Család

Felesége Csongor Éva fizikus. Fia Szalay A. Sándor (1949) fizikus, az MTA tagja.

Iskola

Az MTA tagja (l.: 1953. máj. 30.; r.: 1965. ápr. 23.).

Életút

A Pázmány Péter Tudományegyetemen - az Eötvös Collegium tagjaként - matematika-fizika szakos tanári okl. (1931) és bölcsészdoktori okl. (1932), az orvosi fizika tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1939); a lipcsei műsz. egyetemen (1933-1934), a müncheni műsz. egy. fizikai int.-ében (1934-1935), majd az angliai Cavendish Laboratóriumban tanult (1936). A fizikai tudományok doktora (addigi tevékenységéért, 1952), az MTA tagja (l.: 1953. máj. 30.; r.: 1965. ápr. 23.). - A Pázmány Péter Tudományegyetem Kísérleti Fizikai Int.-ében Tangl Károly gyakornoka (1931-1932), a szegedi Ferenc József Tudományegyetemen Szent-Györgyi Albert asszisztense (1932-1933). A debreceni Tisza István Tudományegyetem Orvostud. Kar, ill. a DOTE Fizikai Int. tanársegéde (1935-1941) és magántanára (1939-1941), ny. rk. (1941-1947), ny. r. tanára (1947-1951) és az int. ig.-ja (1941-1951), egyúttal a szegedi Eötvös Collegium tanára is (1940-1951). A debreceni KLTE Kísérleti Fizikai Int. intézetig. és tanszékvezető egy. tanára (1951-1975), egyúttal az MTA debreceni Atommagkutató Int. ig.-ja (1954-1975), nyugdíjas tud. tanácsadója (1975-től).A mo.-i kísérleti atommagfizikai kutatások úttörője, az alacsony energiájú magfizika nemzetközileg is kiemelkedő eredményeket elért tudósa. Tud. pályafutása elején elsősorban az elektrolitok és az ultrahang kémiai hatásvizsgálatával, ill. orvosbiológiai kutatásokkal fogl. A mo.-i orvosi gyakorlatban és az orvosi kutatásban az izotópok alkalmazásának kezdeményezője. Alapvetően új eredményeket ért el az uránium és más kationok bedúsulási folyamatainak vizsgálata terén, Földvári Aladárral közös kutatásainak döntő szerepe volt a mo.-i uránlelőhelyek felfedezésében. Vizsgálta még - többek között - a humuszsavak szerepét a kationok geokémiájában és a bioszféra rendellenességeivel.