Szendrey Júlia
Szendrey Júlia

2024. december 13. Péntek

Szendrey Júlia

írónő, költő, műfordító, emlékiratíró

Névváltozatok

Petőfi Sándorné;  Horvát Árpádné 

Születési adatok

1828. december 29.

Keszthely, Zala vármegye

Halálozási adatok

1868. szeptember 6.

Pest

Temetési adatok

1868. szeptember 9.

Pest

Kerepesi út


Család

Sz: Szendrey Ignác (1800. nov. 9. Aszaló, Somogy vm.–1895. szept. 26. Budapest) gazdatiszt, a Festetics-birtok, majd a gr. Károlyi család erdődi uradalmának inspektora, Gálovics Anna (†1849. márc. Mágocs, Csongrád vm.). Testvére: Szendrey Gyula (†1850. márc. 1.) és Gyulai Pálné Szendrey Mária (1838. okt. 23. Szénás, Bars vm.–1866. szept. 10. Pest. Temetés: 1866. szept. 12. Kerepesi út).

 

F: 1. 1847. szept. 8.–1849. júl. 31.: Petőfi Sándor (1823. jan. 1. Kiskőrös, Pest vm.–1849. júl. 31. Fehéregyháza, Nagy-Küküllő vm.) író, költő, újságíró, szerkesztő. Fia: Petőfi Zoltán (1848. dec. 15. Debrecen–1870. nov. 5. Pest). 2. 1850. júl. 21.–1868. szept. 6.: Horvát Árpád (1820. febr. 23. Pest–1894. okt. 26. Budapest) történész, egyetemi tanár, az MTA tagja. Fia: Horvát Attila (1851–1873. máj. 6. Budapest) és Horvát Árpád, ifj. (1855. júl. 18. Pest–1887. febr. 4. Budapest): orvos, természettudós, az első budapesti telefonhálózatot megalapító Puskás Tivadar és testvére Puskás Ferenc – vállalatának titkára. Leánya: Hamvas Károlyné, majd Machek Gusztávné Horvát Ilona (1859. júl. 26. Pest–1944. nov. Budapest). Másik kisleánya, Horvát Viola csecsemőkorában elhunyt (*1857. júl. 2.).

Iskola

Tanulmányait Mezőberényben, a Wenckheim-kastélyban működő leánynevelő intézetben (1838–1840), majd Pesten, Lejtei (Tänczer) Lilla intézetében végezte (1840–1844). Ez utóbbi, Tükör utcai intézetében tanult – többek között – Vachott Sándorné Csapó Mária írónő, Versényi Róza és Versényi Katica, br. Wesselényi Miklós házasságon kívül született leányai, ill. Térey (Flechl) Mária, Szendrey Júlia legjobb barátnője is. Lejtei Lilla intézetében német nyelvet, kézimunkát, zongorázást tanult, de magyar és német nyelvű irodalmat is olvasott; később megtanult franciául is.

Életút

Szendrey Júlia, a Szerdahelyi Pál adminisztrátori beiktatása tiszteletére rendezett megyebálon ismerkedett meg Petőfi Sándorral (1823–1849), az akkor már országszerte ismert költővel (Nagykárolyban, 1846. szept. 8-án). Petőfi akkor inántsi Pap Endre – Kölcsey Ferenc egykori titkára – vendégeként tartózkodott a megyeszékhelyen. Hirtelen természete miatt (belekötött Károlyi grófba, majd botrányosan viselkedett a beiktatáson) igen nagy hírverést keltett nagykárolyi jelenléte. A legenda szerint Riskó Ignác mutatta be egymásnak a fiatalokat: Petőfi azonban nem tudott táncolni, Szendrey Júlia ezért néhány „tour” helyett inkább a költővel beszélgetett, akit lenyűgözött a fiatal nő műveltsége és könnyed társalgása. Petőfi az elkövetkező hetekben gyakran találkozott Szendrey Júliával, a költőt még Erdődön, a Szendrey család otthonában is vendégül látták. Nemsokára a szerelmes poéta feleségül kérte Júliát, aki nem mondott azonnal igent, az édesapa, Szendrey Ignác pedig egy év türelmi időt kért.

