Iskola

A bp.-i tudományegyetemen – az Eötvös Collegium tagjaként – m.–latin–görög szakos tanári okl. (1912) és bölcsészdoktori okl. szerzett (1921), a helsinki egyetemen finnugor nyelvészeti tanulmányokat folytatott (1923). Az MTA tagja (l.: 1932. máj. 6.; r.: 1945. máj. 30.).

Életút

Az I. vh.-ban a K-i fronton harcolt, orosz hadifogságban volt (1915– 1921), hazatérése után az MTA Főtitkári Iroda vezetője (1921– 1924), a bp.-i Eötvös Collegiumban a m. és finnugor nyelvészet szakvezető tanára (1924– 1932); a Pázmány Péter Tudományegyetemen, ill. az ELTE Nyelv- és Irodalomtud. Karán a finnugor összehasonlító nyelvészet h. (1929– 1932), ny. rk. (1932– 1935), ny. r. (1935– 1952), egy. tanára (1952– 1955) és a tanszék vezetője (1949– 1955); közben a BTK dékánja (1947– 1949). A Bp.-i Középisk. Tanárképző Int. igh.-e és a Bp.-i Áll. Középisk. Tanárvizsgáló Biz. ügyvezető alelnöke (1941– 1944). – Az orosz hadifogságban megtanult oroszul és zürjénül, s érdeklődése az uralisztika felé fordult. Eredményeket ért el a finnugrisztikai és a m. őstörténeti kutatásban, különösen értékesek obi-ugor nyelvtörténeti megállapításai. – Az MTA ig. tagja (1945– 1946). A M. Nyelvtud. Társaság elnöke (1937-től). A M.–Finn és a Finn–M. Társaság társelnöke (1937-től), az Észt Irodalmi Társaság és az Észt Tudós Társaság elnöke (1938-tól). A helsinki Kalevala Társaság t. tagja (1941-től). – Az MTA Nagyjutalma (1939), Kossuth-díj (1949). – A Magyarosan társszerkesztője (Nagy J. Bélával, 1932– 1934), szerkesztője (1934– 1938). A Nyelvtudományi Közlemények szerkesztője (1935– 1