Iskola

A kolozsvári református főiskolán tanult, majd a pesti tudományegyetemen jogtudori okl. szerzett (1810), a göttingeni egyetemen tanult (1812–1814), az MTA tagja (ig.: 1830. nov. 17.; t.: 1838. szept. 7.).

Életút

Pest vm. aljegyzője (1808–1810), a magyar kir. budai helytartótanács fogalmazója (1810–1812 és 1815–1818); közben hosszabb utazást tett Németországban, Hollandiában, Svájcban és Észak-Itáliában (1814–1815). Helytartósági titoknok (1818–1824), kir. táblabíró (1824–1827), Csanád vm. (1827–1830), majd Szabolcs vm. főispánja (1830–1832), a bécsi udvari kancellária ún. előadó tanácsosa (1832–1840), koronaőr (1840–1842), Erdély kormányzója (1842–1848). A pesti református egyházmegye algondnoka (1818–1824), a tiszamelléki református egyházkerület és a sárospataki református főiskola főgondnoka (1824–1848). Az MTA elölülője (azaz első elnöke: 1830. nov. 17.–1855. febr. 15.). A forradalom és szabadságharc idején visszavonult a közélettől, csak tudományos munkáival foglalkozott. A pozsonyi országgyűlésen maga és testvérei nevében felajánlotta családi könyvtárát, kézirattárát és régipénz-gyűjteményét a létesítendő Magyar Tudós Társaság számára (1826. márc. 17.), később József nádor arról értesítette gr. Széchenyi Istvánt, az MTA alapítóját (1827. nov. 30-án), hogy az 1827. évi országgyűlés 11. törvénye értelmében a „Magyar Academia Alap- Intézetének és Rendszabásainak” kidolgozására küldöttséget nevezett ki, és ennek elnökévé Telekit kérte fel. A küldöttség elnökeként (1828. márc. 15.–ápr. 17.) vezető szerepet játszott az MTA alapszabályának kidolgozásában: javaslatára határozták meg az adott anyagi lehetőségeknek megfelelően a r. tagok számát, és fogadták el az MTA működésének célját (“a tudományok és szépmesterségek minden nemeiben a nemzeti nyelv kimíveltetésén igyekszik egyedül”). Teleki könyvgyűjteményéből fejlődött ki az MTA Könyvtára, amelyhez, mint elnök még megszerezte a Kresznerics-féle kézirat- és éremgyűjteményt, a Veszerle-féle ősnyomtatvány-gyűjteményt (néhány kódexszel és korvinával), ill. 5000 forinttal megalapította az akadémiai könyvtárnoki hivatalt, továbbá művei jövedelmének jelentős részét is az MTA-nak ajándékozta. Alapítványainak kamatát halála után drámai művek jutalmazására szánta (ebből jött létre a Teleki-díj) és a könyvtár fejlesztésére, valamint történettudományi ösztöndíj céljaira rendelte. Tudományos pályafutásának kezdetén nyelvészeti kérdésekkel foglalkozott. Két röpiratot adott ki (A magyar nyelvnek tökéletesítése új szavak és szólásmódok által, 1816; Egy tökéletes magyar szótár elrendeltetése, készítési módja, 1817), amellyel támogatta a Kazinczy Ferenc által elindított nyelvújító mozgalmat, ill. javasolta egy magyar nyelvű szótár munkálatainak megkezdését (ez utóbbit később az MTA is programpontjai közé vette). Később érdeklődése a magyarországi középkor és reneszánsz, elsősorban a Hunyadiak korszaka felé fordult, tizenkét kötetesre tervezett nagymonográfiája azonban befejezetlen maradt.

Szerkesztés

Az akadémiai közgyűlések megnyitó beszédei az MTA Évkönyvekben (I–VIII. köt., 1831–1847) jelentek meg.