Család

Nagyapja: Töttössy Gyula. Sz: Töttössy Béla (†1943. szept. 20. Bp. Temetés: 1943. szept. 23. Kerepesi út) középiskolai tanár, a budapesti Vörösmarty Mihály Gimnázium r. tanára, 1935-ben nyugdíjazták, Szánthó Julianna (†1980. júl. 12. Bp. Temetés: 1980. júl. 18. Budafok).

Testvére: Töttössy Béla László (†1961. aug. 8. Bp. Temetés: 1961. aug. 17. Farkasrét) jogász, ügyvéd, Töttössy Csaba (1935–1993) és Vízvári Károlyné Töttössy Ildikó. F: 1. 1957–1975: Mogyorósy Mária. Elvált. 2. 1975–1984: Wimmer Éva. 3. 1993–2011: Roszkos Anikó.

Iskola

A ciszterci rend budapesti Szent Imre Gimnáziumában éretts. (1949), a Pázmány Péter Tudományegyetemen magyar–latin–görög szakon tanult, az ELTE Nyelv- és Irodalomtudományi Karán latin–görög szakos középiskolai tanári okl. szerzett (1953), a nyelvészeti tudományok kandidátusa (1963), habilitált (1995).

Életút

Az ELTE Nyelv- és Irodalomtudományi Kara, ill. az ELTE BTK Indoeurópai Nyelvtudományi Tanszéke tanársegéde (1953–1963), egy. adjunktusa (1963–1970), egy. docense (1970. júl. 1.–1996. jún. 30.), egy. tanára (1996. júl. 1.–2001. dec. 31.) és a Tanszék vezetője (1987–1996). Az Ókortudományi Tanszékcsoport vezetője (1993–1996).

Szanszkrit filológiával, klasszikus indoeurópai nyelvek (pl.: óind, középind, avesztai stb.) szintaxisával és történeti mondattanával, indoiráni és görög–latin nyelvi kapcsolatok történetével foglalkozott. Kidolgozta a latin mondattan teljesen új rendszerét, s alapvetően új eredményeket ért el a latin igeragozás kialakulásának vizsgálata terén. Különösen értékesek továbbá a görög és az óind szókészlet történetével, ill. kapcsolataival összefüggő tanulmányai. Lefordította a Sukaszaptati c. híres szanszkrit elbeszélés-gyűjteményt és elkészítette kommentárját, amely a magyar indológiai kutatások egyik kiemelkedő eredménye.

Jelentős érdemeket szerzett a magyarországi indológiai képzés megszervezésében, az oktatás tanterveinek kidolgozásában. Részt vett a strasbourgi Nemzetközi Vallástörténeti Konferencián (1964) és a Nemzetközi Szanszkritológiai Kongresszusokon (I. Delhi, 1972; II. Torinó, 1975; III. Párizs, 1977).

Elismertség

Az MTA Klasszika-filológiai Bizottsága titkára (1970–1990), tagja (1990–1996). Az MTA Orientalisztikai Bizottsága és Ókortudományi Bizottsága tagja (1996-tól).

Az Ókortudományi Társaság vezetőségi tagja (1958–1985), alelnöke (1985–1991).

Elismerés

Ábel Jenő-emlékérem (1991).

Szerkesztés

Az Antik Tanulmányok szerkesztője (1965–1975), felelős szerkesztője (1975–1990). Az Acta Antiqua szerkesztőbizottságának tagja (1991–2011).