Csák Ibolya története
Csák Ibolya története

2024. december 4. Szerda

Csák Ibolya története

A veretlen bajnok


Különös egyesület volt a Nemzeti Torna Egylet (NTE). Az 1863-ban alakult NTE, kis jóindulattal az első sportegyletnek is tekinthető, s mint az első ilyen „vállalat” hosszú ideig féltékenyen őrizte vezető szerepét a magyarországi sportalakulatok között. Az NTE vezetői sokáig mereven elzárkóztak a szabadtéri sportok, elsősorban az angolszász eredetű atlétikai gyakorlatok elől. Az egylet tagjainak, kezdetben, a magyar sport hőskorában, még a szabadtéri versenyek látogatását is megtiltotta: így azonban elősegítette az egyesületből kiváló új atlétikai klubok – többek között – az MTK megalakulását. Ugyanakkor az NTE, amelynek sohasem alakult meg az atlétikai szakosztálya, egyetlen olimpiai bajnokot tudott felmutatni, a magasugró Csák Ibolyát…

 

 

Az első magyar atlétanők természetesen még tornásznők voltak, maga Csák Ibolya is tizennégy évesen, 1929-ben, a tornával ismerkedett meg először. A 1,67 méteres magasságú, ideális súlyú – 57–58 kg – „tornásznő” első magasugróversenyére 1933. március 25-én került sor, szintén a Szentkirályi utcai csarnokban. Új magasugró-csillag született, írta róla a korabeli sportlap, talán túlzott (?) derűlátással, első 1,35 méteres eredménye után. Első nyílt versenyén már 1,44 méterig jutott, erre már többen is felfigyeltek. Következő győzelme, már egyúttal a magyar bajnoki címet is jelentette számára, s még ebben az 1933-as évben, egészen pontosan szeptember 17-én, Debrecenben, első országos csúcsjavítására is sor került, Vértessy Katalin 1,48 méteres rekordját 1,49 méterre „helyesbítette.”

 

 

Az első magyar atlétanők még az ún. óangol lépő technikával próbálkoztak, bár már 1934-ben, a nem túl éles szemű szurkolóknak is feltűnt Csák Ibolya különös, ollózó stílusa. A magasugrás két lényeges fázisába, a felugrásba és a légmunkába új elemeket vezetett be. A felugró mozgás javítására, ő alkalmazta először a lendületes nekifutásból végrehajtott fékező kitámasztást. A légmunka javítására, ő használta először a léc felett, a mozgás síkjára merőleges ollót, amely a csípőtájék kifejezett emelését, és a súlypont igen kedvező mozgását tette lehetővé. S ne felejtsük el, hogy az új stílus kialakításában igen nagy szerepet játszott Balogh Lajos, aki ekkor már évek óta foglalkozott a különböző mozgásfázisok elemzésével, modellezésével.

 

 

Különös olimpia volt az 1936. évi berlini. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) 1931-es barcelonai ülésén döntött a XI. nyári olimpiai játékok helyszínéről, Berlinről. Két év múlva, 1933-ban, Hitler hatalomra jutása után, komolyan elterjedt, hogy a náci Németországot megfosztják mind a téli (Garmisch-Partenkirchen) mind a nyári olimpiai játékok (Berlin) rendezési jogától. A német kormány az 1933-es bécsi NOB ülésen azonban mindent megígért: természetesen tiszteletben tartja az olimpiai chartát, minden sportoló számára lehetővé teszi az olimpiai részvételt, sőt a zsidó származású versenyzőket hazahívja a német csapat tagjai közé.

 

 

Különös mellékszereplője a történetnek Margaret („Gretel“) Bergmann. A zsidó származású atléta, az 1930-as évek elején, a legjobb német magasugrók közé tartozott. A NOB említett barcelonai ülésének évében, azaz 1931-ben, Gretel felállította első német országos csúcsát (1,51 méterrel). Két év múlva, 1933-ban, Hitler hatalomra jutásának évében, Gretelt is kizárták klubjából, megtiltották, hogy versenyeken induljon. Gretelt szülei Angliába küldték, ahol nemsokára komoly ellenfele lett a brit magasugróknak, Mary Milne-nek és Dorothy Odamnak, sőt 1934-ben mindkettőjüket legyőzte a nyílt brit nemzetközi bajnokságon (1,55 méterrel). A német kormány az 1933-es bécsi NOB ülésen megígérte, hogy a hazájukból elüldözött sportolók is részt vehetnek a német olimpiai csapatban, Gretel bízott benne, hogy komoly ellenfele lehet német, angol és amerikai vetélytársainak és mindenekelőtt Csák Ibolyának, aki akkor már a női magasugróverseny esélyesévé lépett elő.

 

 

Az első magyar atlétanők természetesen nemcsak tornásznők voltak, hanem olyan atléták is, akik akkor a sportág szinte minden területén (futó-, ugró- és dobószámok) elindultak. Csák Ibolya is futott, dobot és ugrott is (olyannyira, hogy távolugrásban is a legjobbak közé tartozott). Mégis, talán ő volt az első az első atlétahölgyek közül, aki lassan felhagyott a többi szakággal a magasugrás „rovására“. Kis túlzással versenyről versenyre javította az országos csúcsot, 1934-ben 1,54 méterre, 1,55 méterre, 1935-ben 1,56 méterre, „növelte”, s ez utóbbi eredményével az évet a világranglista 5. helyén zárta. 1936 júniusában, 1,61 méteres újabb csúcsával már a berlini olimpia esélyesévé lépett elő. 1936. augusztus 9-ére, a női magasugrás döntőjére, a magyar éremremények szépen leapadtak. A magyar atlétika két első Európa-bajnoka, Kovács József és Szabó Miklós nagy csalódásra nem ért el helyezést, s a férfiak mindössze két 6. hellyel vették ki a részüket, az olimpiai éremtermésből.

 

 

Az első magyar atlétanő – mert Csák Ibolyát, 1936-ban, eredményei okán, már a magyar atlétanők közül az elsőnek jegyezték – talán legnagyobb ellenfele Gretel Bergmann volt, akinek a házigazdák még származását is „elnézték“. Legalábbis Gretel így gondolta, különösen, hogy az olimpiai évben ismét versenyezhetett Németországban, sőt 1936. június 30-án 1,60 méterre javította a német csúcsot (ennél nagyobbat, mint láttuk csak Csák ugrott…). A női magasugrás 17 indulója között azonban nem volt ott Margaret Bergmann; Németországot Dora Ratjen és Elfriede Kaun, Angliát Dorothy Odam, Franciaországot Marguerite Nicolas, az Egyesült Államokat Annette Rogers, Alice Arden és Kathlyn Kelley, Hollandiát Fanny Koen (Blankers-Koen néven, tizenkét évvel később négy olimpiai bajnokságot nyer Londonban) képviselte. Miután a birodalmi sportvezetés arról értesült, hogy az Egyesült Államok végleg elutasította a berlini olimpiai bojkottot, sőt az amerikai versenyzők (a három magasugrónővel) már hajóra is szálltak, Gretelt a német sportvezetés „váratlan formahanyatlás“ miatt kihagyta a csapatból, sőt utóbb országos csúcsától is megfosztották…

 

Öten jutnak el a 1,60 méter küszöbére. A német Kaun elsőre veri, az angol Odam átjut rajta. A szintén német Ratjen és a francia Nicolas veri. A magasság Csáknak sem sikerül elsőre, másodikra azonban átjut rajta. Kaun harmadikra jut tovább, Ratjen és Nicolas kiesik. Az 1,62 métert valamennyien leverik. A szabályok szerint a holtversenyt újabb ugrás dönti el. A német és az angol leveri, Csák tisztán, magasan ugorja az 1,62 métert.”

 (Nemzeti Sport 1936. augusztus 10.)

 

 

Csák Ibolya, Bauer Rudolf után a második magyar atlétikai olimpiai bajnok lett. A tudósításban nem szerepelhető, a versenyt az állóhelyről (!) végigtekintő Gretel, elsők között gratulált a magyar lánynak, akivel itt és ekkor találkozott életében először és utoljára. A tudósításban szerepelt, s végül is a 4. helyen végzett német Dora Ratjen volt az egyetlen, aki sportpályafutása alatt legyőzte Csák Ibolyát. Illetve ő sem…

 

 

Az első magyar olimpiai bajnok atlétanő Bécsben, 1938-ban, az első női atlétikai Európa-bajnokságon is a magasugróverseny esélyesének számított. Bécsben mégsem győzött, jóllehet az országos csúcsot 1,64 méterre javította! Ezzel a szenzációs eredménnyel szerezte meg a második helyet Dora Ratjen mögött, aki 1,70 méteres fantasztikus világcsúccsal győzött. A fiús mozgású, nyurga baritonról különös pletykák terjedtek, s egy év múlva kiderült, hogy Dora férfi! Így a Nemzetközi Atlétikai Szövetség megfosztotta bajnoki címétől és világcsúcsától a „hölgyet“, (aki valójában interszexuális volt), s győztesnek a második helyezett Csák Ibolyát nyilvánította.

 

 

Különös egyesület volt a Nemzeti Torna Egylet. A kis jóindulattal első sportegyesületnek tekinthető NTE sokáig mereven elzárkózott a szabadtéri sportoktól, mindenek előtt az atlétikától. Az NTE tornásznői ugyanakkor a magyar női atlétika úttörői, a TF hallgatók mellett a sportág első versenyzői voltak. Közülük is kiemelkedik az első magyar olimpiai és Európa-bajnoknő, Kádárné Csák Ibolya, akinek 1,64 méteres országos csúcsáthuszonhárom év múlva, 1961-ben Beke Klára még mindig csak beállítani tudta.

 

 

Az első atlétanők, különösen a magasugrók, különösen hosszú életűek voltak. A német Elfriede Kaun 94, az amerikai Annette Rogers 93, honfitársa, Alice Arden 98 évet élt. Margaret Bergmann 102 évesen még ma is él…

 

 

A Névpont – www.nevpont.hu – legújabb írása azonban a 91 évet élt, és 2006. február 9-én elhunyt Kádár Lajosné Csák Ibolyára emlékezett.

 

Kék virág az első magyar női atlétikai olimpiai bajnok emlékének.

 

Az alábbi linkeken olvashatnak Csák Ibolyáról:

 

http://www.nevpont.hu/view/11251

http://www.nevpont.hu/view/11815

http://www.nevpont.hu/view/11816

http://www.nevpont.hu/view/11817

 

A kép forrása:

http://sportmuzeum.hu/?id1=tanulmanyok&idcikk=1637

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Esszé

Megjelent: nevpont.hu 2016

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője