Széchy László
Széchy László

2024. július 21. Vasárnap

Széchy László, gálszécsi és szécsiszigeti

vívó, gépészmérnök

Születési adatok

1891. november 18.

Arad, Arad vármegye

Halálozási adatok

1963. november 9.

Budapest

Temetési adatok

1963. december 14.

Budapest

Farkasrét


Család

Dédszülei, anyai: nagy- és kishindi Hindy Iván (1800. júl. 20. Léva, Bars vm.–1875. febr. 25. Bp. Temetés: 1875. febr. 27. Kerepesi út) jogász, ügyvéd, táblabíró, a Nemzeti Ujság szerkesztője, Nehéz Júlia (†1893. aug. 11. Bp. Temetés: 1893. aug. 13. Kerepesi út); Gyurmán Adolf (1813. ápr. 26. Szászváros–1869. szept. 15. Pest. Temetés: 1869. szept. 16. Kerepesi út) újságíró, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc hivatalos lapjának, a Közlönynek szerkesztője, Debreczeni Zsuzsánna.

Gyurmán Adolf 2. felesége: Williams Ellen.

Nagyszülei: Széchy Mihály, Schwartz Lujza; Hindy Árpád (1843. ápr. 29. Pest–1898. jan. 30. Kolozsvár. Temetés: 1898. febr. 1. Kolozsvár) újságíró, író, az Aradi Közlöny, majd a Kolozsvár c. napilap szerkesztője, Gyurmán Etelka (†1921. okt. 4. Bp.).

Szülei: dr. Széchy Ákos (1860. márc. 10. Sátoraljaújhely–1948. márc. 16. Bp.) középiskolai tanár, Hindy Jolán (1871. jún. 9. Pest–1923. szept. 9. Bp.).

Testvérei: Széchy Etelka (1887. okt. 4. Arad–1958. máj. 30. Bp.), Donáth Leó (1888. febr. 7. Bp.–1941. febr. 1. Bp. Temetés: 1941. febr. 3. Kerepesi út) sportvezető felesége, Széchy Róza (1900. Kolozsvár–1946. jún. 7. Bp.) ill. Széchy András (1893. júl. 12. Kolozsvár–1955) és Széchy György (1895. máj. 26. Kolozsvár).

 

Felesége:

1922. jún. 14.– Simkó Erzsébet (= Simkó Zsóka, 1901. máj. 8. Moson), Simkó Károly, a Simkó és Kupferschmidt cég tulajdonosa és Fekete Matild leánya.

Gyermeke, fia: Széchy László, ifj. gépészmérnök.

Iskola

A kolozsvári unitárius kollégium főgimnáziumában éretts. (1909), a kolozsvári kereskedelmi akadémián (1909–1910), a budapesti József Műegyetemen tanult (1910–1915), a József Műegyetemen gépészmérnöki okl. szerzett (1915).

Életút

Budapest Székesfőváros szolgálatába lépett (1918. júl. 17.) a Fővárosi Elektromos Művek Csáky utcai áramfejlesztő telepe mérnöke (1920–1925), főmérnöke (1925–1935), az Elektromos Művek műszaki főtanácsosa (1935. máj. 1.–1938. dec. 31.), aligazgatója (1939. jan. 1.–1945. ápr.).

A Kolozsvári Kereskedelmi Akadémiai Sportkör (KKAS) úszója (1909–1910), a Műegyetemi Atlétikai és Football Club (MAFC) úszója, vívója (1910–1926), a Tisza István Vívó Club vívója, kardvívó (1926–1930).

Kardvívásban olimpiai 2. (1924: csapat); kétszeres magyar bajnok (1927 és 1930: csapat). Szinte kizárólag csak kardversenyeken szerepelt, 3-szoros magyar válogatott (1923–1924). Helyezései a magyar bajnokságokon: 1920: OB 4., 1922: OB 4., 1923: OB 3., 1924: OB 8., 1926: OB 9., 1928: OB 9. A Nagy Béla-emlékverseny győztese: 1925 és 1928.

A Magyar Vívó Szövetség alelnöke (1933–1935).

Széchy László Aradon született, Kolozsvárott kezdett el sportolni, tehetséges úszó volt, műegyetemi tanulmányai idején sem adta fel az úszást: a MAFC színeiben részt vett az 1911. évi országos úszóbajnokságon és tagja volt a nem bajnoki számban győztes 4x100 méteres vegyes váltónak (Beleznai Lászlóval, Wendelin Istvánnal és Rimanóczy Jenővel). Valószínűleg Budapesten kezdett el komolyabban vívni, de első eredményei, tovább a világháborús tevékenysége nem ismertek. A „nagy háború” és az összeomlás utáni első nagy vívóversenyt, a Nemzeti Sport országos kardvívóversenyét a Nemzeti Lovarda vívótermében azonban már Széchy László nyerte meg (1920. márc. 14-én). A tudósításból kiderült, hogy győzelme igen nagy meglepetést keltett, korábban nem tartozott az ismert versenyzők közé, csupán főiskolai versenyeken ért el kisebb eredményeket. A legutolsó asszó utolsó tusán dőlt el a verseny, amit Széchy ért el a régi vívógárda egy fiatal reprezentánsa, Garay János (a sportág későbbi első magyar Európa-bajnoka) ellen. Az „outsider” Széchyt mindenesetre benevezte klubja, a MAFC az 1920. évi országos bajnokságra, ezt már csak azért is megtehette, hisz a bajnokságot a Műegyetem kupolatermében rendezték meg. Nos „hazai pályán” Széchy biztosan bejutott a döntőbe, s ott sem játszott alárendelt szerepelt: Dunay Bertalan, Rády József és Mészáros Ervin mögött az igen előkelő 4. helyet szerezte meg!

Széchy László az 1920-as évek elején már a legjobb magyarországi kardvívók közé tartozott: a MAFC-ban együtt vívott a majdani olimpiai bajnok Posta Sándorral és Glykais Gyulával, Santelli Györggyel (Santeli Italo mester fiával, aki 1921-ben megnyerte a kardbajnokságot) és a méltatlanul elfeledett Kovács Andorral. A világhírű műegyetemi vívók uralták 1921-ban az osztrák bajnokságot, ahol a győzelmet Santelli szerezte meg Széchy László és Posta Sándor előtt (a 4. helyen Kovács Andor végzett…), ez a siker volt Széchy első jelentősebb nemzetközi eredménye. A műegyetemi lendület 1922-ban is kitartott, Posta Sándor lett a magyar bajnok Schenker Zoltán (MOVE BSE) és Rády József (MAC) előtt, a 4. helyet két év után ismét Széchy foglalta el.

Széchy László egészen fantasztikus formában kezdte az 1923-as esztendőt. A bajnoksággal közel azonos erősségű Hősök Emlékversenyén simán  bejutott a nyolcas döntőbe, s ott csak egy vereséget szenvedett. Rády József is hasonlóan teljesített (ő épp Széchytől kapott ki), az újravívás egészen izgalmas asszót és Rády-győzelmet hozott. Az 1923-as bajnokság előtt Széchyt már Posta, Rády és Garay mellett egyértelműen esélyesnek tartották a vívószakemberek. Rády ezúttal döntőbe sem került, s a bajnokság első mérkőzésén Széchy 4:1-re verte Postát! Végül azonban csak 6 győzelemmel zárt, míg Garay János és Posta Sándor 7-7 győzelemig jutott. Azaz tkp. Széchy László fosztotta meg Posta Sándort újabb bajnoki címétől (ha Posta nyert volna, akkor egyedül első…) Így viszont az első helyért természetesen újravívtak. Garay korábban rendkívül izgalmas asszóban verte meg Postát 4:3-ra és ismét nyerni tudott (ezúttal 4:2-re). Az 1923. évi bajnokság különlegessége, hogy az első három helyen nem katonatiszt, hanem polgári foglalkozású vívó végzett: Garay kereskedő, Posta orvos, Széchy László gépészmérnök volt… A bajnokság másik érdekessége az volt, hogy azon a Magyarországon vendégeskedő holland kardvívók is elindultak (közülük egy, Adrianus De Jong kapitány döntőbe is került, ahol a 9. [utolsó előtti helyen] végzett). Az ob után barátságos válogatott mérkőzést vívott egymással Magyarország és Hollandia kardcsapata, amelyet Magyarország 12:4-re nyert meg. A magyarok közül egyedül Széchy László győzte  le valamennyi ellenfelét.

Széchy László 1924-ben Rády József és Tersztyánszky Ödön után a 3. helyen végzett „a legjobb magyar kardvívó” címért kiírt Keresztessy-emlékversenyen, 2. helyen végzett a debreceni Békessy Béla-emlékversenyen (dr. Tóth Péter mögött), nem szerepelt jól azonban az olimpiai próbaversenyeken és a bajnokságon is csak a 8. helyet szerezte meg. „Különleges vívómodora”, továbbá az idény elején elért eredményei azonban épp elegendőnek bizonyultak arra, hogy bekerüljön az olimpiai csapatba.

Az 1924. évi párizsi olimpiai játékokat a magyar sportközönség felfokozott izgalmakkal várta. Magyarország tizenkét év után tért vissza az olimpiai közösségbe, s mindenki biztosra vette, hogy minden ott folytatódik, ahol 1912-ben Stockholmban megszakadt, azaz az akkor már hagyományos magyar fegyvernemben mind az egyéni, mind a csapatverseny győzelmét sikerül visszaszerezni. Ahogy az akkoriban szokásos volt, a fegyvernem küzdelmei a csapatversennyel kezdődtek. Magyarország 15:1-gyel melegített Anglia ellen (a csapatot Posta Sándor, Berty László, Schenker Zoltán és Garay János alkotta), majd az Egyesült Államok ellen újabb hasonló győzelem következett (Széchy László, Rády József, Tersztyánszky Ödön, Uhlyárik Jenő), Belgium azonban már jóval nehezebb feladatnak tűnt: 10:6 lett a vége (Posta és Schenker 3-3, Tersztyánszky, Rády 2-2 győzelmet aratott). A döntőbe jutásért előbb Csehország, majd Franciaország került sorra. A csehek ellen négy katonatiszt lépett pástra: Tersztyánszky 4, Schenker és Uhlyarik 3-3, Rády 1 győzelmet aratott. A házigazdák ellen a magyar válogatott – Garay János, Berty László, Uhlyarik Jenő, Széchy László összeállításban – igen szoros mérkőzésen, 9:7-re nyert, az utolsó kilencedik győzelmet Széchy ért el. A döntőbe Magyarország mellett Hollandia és Olaszország került, de mindenki tudta, hogy az igazi rivális az olasz válogatott, akinek még sohasem sikerült győznie Magyarország ellen! (Ez valóban így is történt, hisz Magyarország 14:2-re „átlépett” a a régi ismerős hollandok felett [Rády, Posta 4-4, Uhlyarik 3, Schenker 2.). A döntőben Magyarország ismét változtatott, ezúttal a két legbiztosabb ember (dr. Posta Sándor és Garay János) mellett Tersztyánszky Ödön és Berty László kapott lehetőséget. És rögtön az első meccsen Garay simán 4:1-re veszített Oreste Pulititől. Fej-fej mellett haladt a két csapat, ahogy nyert az egyik, rögtön győzött a másik fél is. 2:2 után azonban három magyar győzelem következett: Posta Pulitit, Tersztyánszky Giulio Sarocchit, Berty „majdnem névrokonát” Marcello Bertinettit verte. Sajnos azonban a rendkívül indiszponáltan vívó Garay megint kikapott, méghozzá a leggyengébb olasztól Oreste Moriccától 4:3-ra. Az első két kör után az a különös helyzet alakult ki, hogy a legerősebbnek tartott magyar (Garay) még nem nyert mérkőzést, a leggyengébbnek vélt olasz Moricca viszont még veretlen volt. Bár Garay a hátralévő két mérkőzését megnyerte, Moricca azonban legyőzte Posta Sándort is. Puliti Berty elleni 4:1-es győzelmével az olaszok 7:6-ra vezettek, a nagyarányú Berty-vereség miatt azonban mindhárom mérkőzést meg kellett volna nyerni. Sajnos nem így történt, a 8:8-as végeredmény olasz bajnoki címet jelentett. Magyarország tusaránnyal elvesztette a kardcsapat-hegemóniát. A vereség jobban fájt a kortársaknak, mint az ugyanazon az olimpián Egyiptomtól elszenvedett 3:0-s labdarúgó-vereség, vagyis az egyiptomi csapás! Az egyéni versenyben négyen képviselhették a magyar színeket: a tavalyi (Garay) és az idei (Posta) bajnok, a csapatversenyeken kiválóan helyt állt Tersztyánszky. A negyedik induló helyért sorsot húzott Berty és Schenker. A szerencse Schenkernek kedvezett… (Széchy László nem szerepelt a kardcsapatdöntőben és az egyéni versenyeken sem indították el, viszont több tudósítást is közölt a Nemzeti Sportba a párizsi olimpiászról…)

Széchy László a két olimpia között is a legjobb magyar kardvívók közé tartozott, 1925-ben (Petschauer Attila előtt!) és 1928-ban megnyerte a Nagy Béla-emlékversenyt, és több alkalommal is szerepelt a magyar bajnokság döntőjében. A magyar kardvívás erősségét azonban mi sem bizonyítja jobban, hogy Széchy László már nem tudta beverekedni magát a válogatottba. Pályafutása legjobb évei az 1920-as évek elejére estek. A vívó Európa-bajnokságok története pedig épp 1921-ben kezdődött – Párizsban. Bármily különös is, de az első Európa-bajnokságok magyar győzelmek nélkül értek véget. Ennek azonban csak egy oka volt: a magyar sportolók, miként az 1920. évi antwerpeni „csonka olimpiára” a vívó Eb-kre sem kaptak meghívást. Így Széchy László egyetlen Eb-n sem vehetett részt. Magyarország kontinensbajnoki szereplése az 1925. évi ostendei Eb-vel kezdődött, s a mindössze a kard egyéniben lebonyolított versenyszámban nyolc magyar indulót is neveztek: Széchy azonban már nem lehetett közöttük… Széchy 1926-ban kilépett a MAFC-ból és a Tisza István Vívó Club színeiben még 1930-ig versenyzett (így ha le is maradt az Eb-kről és egyéni bajnokságot nem is nyert, új klubja egyik legerősebb vívójaként két csapatbajnoki győzelemnek azért örülhetett!)

Emlékezet

Széchy László Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik.

Irodalom

Irod. sport, családi és egyéb források: Hindy Árpád, A Hon belmunkatársa eljegyezte Gyurmán Etelka kisasszonyt. (Nefelejts, 1867. okt. 20.)
Gyurmán Adolf nincs többé. (Budapesti Közlöny, 1869. szept. 16.)
Elhunyt Hindy Iván. (Ellenőr, 1875. febr. 26.)
Széchy Ákos Aradon jegyet váltott Hindy Jolán kisasszonnyal. (Pesti Hírlap, 1886. okt. 13.)
Elhunyt Hindy Ivánné Nehéz Júlia. (Kolozsvár [napilap], 1893. aug. 14.)
Hindy Árpád. 1843–1898. (Kolozsvár [napilap], 1898. jan. 31.)
Hindy Árpád temetése. (Kolozsvár [napilap], 1898. febr. 2.)
A Terézvárosi TC úszóversenye és Magyarország bajnokságai. (Nemzeti Sport, 1911. júl. 23.)
A Nemzeti Sport országos kardvívóversenye. 1. Széchy László. (Sporthírlap, 1920. márc. 15.)
Széchy László házasságot kötött Simkó Zsókával, a Simkó és Kupferschmidt cég tulajdonosának leányával. (Vegyi Par, 1922. jún. 25.)
Paragh Béla: Magyarország 1923. évi kardvívóbajnoksága. Garai a bajnok, Posta a 2. (Nemzeti Sport, 1923. máj. 7.)
dr. Nagy László: Magyar vívók az olimpiász előtt. (Nemzeti Sport, 1924. máj. 26.)
Hősi küzdelemben estek el vívóink. (Sporthírlap, 1924. júl. 16.)
Vadas Gyula: Másodikok lettünk a kardcsapat-bajnokságban. (Nemzeti Sport, 1924. júl. 16.)
Király Dezső: A magyar kard párisi tragédiája. Hogyan vesztettük el a kard csapatversenyt? (Sporthírlap, 1924. júl. 18.)
Széchy László: Meghitt beszélgetés az olimpiai karddöntő „negyedik magyar vívójával”. De Yong [Adrianus De Jong] kapitány vallomásai. (Nemzeti Sport, 1924. júl. 26.)
Izgalmas holtverseny után, kétszer meghosszabbított döntő-asszóban győzött Széchy a Nagy Béla-emlékversenyen. (Az Est, 1925. nov. 20.)
Széchy László kilépett a MAFC-ból. (Nemzeti Sport, 1926. márc. 5.)
Széchy László nyertre a Nagy Béla-emlékversenyt. (Nemzeti Sport, 1928. nov. 26.)
Fővárosi Évkönyv az 1937. évre. (Bp., 1937)
Fővárosi Évkönyv az 1938. évre. (Bp., 1938)
Fővárosi Évkönyv az 1939. évre. (Bp., 1939)
Budapest Székesfőváros üzemi alkalmazottainak címtára, 1942. (Bp., 1942)
Magyarország közhivatalainak cím- és adattára, 1942. (Bp., 1942)
Széchy László halála. (Népsport, 1963. dec. 12.)
Elhunyt Széchy László. (Magyar Nemzet, 1963. dec. 14.)
Széchy András: Kossuth és Táncsics vonzásában. Gyurmán Adolf és Hindy Árpád emlékezete. (Ezredvég, 1999. 3.).

Irod.: Sportlexikon. I–II. köt. Főszerk. Nádori László. (Bp., 1985–1986)
Dávid Sándor: Arany évtizedek. A magyar vívás története. A Magyar Vívó Szövetség 75 éves jubileumára. (Bp., 1988)
Olimpiai almanach. Sydney 2000. (Bp., 2000)
Athéntól Athénig. A Magyar Olimpiai Bizottság hivatalos kiadványa. (Bp., 2004)
Emléküket őrizzük. 2. Az olimpikonjaink, sportolóink, sportvezetőink emléke. Szerk. Győr Béla. (Bp., 2014)
Rózsaligeti László: Magyar olimpiai lexikon. 1896–2016. (5. bőv. és jav. kiad. Bp., 2016).

 

neten:

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/381691 (Gyurmán Adolf gyászjelentése, 1869)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:939K-RGSK-74 (Hindy Jolán születési anyakönyve, 1871)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/300109 (Hindy Iván gyászjelentése, 1875)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/300110 (Hindy Ivánné Nehéz Júlia gyászjelentése, 1893)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/300105 (Hindy Árpád gyászjelentése, 1898)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-6XY3-4WP?i=88 (Donáth Leó és Széchy Etelka házassági anyakönyve, 1918)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-6X1S-Q8C?cc=1452460&personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3A68FF-YJBD (Hindy Árpádné Gyurmán Etelka halotti anyakönyve, 1921)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-6S6Q-ZFN?cc=1452460&personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3A689L-RHZC (Széchy László és Sinkó Erzsébet házassági anyakönyve, 1922)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-D55S-3K2?i=276&cc=1452460&personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3A66NC-CYFW (Széchy Ákosné Hindy Jolán halotti anyakönyve, 1923)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/405614 (Donáth Leó gyászjelentése, 1941)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-6L87-D5P?i=32 (Donáth Leó halotti anyakönyve, 1941)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-D52S-QZB?i=109&cc=1452460&personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3AW1HW-LN2M (Széchy Róza halotti anyakönyve, 1946)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/660656 (Dr. Széchy Ákos gyászjelentése, 1948)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-D4C3-SG7?i=94 (Dr. Donáth Leóné Széchy Etelka halotti anyakönyve, 1958) 

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-6S57-WC4?i=388&cc=1452460&personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3AWHQ9-X76Z (Széchy László halotti anyakönyve, 1963)

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2022

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője