Család

Sz: Zsivora György kiskőrösi származású takácsmester, Madár Zsuzsanna. Heten voltak testvérek. Nagy István Sárszentlőrinc lelkésze, a későbbi evangélikus püspök keresztelte meg.

Iskola

Középiskoláit a soproni líceumban (1813–1823), felsőfokú tanulmányait a pozsonyi evangélikus főiskolán végezte (1823–1827), Pesten ügyvédi vizsgát tett (1827). Az MTA tagja (l.: 1833. nov. 15.).

Életút

Pesten Deák Ferenccel ügyvédgyakornok, ill. ügyvéd (1827–1833), gr. Apponyi Antal párizsi követ magántitkára és a család nevelője (1833–1835), hazatérése után végleg Pesten telepedett le, ügyvédként tevékenykedett, ügyfelei többnyire befolyásos arisztokraták és gazdag nagykereskedők voltak (1835–1848). A forradalom és szabadságharc idején Deák Ferenc kezdeményezésére a Hétszemélyes Tábla váltóosztályának bírájává nevezték ki (1848–1849), a bukás után ismét ügyvédi gyakorlatot folytatott Pesten (1849–1860), Csanád vm. főispánja (1860–1861), majd a követválasztás és tisztújítás lebonyolításával megbízott kir. biztos Aradon (1861), ismét a Hétszemélyes Tábla bírája (1861–1869), kúriai tanácselnök (1869–1873). A pesti evangélikus egyházközség tagja, presbitere, majd jegyzője. A 19. sz. egyik legjelentősebb ügyvédjeként elsősorban birtokperekkel, magyar nemesi családok birtokviszonyaival, ezzel összefüggésben álló genealógiával foglalkozott. 1861-ben jelentős szerepet játszott a gr. Mailáth György által összehívott országbírói értekezleten, ahol korrekciókkal ugyan, de az osztrák általános polgári törvénykönyv fenntartása mellett érvelt. Pályájának elején, mint a frissen megalakult Magyar Tudós Társaság tagja akadémiai megbízásból Franciaországban magyarországi kéziratokat és könyveket gyűjtött. (Ezzel kapcsolatos jelentéseit az MTA Kézirattára őrzi). Nyugalomba vonulása után vagyonából Pest határában nagy birtokrészeket vásárolt és Rákosmezőn mintagazdaságot létesített. Végrendeletében nagy összegeket hagyott jótékony célra, az MTA-ra 200 ezer forintot hagyományozott.

Emlékezet

Emlékét őrzi a Zsivora György Evangélikus Népfőiskola és a Zsivora György Népfőiskolai Alapítvány (1994-től).

Elismerés

A Szent István-rend kiskeresztje (1874).

Szerkesztés

A Közhasznú Esmeretek Tára munkatársa (1831-től, az első nyolc kötetben). Nagyobb dolgozatai elsősorban a Tudománytárban jelentek meg (1838–1839).