Iskola

A bp.-i tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. szerzett (1897), az MTA tagja (l.: 1915. máj. 6.).

Életút

A M. Nemzeti Múz. (MNM) Könyvtárának (OSZK) díjnoka (1898–1899), könyvtári asszisztense (1899–1901), segédőre (1901–1908), a kassai Felső-mo.-i Múz. miniszteri biztosa (1908–1909), ig.-ja (1909–1913). Az MNM Érem- és Régiségtárának ig.-ja (1913–1934); közben az MNM képviselőjeként az Ausztriától visszaigényelt m. műkincsekről tárgyaló biz. tagja (1920–1933). – Középkori, elsősorban Árpád-kori m. művelődés- és művészettörténettel, az Árpád-házi királyok ikonográfiájával, szentjei legendáinak forrásaival, az Árpád-kor első m. szimbólumaival, azok művelődéstörténeti jelentőségével fogl. Felfedezte a második legrégebbi m. nyelvemléket (Gyulafehérvári Sorok, 1898-ban). Révai Mór János halála után ő fejezte be a Révai Nagy Lexikonát, ill. szerkesztette a kiegészítő, 21. kötetet, majd az ő főszerkesztése alatt készült el a Révai Kis Lexikona. Bp. ostromakor halt meg, halálának pontos időpontja nem ismert. – A Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság másodelnöke (1927–1945). – A Turul társszerkesztője (Schönherr Gyulával, 1901–1907), szerkesztője (1907–1908). Az Archaeológiai Értesítő (1915–1922) és a Magyar Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtára Közleményei szerkesztője (1915–1934). A Magyar Művelődéstörténet képszerkesztője (I–V. Bp., 1939–1942; hasonmás kiad.: Szekszárd, 1991; 1994).