Család

Sz: Török Sándor csavargyári segédmunkás, Hoffmann Anna.

Iskola

Négy elemi és négy polgári osztályt végzett (1937), vasesztergályos segédlevelet szerzett (1941). A II. világháború után hat hónapos pártiskolán tanult (1947), szakérettségi vizsgát tett (1950), kétéves pártfőiskolán végzett (1952?).

Életút

A győri Magyar Waggon- és Gépgyár Rt. esztergályos munkása (1941–1943), egy bérmozgalom szervezésében való részvételéért a székesfehérvári hadbíróság másfél hónap fogházra ítélte, majd rendőri felügyelet alá helyezték (1943). Budapestre költözött, ahol kisebb műhelyekben, és a Csepeli Repülőgyárban a szakmájában dolgozott (1943–1945). A Magyarországi Vas- és Fémmunkások Központi Szövetsége (1941-től) és az SZDP tagja (1941-től), majd belépett a Magyar Kommunista Pártba (MKP, 1945).

A „felszabadulás” után visszatért a győri vagongyárba (1945. ápr.–1945. aug.), majd az MKP Győri Városi Bizottsága propagandistája (1945. aug.–1945. dec.). A Szakszervezetek Győr-Moson és Sopron Vármegyei Tanácsa politikai munkatársa és a Győri Szakmaközi Bizottság tagja (1945. dec.–1947. nov.), a Magyarországi Vas- és Fémmunkások Országos Szabad Szakszervezete Győr-Moson és Sopron vármegyei titkára (1947. nov.–1949. júl.). A Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezete (VFDSZ) budapesti központjában a szervezési osztály osztályvezető-helyettese (1949. júl.–1950. máj.), osztályvezetője (1950. máj.–1950. jún.), a VFDSZ főtitkárhelyettese (1950. júl. 7.–1953. márc. 1.), a Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT) titkára (1953. márc. 1.–1956. okt. 31.).

A forradalom és szabadságharc leverése után elsők között csatlakozott az új párthoz, a Magyar Szocialista Munkáspárthoz (MSZMP). Az új kormány Komárom megyei összekötője (1956. nov.–1957. jan.). Az újjászervezett VFDSZ főtitkárhelyettese (1957. jan. 28.–1957. márc. 6.), főtitkára (1957. márc. 6.–1961. jún. 14.) és a SZOT elnökségi tagja (1957–1961). A Szakszervezetek Budapesti Tanácsának vezető titkára (1961. jún. 14.–1961. okt. 2.). A Csepeli Papírgyár esztergályosa (1961–1962). Az Építésügyi Minisztérium Építőgépjavító és Gyártó Vállalat 4. sz. gyáregységének gyártás-előkészítője és kooperátora (1966-tól).

Az MSZMP KB tagja (1957. jún. 29.–1961. nov. 17.; kizárták).

Országgyűlési képviselő (MKP, Győr-Moson és Sopron vármegyék Győr és Sopron törvényhatósági jogú városokkal, 1947. aug. 31.–1949. máj. 15.; Hazafias Népfront, Győr-Sopron megyei lista, 1958. nov. 16.–1961. szept. 27., lemondott).

Az 1950-es évek egyik jelentős szakszervezeti vezetője, aki azonban elsősorban 1956 utáni, a kádári rendszer konszolidációjának első éveiben felderített visszaélései miatt vált ismertté. Török István utóda, Polyák János, a Vas- és Fémipari Dolgozók Szakszervezetének új főtitkára, 1961. aug.-ban belső, majd rendőrségi vizsgálatot kezdeményezett az előző évek gazdasági visszaéléseinek feltárására. Nemsokára kiderült, hogy Török István a szakszervezet pénzét a sajátjaként kezelte: villáját fényűzően felújíttatta, szigetcsépi telkén víkendházat építtetett, autót vásároltatott magának stb. A vádak miatt már 1961. szept. 27-én lemondott parlamenti mandátumáról, 1961. nov. 17-én a Központi Ellenőrző Bizottság (KEB) által lefolytatott fegyelmi eljárás után a KB-ból és a pártból is kizárták, és bűnügyi vizsgálatot kezdeményeztek ellene. A nyilvánosság kizárásával lefolytatott bírósági eljárás végén 1962. jan. 8-án első-, jan. 26-án másodfokon is két év hat hónapi börtönre ítélték a „társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett” sikkasztásért és hűtlen kezelésért. Büntetését azonban nem kellett teljesen kitöltenie. Miután az 1963. márc. 22-én kihirdetett általános amnesztia rá is vonatkozott, ápr. 2-án elhagyhatta a börtönt. Szabadulása után többször is sikertelenül kérvényezte az Elnöki Tanácsnál, hogy mentesítsék a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól.

Elismerés

Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozata (1951), Munka Érdemrend (1955).