A felháborodott költő a család tartózkodását kikosarazásnak vélte – egyes adatok szerint romantikus módon meg akarta szöktetni az erdődi várkisasszonyt. A hirtelen haragú Petőfi azonnal férj szeretett volna lenni, Szendrey Júlia „jóakarói” viszont elhitették Petőfivel, hogy a bálokat sűrűn látogató leányt családja másnak szánta. A szerelmében csalódott Petőfi néhány hónap múlva, Debrecenben, feleségül kérte Prielle Kornélia (1826–1906) színésznőt, akit vándorszínészként már korábbról ismert. Mivel Petőfi Sándor evangélikus, Prielle Kornélia katolikus volt, a szükséges „diszpenzáció” nélkül sem az evangélikus lelkész, sem a plébános nem adhatta össze őket. Petőfi egyedül maradt, nemsokára azonban Szendrey Júlia megtudta, hogy Petőfi a róla terjesztett rágalmak miatt akarta őt elfelejteni, és régi ismerősével összeházasodni. Valójában Petőfi szerelmes volt Júliába, s egy évvel megismerkedésük után, minden szülői elutasítás ellenére, összeházasodtak (Erdődön, 1847. szept. 8-án; a tanúk Lauka Gusztáv és Sass Károly voltak). A fiatal pár mézesheteit Petőfi barátja, gr. Teleki Sándor koltói kastélyában töltötte. Szendrey Júlia élete ettől kezdve Petőfi Sándor életével fonódott össze. Petőfi rövid és nagyon boldog házassága alatt a legismertebb magyar költő és közéleti személyiség lett, Júlia, „a feleségek felesége” pedig kitartott mellette a forradalom és szabadságharc idején is.

Szendrey Júlia Tordán látta utoljára férjét (1849. júl. 20-án), utóbb még két levelet írt Petőfi, asszonyának, majd a poéta halálhírét keltették. Petőfiné sokáig nem törődött bele, hogy férje meghalt; úgy gondolta, hogy Erdélyben „csak” eltűnt, s ha előkerül mégis, akkor az Kolozsvárott lehetséges. Karl Urban ezredes, Kolozsvár parancsnoka engedélyt adott Szendrey Júliának, hogy kutasson eltűnt férje után: valószínűleg azért támogatta a kérést, mert titokban abban reménykedett, ha a feleség megtalálja, majd ő vonhatja felelősségre a forradalmár költőt. Júliának Balázs Sándor (1830–1887), kezdő író segédkezett; Székelykeresztúron és Udvarhelyen is együtt nyomoztak Petőfi után. Udvarhelyen br. August Heydte őrnagy megerősítette, hogy Petőfi meghalt; ő látta Ispánkút mellett azt a mellbe döfött, gyolcsinges, pantallós fiatalembert, aki Bem segédtisztje volt. Júlia a híradás ellenére kétségbeesetten kereste férjét a segesvári csatatéren is. Abban reménykedett, hogy talán Bem mégis csak magával vitte Petőfit Törökországba, s most a költő ott bujdosik, álnéven. Szendrey Júlia személyesen kereste fel Haynaut, aki útlevelet ígért neki, ám arra is megpróbálta rávenni, hogy küldjön jelentéseket a kormánynak az emigrációról. Júlia felháborodottan utasította vissza a felkérést. Franz von Lichtenstein herceg, Haynau helyettese, előzékenyen felajánlotta segítségét. Az „emberségesebb” helyettes azonban jóval gonoszabb volt, mint felettese. Nemsokára minden személyes iratát elvette a szerencsétlen asszonynak, s megfenyegette, hogy kiutasítja az országból mint a lázadó rebellis költő hozzátartozóját. Természetesen, ha Júlia elfogadja közeledését, akkor minden formaságtól eltekint, akár Bécsbe is költözhetnének, ahol egy kis palotát vásárolna „a nemzet özvegyének” (aki ekkor mindössze húsz éves volt…) Ebben a helyzetben fogadta el Horvát Árpád házassági ajánlatát, aki ezekben a sorspróbáló időkben egyedül kiállt mellette.

 

A professzor feleségeként Júlia pesti polgárnévé vált, s mentesült mindenféle „közigazgatási hercehurcától.” Horvát Árpád és Szendrey Júlia esküvőjét a legnagyobb titokban, a nyilvánosság teljes kizárásával tartották meg a lipótvárosi plébánián. Az eskető pap Szántófy Antal volt. Ő volt az a derék hazafi, aki titokban eltemette gr. Batthyány Lajost, s titokban átvitette új, Kerepesi úti sírjába, Kisfaludy Károlyt is. Szántófy Petőfi halálát bizonyító iratot kért az özvegytől, s miután ezt megkapta, Szendrey Júliát mint hajadont jegyezte be az anyakönyvbe… Szendrey Júlia újabb házassága azonban nem sikerült. Horvát Árpádnak igen rossz híre volt: kicsapongó, féktelen nemi vágyú ember volt, aki állandóan zaklatta feleségét, de rendszeresen járta a bordélyházakat is. Júlia súlyosan megbetegedett, nemsokára méhnyakrákot diagnosztizáltak testében. Miután szeretett húga, Gyulai Pál felesége, Marika, 1866. dec.-ben, kolerában meghalt, úgy döntött, hogy elköltözik egyetemi tanár férjétől. Édesapjának beszámolt szenvedésekkel teli, tragikus házasságáról. A nagy család úgy döntött, hogy támogatja a szerencsétlen asszony kérését: Szendrey Ignác lakást vásárolt egyetlen, még élő gyermekének, a Zerge utcában (ma: Horánszky utca; 1867 nyarán). Szendrey Júlia ott élte utolsó hónapjait, a nagybeteg asszonyt közeli jóbarátja, Tóth József gondozta.

Emlékezet

Szendrey Júlia Keszthelyen, az Újmajorban (ma: Szendrey-telep) született, szülőházát 1923 óta emléktábla jelzi. A Fenyves-allé mentén, a 71-es főút és a Keszthelyre vezető Fenéki út között működik ma a Szendrey Júlia-emlékszoba (az ünnepélyes megnyitóra 2009. márc. 13-án került sor). A megnyitó ünnepségen avatták fel Szendrey Júlia szobrát is. A bronz mellszobrot eredetileg 1982-ben alkotta Marton József református lelkész, s a Szendrey Júlia Általános Iskola kertjében állt. Keszthelyen, a szülőházban két emléktábla is van: az egyiket 1909-ben, a másikat 2014-ben avatták (a 2014. aug. 9-én felavatott emléktábla Túri Török Tibor alkotása). Júlia gyermekkorát Erdődön (Szatmár vm., ma: Ardud, Románia) töltötte, az erdődi vár kápolnájában tartotta esküvőjét Petőfi Sándorral. Az oltárt, ahol megesküdtek, a szatmári püspöki palota kápolnájában őrzik. A városban látható Petőfi Sándor és Szendrey Júlia bronz és márvány mellszobra (Deák Árpád alkotása, 2009. márc. 15.). Fiatal leányként Mezőberényben is tanult, a berényi Wenckheim–Fejérváry-katély előtti parkban is bronz és mészkő márvány őrzi emlékét (Udvardy Anikó alkotása, 1997. okt. 31.). Petőfi Sándor szülőtelepülésén, is áll egy Szendrey Júlia-szobor. Bányai János adományának köszönhetően látható Petőfi Sándor hitvesének egészalakos szobra (Kiskőrös, Petőfi Sándor utca 5., bronz, Domonkos Béla alkotása, 1986. máj. 24.).

Petőfi Zoltán Debrecenben született, épp kilenc hónappal márc. 15-e után (az Ormós szabó házában, a Harmincad utcában). A katonai helyzet miatt Petőfi Sándor, az édesapa, nem látta biztonságosnak, hogy felesége az erdődi szülői házban adjon életet gyermekének. A család ezért Debrecenbe menekült, Szendrey Ignác a mai Béke útja 7. számú házat vásárolta meg (magának pedig a Kálvin tér 3. számú házat), később Vörösmartyéknál laktak (Csapó utca 16.), 1849. febr.-tól a családot Petőfi kisfia keresztszülei, Arany János és felesége látták vendégül (Petőfi 1849-ben, közvetlenül Bem mellett szolgált). Így a család Nagyszalontán élt, majd Petőfi 1849. júl. 5-én, családjával együtt Mezőberénybe érkezett, Orlai Petrich Somáékhoz, innen júl. 17-én indult Erdélybe, Tordán Miklós Miklós református pap látta őket vendégül (Petőfi Sándor 1849. júl. 20-án látta utoljára Zoltánt, ezen a napon indult vissza Bem táborába…) A fehéregyházi (= segesvári) csatavesztés után Júlia, fiával együtt Kolozsvárra ment, hogy kiderítse mi történt férjével. Kolozsvárott, a Szathmáry-Papp-féle házban laktak (ma: Március 6. utca), majd a Petrichevich-Horváth-házban (az Óvárban, 1849–1850 tele) éltek. Innen Szendrey Ignác Erdődre vitte családját, Zoltán ott is maradt, csak fél év múlva költözött fel Pestre, édesanyja új családjához.

Szendrey Júlia 1847-től, néhány évet leszámítva Pesten élt, utolsó lakóhelye Budapesten, a Zerge utca [ma Horánszky Nándor utca] 13-ban volt, itt hunyt el, gyógyíthatatlan betegségében, 1868. szeptember 6-án. (Különös véletlen, hogy ugyanezen a napon, 1846. szeptember 6-án látta meg a költőt Nagykárolyban – a legenda szerint, a károlyi Szarvas fogadóval szemközti lakásban, Térey Marinál vendégeskedett Júlia, amikor a függönyön keresztül a két leány megleste a poétát…).

 

Halála után Horvát Árpád, a férj, Gyulai Pál, a sógor, Szendrey Mária özvegye és Tóth József Júlia utolsó éveiben bizalmas barátja és gondozója összegyűltek a Zerge utcában, hogy megtárgyalják mi legyen Szendrey Júlia hagyatékának sorsa? Petőfi özvegyének kéziratai bizalmas magánlevelekből, naplókfeljegyzésekből és szépirodalmi munkákból álltak. Szendrey Júlia végrendelete szerint a kiadás joga Tóth Józsefé, aki azonban megígérte, hogy nem hozza nyilvánosságra az iratokat. Horvát Árpád megfogadta, hogy befejezi harcát a halott emlékével, Gyulai Pál pedig azt nyilatkozta a lapoknak, hogy a kéziratokat elhelyezte Szendrey Júlia sírjában. A szóbeli megállapodást a legünnepélyesebb becsületszóval erősítették meg, s tartották is magukat – halálukig. (Horvát Árpád 1894-ben, Gyulai Pál 1909-ben, Tóth József 1912-ben hunyt el.) Szendrey Júlia földi maradványait 1908. okt.-ben, a Kerepesi úti Temetőben közös sírba tették Petőfi Sándor szüleivel. Itt nyugszik még Petőfi Zoltán, a költő fia és Petőfi István, a költő testvére, Zoltán gyámja. A síremlék Bory Jenő alkotása. Az eredeti sír felnyitásakor derült ki, hogy a koporsóban Gyulai Pál közlésével ellentétben nincsenek kéziratok. Az akkor már nagybetegek irodalomtudós azt nyilatkozta, hogy ő Szendrey Júlia végakaratát teljesítette, ennél többet nem árult el, így sokáig nem lehetett tudni, hogy mi lett Petőfi özvegye kéziratainak sorsa? Egy véletlen szerencsének köszönhetően, Tóth József leszármazottaitól napvilágra került a hagyaték (amelynek egy része aztán Mikes Lajos és Dernői Kocsis László szerkesztésében meg is jelent, 1928-ban).

