Tollas Tibor
Tollas Tibor

2024. október 6. Vasárnap

Tollas Tibor

költő, író, szerkesztő, műfordító

Névváltozatok

1956-ig Kecskési Tibor; 1934-ig Kohlmann Tivadar

Születési adatok

1920. december 21.

Nagybarca, Borsod vármegye

Halálozási adatok

1997. július 19.

München, Németország


Család

Nagyszülei: Kohlmann Tamás vasúti hivatalnok, Littner Borbála; Kecskéssy Tivadar, Kathona Zsuzsanna (= Geleji Katona Zsuzsanna, †1943. márc. 21. Kiskundorozsma. Temetés: 1943. márc. 23. Kiskundorozsma). Nagyapja testvére: Kohlmann József (= Kohlman, Josef, 1808. szept. 30. Trebic, Morvaország–1889. jún. 23. Cengelköy, Isztambul) honvéd ezredes, a forradalom és szabadságharc idején a 4. hadtest vezérkari főnöke. Anyai nagyanyja a református zsoltárfordító, Geleji Katona István leszármazotta.

Szülei: Kohlmann Tamás Ferenc (= 1875. febr. 24. Szolnok–1953) honvéd ezredes, Kecskéssy Jolán (1880. ápr. 3. Putnok). Kecskéssy Jolán testvére: Kecskéssy Tivadar (†1943. febr. 26. Kiskundorozsma. Temetés: 1943. febr. 28. Kiskundorozsma) állampénztári tisztviselő, pénzügyi tanácsos.

Felesége: 1958–1997: Kecskési Mária (= Lányi Mária, 1935. júl. 1.–2019. szept. 16. München) etnográfus, etnológus, a bécsi egyetemen PhD-fokozatot szerzett, majd a Müncheni Néprajzi Múzeum  Afrika Osztályának vezetője.

Gyermekei: Kecskési Tamás, ill. Kecskési Csilla és Kecskési Krisztina.

Kohlmann Tivadar néven született, 1934-ben vette fel édesanyja, Kecskéssy Julianna családnevét (Kecskési Tibor változatban). A Tollas Tibor írói nevet 1956-tól, emigrációja idején használta.

Iskola

Középiskolai tanulmányait a kőszegi Hunyadi Mátyás Katonai Alreáliskolában (1930–1931) és a soproni Rákóczi Ferenc Reáliskolai Nevelőintézetben és végezte (1931–1938), a Ludovika Akadémián tanult tovább (1938–1941), hadnaggyá avatták a nagyváradi 25. gyalogezredhez (Kecskési Tibor néven, 1941). Egy évi katonai szolgálat (1941–1942) után egészségügyi okokból leszerelték, frontszolgálatra alkalmatlannak nyilvánították (1942), a budapesti csendőrképző iskolában tanult (1942–1943).

A forradalom után a bécsi egyetemen a Máltai Lovagrend ösztöndíjasa (1957).

Életút

A III. (szombathelyi) csendőrkerület muraszombati járásában szolgált (1943 őszétől csendőrhadnagyként, 1944. jan. 1.–1944. márc. 21.: csendőr főhadnagyként). Főhadnagyként áthelyezték a 117. tábori csendőrzászlóaljhoz (amely kezdetben Mezőkövesden, ápr. 25-étől Beregszászon állomásozott). Alakulata 1945 máj. elején a beregszászi gettót felügyelte, majd őrtisztként részt vett, sorfalt állt a helyi zsidók bevagonírozásán (1944. máj. 15.). Kérésére Tiszaújlakon teljesített szolgálatot (szakaszvezetőként három Tisza-híd őrzésével bízták meg, 1944. máj. 18.–1944. szept. 1.). A front közeledtével százada megkezdte a visszavonulást, de Törökszentmiklóson súlyos motorbalesetet szenvedett, hetekig kórházi ápolásra szorult. Felgyógyulása után Olchváry Milvius Attila (1894–1954) csendőr tábornok segédtisztjeként szolgált Budapesten, majd Szombathelyen (1944. nov.–1945. jan.). Veszprémben, csendőrszázad-parancsnokként néhány napig egysége harci kiképzését irányította (1945. febr. 1.–1945. febr. 11.; súlyos balesetet szenvedett: egy lőgyakorlaton felrobbant kezében a páncélököl, amely négy ujját letépte). Súlyos sebesülésével hat hétig volt kórházban, visszatért egységéhez, harcolva vonult vissza (1945. márc. 28-án Horvátzsidánynál tette le a fegyvert).

A II. világháború után igazolták (1945. ápr. 29.), jelentkezett az új magyar honvédségbe (1945. júl. 18.). Röder Jenő vezérőrnagy mellett a Honvédelmi Minisztérium (HM) Igazgatási Bizottság Főtitkárságára beosztott tisztként, főhadnagyként, különleges felderítői-hírszerző feladatokkal bízták meg (a tiszaháti községekben, 1945 nyarától). Jelentéseiben beszámolt a civil lakosság áttelepítéséről, javaik elkobzásáról, valamint a Tisza bal partján lévő magyar települések tervezett, majd megkezdett szovjet (ukrán) okkupációjáról. Elsőként adott hírt arról, hogy Szatmár és Bereg vármegye 23 községét szovjet közigazgatás alá helyezték, munkaképes lakosságukat a szolyvai gyűjtőtáborba hurcolták. Beszámolóit Röder Jenő eljuttatta az amerikai, az angol és a francia szövetséges ellenőrző bizottságokhoz, és mikor ez napvilágra került a Szovjetunió kénytelen volt visszaadni a 23 községet, ill. az onnan elhurcolt magyar lakosság egy részét is hazaengedték. A Tisza vonalát megszálló ukrán erők 1945. aug. 28-án vonultak vissza a trianoni határok mögé, Kecskési Tibor mint a HM-hez beosztott tiszt a szamosháti kistelepülések helyzetével foglalkozott. Nagy Ferenc miniszterelnök hivatalához beosztott, különleges feladatokkal megbízott honvédtiszt (1946. jún.–1946. szept. 17.). Elbocsátása után Nagybarcán élt (1946. szept.–1946. dec. 1.). Rajk László belügyminiszter meghívására az akkor alakult Rendőrtiszti Főiskola oktatótisztje (1946. dec. 1.–1947. dec. 2.).

Letartóztatták (1947. dec. 2.), a Budapesti Népügyészség vádirata a Kecskési Tibor elleni perben a beregszászi gettóba zárt zsidók vagyontalanításával, a bevagonírozás embertelen végrehajtásával és az üldözöttek megveretésével, sőt halálos bántalmazásával vádolta. Elsőfokon, 1948. jún. 18-án főbüntetésként 8 év fegyházra ítélték, fellebbezés után másodfokon a Népbíróságok Országos Tanácsa 1949. dec. 8-án a főbüntetést 10 évre emelte (másfél évvel büntetése letöltése előtt, 1956. júl. 24-én szabadult; az ítéletet a Legfelsőbb Bíróság 1991. szept. 2-án megsemmisítette).

A forradalom és szabadságharc leverése után Ausztriába menekült, majd a Német Szövetségi Köztársaságban (NSZK) telepedett le. Írásaiból élt. A Bécsben alapított, de Münchenben megjelent Nemzetőr c. lap kiadója és alapító szerkesztője (1956. dec. 1.–1997. júl. 19.), a Le Courier de la Liberté, a The Guardian of Liberty kiadója (1969-től), a The Hungarian Freedom Fighter szerkesztője (1979-től).

Első verseit még soproni katonai iskolás korában írta, valójában csak a váci börtönben vált költővé. A fegyintézetben, a rabkönyvtár olvasóiból Füveskert néven költői csoportot alakított, amelynek tagjai: Béri Géza, Gérecz Attila, Kárpáti Kamill, Szathmáry György és Tóth Bálint voltak. Tollas Tibor (akkor még Kecskési Tibor néven) nemcsak szervezte ezt az alkotói kört, de titokban összegyűjtötte és másolta is fogolytársai költeményeit. Az 1954 ősze és 1956 tavasza közötti kéziratokból néhányat már 1956 előtt kalandos körülmények között kijuttatott Nyugatra, néhány példány a forradalomig Magyarországon lappangott, több azonban elveszett. A kéziratos művei közül a Bebádogoztak minden ablakot (Vác, 1953) a korszak emblematikus alkotása. A Füveskert antológia először Bécsben (1–2. kiadás és utánnyomások, 1957–1958-ban), majd Torontóban jelent meg (1962-ben; idővel még számos kiadást megélt az NSZK-ban és az Egyesült Államokban). Magyarországon a klasszikus antológiát először a Magyar Október Katalizátor Iroda adta ki (1988-ban). Az 1995-ben megjelent Füveskert a börtönben alkotó költők munkásságából adott áttekintést 1954 és 1995 között. A forradalom leverése után előbb Bécsben, majd Münchenben élt. A bécsi megjelenésű, első nyomtatott Füveskert igen nagy feltűnést keltett; az akkor már Tollas Tibor álnéven író szerző elsőként adott hírt arról, hogy az 1950-es évek magyarországi diktatúrájában más, nem hivatalos költészet is létezett.

A váratlan siker és ismertség hatására Tollas Tibor az emigrációban megpróbálta összefogni a forradalom után elmenekült magyarországi írókat, költőket. Hasonló, ám lényegesen nagyobb szervezőmunkába kezdett, mint korábban a váci börtönben, írótársai között. Még 1956 nov.-ében rádiófelhívás hangzott el, amely a Füveskert alkotóit az Uránia Filmszínházba hívta egy új irodalmi-közéleti lap alapítására. A lap végül is nem jelenhetett meg Magyarországon, a nyugatra menekült értelmiségiek és a forradalomban részt vett írástudók már a lapalapítás szándékával lépték át a magyar határt. Bujdosó Alpár (= Kapossy Ede), Csizmadia Zoltán (=  Pannonius), Kecskési Tibor (= Tollas Tibor) és Szalay Loránd (= Balatoni Loránd) alapította meg a Nemzetőr c. lapot (az alapító dokumentumot e négy szerkesztőbizottsági tag írta alá, 1956. dec. 1-jén). A Nemzetőr „a szabadságharcos írók lapja” alcímmel jelent meg, és feladata a magyar szellemi honvédelem volt. A lapot haláláig Tollas Tibor szerkesztette, emigráns élete összeforrott a Nemzetőr és a lap kiadványainak történetével. A szerkesztőség hét évig dolgozott Bécsben: az anyagot az osztrák fővárosban írták, ám Münchenben nyomtatták és terjesztették (végül 1963-ban a szerkesztőség és Tollas Tibor is Münchenbe költözött). A Nemzetőr nem hírlap és nem folyóirat volt, a két műfaj közötti sajátos közéleti lap, amelynek írásai az 1956-os elbukott forradalom és szabadságharc mellett magyarországi és világpolitikai eseményekkel foglalkoztak. Nemzetközi tiltakozó akciókat is szervezett a lap a kialakuló, majd megszilárduló új magyar kádári politikai berendezkedés ellen. Megmozdulásai közül igen nagy visszhangot váltott ki a tízmillió aláírásgyűjtés Magyarország szabadságáért; az Erdélyben, a Felvidéken és más magyarlakta kisebbségi területeken bebörtönzött és kivégzett magyarok melletti kiállás; a Szovjetunió gyarmatosító politikája elleni tüntetéssorozatok szervezése és mindenek előtt a magyarországi fiatalkorúak kivégzése elleni tiltakozások. A Nemzetőr és munkatársai az évfordulókon megemlékezéseket tartottak a forradalom és szabadságharcról (kezdetben Bécsben és Münchenben, utóbb a világ számos országában). Maga Tollas Tibor több kiadványt is szerkesztett 1956-ról, közülük a Gloria victis. Az 1956-os magyar szabadságharc költői visszhangja a nagyvilágban c. kötet a legismertebb (a forradalom tizedik évfordulójára jelent meg, 1966-ban).

Tollas Tibor 1959 és 1991 között nyolc önálló verseskötetet jelentetett meg. Életművében kiemelt szerepet játszottak az emigráns lét, a börtönélet nyomasztó emlékei. Első kötetében, (…csak ennyi fény maradt, 1960) az 1945 és 1960 között írt verseit gyűjtötte össze. Az első fejezetben (Hazafelé-ciklus) a gyermekkor mesevilága elevenedik meg, ám már itt is megjelennek a hontalanság első képei (Westerlandi halászok). A Westerlandi halászokban fogalmazta meg először a nyugati magyarságnak a hazával szemben fennálló kötelességét. A veszélyes szirtek között hálót vető halászok példáját követve, a száműzött íróknak az otthon számára kell gyűjteni a zsákmányt. Míg a Bebádogoztak minden ablakot a mindenféle diktatúra elleni lázadás, a Westerlandi halászok a különféle emigrációs lét programverse. A menekült magyarok lelki gondjait, honvágyát, az otthonmaradottak féltését a Járdaszigeten (1967) c. kötete fejezi ki leginkább. Az 1969-ben megjelent Eszterlánc főhőse a kései, harmadik gyermek, Krisztina, aki a költő számára kozmikus kapcsolatot jelentett az ősökkel. Az Irgalmas fák (1975) az ember és az őt körülvevő fák együvétartozásának szép vallomása és az élet szeretetének himnusza, akárcsak az ezt követő kötete, az Évgyűrűk (1979). A Magyarországon először megjelent válogatása címadó verse az első kötetében megjelent ciklusának címét őrzi (Hazafelé, 1991). Tollas Tibor már a börtönben fordított klasszikus költőktől, de az emigrációban is számos műfordítást készített. Összegyűjtött verseiben (2006) először jelentek meg értékes klasszikus tolmácsolásai: a szerkesztők hatvanhét fordítást közöltek – többek között – Baudelaire-től, Goethétől, Heinétől, Victor Hugótól. A kiadatlan versek között, ebben a kötetben vált ismertté Összeomlás c. elbeszélő költeménye, amelyet a háború utolsó napjairól írt (kiszabadulása előtt néhány hónappal a váci börtönben, 1956 tavaszán). Tollas Tibor költészetének szimbólumrendszerétől nem idegenek az 1956 emlékére épülő, plasztikus, érzelmekkel telített képek, a családi régmúltba vagy az élni kívánó új jelenbe, esetleg a börtönlét megszépített poklára utaló élmények. Költeményei azonban nem emigráns zsánerképek, apokaliptikus látomások, túllépnek a helyzetdalokon és a történelmi agitatív monológokon. Fojtott légzésű, hontalan énekek.

Emlékezet

Tollas Tibort szülei – a családi hagyományokat követve – katonának szánták, ezért középiskoláit Kőszegen és Sopronban, katonai középiskolákban, majd a Ludovikán végezte. Egészségügyi problémái (született szívbillentyűzavara) miatt frontszolgálatra alkalmatlannak találták, ezért csendőrtanfolyamra irányították. Csendőrtiszti szolgálatát Muraszombatban kezdte mint a helyi csendőrőrs szárnyparancsnok-helyettese (1944. jan. 1-jétől főhadnaggyá léptették elő). Az ország német megszállását megelőzően nagyszabású Kossuth-ünnepséget rendezett, ezt feljebbvalói a tervezett német agresszió elleni tiltakozásnak vélték, ezért „büntetésből” átvezényelték a 117. sz. tábori csendőrzászlóaljhoz, amelyik 1945. máj.-ban Beregszászon állomásozott. A beregszászi gettó a helyi téglagyár területén állt, s a városi rendőrkapitányság felügyelete alá tartozott. A rendőrségnek azonban nem volt megfelelő számú embere a gettó felügyeletére, ezért a téglagyár őrzésével az itt szolgáló csendőrséget bízták meg. Kecskési Tibor csendőr főhadnagy szakaszát is kivezényelték a beregszászi zsidók deportálásakor. Kecskési szakasza valójában ún. kordonszolgálatot teljesített, amelynek lényege az volt, hogy a bevagonírozás során a zsidók a jelzőszalagokkal (kordonokkal) körülhatárolt területet nem hagyhatták el, ha mégis történt ilyen, azt a rendre felügyelő csendőrök megtorolhatták. Kecskési Tibor 1945. máj. 15-én biztos, hogy ilyenformában részt vett a zsidók bevagonírozásában, néhány nap múlva – máj. 18-ától – azonban már, saját kérésére, családi okokból – Tiszaújlakon állomásozott. Ez a sorsesemény később (a mai napig) döntően befolyásolta a már Tollas Tibor néven alkotó költő megítélését, jóllehet a II. világháború után a csendőröket átvilágító rendkívüli igazolóbizottság igazolta, sőt „demokratikus magatartását” a muraszombati izraelita hitközség és Nagybarca elöljárósága is igazolta.

Kecskési Tibor honvéd főhadnagyot 1945 nyarán a Honvédelmi Minisztérium (HM) Igazgatási Bizottság Főtitkárságára irányították. Kecskési korábban, csendőr főhadnagyként, Tiszaújlakon szolgált (akkori menyasszonya pedig Tiszabecs településről származott). A trianoni döntés értelmében az új csehszlovák–magyar határ Tiszaújlak település, egykori járási székhely mentén húzódott. Az I. bécsi döntés (1938. nov. 2.) értelmében Magyarország visszakapta a döntően magyar többségű országrészt (Bereg és Ugocsa k. e. e. vármegye része lett). A 4. Ukrán Front katonái 1944. okt. 24-én vonultak be Tiszaújlakra, majd néhány hét alatt megszállták az akkor Csehszlovákiához tartozó Kárpátalja jelentős részét. Újabb adatok szerint 1944. dec.-ében a 4. Ukrán Front Katonai Tanácsa titkos parancsot adott ki a kárpátaljai magyar és német nemzetiségű hadköteles férfi lakosság elhurcolására, egyúttal megkezdték a megszállt területeken a szovjet közigazgatás bevezetését. A HM tudomására jutott, hogy az előrenyomuló ukrán hadsereg elrendelte 23 – a trianoni döntés során Magyarországnál maradt – falu „szovjetizálását” és lakosságának összegyűjtését. Valószínűleg Kecskésinek, mint a környéken ismerős fedett tisztnek az volt a feladata, hogy tájékoztassa a helyi eseményekről a HM-et, ill. elsősorban az ő jelentései alapján a Szovjetunió kénytelen volt visszaadni a tiszaháti magyar kistelepüléseket.

Kecskési Tibort a Népbíróságok Országos Tanácsa háborús bűntettekkel vádolta meg 1949-ben; másodfokon 10 év börtönre ítélték. A vád hátterében minden bizonnyal szovjet titkosszolgálati akció állhatott azért, mert jelentéseivel sikerült megakadályoznia a tiszaháti falvak önkényes szovjet elcsatolását. Kecskési nem volt a beregszászi gettó parancsnoka, ám elismerte, hogy szakaszával mint rendfenntartó alakulat közreműködött a helyi zsidók elszállításában. A Nemzetőr szerkesztője elleni sajtóhadjárat magyarországi belügyminisztériumi cselekmény volt, 1961-ben indult, amikor a lap már elhíresült a Kádár-rendszer elleni aláírásgyűjtéseiről és tiltakozásairól. A támadások 1989-ig gyakran megismétlődtek, és a nyugati emigráció lejáratását, a polgári demokratikus ellenzék és a külföldi szélsőjobboldali (nyilas) mozgalmakkal történő összemosását szolgálták. Tollas Tibor személyét végül a Beszélőben közzétett Demszky Gábor-interjú tisztázta (1988-ban). Demszky nagy interjút közölt „a feltáratlan események koronatanújával”, és az interjút kiegészítette Nagy Ferenc volt miniszterelnök nyilatkozata is, aki kiemelte szerepét az 1945-ös tiszaháti eseményekben. Tollas Tibor személye azonban időről-időre indulatokat kavar (elsősorban a csendőrségnek a deportálásokban, ill. a holokausztban való közreműködése miatt, amit közvetve maga az érintett is elismert…)

Tollas Tibor (Kohlmann Tivadar néven) Nagybarcán született, felújított szülőháza Tollas Tibor-emlékházként, -kiállítóteremként és –emlékparkként is működik (2000. okt. 21-étől). Emlékének ápolására és szülőháza felújítására özvegye, Kecskési Mária alapítványt hozott létre, amelynek célja a település két híres szülötte (a másik Almási Balogh Pál író, nyelvész, homeopata orvos) munkásságának bemutatása. Mindkét kiállítást az életmű egyik első kutatója, Nagy Károly ózdi helytörténész szerkesztette. Tollas Tibor ugyan Münchenben hunyt el, de végakaratának megfelelően hamvait Nagybarcán helyezték örök nyugalomra. A szülőháza előtt kialakított Emlékházát kopjafa őrzi. A kopjafa másik példányát a Lakiteleki Népfőiskola vendégháza előtti parkban helyezték el (Szabó Imrefia Béla alkotása, 1999). A Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és Tollas Tibor emlékművét Lezsák Sándor költő, az Országgyűlés alelnöke avatta fel (bronz és gránit dombormű, Balogh Géza alkotása, 2017. máj. 21-én). A „Gulág-emlékművön” Kecskési Tibor főhadnagy látható motorkerékpáron (a legenda szerint a fiatal tiszt szolgálati motorkerékpárjával járta végig a tiszaháti kistelepüléseket).

Elismertség

A Magyar Köztársaság babérkoszorúval ékesített Zászlórendje (1991).

Árpád-aranyérem (1963 és 1988), József Attila-díj (Cleveland, 1988), a MÚOSZ örökös tagja (1997), Magyar Örökség Díj (posztumusz, 1998), A Magyar Kultúra Lovagja (2018).

Elismerés

A Szabadságharcos Világszövetség alapító tagja (1956. dec.-től), a Sajtó és Tájékoztató Bizottság vezetője és  a Szövetség alelnöke (1979-től). A Magyar Szabadságharcos Szövetség alelnöke (1962-től).

A Németországi Magyar Írók Munkaközösségének alapító tagja (1971-től).

Szerkesztés

A Nemzetőr Évkönyv’1970 szerkesztője (Makra Zoltánnal, München, 1969).

A Politikai Fogoly (1959–1971) és a Szabadulás c. folyóiratok szerkesztőbizottságának tagja.

Főbb művei

F. m.: Füveskert. Antológa. Vál., szerk., az utószót írta T. T. (1–2. kiad. Bécs, 1957–1958
3. átd. kiad. Toronto, 1958
újabb kiadások: München, 1962, 1972, 1976
New York, 1966
Lyndhurst, 1973
1. magyarországi kiadás. Bp., Magyar Október Katalizátor Iroda, 1988
1990
olaszul: Il giardino erboso. Poeti magiari clandestini. Ford. Várady Imre. Firenze, 1959)
…csak ennyi fény maradt. Versek. 1945–1960. (A Magyar Ház kiadványa. Brüsszel, 1960
2. kiad. 1961
3. kiad. 1963)
African Mission. Kürthy Tamással. (München, 1963)
Gloria victis. Az 1956-os magyar szabadságharc költői visszhangja a nagyvilágban. Vál., szerk. T. T. (München, 1966
3. kiad. Bécs–München, 1986
4. bőv. kiad. A Magyar Október Szabadsajtó kiadása. Bp., 1987)
Járdaszigeten. Versek. (München, 1967)
Eszterlánc. Versek. (München, 1969)
Gloria victis. Szabadságharcunk a világirodalomban, 1848–1849. Vál., szerk. T. T. (München, 1973)
Irgalmas fák. Versek. Ill. Saáry Éva. (München, 1975)
Bányászok. Versek. (München–Sao Paulo, 1976)
Évgyűrűk. Versek. műfordítások. Ill. Saáry Éva. (München, 1979)
Forgószélben. Vál. versek. (München, 1983
2. kiad. München, 1988)
Varázskör. Versek. (München, 1988)
Varázskör. – Forgószélben. 40 év vál. versei. (Bp., Katalizátor Iroda, 1989)
Forgószélben. T. T. vál. versei. – In Whirlwind. Tibor Tollas’s Selected Poems. Vál., szerk. Tábory Maxim, ford. Guzman, Marguerite. Kétnyelvű kiadvány. (Chicago, 1990)
Hazafelé. Negyven év vál. versei. Vál., sajtó alá rend., szerk. Agócs Sándor, a szöveget gondozta Tábori Róbert. A bevezetést írta Lezsák Sándor. (Lakitelek, Antológia Kiadó, 1991
2. bőv. kiad. 1992
3. kiad. 2009)
Füveskert 1954–1995. Szerk. Pfitzner Rudolffal, Kárpáti Kamillal, Tóth Bálinttal. (Bp., Stádium Kiadó, 1995)
Tollas Tibor poemoj en dulingva, hungara kaj Esperanta eldono. T. T. költeményei kétnyelvű, magyar és eszperantó kiadásban. Vál., ford. Fehér Miklós. (Bp., Fehér Miklós kiadása, 1995)
Bebádogoztak minden ablakot. Versek. (Lakitelek, Antológia Kiadó, 1995)
T. T. versei Mezey István grafikáival. (A Kecskési Tollas Tibor Emlékére Alapítvány Kuratóriuma kiadványa. Kazincbarcika, 2001
2. kiad. 2007)
Glória. Az 1956-os magyar szabadságharc költői világvisszhangja. A külföldi szerzők verseit egybegyűjtötte és a Gloria victis c. megjelent válogatást szerk. T. T. A kötetet jelen formájában szerk. Kovács Levente, Kovács Lóránt, Kovács Zsolt. A szöveget gondozta Csík István. (A Magyar Szellemi Védegylet kiadványa. Bp., 2003)
Gloria victis. Az 1956-os magyar szabadságharc költői visszhangja a nagyvilágban. Vál., szerk. T. T. Sajtó alá rend. Agócs Sándor, Nagy Alajos, Tunyogi Csapó Gábor. (5. kiad. Lakitelek, Antológia Kiadó, 2003)
T. T. összegyűjtött versei és műfordításai. Vál., szerk., az utószót írta Szakolczay Lajos. Kabdebó Tamás tanulmányával. (Mundus – új irodalom 62. Bp., 2006)
T. T. vál. versei. Vál., szerk., az utószót írta Szakolczay Lajos. (A magyar irodalom zsebkönyvtára. Bp., Magyar Napló, 2009
2. kiad. 2011).

Irodalom

Irod.: források: Egy szabadságharcos író őszinte levele a forradalomról. [K. Tollas Tibor levele.] (Délamerikai Magyarság, 1956. dec. 22.)
Marschalkó Lajos: Irodalom a bebádogozott ablakok mögül. (Szabad Magyarság, 1957. márc. 29.)
A forradalom zászlaját hordozta körül Tollas Tibor Észak-Amerikában. (Délamerikai Magyarság, 1959. febr. 26.)
F. J.: Mi van a La Razon cikkei mögött. [Támadás Tollas Tibor vélt „náci” múltja miatt.] (Délamerikai Magyarság, 1961. jún. 1.)
Lévai Jenő: A beregszászi gettó parancsnokából „magyar szabadsághős”. 1–2. (Új Élet, 1965. 14–15.)
Lévai Jenő: Tollas, aki védi Törököt. (Népszabadság, 1966. febr. 27.)
Tollas Tibor Irodalmi Est. (Krónika. A Kanadai Magyar Kultúrközpont lapja, 1976. 1.)

Demszky Gábor: Beszélgetés Tollas Tiborral [feltáratlan események koronatanújával]. Interjú és dokumentumok Kiss Sándor volt nemzetgyűlési képviselőtől és nagy Ferenc volt miniszterelnöktől [Kecskési Tibor főhadnagy szerepéről az 1945-ös tiszaháti eseményekről.] (Beszélő, 1988. 3. és újraközölve: Rendszerváltó archívum, 2017. 7.)

Medvigy Endre: „Bebádogoztak minden ablakot.” Tollas Tibor köszöntése. (Holnap. Irodalmi és társadalmi folyóirat, 1990. 1.)
Kisfalvy Marianna: Az embernek hinni kell! Beszélgetés Tollas Tiborral. (Rebellitás’56. Historikus szemléletű közéleti folyóirat, 1994. 3.)
„Mindig fel kell tudni emelkedni.” A Münchenben élő magyar költővel beszélget Ortutay Mária. (Kapu, 1994. 6-7.)
Ortutay Mária: „Mit ér a szó idegen ég alatt?” Beszélgetés Tollas Tiborral. (Új Magyarország, 1994. febr. 17.)
Hajnal László Gábor: Legyen az író hasznos akarat! [Portré Tollas Tiborról.] (Új Magyarország, 1994. szept. 17.)
Lőcsei Gabriella: A költő és a bebádogozott ablakok. Tollas Tibor, akit a börtönévek tettek költővé. (Magyar Nemzet, 1995. jún. 17.)
Halálhír. (Népszava, 1997. júl. 21.)
Búcsú Tollas Tibortól. (Kapu, 1997. 10.)
Meghalt Tollas Tibor. (Amerikai Magyar Népszava, 1997. szept. 5.)
Borbándi Gyula: Költő az ítélő idők forgószelében. (Magyar Nemzet, 1997. dec. 13.)
Deák Ernő: Kopjafa helyett. Tollas Tibor. (Bécsi napló, 1997. 4.)
Juhász László: „Bebádogoztak minden ablakot.” Búcsú Tollas Tibortól. (Új Magyarország, 1997. júl. 25.)
Kő András: Búcsú Tollas Tibortól. (Magyar Nemzet, 1997. júl. 21.)
Lőcsei Gabriella: In memoriam Tollas Tibor. (Magyar Nemzet, 1997. aug. 30.)
Medvigy Endre: Tollas Tibor emlékezete. (Confessio, 1998. 3.)
Modor Ádám: Kecskési Tollas Tibor emléke. (Népszabadság, 1998. ápr. 3.)
Modor Ádám: In memoriam Kecskési Tollas Tibor. (Napi Magyarország, 1998. ápr. 6.)
Sándor Zsuzsanna: Bűnös? Nem bűnös? Bizonyítékok hiányában. (168 Óra, 2004. 42.)
Stark Tamás: A leporolt „Kecskési Tollas Tibor-ügy”. (168 Óra, 2004. 44.)
Dési János: A Kecskési Tollas-ügy hullámverései. (Népszava, 2008. febr. 22.)
Juhász László: Vaktöl/tények. [Tollas Tibor életéről és utóéletéről.] (Magyar Hírlap, 2008. ápr. 19.)
Sándor Zsuzsanna: Csendőrtoll. Kecskési Tollas Tibor kétes múltja. (168 Óra, 2008. 10.)
Haas György: Egy méltatlanul elfelejtett történet. Hogyan sikerült 1945-ben húsz magyar falut visszaszerezni a megszálló Vörös Hadseregtől? A Tiszahát megmentője. [Tollas Tibor emlékezete.] (Magyar Hírlap, 2012. márc. 30.)
Révész Sándor: Tollasforgatók. [Vita Tollas Tibor életútjáról.] (Beszélő, 2012. 10.)
Balogh Géza: Milotára fájt a foguk. [Kecskési Tollas Tiborról, emlékműve felavatása alkalmából.] (Szabad Föld, 2017. 24.)
Lezsák Sándor: Igazságtétel Milotán. L. S. beszéde a Tollas Tibor emlékművét felavató ünnepségen. (Magyar Hírlap, 2017. máj. 24.)
Deák Ernő: A legnagyobb közös többszörös – a legkisebb közös nevező. Beszélgetés Kecskési Máriával, Tollas Tibor özvegyével. (Bécsi Napló, 2018. 6.)
Deák Ernő: Elhunyt dr. Kecskési Mária etnológus. (Bécsi Napló, 2019. 5.).

Irod.: műveiről: Tóth László: A Füveskert olaszul. (Katolikus Szemle, 1959. 3.)
Várady Imre: T. T. munkássága és versei. T. T.: Csak ennyi fény maradt. (Katolikus Szemle, 1961. 1.)
Lőkkös Antal: Gloria victis. Az 1956-os magyar szabadságharc költői visszhangja a nagyvilágban. (Katolikus Szemle, 1966. 3.)
Tóth László: T. T. újabb versei. T. T.: Járdaszigeten. (Katolikus Szemle, 1967. 3.)
Várady Imre: T. T.: Eszterlánc. (Katolikus Szemle, 1969)
Kabdebó Tamás: A fák nyelvén szólva. T. T.: Irgalmas fák. (Katolikus Szemle, 1975. 3-4.)
Eszterhás István: Eszmélkedés olvasás közben. T. T.: Irgalmas fák. (Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1976. 5.)
Lőkkös Antal: Számvetés. T. T. Irgalmas fák c. kötetéről. (Új Látóhatár, 1976. 3.)
Kabdebó Tamás: Idővarázslás. T. T.: Évgyűrűk. (Katolikus Szemle, 1979. 3.)
Vadnay Zsuzsa: Évgyűrűk. T. T. új verseskötetének margójára. (Krónika. A Kanadai Magyar Kultúrközpont lapja, 1979. 12.)
Dénes Tibor: …minden fában költő lakik. T. T. Évgyűrűk c. verseskötetéről. (Új Látóhatár, 1981. 3-4.)
Lőkkös Antal: Ítélő idők. T. T.: Forgószélben. Vál. versek. (Katolikus Szemle, 1983. 3-4.)
Vásárhelyi Vera: Vissza a mélyből. T. T.: Varázskör. (Katolikus Szemle, 1988. 3.)
Kabdebó Tamás: Tollas Tibor varázsköre. (Irodalmi Újság, 1989)
Lőkkös Antal: Embersors. T. T. Varázskör c.verseskötetéről. (Új Látóhatár, 1989. 3.)
Szabó T. Ádám: Forgószélben. T. T. válogatott versei. (Nyelvünk és Kultúránk, 1992)
Juhász László: A westerlandi halfogás. T. T. összegyűjtött versei és műfordításai. (Magyar Napló, 2007. 7.)
Szakolczay Lajos: Gloria victis, 1956. (Magyar Fórum, 2016. 45.).

Irod.: Nagy Károly: T. T. Putnokon és Nagybarcán. (Szülőföldünk, 1993. 20.)
Nagy Károly: T. T., akit igazából a börtön tett költővé. (Szülőföldünk, 1995. 23-24.)
Szakolczay Lajos: Parányi mécsem: a hitem. (Magyar Napló, 2001. 10-12.)
Bakajsza András: „Kezemben kilenc csillag világít…” 1956 T. T. költészetében. (Partium. Irodalmi, művészeti, közéleti folyóirat, 2006)
Nagy Károly: Kecskési Tollas Tibor életútja. Szerk. Horák Mária, Juhász László és Kecskési Mária. (Kazincbarcika, 2007)
Szakolczay Lajos: Bebádogoztak minden ablakot. A váci börtön és fegyház mint irodalmi alkotóműhely. (Magyar Napló, 2007. 12.)
Sulyok Vince: Egy agyonhallgatott költő – T. T. (Ághegy. Skandináviai magyar irodalmi és művészeti folyóirat, 2008. 23-24.)
Szakolczay Lajos: Több az ország, mint a vert sereg. T. T. költészetéről. (Magyar Napló, 2009. 4.)
Ónodi Éva: Idegen csillagok alatt. Tizenhárom emigráns. (A Cédrus Művészeti Alapítvány kiadványa. Bp., 2014).

Irod.: lexikonok: Mérő Ferenc: Emigrációs magyar irodalom lexikona. (Köln–Detroit–Wien, 1966)
Somogyi Ferenc: (Az Árpád-akadémia tagjainak tevékenysége. Cleveland, 1982)
Béládi Miklós–Pomogáts Béla–Rónay László: A nyugati magyar irodalom 1945 után. (Bp., 1986)
Kortárs magyar írók kislexikona. 1959–1988. Főszerk. Fazakas István. (Bp., 1989)
Borbándi Gyula: Nyugati magyar irodalmi lexikon és bibliográfia. (Bp., 1992)
Magyar és nemzetközi ki kicsoda? 1994–1996. (Bp., 1993–1995)
Kortárs magyar írók. 1945–1997. Bibliográfia és fotótár. I–II. köt. Szerk. F. Almási Éva. (Bp., 1997–2000)
Új magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Péter László. (2. jav. és bőv. kiad. Bp., 2000).

 

neten:

 

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:9Q97-YSJH-GH8?cc=1743180&personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3AX896-KFH (Kohlmann Tamás Ferenc születési anyakönyve, 1875)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:939K-RS3Z-FB (Kecskéssy Jolán születési anyakönyve, 1883)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:33S7-9PXS-9M9S?i=482&cc=1452460 (Kohlmann Tamás és Kecskéssy Jolán házassági anyakönyve, 1902)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/157399 (Kecskéssy Tivadarné Kathona Zsuzsanna gyászjelentése, 1943)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/157398 (Ifj. Kecskéssy Tivadar gyászjelentése, 1943)

 

https://mek.oszk.hu/04400/04459/04459.pdf (Nemzetőr repetórium, 1956–1990. Összeáll. Horák Mária)

https://epa.oszk.hu/00300/00381/00104/juhasz.htm (Juhász László: Tollas Tibor igazsága. Kortárs, 2006. 4.)

https://regi.sofar.hu/2008/02/22/a-kecskesi-tollas-ugy-hullamveresei/ (A Kecskési Tollas-ügy hullámverései. Régi Sófár, 2008. febr. 22.)

https://civilhetes.net/az-irastudok-felelossege (Kollár Erzsébet: Az írástudók felelőssége. Civilhetes.net, 2019. júl. 19.)

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2021

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője