Család

Sz: Szilágyi Dezső, Kopácsy Mária. F: Weinpolter Ilona Erzsébet. Fia: Szilágyi Loránd (1946–); leánya: Szilágyi Mária (1945–) és Szilágyi Erzsébet (1948–).

Iskola

A budapesti tudományegyetemen – az Eötvös Collegium tagjaként – bölcsészdoktori okl. szerzett (1930), a Bécsi Magyar Történeti Intézet ösztöndíjasaként Bécsben tanult és kutatott (1931–1932), magántanári képesítést szerzett (1939 és 1945), a történelemtudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1952). Az MTA tagja (l.: 1941. máj.; tanácskozó: 1949. okt. 31.; tagsága visszaállítva: 1989. máj. 9.).

Életút

A Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) Levéltára, ill. a Magyar Országos Levéltár levéltári tisztje (1932–1940), a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen a történelem segédtudományainak ny. rk. tanára (1940–1944). A Pázmány Péter Tudományegyetem, ill. az ELTE BTK magántanára (1939–1951), a Történelem Segédtudományai Tanszék egy. tanára (1951–1969).

Középkori és kora újkori művelődés-, kormányzat- és igazgatástörténettel, ill. írástörténettel, a hazai írásbeliség kezdeteivel foglalkozott; az összehasonlító írástörténeti kutatások egyik magyarországi elindítója és programadója. Alapvetően új eredményeket ért el a középkori magyar adminisztráció és az első magyarországi hivatalok kialakulásának és fejlődésének feltárása terén. Jelentősek Anonymus-kutatásai. A Századokban megjelent tanulmányában (Az Anonymus-kérdés revíziója, 1937) úgy vélte, kétségtelenné tette, hogy Anonymus III. Béla (uralkodott: 1172–1196) jegyzője volt. Anonymus hangvétele – szerinte – egyértelművé tette, hogy P. mester világi pap volt, főnemesi rokonsággal, és fénykorában a királyi udvarban élt. Valószínűsítette, hogy P. mester Péter esztergomi préposttal azonos, aki először Miklós esztergomi érsek egyik levelében bukkant fel (1183-ban; Péter 1198-tól esztergomi prépost, 1218 k. halt meg). Mátyás Flórián (1818–1904) kutatási nyomán elindulva összevetette Anonymus társadalmi, gazdasági és diplomatikai vonatkozású kifejezéseit a korabeli Magyarországi oklevelek kifejezéseivel, és megállapította, hogy ezek együttesen csak a 12. sz. végére jellemzők (a Gesta Hungarorum 1196–1203 között keletkezhetett). Értékesek még a magyar törvénykezés és a törvények történetét elemző írásai.

Emlékezet

Budapesten élt és tevékenykedett, a Rákoskeresztúri Temetőben nyugszik.