klasszikus magyar irodalmi mű mellékszereplője is: Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című regényében Cselének hívják, az elegáns fiút, aki „gigerli” volt).

 

 

3.

 

„Vuk – mondta Karak –, a rókák népe rólad fog beszélni, és mától kezdve a magad ura vagy. Bátor vagy, mint a nagy Vuk volt, és nem kell tanácsot kérned senkitől. Ha akarsz, velünk maradsz, de ha új barlangot keresel magadnak, az is a te dolgod. Neked nem parancsol senki!”

 

 

Fekete István fajmegjelölő és egyedmegjelölő nevein kívül a Vuk című kisregényében még szerepel egy különös név is. A Simabőrű, akik közül néhány villámló bottal járja az erdőt és megöl vele bárkit, jóllehet az állat a közelében sincs, továbbá vaskarú csapdákat állít, amelyből szinte lehetetlen szabadulni. Ő a rókák örök ellensége, mert teleordítja az erdőt, és azt hiszi, hogy ott minden csak érte van; és elpusztíthat mindent és mindenkit, ha neki úgy tetszik. A rókák szabad nemzetségei azonban megtanulják azt, hogy hogyan lehet túljárni a Simabőrű eszén, mert az ő nemzetségeik erősebbek náluk. Még a legutolsó róka, a Sut is kiszabadul a csapdájából (igaz a farkát levágta az a gonosz szerkezet). Vuk találkozik testvérével is, akinek már nincs neve: rabként él a Simabőrű házában. Iny – akit megölt a Simabőrű – lányának is Iny volt a neve, most azonban Pannának szólítják. Vuk és Karak azonban kiszabadítják Inyt, Vuk pedig a maga útját járta, és annyi kellemetlenséget okozott a vadőrnek amennyit csak tudott.

 

 

Fekete István Vuk című népszerű regénye a történetet a rókák szemszögéből meséli el. A regényben szereplő emberek (jóllehet az író néhányat meg is nevez közülük) Vuk nemzetségében mind Simabőrűek, a sima itt ‛szőr nélkülit’, azaz ‛gonoszat’ jelent, akik a rókák számára érthetetlen módon viselkednek: gyilkolnak, pusztítanak a villámló bottal. A Simabőrűekkel szemben még az utolsó róka is különb, sőt Sut alattomosságát épp az ember csapdájának köszönhette. A Vuk nem hagyományos ifjúsági regény és nem is állattörténet, valójában egy fejlődésregény, amelyből kiderül, a főhős egyszerre üldöző és üldözött. A vadászat azonban nem azonos az öncélú öldökléssel, a rókák nemzetségei, amelyekben végül Vuk lesz a legnagyobb vadász, erkölcsileg lényegesen magasabb színvonalon állnak az embereknél, akik ormótlan két lábukon járnak azért, hogy megöljék a rókákat a bundájukért, hisz a „kétlábúaknak” olyan sima a bőrük, mint az Unkáknak, és fáznak, amikor kemény lesz a vizek háta.

 

 

A Névpont – www.nevpont.hu – legújabb írásával az 1970. június 23-án elhunyt Fekete István íróra és a kilencven éve, 1927. június 20-án született Dargay Attila grafikusművészre, rajzfilmrendezőre, a Vuk alkotóira emlékezett.

 

 

Kék virág Fekete István és Dargay Attila emlékének.

 

 

Fekete Istvánról és Dargay Attiláról az alábbi linkeken olvashatnak:

 

http://nevpont.hu/view/11653

http://nevpont.hu/view/11849

http://nevpont.hu/view/11850

 

 

A kép forrása:

 

http://m.cdn.blog.hu/do/dotandline/image/vuk1.jpg

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Esszé

Megjelent: nevpont.hu 2017

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője