Dolch Erzsébet
Dolch Erzsébet

2022. május 19. Csütörtök

Dolch Erzsébet

Dombrádi Erzsébet


pedagógus. pszichológus

(Kassa, 1906. január 17. – Szeged, 2002. február 12.)

Dolch Erzsébet hatgyermekes polgári családban született Kassán, elemi iskoláit azonban már Temesvárott végezte. Az első világháború befejezése után családja Szegeden telepedett le, ahol előbb a Római Katolikus Tanítóképző Intézetet végezte el, majd – az időközben Budapestről Szegedre telepített – Polgári Iskolai Tanárképző Főiskolán 1932-ben szerzett magyar–német szakos tanári oklevelet. A főiskola első szegedi évfolyamának legjobb hallgatója volt: ünnepi alkalmakkor általában Erzsébet mondott beszédet, s már ekkor gyakran tartott pedagógiai előadásokat is.

Iskolái befejezése után a szegedi Ferenc József Tudományegyetem rendkívüli hallgatójaként folytatta tanulmányait, illetve nagyobb európai városok egyetemeit látogatta (megfordult Grazban és Bécsben is). Szegeden 1939-ben pedagógia–filozófia szakos tanítóképző intézeti tanári oklevelet szerzett (az Apponyi Kollégiumban), illetve még ezt megelőzően a korabeli reformpedagógiai irányzatok összefoglalásából sikeresen megvédte bölcsészdoktori értekezését.

A fiatal pedagógus 1933-ban elfogadta Várkonyi Hildebrand Dezső szegedi pedagógiai-lélektani intézetébe szóló meghívását: a kétéves gyakornoki idő alatt kísérleti lélektani vizsgálatokat és személyiségteszteket végzett. Életpályája 1935-ben Domokos Lászlóné Löllbach Emma híres budapesti Új Iskolájában folytatódott. Itt életre szóló tapasztalatokat szerzett az akkor kibontakozó reformpedagógiai irányzatokról. Különösen nagy hatást tett rá a globális, ún. szóképes olvasástanítás, amelyet aztán – szakítva a korabeli fonomimika metódusával – ő is átvett a Kerti Iskolában. Eredményei később őt igazolták: tanítványai rendkívül rövid idő alatt tanultak meg jól olvasni.

A Várkonyi Hildebrand Dezső elképzelései alapján létrejött, a szegedi egyetem mellett működő újszegedi gyakorló elemi iskola, a Kerti Iskola 1936–1940 között Dolch Erzsébet irányítása alatt nemzetközi hírűvé vált. Az iskola nevelési gyakorlata, az ott alkalmazott módszerek, több ponton kapcsolódtak az 1915-ben Budapesten létre hozott Családi Iskola pedagógiájához, amelyet Nemesné Müller Márta alapított meg. A Nemesné-féle intézményhez hasonlóan Újszegeden is érvényesült a tanár–diák kapcsolat barátságos, családias jellege. Az oktatók gyermekközpontú eljárásokat alkalmaztak, gyakran éltek az ún. cselekedtetés, tipikusan reformpedagógiai módszereivel. Az intézet belső rendje és közvetlen környezete (a Tisza-part, a természet közelsége, a szülői házra emlékeztető belső berendezés stb.) mind ezt a célt szolgálták.

A Kerti Iskolában intenzíven foglalkoztak a gyermekek intellektuális, testi és erkölcsi nevelésével: központi kérdés volt a kisgyermekek aktiválása, önállóságra nevelése, bevonása egy-egy érdekes, izgalmas probléma közös megoldásába. Az együttműködés kialakítása, az együttdolgozás igénye kiegészítette a gondolkodtató-cselekedtető feladatokat. Fontosnak tartották, hogy a „cselekedtetés” során a gyermekek egyéni adottságaihoz, képességeihez is alkalmazkodjanak, ezt elősegítette, hogy az iskolaérettséget az akkoriban legkorszerűbbeknek számító tesztek segítségével állapították meg, illetve később is hasonló módon követték nyomon a kisgyermekek egyéni fejlődését.

Újszerű olvasás- és írástanítási módszerek mellett a gyermekek szókincsét is speciális módszerekkel fejlesztették. A gyermekek szívesen vettek részt a mesemondásban, kisebb színházi előadásokat írtak, és adtak elő; majd a történeteket megbeszélték, illetve gyakran tovább folytatták. Gesztenyékkel, dominókkal kezdtek el számolni tanulni, végül a tanítóval közösen játékokat találtak ki a kicsit bonyolultabb mennyiségtani feladatokat „legyőzésére”.

Az újszegedi ház kertje a testnevelés gyakorlására is kiválónak bizonyult. A kertben ugyanakkor növényeket is termesztettek, a napi feladatokat közösen végezték el, közben megbeszélték a tapasztalatokat. A munka során a gyermekek szert tettek az együttműködés képességére, elsajátították a társadalmi együttélés szabályait, a közös tevékenység során kialakult, majd megszilárdult az egymással való szolidaritás érzése. A tanító ebben a munkamegosztásban, mint a gyermekek idősebb jóbarátja kapott szerepet, aki közvetlenségével segítette a növendékek mindennapjait.

A Kerti Iskola fennállásának néhány éve alapvető jelentőségű a magyar reformpedagógia múltjában. Igazi pedagógiai-pszichológiai műhely volt ez az újszegedi Tárogató utca 12. szám alatt működő intézet: a magyar felsőoktatás történetében ezt megelőzően és azóta sem hoztak létre egyetemi tanszékhez kötődő kísérleti elemi iskolát.

Dolch Erzsébet – aki időközben Dombrádira magyarosította a nevét – a Kerti Iskola után egy rövid ideig Gyomán, majd egy szegedi polgári iskolában tanított. Pályafutása további állomásai: a nagyváradi (1941–1944), majd a debreceni tanítóképző intézet (1945–1948); mindkét helyen, mint rendes tanár dolgozott. Utolsó munkahelye a kiskunfélegyházi tanítóképző intézet volt (az intézmény időközben gimnázium és gépészeti szakközépiskola lett), ahol több mint húsz évig tevékenykedett (1948–1969). Nyugdíjba vonulása után visszavonult a pedagógus közélettől, 1970-ben ismét Szegeden telepedett le. Diákjainak életútját azonban élete végéig nyomon követte: kis jegyzetfüzetében írta fel növendékei sorsának alakulását: elmondása szerint 71 (!) érettségi vagy egyéb intézeti találkozón vett részt, és jegyezte rendületlen elszántsággal a diákjaival történt érdekességeket. Dombrádi Erzsébet 2002-ben tanítványai körében ünnepelte 96. életévét, nem sokkal születésnapja után hunyt el.

Fontosabb művei: A gyakorlati grafológia elvei. Szeged, 1936;

hasonmás kiadás: Szeged, 2000;

Az Új Nevelés elméleti és gyakorlati megvalósulásai. Egyetemi doktori értekezés is. Szeged, 1938.

Irodalom: Pukánszky Béla: Reformpedagógiai irányzatok gyakorlati megvalósulása Szegeden a két világháború között. Németh András: A reformpedagógia múltja és jelene. Budapest, 1998;

3. kiadás 2001;

Pukánszky Béla: A nőnevelés évezredei. Fejezetek a lányok nevelésének történetéből. Budapest, 2006.

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: Nők a magyar tudományban. Szerk. Balogh Margit, Palasik Mária. Bp., Napvilág, 2010.

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője