Iskola

A bp.-i Fasori Ev. Gimn.-ban éretts. (1920), a József Műegyetemen tanult (1920– 1921), a berlini műsz. főisk.-n vegyészmérnöki és műsz. doktori okl. szerzett (1925), az MTA tagja (t.: 1988. máj. 9.).

Életút

Apja újpesti bőrgyárának kutatóvegyésze (1925– 1926), a berlini Műsz. Főisk. Elméleti Fizikai Tanszék asszisztense (1926– 1927), a göttingeni egyetemen W. Heisenberg és M. Born tanársegéde (1927– 1930), a Princeton Egyetemen a matematikai fizika (1930– 1936), a Wisconsin Egyetemen a fizika (1936– 1938), matematikai fizika professzora (1938– 1971). 1937-ben megkapta az amerikai állampolgárságot. – Atomfizikával, az atomhéj kvantummechanikájával, az elemi részek elméletével fogl., a magfizikai héjmodell egyik megalkotója. A világ első atomreaktorának elméleti tervezője, az első vízhűtéses atomreaktorok tervezője és építője. Meghatározó szerepet játszott az USA Manhattan-programjában (®Manhattan-terv), a hanfordi, plutóniumot termelő reaktorok tervezője. Később kidolgozta a bariontöltés megmaradási elvét. Az elméleti részecskefizikában osztályozta az ún. Poincaré-csoport irreducibilis ábrázolásait, nevéhez fűződik a tértükrözési invariancia lehetséges sérülésének jelzése. Alapvető kvantummechanikai megállapítása (amelyért Nobel-díjat is kapott) az atom- és molekulaszínképekben fellépő szabályosságok, az atommagok és elemi részek szimmetriaelveinek felfedezése és alkalmazása. A róla elnevezett ~-tétel (minden olyan szimmetriatranszformáció, amely a fizikailag mérhető mennyiségeket változatlanul hagyja, lineáris vagy antilineáris operátorral leírható) a kvantumelmélet fontos tételévé vált. – Franklin-díj (1950), Fermi-díj (1958), Max Planck-emlékérem (1961), fizikai Nobel-díj (1963), Albert Einstein-díj (1