 

A kortársak nem ismerték második házassága körülményeit – még kevesebben tudtak gyógythatatlan betegségéről – ezért rendkívül negatívan ítélték meg Szendrey Júlia személyiségét. Az alig egy évvel Petőfi vélt halála után bekövetkezett esküvőt a közvélemény szélsőségesen fogadta. Petőfi bujdosó vagy börtönben lévő kortársai a legnagyobb árulásnak tartották az özvegy viselkedését. Ez a közhangulat hosszú évtizedekig megakadályozta egy reális Szendrey Júlia-portré felvázolását. Valójában Szendrey Júlia csak mint Petőfi Sándor, a legforradalmibb magyar költő hitvese létezett, az életrajzi művek és a szépirodalmi alkotások mindenekelőtt arra a két évre fókuszáltak, amikor a költő és fiatal felesége együtt élt, s ennek a „forradalmi idillnek” vetett véget Petőfi mártírsága és Szendrey Júlia „árulása”. Szendrey Júlia azonban maga is alkotó, író, költő, emlékiratíró volt, akinek irodalmi tevékenységét Petőfi mellett Jókai Mór és több más kortárs szerző is elismerte. Jókai Mór különösen naplóját értékelte nagyra: az Életképekben hosszabb részleteket is megjelentetett belőle (1847-ben). Költeményeiből később antológiák közöltek néhányat, majd általános feltűnést keltettek Hans Christian Andersen német nyelvből megjelent fordításai (a Lampel Kiadó gondozásában, 1858-ban). Jókai Mór később kötetbe is rendezte az általa ismert naplórészleteket és Térei Marihoz intézett leveleit (1898-ban). Bihari Mór az első elfogulatlan Szendrey-portré szerzője (ő fedezte fel Petőfi özvegyének költői tehetségét is, ő adta ki műveit és naplóját, 1909-ben). Szendrey Júlia megítélését azonban még hosszú évtizedekre befolyásolta Hatvany Lajos rendkívül elfogult esszéregénye (Feleségek felesége, 1919), illetve az Így élt Petőfi c. dokumentumkötetében közzétett megállapításai. Az 1928-ban előkerült új dokumentumok, valamint az ismertté váló magánéleti tragédiák lassan átrendezték a Szendrey Júlia-képet. Az újabb irodalomból a kiváló Petőfi-kutató Dienes András „perújítása” (1962) emelhető ki. A legújabb munkák közül mindenek előtt Ratzky Rita és Gyimesi Emese, ill. a Szendrey család ismeretlen történetét feltáró Búza Péter dolgozatai érdemelnek figyelmet.

Főbb művei

F. m.: Hölgyek lantja. Magyar költőnők műveiből. Vál., szerk. Zilahy Károly. (Pest, 1865)
Andersen meséi. Ford. Sz. J. (Pest, Lampel, 1858
2. kiad. Bp., Lampel, 1874)
Petőfi és Juliskája. Sz. J. naplója és levelei Térey Marihoz. Jókai Mór előszavával. A kötet Sz. J. verseit is tartalmazza. (Magyar Könyvtár. 49. Bp., 1898)
Petőfiné Sz. J. költeményei és naplói. Összegyűjtötte és sajtó alá rend. Bihari Mór. Sz. J. utolsó arcképével. (Petőfi Könyvtár 7. Bp., 1909)
Petőfiné Sz. J. eredeti elbeszélései. Összegyűjtötte és sajtó alá rend. Bihari Mór. (Petőfi Könyvtár 8. Bp., 1909)
Sz. J. ismeretlen naplója, levelei és haláloságyán tett vallomása. Sajtó alá rend. Dernői Kocsis László és Mikes Lajos. Az előszót írta gr. Bethlen Margit. 16 táblával. (Bp., Genius, 1930)
Petőfi Sándorné Sz. J. naplója és levelei Térey Marihoz. Jókai Mór előszavával. Új kiad. (Magyar dolgozók könyvtára. 4. Bp., 1948?)
Andersen meséi. Hasonmás kiad. (A Dán Kulturális Intézet Egyesületének kiadványai. 1. Kecskemét, 2000).

Irodalom

Irod.: források: Sz. J. levelesládájának kincsei: Arany János elveszett kéziratai. Petőfi Sándor ismeretlen kéziratai. Sz. J. naplója, vallomása és utolsó üzenete férjének. Összeáll. Mikes Lajos. (A Lantos Rt. 7. aukciója. Bp., 1928)
Költőnők antológiája Sapphótól napjainkig. Összeáll. Török Sophie és Kótzián Katalin. (Bp., Cserépfalvi, 1943)
Sáfrán Györgyi: Arany János-gyűjtemény. Petőfi Sándor és Sz. J. kéziratok. (A Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára Kézirattárának katalógusai. Bp., 1982)
„Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt…” Sz. J. naplója, levelezése barátnőjével és vallomása halottas ágyán. Szerk. Szathmáry Éva. (Bp., Cicero, 1999)
Magyar nőköltők a XVI. századtól a XIX. századig. Szerk., az utószót írta S. Sárdi Margit. (A magyar költészet kincsestára. 77. Bp., 1999)
„Naponként árvább.” Sz. J. naplója. Sajtó alá rend. Ajkay Alinka és Szentes Éva. (Női tükörben. Nők, naplók, vallomások. Bp., 2015
2. átd. kiad. 2016).

 

feldolgozások: Endrődi Sándor: Jókainé Laborfalvi Róza és Petőfiné Sz. J. (Magyar hölgyek életrajzai. 8. Pozsony–Bp., 1886)
Szana Tamás: Petőfiné Sz. J. Életrajz. (Bp., Grill, 1891)
Veres Samu: Petőfi szerelmei Cancrinyi Emmától Sz. J.-ig. (Rimaszombat, 1907)
Londesz Elek: Petőfi szerelmei. – Bihari Mór: Sz. J. (Petőfi Album. Adatok, okmányok és képek P. S. diadalútjáról. A Pesti Napló előfizetőinek készült kiadás. Bp., 1907)
Hatvany Lajos: Feleségek felesége. Petőfi mint vőlegény. Életrajzi esszé. (Bp., Pallas, 1919)
Pekár Gyula: Sz. J. emléke a Petőfi Társaságban. P. Gy. elnöki megnyitó beszéde a december havi ülésen. (Budapesti Szemle, 1929)
Schöpflin Aladár: Sz. J. (Nyugat, 1930)
Császár Elemér: Sz. J. (Budapesti Szemle, 1931)
Kristóf György: Sz. J. egy ismeretlen leveléről. (Napkelet, 1932)
Szentgyörgyi Elvira: Sz. J., a költőnő. (Napkelet, 1938)
Dienes András: Perújítás Sz. J. ügyében. Az 1849/50-es évek adalékainak revíziója. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1962)
H. Törő Györgyi: Zilahy Károly Petőfi életrajzáról. Sz. J. kaidatlan feljegyzései. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1964)
Mezősi Károly: Petőfi lefoglalt könyvtára és irományai. (Magyar Könyvszemle, 1971)
Gerő József: Petőfi javainak lefoglalása és elárverezése. – Sz. J. kottái. 1849–1851. (Magyar Zene, 1972)
H. Törő Györgyi: „Nem bámultatni, hanem szerettetni, szerettetni!” Sz. J. ismeretlen feljegyzései Petőfi forradalmi költészetének őszinteségéről. (Alföld, 1973)
Cs. Szabó László: Petőfiék. Életrajzi esszé. (Aurora Kiskönyvek. 5. München, 1973)
Hatvany Lajos: Feleségek felesége. Petőfi mint vőlegény. Életrajzi esszé. (2. kiad. Bp., Magvető, 1982)
Pethő György: Közelről. Irodalmi forgatókönyv és dokumentumok Szendrey Júlia és Petőfi Zoltán életéből. 1850–1870. (Nemzet és emlékezet. Bp., 1984)
Kozma Dezső: Koltói ősz. Petőfi Júliája. Petőfi Sándor házasságának története dokumentumok alapján. (Kolozsvár, 1985)
Ónody Magdolna: A Petőfi és a Szendrey család életéből. (A II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár kiadványa. Miskolc, 1990)
Sz. J., a frigid múzsa. – Ágyban, párnák közt. – Petőfi átkos öröksége. Egy balsorsra érdemes család. (Száz rejtély a magyar irodalomból. Főszerk. Halmos Ferenc. Bp., 1996)
Ratzky Rita: Sz. J. esélyei az írói pályán. (Szerep és alkotás. Női szerepek a társadalomban és az alkotóművészetben. Szerk. Nagy Beáta és S. Sárdi Margit. Debrecen, 1997)
Ónody Magdolna: A Petőfi és a Szendrey család. (Debrecen, 1998)
Bárdos József: Csinszka és Júlia. (Irodalomismeret, 1999)
Ratzky Rita: A Sz. J.-recepcióról. (Irodalomismeret, 2000)
Bónis Johanna: Sz. J. kézirata a Marosvásárhelyi Történelmi Múzeumban. (Erdélyi Múzeum, 2000)
Dáné Tibor: Elhull a virág. Az igazság Sz. J.-ról. (Székelyudvarhely, 2001)
Herczeg Ferenc: Sz. J. és a közvélemény. (Jel [folyóirat], 2001)
Csetriné Lingvay Klára: Pályaképek. Sz. J., Podmaniczky Júlia, Kaffka Margit. (Kolozsvár, 2004)
Alexa Károly: Csókolom a lelketeket… Sz. J. emlékezete. (A. K.: Quodlibet. Bp., 2004)
Ratzky Rita: Sz. J., a naplóíró. Egy pesti értelmiségi asszony. (Irodalmi Múzeum, 2005)
Császtvay Tünde: Sz. J. (Irodalomismeret, 2005)
T. Szabó Levente: Az intimitás poétikája és környezetei a Szeptember végénben. (T. Sz. L.: A tér képei. Tér, irodalom, társadalom. Tanulmányok. Kolozsvár, 2008)
Sz. J.-emlékkönyv. Szerk. Lukács Gábor és Tóth Éva. (Georgikon Kiskönyvtár. 25. Keszthely, 2012)
Gyimesi Emese: Sz. J. versgyűjteménye a Magyar Tudományos Akadémia Kézirattárában. Táblázatos formában Sz. J. verseinek és versfordításainak jegyzékével. (Irodalomtörténeti Közlemények, 2012)
Gyimesi Emese: „Ugy jártok, mint a pillangó, mely a tűzbe száll.” Sz. J. irodalmi pályájának problémakörei. (2000 [folyóirat], 2013)
Császtvay Tünde: A Sz. J.-jelenség. (Rubicon, 2015)
Búza Péter: Bagolyröpte Pest felett. Sz. J. nemzetsége. (Budapest Könyvek. A Budapesti Városvédő Egyesület kiadványa. Bp., 2016)
Búza Péter: Júlia ismeretlen kéziratai. (Budapest [folyóirat], 2016)
Gyimesi Emese: A Hársfa utca 1. lakói. Sz. J. családjának terézvárosi otthona. (Irodalomismeret, 2017)
Németh Ványi Klári: Júlia, az elátkozott özvegy. Sz. J. igazi arca. (Hetek, 2017. 10.)
Családi levelek. Sz. J. élete, pályája és levelezése Szendrey Máriával. Összeáll., sajtó alá rend. Ratzky Rita. (Bp., Szépmíves, 2018).

Irod.: Ady Endre: Petőfi nem alkuszik. (A. E. válogatott cikkei és tanulmányai. Bp., 1954)
Hatvany Lajos: Így élt Petőfi. (Bp., 1957)
Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
Fábri Anna: Az irodalom magánélete. Irodalmi szalonok és társaskörök Pesten. 1779–1848. (Bp., 1987)
Zalai életrajzi kislexikon. Szerk. Gyimesi Endre. (Zalaegerszeg, 1994
3. jav. és bőv. kiad. 2005)
Fábri Anna: „A szép, tiltott táj felé.” A magyar írónők története két századforduló között. 1795–1905. (Bp., 1996)
Magyar költőnők antológiája. Összeáll. S. Sárdi Margit és Tóth László. (Bp., 1997)
Kánya Emília: Réges-régi időkről. Egy 19. századi írónő emlékiratai. Sajtó alá rend., a szöveget gondozta Fábri Anna és Kiss Bori. (Bp., 1998)
Margócsy István: Petőfi Sándor. Életrajzi kísérlet. (Bp., 1999)
Vachott Sándorné: Rajzok a múltból. Emlékiratok. Szemelvények. Vál., szerk., a szöveget gondozta Fülöp Lajos és Lisztóczky László. (A Vachott Sándor Városi Könyvtár kiadványa. Gyöngyös, 2007)
Kerényi Ferenc: Petőfi Sándor élete és költészete. Kritikai életrajz. (Bp., 2008)
Bényei József: Debreceni irodalmi lexikon. (Debrecen, 2009)
Nyáry Krisztián: Így szerettek ők. Magyar irodalmi szerelmeskönyv. (Bp., 2012).

Szépirod.: Paál Mária: Két boldog esztendő. Petőfi Sándor és Sz. J. házasságának regényes története. Ill. Sebestyén Ágnes. (Bp., é. n.)
Herczeg Ferenc: Sz. J. Színmű 3 felvonásban. (H. F. válogatott munkáinak emlékkiadása. 13. Bp., 1934)
Krúdy Gyula: Juliskák Juliskája. (K. Gy.: Írói arcképek. I. köt. Bp., 1957)
Kertész Erzsébet: Sz. J. Történelmi regény. Ill. Keserű Ilona. (Csíkos Könyvek. Bp., 1969
2. átd. kiad. 1998
bolgárul: Szófia, 1990)
Tiboldi József: Petőfi és Júlia. Történelmi regény négy kötetben. I–II. köt. A kötetek kettesével egybekötve. (Bp., 1936)
Désaknai Mária: Petőfiné Sz. J. Életrajzi regény. (Bp., 1989
2. kiad. 1990)
Sziki Károly: Sándor és Júlia. Színpadi játék a történelem palettáján Sz. J. naplója nyomán. (Eger, 1998)
Kerényi Ferenc: Júlia. Monodráma. (Irodalomismeret, 1998)
Sultz Sándor: Az aranyvirág. (Költők és múzsák. A Petőfi Irodalmi Múzeum Felolvasó-színpadának előadásai. Szerk. Lovas Ildikó. Bp., 1999)
Kárpáti Béla: Juliáda. Az özvegy Múzsa. Színmű. (Miskolc, 2001).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2018

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője