Család

F: 1957–2001: Gorácz Gyula (1929–2001) orvos, patológus, citológus, kandidátus. Fia: Gorácz Árpád (1957–); leánya: Gorácz Krisztina (1965–).

Iskola

A BOTE-n általános orvosi okl. szerzett (1955), kórbonctani és kórszövettani szakorvosi vizsgát tett (1958?), az ELTE ÁJTK-n orvosi jogi szakképesítést szerzett (2000). Az MLEE-n filozófiai szakosítón is végzett (1975).

Életút

A BOTE Kórbonctani és Kísérleti Rákkutató Intézete gyakornoka, egy. tanársegéde, majd az Országos Idegsebészeti Tudományos Kutató Intézet Kórszövettani Osztályának vezetője (1955–1980), a Korányi Kórház, ill. az Erzsébet Kórház osztályvezető főorvosa, (1980–1994). 

A Magyar–Egyiptomi Baráti Társaság tagja. Amatőr kutatóként egyiptológiával is foglalkozott. Rokona, Anna Ruby elbeszélései alapján írta meg a Nílusi ballada a főpapról és a szajháról c. kétkötetes könyvét (2010).

A Magyar Munkás Úszó Egyesület (MMUE, 1945–1947), a BSZKRT SE, ill. a Budapesti Előre (1948–1954), a Budapesti Haladás úszója (1955–1956). Edzői Hunyadfi István, Sárosi Imre és Rajki Béla.

Olimpiai bajnok (1952: 4x100 m-es gyorsváltó), olimpiai 3. (1952: 100 m gyors), olimpiai 5. (1948: 4x100 m-es gyorsváltó), olimpiai 7. (1956: 4x 100 m-es gyorsváltó), olimpiai résztvevő (1956: 100 m hát). Európa-bajnok (1954: 4x100 m-es gyorsváltó), Eb 2. (1954: 100 m gyors).

12-szeres főiskolai világbajnok (1949: 100 m gyors, 100 m hát, 3x100 m-es vegyes váltó; 1951: 100 m gyors, 100 m hát, 200 m hát, 4x100 m-es gyorsváltó, 3x100 m-es vegyes váltó; 1954: 100 m gyors, 100 m hát, 4x100 m-es gyorsváltó, 4x100 m-es vegyes váltó), főiskolai vb 3. (1954: 100 m pillangó). Magyar válogatott (1947–1956).

17-szeres magyar bajnok (1946, 1947: 4x 100 m-es gyorsváltó; 1948: 200 m vegyes; 1949: 100 m gyors, 100 m hát, 200 m hát; 1950: 100 m hát, 200 m hát, 3x 100 m-es vegyes váltó; 1951: 100 m gyors, 100 m hát, 200 m hát; 1952: 100 m gyors, 100 m hát, 150 m vegyes, 4x 100 m-es gyorsváltó, 4x 100 m-es vegyes váltó); magyar bajnoki 2. (1947: 100 m hát; 1951: 4x 100 m-es vegyes váltó); magyar bajnoki 3. (1947: 200 m vegyes és 3x 100 m-es vegyes váltó; 1951: 200 m pillangó; 1955: 100 m gyors; 1956: 100 m hát). Örökös bajnok. – Háromszoros világ- és Európa-csúcstartó (1950: 3x100 m-es vegyes váltó, 3:41,2; 1952: 4x100 m-es gyorsváltó, 4:24,4; 1954: 4x100 m-es vegyes váltó, 5:07,8). Országos csúcstartó (100 m gyors 1948: 1:08,3; 1949: 1:08,2–1:07,6–1:06.2; 1952: 1:05.5; 200 m hát: 1947: 2:51.0; 1949: 2:49.0; legjobb eredménye 200 m mell, 1949: 2:48.0).

A Magyar Úszószövetség (MÚSZ) elnökségi tagja (1973-tól), az Európai Úszószövetség (LEN) technikai bizottságának magyarországi képviselője (1977–1995). A Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) orvosi bizottságának tagja (1989–1996).

Emlékezet

Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2014-ben).

Elismertség

A budapesti VI. kerületi Önkormányzat egészségügyi szaktanácsadója (1994–1998). Az MSZP sporttagozata (1990-től) és az orvosi munkacsoport tagja (1994-től); betegjogi képviselője (2000-től).

Elismerés

A Magyar Köztársaság Sportdíja (1994), a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2010).

Budapestért Díj (1994).