Szabó László, Cs.
Szabó László, Cs.

2021. június 13. Vasárnap

Szabó László, Cs.

író, költő, műfordító, kritikus

Névváltozatok

Csekefalvi Szabó László

Születési adatok

1905. november 11.

Budapest

Halálozási adatok

1984. szeptember 27.

Budapest

Temetési adatok

1984. október 5.

Sárospatak

Református Temető


Család

Nagyszülei: Csekefalvi Szabó Károly, patakfalvi Ferenczy Juliánna (†1921. ápr. 16. Bp.); Hann Károly a székelyudvarhelyi református kollégium r. tanára.

Szülei: Csekefalvi Szabó Kálmán (1878–1952) író, huszár főhadnagy, a Nimród c. vadászlap alapító szerkesztője (1913) és a Nemzeti Lovarda igazgatója, Hann Jozefa (= Hahn Jozefin 1877. jan. 1. Székelyudvarhely–1967. máj. 8. Kolozsvár). Cs. Szabó Kálmán 2. felesége: Bedő Ilona. Édesanyja Hann Pepi néven ismert műfordító volt.

Cs. Szabó Kálmán testvérei: felsőtorjai Kovács Mórné Csekefalvi Szabó Perzsi (= dr. Kovács Móricné Cs. Szabó Erzsébet †1943. jún. 17. Székelyudvarhely. Temetés: 1943. jún. 19. Székelyudvarhely); szentábrahámi Jakabházy Zsigmondné Cs. Szabó Margit (1871–1957. febr. 23. Bp. Temetés: 1957. márc. 1. Kerepesi út); Leichtner Gyuláné Cs. Szabó Katalin (†1967. febr. 3. Bp. Temetés: 1967. febr. 9. Farkasrét); vitéz köpeczi Bocz Endréné Cs. Szabó Ilona és Cs. Szabó Anna (†1938. okt. 23. Bp. Temetés: 1938. okt. 25. Kerepesi út), ill. bikafalvi és csekefalvi Máthé-Szabó Károly (†1912. ápr. 23. Bikafalva. Temetés: 1912. ápr. 25. Bikafalva) orvos.

Cs. Szabó Margit férje, Cs. Szabó László keresztapja: Jakabházy Zsigmond (1867. máj. 26. Kiskede, Udvarhely vm.–1945. júl. 4. Bp.) gyógyszerész, orvos, egyetemi tanár, az MTA r. tagja. Cs. Szabó Katalin férje, Cs. Szabó László nagybátyja: Leichtner Gyula (1872. júl. 25. Dömsöd–1967. jan. 29. Bp. Temetés: 1967. febr. 9. Farkasrét) a Betonútépítő Vállalat mérnöke, az ország legidősebb mérnöke. Magyarországon ő volt az első mérnök, aki megélte diplomája megszerzésének 72. évét (1894-ben végzett a József Műegyetemen). Cs. Szabó Ilona férje, Cs. Szabó László nagybátyja: köpeczi Bocz Endre (1874–1921. nov. 20. Bp. Temetés: 1921. nov. 22. Kerepesi út) tartalékos százados, Udvarhely vm. számvizsgálója, az udvarhelyi ún. székely forradalom megszervezője, a székelység mártírja.

Feleségei:

1. 1935. nov. 11.–1940: Nagy Kató (†1979. nov. 13. Bp.), Nagy Endre (= Grosz Endre, 1877. febr. 5. Nagyszőlős–1938. máj. 5. Bp.) író, újságíró, színházigazgató leánya. Házasságának egyik tanúja Móricz Zsigmond volt. Elvált. Fia: Szabó András (1936–2015).

2. 1949–1968: Ihrig Erzsébet (= Gecső Sándorné, 1896. okt. 10. Bp.–1968. márc. 3. London) rádióbemondó, Ihrig Lajos (†1923. dec. 30. Bp. Temetés: 1924. jan. 2. Kerepesi út) orvos, a Ferenc József Kereskedelmi Kórház igazgató főorvosa és Kienast Berta leánya.

Ihrig Erzsébet testvérei: Suppan Vilmosné Ihrig Margit és Várady Istvánné Ihrig Judit.

Iskola

Gyermekkorát Kolozsvárott töltötte, családjával 1918-ban költözött Budapestre. Elemi iskoláit és a gimnázium alsó tagozatát Kolozsvárott végezte, a budapesti Lónyay utcai Református Főgimnáziumban éretts. (1923), gimnazista korában a Kelet c. diáklap szerkesztője (1920–1921).

A budapesti tudományegyetemi közgazdaság-tudományi karon tanult (1923–1927) és egy szemesztert az orvosi karon is hallgatott (1923); közben Párizsban, az Institut des Hautes Études Internationales ösztöndíjasa (1925), Budapesten, diplomáciatörténeti szakon végzett (1927) és gazdaságtörténetből doktori okl. szerzett (1931). Doktori dolgozatának bírálója gr. Teleki Pál volt.

Életút

A Magyar–Olasz Bank, ill. budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnökének, Éber Antalnak titkára (1932–1935), a Magyar Rádió irodalmi osztályának vezetője (1935. jún. 1.–1944. márc. 19.). A Magyar Képzőművészeti Főiskolán az európai művelődéstörténet r. tanára (1945–1949).

Olaszországban (Rómában és Firenzében, 1949–1951), Nagy-Britanniában (Londonban) telepedett le (1951–1983), 1957-ben megkapta a brit állampolgárságot, a BBC magyar adásainak főmunkatársa. Vezető szerepet játszott a nyugat-európai magyar emigráns kulturális, irodalmi és művészeti élet megszervezésében. Az 1980-as évek elejétől rendszeresen hazalátogatott, még megélhette legfontosabb műveinek újabb magyarországi megjelenését. Élete utolsó évében végleg hazaköltözött, végakarata szerint Sárospatakon temették el.

A 20. század egyik legjelentősebb magyarországi esszéírójaként és a Nyugat harmadik nemzedéke tagjaként erősen etikai és humanista írásai és állásfoglalásai mindig kulturális és erkölcsi zsinórmértéket jelentettek. Pályafutásának kezdetén gazdaságtörténeti és pénzügyi írásokkal jelentkezett, jóllehet közgazdasági doktori értekezését (A középkori háziipar kérdéséhez, különös tekintettel a flandriai és firenzei gyapjúszövésre, 1931) már versekkel illusztrálta. Éber Antal személyi titkáraként gazdasági elemzéseket készített, amelyeket tanulmányokká fejlesztett (Közgazdaság és művészet, 1934; A modern pénz, 1939). Az angol konjunktúra titka c. írásának Balogh Tamás (a későbbi Lord Balogh) volt a társszerzője. Első, különös, szürreális novelláit Zolnai Béla jelentette meg a szegedi Széphalom c. lapban (Szabó László néven, 1927–1929). Az 1930-as évek elején Hevesi András mutatta be Halász Gábornak és Ignotus Pálnak, majd megismerkedett Szerb Antallal. A Hevesi–Halász–Szerb–Cs. Szabó alkotta négyes hétfőnként találkozott (általában a Dunacorso kávéházban), társaságuk elnevezése lett utóbb a „Hétfőiek”. A Nyugatban 1930-ban jelent meg első írása Soproni séták címmel, de a közgazdasági esszé és széppróza határterületeit képviselő munkáit rendszeresen közölte A Toll (J. Benda és az európai nemzet, 1934) és a Válasz (Franklin Delano Roosevelt, 1935) is, valamint rendszeres szerzője lett Gál István és Bóka László lapjának, a közép-európai összefogás gondolatára és a bartóki modellre épülő Apollónak (1934–1939). Cs. Szabó László első novellái és versei kevéssé voltak sikeresek, útirajz-esszéivel és városképeivel azonban új műfajt teremtett. Schöpflin Aladár a váratlan sikerek hatására szinte „neki találta ki” a Nyugat Őrjárat c. rovatát, ahol Cs. Szabó László nemsokára állandó szerző lett. A trianoni országvesztés után a megújulni vágyó magyarság számára egy új európai kultúra üzeneteit közölték ezek az írások, amelyeket átdolgozva könyvalakban is megjelentetett (Hét nap Párizsban, 1936; Doveri átkelés, 1937; Fegyveres Európa, 1939). Útirajzai az újabb háború előtt álló Európáról adtak pontos látleletet.

Németh László visszalépése után Kozma Miklós elnök 1935 nyarán nevezte ki a Magyar Rádió irodalmi osztálya élére. Cs. Szabó László a Magyar Rádiót igyekezett „hangos folyóirattá” átalakítani, amely felvilágosító szándékú népi szabadegyetemet, népismereti országjárásokat, a klasszikus magyar és világirodalom „hangjátékosítását”, valamint irodalmi felolvasásokat jelentett. A Magyar Rádió Cs. Szabó korszakos jelentőségű irodalmi vezetése alatt a szellemi honvédelem igen jelentős védőbástyájává, irodalmi és kulturális műhellyé vált. Cs. Szabó László maga is néhány alkalommal a mikrofon elé állt: Szent-Györgyi Albertet kérdezte Nobel-díjának átvétele alkalmából (1937), ill. Babits Mihályt faggatta a Dante-fordításáért kapott San Remó-i díjról (1941). A bécsi döntések után több helyszínről küldött Erdély „visszatéréséről” irodalmi színvonalú tudósításokat. Irodalmi stílusára hatottak a rádiós szerkesztői feladatok: útirajzai dinamikusabb stílusúak, lazább szövetűek lettek, leírásait gyakrabban egészítette ki rövid, frappáns véleménnyel, néha sommás ítéletalkotással. Esszéit a Levelek a száműzetésből (1937) és a Haza és nagyvilág (1943) c. köteteiben gyűjtötte össze, míg Erdélyben (1940) c. munkája tkp. szülőföldjének értékeit vette számba. Valamennyi műve idővel egy felnövekvő új nemzedék eligazító kiadványává nemesedett. Az újra felfedezett erdélyi örökségről szólt az erdélyi emlékírók forráskiadványa elé írt előszava is (Erdély öröksége. Erdélyi emlékírók Erdélyről. I–X. köt.  Bp., 1941–1942. Szerk. Makkai László).

A Nyugat megszűnése után a Magyar Csillagban folytatta esszéírói munkásságát. Cs. Szabó magára vállalta egy irodalmi Deák-párt kényszerű szerepét és felelősségét: Illyés Gyulával közösen úgy vélte, hogy a magyar íróknak népiesekre és urbánusokra hasadása  korábbi „beteg századok” bűneinek tekinthető. Hitük szerint a magyar műveltség éltető forrása az egymásmellettiségből és a nemzetiben történő egyesülésből fakadna. Az irodalmi folytonosság, vagyis a világirodalomban való bármilyen szintű jelenlét elemi feltétele a magyar irodalom egysége. Érdeklődése az 1940-es évek elején az európai romantika nagy korszakai felé fordult. Három költő. Byron, Keats, Shelley (1942) c. kötete az antológia és az életrajz műfaját sajátosan egyesítette az életrajzi esszében. A költői halhatatlanság és a korai emberi halál viszonyát ábrázolta az angol romantika e hatalmas triptichonjában. A történelmi tájképek és az emberi viszonylatok egyedülálló szemléltető és érzékeltető erejű impozáns leírása a műfaj csúcsteljesítményei: „[A középkori London] nagy város volt, mert nagy volt a szíve s az öle, a nép kilátszott a kövek közül, reggelenként  tiszta kötényben fogott a munkához, istállómeleg és szénaillat szállt be a műhelyekbe, az ablak alatt lovak dobogtak, ezüstlábú harangjáték táncolt a kéményeken… a hazajáró lelkek dideregtek a Temple kapualjában, a kocsmában Hamlet sírásója égette a puncsot és gyógyfűillatú fóliánsból olvasták Spenser lovagregényeit…”

Az ország német megszállása (1944. márc. 19.) ellen tiltakozva felmondott a Magyar Rádiónál, visszavonult a Balaton mellé, majd azt ostrom idején a fővárosban élt illegalitásban. A „felszabadulás” után katedrát kapott a Képzőművészeti Főiskolán (az európai művelődéstörténet tanárává nevezték ki). Két part (1946) c. újabb esszékötetében a túlélő bűntudatával állított emléket barátainak, majd a Márvány és babérban (1947) Itáliáról szóló verseit gyűjtötte össze, úgy gondolta, hogy a költészet élménye gyógyíthatja a fájdalmakat. Íróként 1946 őszétől 1947 tavaszáig ösztöndíjas európai körutazáson vett részt; Rómában a Magyar Akadémia ünnepi megnyitó ülésén műveiből olvasott fel (Illyés Gyulával, 1947. jan. 14-én). Cs. Szabó László 1949 elején ismét az Akadémia vendége volt, amikor Bóka László (1910–1964) államtitkár táviratban szolgálattételre azonnal hazarendelte. Cs. Szabó azonban megtagadta a hazatérést, szintén táviratban lemondott főiskolai tanári címéről, az emigrációt választotta. Váratlan döntésének oka ma sem tisztázott, barátai és a kortársak arra gondoltak, hogy talán Cs. Szabó megtudta, hogy ellene is koncepciós per készül: az emigrációra kényszerítő távirattal Bóka László (aki Cs. Szabó közeli barátja, harcostársa volt) a tervezett letartóztatását kívánta megelőzni.

Emigrációja első éveit Olaszországban töltötte. Esszéinek tárgya addig is gyakran volt Itália, későbbi elbeszéléseinek helyszíne is idővel az lett. A menekült lét valamint az érzékeny korszak személyes élményeiből formálódott az Irgalom (1955) c. novelláskötete és az életműve csúcsát jelentő esszégyűjteménye, a Római muzsika (1970). A három naplóból és három esszéből egybefűzött könyv az Orpheusz-mítosz szálaira szőtte az elhunyt társról, feleségről valló emlékezést. A gyász rítusával élt, a mai Róma, a romokból kilépő ókori világváros, a multikulturális gazdagságában időjátékkal megelevenített múlt egyszerre zengett fel a háttérben, mint egy szimfóniában. Cs. Szabó László 1951-ben feleségével együtt Angliában telepedett le, sikerült elhelyezkednie a BBC-nél (1957-ben az állampolgárságot is megszerezte). Az életmű második szakasza az emigrációs léthez kötődik: esszéi, tanulmányai, kisprózai munkái és versei rendszeresen megjelentek az Új Látóhatárban, a Katolikus Szemlében, az Irodalmi Újságban és a Magyar Életben. Magyar versek Aranytól napjainkig (1953) címmel antológiát állított össze az emigrációban élő szétszórt magyarság számára. Sajátos és kedvelt esszéműfajait (útirajzok, útinaplók) kultúraelbeszélésekké alakította (Halfejű pásztorbot, 1960; A nyomozás, 1966; Hunok Nyugaton, 1968), Ország és irodalom (1963) c. kötetében már Londonban született magyar irodalomtörténeti tanulmányait gyűjtötte össze, Hűlő árnyékban (1982) címmel önéletrajzi írásait és interjúit adta ki. A BBC megélhetést, szellemi hátteret és infrastruktúrát biztosított számára, támogatásával részt vehetett nagy európai konferenciákon, Shakespeare-előadásokon, művelődéstörténeti kiállításokon és tudományos szemináriumokon. Londonból sikeresen szervezhette az írói-szellemi meggyőződését valló nyugat-európai magyar emigrációs kulturális eseményeket. A BBC magyar osztálya köré friss magyar szellemi központot alakított ki, amely 1956 után politikai kapcsolatait is bevetette a magyar ügyért, a hiteles magyar tájékoztatásért. A forradalom után ugyanis Cs. Szabó személyisége maga köré vonzotta az új hazát találó fiatal magyar írókat, jelentős szerepet és felelősséget vállalva ezzel egy új, minőségelvű irodalmat valló nemzedék felnevelésében.

A Nagyvilág 1980 tavaszán közölte Dickens Napló c. esszéjét, ezt követően látogatott haza több mint harminc év után először. Első útja Sopronba vezetett, majd ellátogatott Nagycenkre, Széchenyi István sírjához (utóbb előadást is tartott a Képzőművészeti Főiskolán). Hazatérését előkészítette Huszár Tibor, aki a két világháború közötti magyar szellemi mozgalmakat kutatta, ezért Londonban hosszabb interjút készített Cs. Szabó Lászóval is (1977-ben, különös módon, szintén ebben az évben jelent meg Cs. Szabó interjúkötete is Két tükör közt címmel, Bázelban). Hazatérését a magyar emigráció egy része értetlenül fogadta, döntése ma is vitatott. Egyes – szélsőséges – vélemények szerint Cs. Szabó kiegyezett az akkori, kulturális vezetéssel, elárulta ezzel az emigrációt. Valószínűbb megközelítés, hogy Cs. Szabó László a nyugat-európai magyar irodalmat igyekezett megismertetni egy felnövő új nemzedékkel. Politikai rendszertől független, egységes irodalmat hirdetett, ezért úgy gondolta, hogy a Magyarországon alig ismert szórványmagyarság irodalmi teljesítményét is meg kell mutatnia a hazai olvasóknak. Hontalan menekülttársainak is szükségük van a magyarországi kapcsolatokra, fontos, hogy megismerjék otthon is az emigrációs lét mindennapi küzdelmeit és gondolatrendszerét. Az emigráns irodalom magyarországi képviseletére egyedül Cs. Szabó László lehetett képes (a hatalom szempontjából pedig kétségtelen előnyösnek bizonyult, hogy Cs. Szabó nem vett részt az 1956-os eseményekben, hisz már évekkel korábban távozott…)

Emlékezet

Cs. Szabó László Budapesten (az Izabella utcában) született, ám hat hónapos korától anyai nagyapja kolozsvári házában nevelkedett, 1918-ben tért vissza a fővárosba. Nevében a Cs. a csekefalvi székely nemesi (lófő) predikátumra utal (a sajtóban néha Csekefalvi Szabó László néven is szerepelt, de vadászíró édesapja szintén „csak” Szabó Kálmánként közölte műveit). Írásait – az apai hagyományt követve – kezdetben Szabó László néven jegyezte. A Széphalomban megjelent első elbeszélései után azonban dr. Szabó László, a Pesti Napló publicistája megtámadta, és felszólította, hogy válasszon magának más nevet. A Szabó János László néven született, majd Szabó László néven a kolozsvári egyetem professzoraként is működő népszerű publicista 1932-ben hivatalosan is felvette a Tápay-Szabó László nevet (már ezen a néven írta az 1930-as években országosan ismertté váló ún. csillagos cikkeit).

Cs. Szabó László harminc évet töltött Budapesten, és harminc évig élt emigrációban, budapesti évei alatt azonban gyakran megfordult Olaszországban, Franciaországban és Angliában; firenzei, római, ill. londoni emigrációja idején azonban harminc évig nem járt Magyarországon. Gyakori nyugat-európai látogatásai során alakította ki sajátos útiesszéit, „csédekkereit”, amelyeket később, rádiós szerkesztői tapasztalatai felhasználásával mesterien tökéletesített. Barátai ekkor műveiben egy Róma–London-tengelyt láttak, gúnyos kulturális ellensúlyként emlegették a német szövetségi rendszerrel (= tengelyhatalmak) szemben. Cs. Szabó hitét a politika ellenében szellemi vonzalmakra építette, a kis népek „nagy” műveltségére és egy Latin-Európa nemzeti hagyományaira.

Cs. Szabó László Budapesten hunyt el, a főváros így születésével és halálával keretbe foglalta életművét. A Sárospataki Református Temetőben nyugszik, gyászszertartásán a Magyar Írók Szövetsége nevében Csoóri Sándor búcsúztatta, síremléke Csíkszentmihályi Róbert szobrászművész alkotása (1988). A sírt a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2009). Sárospatakon, a Tiszáninneni Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményében őrzik tizenegyezer kötetből álló könyvtári hagyatékát. Munkássága első összegyűjtésére és az életmű első tudományos kutatására az emigrációból Czigány Lórnát, Magyarországról Pomogáts Béla vállalkozott. Kettejük kezdeményezésére indult meg a Cs. Szabó László életműsorozat (a Könyves Kálmán Kiadó gondozásában, 1994–1995-ben, a szövegeket Sas Péter gondozta, a sorozatot a Mundus Kiadó, majd a Magyar Művészeti Akadémia folytatta/folytatja, 2004-től). Születésének századik évfordulóján a Petőfi Irodalmi Múzeum Hordozható Európa címmel emlékkiállítást rendezett (2005. nov. 11-étől 2006. okt. 2-ig).

Elismertség

Baumgarten-díj (1936), Magyar Művészetért Díj (posztumusz, 2007), Magyar Örökség Díj (posztumusz, 2008).

Elismerés

A Kisfaludy Társaság tagja (1943-tól).

A Szepsi Csombor Kör tagja (1964-től).

Főbb művei

F. m.: A középkori háziipar kérdéséhez, különös tekintettel a flandriai és firenzei gyapjúszövésre. Egy. doktori értek. (Bp., 1931)
Közgazdaság és művészet. (Válasz, 1934. 1.)
Búcsú a vándorévektől. (Apollo Füzetek 3. Bp., 1935)
Franklin Delano Roosevelt. 1–2. Életrajzi esszé. (Válasz, 1935. 3–4. és külön egy füzetben: Bp., 1936)
Az angol konjunktúra titka. Balogh Tamással. (Közgazdasági Szemle, 1936. 9. és külön: Bp., 1936)
Egy gondolat bánt engemet… Életrajzi novella. Fáy Dezső 12 kőrajzával. (A Magyar Bibliofil Társaság kiadványa. Bp., 1936)
Hét nap Párizsban. Útikönyv felnőtteknek. (A Nyugat kiadványa. Bp., 1936)
Kárpát kebelében. (Apollo Könyvtár 5. Bp., 1936)
Doveri átkelés. Nyugat-európai helyzetkép. (Válság és új élet. Bp., Cserépfalvi, 1937)
Levelek a száműzetésből. Tanulmányok. (Kultúra és tudomány 70. Bp., Franklin, 1937)
Ember és könyv. (Magyar írók könyve. Szerk. Szabolcsi Bence. Bp., Franklin, 1937)
Napnyugati madarak. Képes Géza műfordításai. Az előszót írta Cs. Sz. L. (Bp., Cserépfalvi, 1937)
Apai örökség. Elbeszélések. Ill. Fáy Dezső. (Bp., Franklin, 1937
Új Magyar Regények. 2. kiad. 1944)
Fegyveres Európa. Útinaplók. (Bp., Nyugat Kiadó és Irodalmi Rt., 1939)
Latin Európa. (Apollo, 1939. 3-4. és külön: Bp., 1939)
Magyar néző. Napló az európai válságról. (Bp., Nyugat Kiadó és Irodalmi Rt., 1939)
Színes történetek a küzdelmes időkből. Szerk. (Nemzeti Könyvtár 2. Bp., 1939)
Katonadolgok. Elbeszélések a szabadságharcból és a békevilágból. Összeáll. (Nemzeti Könyvtár 5. Bp., 1939)
A modern pénz. (Közgazdasági Szemle, 1939. 3-4.)
Erdélyben. Lírai naplójegyzetek. (Bp., Nyugat Kiadó és Irodalmi Rt., 1940)
Mehály és egyebek. Harsányi Zsolt, Móricz Zsigmond, Somogyváry Gyula és Zilahy Lajos elbeszélései. Összeáll. (Nemzeti Könyvtár 9. Bp., 1940)
A kígyó. Elbeszélések. (Bp., Franklin, 1941)
Sárkányfogak. 1572–1602. Erdélyi emlékírók Erdélyről. Válogatás Kovacsóczi Farkas, Bethlen Farkas, Gyulai Pál [et. al] írásaiból. Szerk. Makkai László. A bevezető tanulmányt írta. (Erdély öröksége 2. Bp., Franklin, 1941)
Három költő. Antológia Byron, Shelley, Keats műveiből. Tanulmány. (Bp., Franklin, 1942)
Haza és nagyvilág. Tanulmányok. (Bp., Franklin, 1942
franciául: L’Europe Latine. Essais. Ford. Gachot, Francois. Paris, 1944)
Szerelem. Három elbeszélés: Húsvét Amalfiban. – Gyűlölet. – A zsámoly. (Olcsó Könyvtár 11. Bp., 1944)
Két part. Tanulmányok. (Bp., Révai, 1946)
Százhúsz könyv. Gondolatok egy olcsó egyetemes könyvtárról. (Magyarok, 1946 és külön: Bp., 1946)
Márvány és babér. Versek Itáliáról. Összeáll. és a bevezetőt írta. Cs. Sz. L. 16 táblával. (Bp., Officina, 1947)
Magyar versek Aranytól napjainkig. Vál., szerk., a bevezetést írta Cs. Sz. L. (Roma, Anonymous, 1953)
Irgalom. Elbeszélések. (Roma, Anonymous, 1955)
Félszáz ének és egy játék. (A Látóhatár kiadványa. München, 1959)
Halfejű pásztorbot. Görög hajónapló és hat történet. (A Magyar Könyves Céh kiadványa. London, 1960)
Ország és irodalom. Négy tanulmány: A magyar vers századai. – A koronatanú. – Torz magyar irodalomtörténet. – Egy ország vérben áll. (A Nagy Imre Intézet kiadványa. Brüsszel, 1963)
Az öreg Michelangelo. A római évek, 1534–1564. A verseket Rónay György fordította. (Katolikus Szemle, 1964. 4. és külön: Roma, 1964)
Téli utazás. (München, 1965)
A megszabadított száműzött. Dante politikája. (Katolikus Szemle, 1965. 4. és külön: Roma, 1965)
Három festő. (Új Látóhatár, 1965. 1. és külön: München, 1965)
A nyomozás. Útirajzok, hangjátékok, elbeszélések. Ill. Pátkai Ervin. (Útitárs. Osló–Bécs, 1966)
A négy vonósnégyes. Emlékezés T. S. Eliotra. (Új Látóhatár, 1966. 1. és külön: München, 1966)
Három hangnem. Három Shakespeare darabról. (Új Látóhatár, 1966. 4–6. és külön: München, 1966)
Véres drágakő. Két tanulmány a XVI. századi Angliáról. (Katolikus Szemle, 1966. 4. és külön: Roma, 1967)
A félhold jegyében. Zrínyi Miklós, a költő és Mikes Kelemen. (Magyar Műhely, 1967 és külön: Párizs, 1967)
Hunok Nyugaton. Portrévázlat Illyés Gyuláról. Ill. Bartha Ladislas. (Aurora Kiskönyvek 2. München, 1968)
Római muzsika. Naplók, esszék. (Aurora Könyvek. München, 1970)
Egy nép s a költészete. Bevezető tanulmány a magyar költészet angolnyelvű gyűjteménye elé. (Új Látóhatár, 1972. 4-5. és külön: London, 1972)
Petőfiék. Két tanulmány: Petőfi Párizsban. – De látod amottan a téli világot… (Aurora Kiskönyvek 5. München, 1973)
Pokoltornác. Prózaversek. (A Szepsi Csombor Kör kiadványai. London, 1974)
A természet én vagyok. Az angol tájfestés lélektanáról és társadalomtörténetéről. (Új Látóhatár, 1974. 3-4. és külön: München, 1974)
Három esszé a művészetről. (Katolikus Szemle, 1975. 3-4.–1976. 1-2. és külön: Roma, 1976)
A gyanútlanok. Öt hangjáték és egy elbeszélés. (Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem kiadványai 9. Bern, 1976)
Két tükör közt. Beszélgetések. (Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem és az Aurora Kiadó közös kiadványa. Basel, 1977)
Vérző fantomok. Elbeszélések. (München, Újváry „Griff”, 1979)
Hűlő árnyékban. Önéletrajzi írások, interjúk. – Cs. Sz. L. írói munkássága 1949–1981. Összeáll. Czigány Lóránt. (Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem kiadványa. Bern, 1982)
Alkalom. Esszék irodalomról, művészetről. (Bp., Gondolat Könyvkiadó, 1982)
Közel s távol. Összegyűjtött elbeszélések. 1948–1981. (Bp., Magvető Könyvkiadó, 1983)
Franklin Delano Roosevelt. Tanulmány. Az előszót írta Szigethy Gábor. (Gondolkodó magyarok. Bp., Magvető Könyvkiadó, 1985)
Őrzők. Összegyűjtött esszék. (Bp., Magvető Könyvkiadó, 1985)
A kígyó. Elbeszélések, útirajzok. (Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1986)
Görögökről. Esszék. (Mérleg. Bp., Európa Könyvkiadó, 1986)
Shakespeare. Esszék, tanulmányok. (Bp., Gondolat Könyvkiadó, 1987)
Római muzsika. Naplók, esszék. (Bp., Magvető Könyvkiadó, 1988)
Három költő. Antológia Byron, Shelley, Keats műveiből. Tanulmány. (Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1990)
Hűlő árnyékban. Önéletrajzi írások, interjúk. – Cs. Sz. L. írói munkássága 1949–1981. Összeáll. Czigány Lóránt. (Bp., Gondolat Könyvkiadó, 1991)
Nagy várakozások, nagyobb csalódások. (Párbeszéd Magyarországgal. Nyugat-európai és tengerentúli magyar tanulmányírók. Vál., szerk. Pomogáts Béla. Bp., Szépirodalmi Könyvkiadó, 1991)
Erdélyben. Lírai naplójegyzetek. (Bp., Magvető Könyvkiadó, 1993)
Erdélyi metszetek. Sajtó alá rend. Pomogáts Béla. (A Komp-Press Korunk Baráti Társaság kiadványa. Kolozsvár, 2005)
Kis népek hivatása. Tanulmányok. Vál., szerk., a bevezető tanulmányt írta Gróh Gáspár. (Magyar néző. Bp., Kortárs Kiadó, 2005)
Válogatott esszék. Vál., szerk. Pomogáts Béla. (A magyar irodalom zsebkönyvtára. Bp., Magyar Napló, 2007)
A magyar költészet századai. Tanulmányok. Vál., szerk. Pomogáts Béla. (Marosvásárhely, Mentor Kiadó, 2008).

F. m.: Cs. Szabó László művei: Bp., Könyves Kálmán Kiadó, 1994–1995: Hunok Nyugaton. Portrévázlat Illyés Gyuláról. Vál., sajtó alá rend. Sas Péter. Az utószót írta Pomogáts Béla. (1994)
Kárpát kebelében. Szellemi utazás. Esszék. Vál., sajtó alá rend. Sas Péter. Az utószót írta Pomogáts Béla. (1994
2. kiad. Kolozsvár, 2005)
Tág haza. Összegyűjtött versek. Sajtó alá rend., az utószót és a jegyzeteket írta Czigány Lóránt. (1995)

Cs. Szabó László-életműsorozat: Bp., Mundus Kiadó, 2004–2008: Apai örökség. Összegyűjtött novellák. I. köt. 1928–1944. [unicus] Szerk. Biernaczky Szilárd, a kötet anyagát összegyűjtötte Baranyai Katalin, az utószót írta Arday Géza. (Mundus – új magyar irodalom 39. 2004)
Hűlő árnyékban. Életrajzi írások. Szerk. Biernaczky Szilárd, az utószót írta Sas Péter. (Mundus – új magyar irodalom 40. 2004)
Hódoltsági irodalom. Az irodalom államosításától a forradalomig. Sajtó alá rend. és az utószót írta Czigány Lóránt. (Mundus – új magyar irodalom 76. 2008).

Bp., Magyar Művészeti Akadémia Kiadó, 2018–2021: Hazajáró lélek. Válogatás az Irodalmi Újságban megjelent írásokból. Vál., szerk., az utószót írta Szakolczay Lajos. (2018)
Útrahívó. Képzőművészeti esszék. Vál., szerk., az utószót írta Szakolczay Lajos. (2019)
Hősök és antihősök. Színházi esszék és kritikák. Vál., szerk., az utószót írta Szakolczay Lajos. (2020).

F. m.: ford., szerk.: Mann, Thomas: Mesterek szenvedése és nagysága. Ford. Cs. Sz. L., Sárközi György, Hevesi András és Keszi Imre. (Bp., Athenaeum, 1935)
Seignobos, Charles: A francia nemzet őszinte története. Ford. Cs. Sz. L. (Bp., Athenaeum, 1935)
Huxley, Aldous: A vak Sámson. I–II. köt. Regény. Ford. Hevesi András. Az előszót írta Cs. Sz. L. (Külföldi regényírók. Bp., Franklin, 1937
új kiad. 1944)
Guillaume Apollinaire válogatott versei. Ford. Radnóti Miklós és Vas István. Vál., szerk., a kísérő tanulmányt írta Cs. Sz. L. Picasso rajzaival. (Flora mundi 6. A Vajda János Társaság kiadványa. Bp., 1940)
Dickens, Charles: Nehéz idők. Regény. Ford. Sőtér István. A bevezetést Cs. Sz. L. írta. (A regényírás mesterei. Bp., Franklin, 1942)
A szerelem kalandjai: Mme La Fayette: Cléves hercegnő. – Abbé Prévost: Manon Lescaut. – Benjamin Constant: Adolphe. Három elbeszélés. Ford. Bóka László, Kolozsvári Grandpierre Emil, Szávay Nándor. Szerk. Cs. Sz. L. (A regényírás mnesterei. Bp., Franklin, 1942)
Conrad Ferdinand Meyer válogatott versei. – Conrad Ferdinand Meyer: Ausgewählter Gedichte. Ford. Kosztolányi Dezső, Radnóti Miklós [et al.]. A bevezetést Cs. Sz. L. írta. (Kétnyelvű remekművek 4. Bp., Franklin, 1943)
Musset, Alfred de: Szeszély. – Fantasio. Két színmű. Ford., a bevezető tanulmányt írta Cs. Sz. L. Ill. Hincz Gyula. (Bp., Révai, 1944)
Huxley, Aldous: A Mona Lisa mosoly. Elbeszélések. Ford. Cs. Sz. L. (Külföldi regényírók. Bp., Franklin, 1946)
Shakespeare: Szentivánéji álom. Vígjáték 5 felvonásban. Ford. Arany János, az utószót írta Cs. Sz. L. (William Shakespeare drámái. Bp., 1985).

Irodalom

Irod.: források: Elhunyt Csekefalvi Szabó Károlyné patakfalvi Ferenczy Juliánna. (8 Órai Újság, 1921. ápr. 20.)
Elhunyt Köpeczi Bocz Endre, Udvarhely megye számvizsgálója (Magyarság, 1921. nov. 22.)
Feltámadt a régi lovassport a Nemzeti Lovardában. Új igazgatót kapott a Nemzeti Lovarda. [Cs. Szabó Kálmán kinevezése.] (Ország–Világ, 1924. 16-17.)
Szabó László, dr.: Olvasmányaim és megjegyzéseim a tudományos élet köréből. Látogatás Antwerpenben. [Nem azonos a Széphalomban író Szabó Lászlóval, egyúttal leírja, hogy mely másik Szabó Lászlóktól is különbözik!] (Pesti Napló, 1928. nov. 25.)
Cs. Szabó László: Mit tervezek a Rádiónál? (Magyarország, 1935. jún. 16.)
Cs. Szabó László író, Cs. Szabó Kálmán és neje, Hahn Jozefin fia és Nagy Kató, Nagy Endre és neje, Vaczó Eszter leánya nov. 11-én tartják esküvőjüket a fasori református templomban. (Az Újság, 1935. nov. 10.)
Szerb Antal: Cs. Szabó László. (A Toll, 1936. 5.)
Erdős Jenő: Fiatal magyar írók. (Korunk Szava, 1937. 3.)
Gál István: Egy óra Cs. Szabó Lászlóval, a Doveri átkelés írójával. (Új Szellem 1937)
Elhunyt Csekefalvi Szabó Anna (Magyarság, 1938. okt. 25.)
Bikácsi László: Műfaj és nemzedék. Két esszéító: Halász Gábor és Cs. Szabó László. (Protestáns Szemle, 1938)
Cs. Szabó László: Milyen lesz a jövő rádióműsora? (Rádióélet, 1938)
Haraszthy Gyula: Cs. Szabó László. (Diárium, 1938. 1.)
Jancsó Elemér: Cs. Szabó László. (Ellenzék, 1939. dec. 24.)
Kolozsvári Grandpierre Emil: Cs. Szabó László. (Protestáns Szemle, 1940)
Szabó Endre: Egy mai magyar Európa-járó. [Cs. Szabó Lászlóról.] (Ellenzék, 1940. júl. 7.)
Szabó Zoltán: Könyv mellett. [Cs. Szabó Lászlóról és műveiről.] (Magyar Nemzet, 1942. dec. 30.)
Zágon István: Gyerekek. Andris. [Cs. Szabó Andrásról.] (Szabad Száj, 1947. 34.)
Szabó Zoltán és Cs. Szabó László körlevele – 1952-ből. Közli: Vámos Imre. (Magyar Nemzet, 1990. máj. 14.)
Kodolányi János: Utóhang. Emlékezés Móricz Zsigmondra. (Dunántúl, 1956. 12.)
Cs. Szabó László: Születtem Rétságban. [A Magyar Irodalmi Lexikon téves adatairól.] (Irodalmi Újság, 1965. dec. 15.)
Nyéki Lajos: Egy író, aki ír. Cs. Szabó László 60 éves. (Új Látóhatár, 1965. 5.)
Márton László: A vétkes szülővárosa. Cs. Szabó László szemléletéről. (Magyar Műhely, 1966)
Kétszer ment nyugdíjba, kétszer lett vasdiplomás. Meghalt az ország legöregebb mérnöke. (Esti Hírlap, 1967. febr. 4.)
Elhunyt Leichtner Gyula és felesége Szabó Katalin. (Magyar Nemzet, 1967. febr. 8.)
Ember és műfaj. Beszélgetés Siklós István és Cs. Szabó László között. (Új Látóhatár, 1971. 3.)
Három téma. Beszélgetés Illyés Gyula és Cs. Szabó László között 1971. szept. 24-én Londonban. (Új Látóhatár, 1972. 1.)
Irodalmi szerkesztő urambátyám ország mozgásterében. Beszélgetés Cs. Szabó Lászlóval. (Jel–Kép, 1980. 4.)
Kántor Lajos: Szamos, Szajna, Arno, Temze. Cs. Szabó László hetvenöt éves. (Korunk, 1980. 11.)
Cushing, George: Cs. Szabó László. Előadás a 75 éves íróról. (Új Látóhatár, 1981. 1.)
Hegyi Béla: Távolsági beszélgetések Cs. Szabó Lászlóval. (Vigilia, 1981. 5.)
Mezei András: Miért él a magyar író külföldön fantomok között? Beszélgetés Cs. Szabó Lászlóval. (Műhely, 1981. 1.)
Huszár Tibor: Beszélgetések Cs. Szabó Lászlóval, London, 1977. okt. 21. (H. T.: Beszélgetések. Bp., Magvető Könyvkiadó, 1983 és H. T.: Találkozások. Beszélgetések a két világháború közötti magyar szellemi-politikai mozgalmakról. Bp., Corvina Könyvkiadó, 2005)
Meghalt Cs. Szabó László. (Magyar Nemzet–Népszabadság, 1984. szept. 29.)
Eltemették Cs. Szabó Lászlót. (Magyar Nemzet–Népszabadság, 1984. okt. 6.)
Cs. Szabó László halála és temetése. (Múzeumi Kurír, 1984) Békés Gellért: Cs. Szabó László, az ökumenikus keresztény. (Katolikus Szemle, 1984. 4.)
Czigány Lóránt: Cs. Szabó László. (Hungarológiai Értesítő, 1984. 1-2.)
E. Fehér Pál: Cs. Szabó László halálára. (Kritika, 1984. 11.)
Kabdebó Tamás: Búcsúzunk Cs. Szabó Lászlótól. Az író és az ember. (Katolikus Szemle, 1984. 4.)
Mikó Krisztina: Cs. Szabó László emlékére. Az életmű erősebb. A nagy triász utolsó tagja. (Magyar Hírlap, 1984. okt. 5.)
Szakolczay Lajos: Önéletrajz, esszé, megvilágosodás. Cs. Szabó Lászlótól búcsúzva. (Műhely, 1984. 6.)
Csoóri Sándor: Cs. Szabó László halálára. (Alföld, 1985. 1.)
Emlékezés Cs. Szabó Lászlóra. Emlékszám: Sárközi Mátyás: Cs. Szabó László prioritásai. (Új Látóhatár, 1985. 1.)
Két Cs. Szabó-levél Juhász Gézának. Közli: Lévay Botond. (Theologiai Szemle, 1985. 4.)
Pomogáts Béla: Magyar néző. Cs. Szabó Lászlóról. (Vigilia, 1985. 1.)
Pomogáts Béla: Cs. Szabó László. (Nyelvünk és Kultúránk, 1985)
Tóbiás Áron: Találkozások Cs. Szabó Lászlóval. (Confessio, 1985. 1.)
Vezér Erzsébet: Egy évben születtem Attilával… Régi beszélgetés Cs. Szabó Lászlóval. (Kortárs, 1985. 5.)
Palotai Erzsi: Egy kobold halálára. In memoriam Nagy Kató. (P. E.: Arcok fényben és homályban. Bp., Szépirodalmi, 1986)
Siklós István: Cs. Szabó László emlékezete. S. I. előadása az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem 1985 tavaszi akadémiai napján, a Bodeni-tó partján fekvő Bodmanban. (Új Látóhatár, 1986. 1.)
Petrőczi Éva: „Mostmár nincsen távol, csak közel.” Cs. Szabó László hagyatéka és síremléke Sárospatakon. (Magyar Nemzet, 1988. okt. 20.)
Rónay László: „A sors embere.” Emlékezés Cs. Szabó Lászlóra. (Népszava, 1989. nov. 25.)
Cs. Szabó László három írása: Közgazdaság és művészet. – A modern pénz. – Hűlő árnyékban. Önéletrajz részlet. (Valóság, 1992. 1.)
Beke György: Házsongárd patakon. [Cs. Szabó Lászlóról.] (Magyar Nemzet, 1994. márc. 17.)
Kettős hűség. Cs. Szabó László és Peéry Rezső levelezéséből. Közli: Tóth László. (Kortárs, 1994. 6.)
Kabdebó Tamás: Beszélgetés Cs. Szabó Lászlóval. (Tiszatáj, 1995. 10.)
Roma summus amor… Cs. Szabó László és Szőnyi Zsuzsa levelezése. Szerk., sajtó alá rend. Hafner Zoltán. (Phoenix Könyvek. Bp., Kortárs Kiadó, 1999)
Vezér Erzsébet: Cs. Szabó László levelei. (Irodalomismeret, 1999. 1-2.)
Cs. Szabó László négy levele. Közreadja: Kabdebó Tamás. (Magyar Napló, 1999. 9.)
Dessewffy László: Miért emigrált Cs. Szabó László? (Magyar Nemzet, 2000. ápr. 21.)
Fiatal írók a forradalomban. Cs. Szabó László, a BBC magyar osztályának interjúja négy fiatal magyar íróval: Gömöri Györggyel, Márton Lászlóval, Ormay Tamással és Sándor Andrással. Közli: Sárközi Mátyás. (Kortárs, 2000. 10-11.)
Gróh Gáspár: A London–Róma-tengely. Cs. Szabó László és Szőnyi Zsuzsa levelezése. (Magyar Szemle, 2000. 3-4.)
Kabdebó Tamás: Cs. Szabó László levelei. 1964–1983. (Irodalomismeret, 2001. 1-2.)
Tertinszky Edit: Cs. Sz. L. rádiós emlékei. 1–2. (Havi Magyar Fórum, 2004)
Kabdebó Tamás: Találkozások Cs. Szabó Lászlóval. (Pannon Tükör, 2005. 3.)
Sárközi Mátyás: Cs. Szabó László ma is közöttünk él. (Helikon, 2005. 23.)
Cs. Szabó László és Gál István levelezése. 1933–1982. Szerk. Gál Ágnes és Gál Julianna. (Bp., Argumentum Kiadó, 2012)
„az ember otthonabbul érzi magát idekinn, ha Csészabóval válthat jelet.” Szabó Zoltán hat levele Cs. Szabó Lászlónak, 1950–1951. 1–2. Közli: Varga Katalin. (Irodalomismeret, 2013. 1–2.)
Papp Tibor: Cs. Szabó László ünnepi megkörnyékezése. Márton László és Papp Tibor születésnapi beszélgetése Cs. Szabó Lászlóval, Párizs 1965. Közli: Papp Tibor. (Kortárs, 2014. 2.)
Szakolczay Lajos: Levelezőtársam: Cs. Szabó László. (Magyar Napló, 2016. 3.)
Haza és nagyvilág. Takáts Gyula és Cs. Szabó László levelezése. Közli: Stamler Ábel. (Magyar Szemle, 2018. 9-10.).

Irod.: műveiről: Andreich Jenő: Cs. Sz. L.: Franklin Delano Roosevelt. (Közgazdasági Szemle, 1935. 5.)
Jeszenszky Erik [Molnár Erik]: Cs. Sz. L.: Franklin Delano Roosevelt. (Korunk, 1936. 4.)
Belohorszky Ferenc: Cs. Sz. L.: Doveri átkelés. (Szabolcsi Szemle, 1937. 5-7.)
Bóka László: Cs. Sz. L.: Levelek a száműzetésből. (Az ország útja, 1937. 10.)
Boldizsár Iván: Cs. Sz. L.: Egy gondolat bánt engemet… (Katolikus Szemle, 1937. 5.)
Bresztovszky Ede: Dús emlékek kősúlya. Cs. Sz. L. novelláiról. Cs. Sz. L.: Apai örökség. (Népszava, 1937. jún. 27.)
Fejtő Ferenc: Cs. Sz. L.: Apai örökség. (Szocializmus, 1937. 6.)
Fodor József: Cs. Sz. L.: Doveri átkelés. (A Toll, 1937. 6.)
H. S.: Cs. Sz. L.: Apai örökség. (Pesti Napló, 1937. jún. 20.)
Kerecsényi Dezső: Cs. Sz. L. kétkönyve: Egy gondolat bánt engemet… – Doveri átkelés. (Protestáns Szemle, 1937)
M. E.: Cs. Sz. L.: Doveri átkelés. (Századunk, 1937)
Mórotz Kálmán: Cs. Sz. L.: Doveri átkelés. (Közgazdasági Szemle, 1937)
Németh Andor: Cs. Sz. L.: Doveri átkelés. (Az Újság, 1937. márc. 7.)
Pongrácz Kálmán: Cs. Sz. L.: Doveri átkelés. (Magyar Kultúra, 1937)
Remenyik Zsigmond: Cs. Sz. L.: Doveri átkelés. (Gondolat, 1937. 2.)
Rubinyi Mózes: Cs. Sz. L.: Egy gondolat bánt engemet… (Irodalomtörténet, 1937)
Sőtér István: Cs. Sz. L.: Apai örökség. (Válasz, 1937. 9.)
Szabó Zoltán: Bujdosók. Két útikönyvről: Cs. Sz. L.: Doveri átkelés. – Kodolányi János: Suomi, a csend országa. (Pesti Napló, 1937. máj. 2.)
Szemlér Ferenc: Cs. Sz. L. két könyve: Apai örökség. – Doveri átkelés. (Erdélyi Helikon, 1937. 7.)
Szirtes Andor: Cs. Sz. L.: Doveri átkelés. (Szocializmus, 1937. 4.)
Ujvári László: Cs. Sz. L.: Doveri átkelés. (Korunk, 1937. 6.)
V. L.: Cs. Sz. L.: Doveri átkelés. (Pásztortűz, 1937. 17.)
Györke Rezső: Cs. Sz. L. tévedése. Őszinte megjegyzések az Apai örökség c. kötetéhez. (Katolikus Szemle, 1938. 2.)
Hort Dezső: Cs. Sz. L.: Levelek a száműzetésből. (Korunk, 1938. 4.)
Keményfy János: Cs. Sz. L.: Levelek a száműzetésből. (Budapesti Szemle, 1938)
Sőtér István: Cs. Sz. L.: Levelek a száműzetésből. (Válasz, 1938. 3.)
Tóth Béla: Cs. Sz. L.: Levelek a száműzetésből. (Kelet Népe, 1938. 2.)
Bóka László: Cs. Sz. L.: Magyar néző. (Az ország útja, 1939. 7.)
Bóka László: Két társtalan. Devecseri Gábor és Cs. Sz. L. új könyve: D. G.: Barátaimhoz. – Cs. Sz. L.: Fegyveres Európa. (Az ország útja, 1939. 12.)
Bóka László–Narancsik Imre: Cs. Sz. L.: Latin Európa. (Az ország útja, 1939. 5.)
Csuka Zoltán: Cs. Sz. L.: Magyar néző. (Láthatár, 1939. 7.)
Gál István: Cs. Sz. L.: Magyar néző. (Erdélyi Helikon, 1939. 8.)
Gogolák Lajos: Magyarság és latinitás. Cs. Sz. L.: Latin Európa. (Magyar Nemzet, 1939. ápr. 22.)
Joó Tibor: Cs. Sz. L.: Latin Európa. (Protestáns Szemle, 1939)
Rónai Mihály András: Cs. Sz. L.: Latin Európa. (Pesti Napló, 1939. máj. 7.)
S. G.: Cs. Sz. L.: Magyar néző. (Szabadság, 1939. okt. 5.)
Szabó Zoltán: Jegyzetek egy naplóhoz. Cs. Sz. L.: Magyar néző. (Jelenkor, 1939. 2.)
Berkó Sándor: Cs. Sz. L.: Fegyveres Európa. (Korunk, 1940. 2.)
Csuka Zoltán: Cs. Sz. L.: Fegyveres Európa. (Láthatár, 1940. 1.)
Jankovich Ferenc: Cs. Sz. L.: Fegyveres Európa. (Kelet Népe, 1940. 2.)
Lovass Gyula: Cs. Sz. L.: Fegyveres Európa. (Napkelet, 1940. 4.)
Marék Antal: Cs. Sz. L.: Magyar néző. (Napkelet, 1940. 7.)
Szabó Endre: Cs. Sz. L.: Fegyveres Európa. (Pásztortűz, 1940. 3.)
Szabó István: Cs. Sz. L.: Fegyveres Európa. (Erdélyi Helikon, 1940. 5.)
Bóka László: Cs. Sz. L.: Erdélyben. – B-i L.: Cs. Sz. L.: A kígyó. (Protestáns Szemle, 1941)
Erdős Jenő: Cs. Sz. L.: A kígyó. (Jelenkor, 1941. 14.)
Molter Károly: A kígyó. Cs. Sz. L. könyve. (Erdélyi Helikon, 1941. 8.)
Szabó Endre: Cs. Sz. L.: Erdélyben. (Pásztortűz, 1941. 1.)
Kótay Pál: Cs. Sz. L.: Erdélyben. (Erdélyi Helikon, 1941. 2.)
Bárdosi Németh János: Cs. Sz. L.: Három költő. (Írott Kő. Irodalmi és művészeti folyóirat, 1942. 7.)
Gál István: Három költő. Cs. Sz. L. könyve. (Pásztortűz, 1942. 9.)
J. V.: Cs. Sz. L.: Haza és nagyvilág. (Az Újság, 1942. dec. 2.)
Lovass Gyula: Cs. Sz. L.: Három költő. (Katolikus Szemle, 1942. 8.)
Makay Gusztáv: Cs. Sz. L.: Három költő. (Sorsunk, 1942. 4.)
Márai Sándor: Cs. Sz. L.: Latin Európa. (Pesti Hírlap, 1942. dec. 17.)
Nagy Miklós: Cs. Sz. L.: Három költő. (Magyar Kultúra, 1942)
Sőtér István: Két novelláskötet: Cs. Sz. L.: A kígyó. – Thurzó Gábor: A tintahal. (Sorsunk, 1942. 4.)
Bárdosi Németh János: Cs. Sz. L.: Haza és nagyvilág. (Írott Kő. Irodalmi és művészeti folyóirat, 1943. 2.)
Bóka László: Cs. Sz. L.: Haza és nagyvilág. (Az ország útja, 1943. 1.)
Ficzay Dénes: Haza és nagyvilág. Cs. Sz. L. tanulmánykötete. (Erdélyi Helikon, 1943. 3.)
Szőke Sándor: Haza vagy a nagyvilág? Jegyzetek Cs. Sz. L. könyvéhez. (Esztétikai Szemle, 1943. 1-2.)
Takáts Gyula: Haza és nagyvilág. Cs. Sz. L. tanulmányai. (Sorsunk, 1943. 2.)
Tóth László: Magyar lélek – latin szellem. Cs. Sz. L.: Haza és nagyvilág. (Katolikus Szemle, 1943. 9.)
Vajda Endre: Cs. Sz. L. két új könyve: Haza és nagyvilág. – Három költő. (Protestáns Szemle, 1943)
Vásárhelyi Z. Emil: Haza és nagyvilág. Cs. Sz. L. könyve. (Pásztortűz, 1943. 1.)
Lengyel Balázs: Két part. Elmélkedés Cs. Sz. L. könyvéről. (Új Magyarország, 1946. aug. 6.)
Lestyán Sándor: Bírálat helyett. Cs. Sz. L.: Két part. (Budapest [folyóirat], 1946. 8.)
Mátrai László: Két part. Cs. Sz. L. esszéi. (Magyarok, 1946. 10.)
Bikich Gábor: Versantológia az emigrációban. Cs. Sz. L. Magyar versek Aranytól napjainkig c. könyvéről. (Látóhatár, 1954. 2.)
Vámos Imre: Irgalom. Cs. Sz. L. válogatott elbeszélései. (Látóhatár, 1956. 2.)
Horváth Elemér: Történelem és irodalom. Cs. Sz. L. Ország és irodalom c. könyvéről. (Új Látóhatár, 1964. 6.)
Márton László: Magyar író a Szentföldön. Cs. Sz. L.  A nyomozás c. könyvéről. (Új Látóhatár, 1967. 2.)
Albert Pál: Téli utazás. Cs. Sz. L. Hunok Nyugaton c. könyvéről. (Új Látóhatár, 1968. 5.)
Hanák Tibor: Az eszményi város. Cs. Sz. L.: Római muzsika. (Új Látóhatár, 1971. 1.)
Szente Imre: Jól választott-e Petőfi? Cs. Sz. L.: Petőfiék c. könyvéről. (Új Látóhatár, 1974. 1.)
Kerényi Magda: Prózai muzsika. Cs. Sz. L. Pokoltornác c. versekötetéről. (Új Látóhatár, 1975. 3.)
Ferdinandy György: Sajgó gyönyörűség. Cs. Sz. L.: Vérző fantomok. (Új Látóhatár, 1980. 2.)
Kabdebó Tamás: Cs. Sz. L.: Hűlő árnyékban. (Katolikus Szemle, 1983. 2.)
Kerényi Magda: Cs. Sz. L.: A tanítás művészete. Cs. Sz. L.: Alkalom. Esszék irodalomról, művészetről. (Új Látóhatár, 1983. 1.)
Tóth Béla: Cs. Sz. L.: Közel s távol. Összegyűjtött elbeszélések. (Alföld, 1983. 9.)
Kabdebó Tamás: Cs. Sz. L.: Közel s távol. Összegyűjtött elbeszélések. (Kortárs, 1983. 10.)
Szekér Endre: Cs. Sz. L.: Alkalom. Esszék irodalomról, művészetről. (Műhely, 1983. 4.)
Béládi László: Cs. Sz. L.: Alkalom. Esszék irodalomról, művészetről. (Alföld, 1984. 3.)
Csepeli György: Exilium vita est. Cs. Sz. L.: Alkalom. Esszék irodalomról, művészetről. (Világosság, 1984. 2.)
Fabiny Tibor: Cs. Sz. L.: Shakespeare. (Jelenkor, 1988. 7-8.)
Ferdinandy György: A század tanúja. Cs. Sz. L.: Hűlő árnyékban. (Új Látóhatár, 1984. 1.)
Laczkó András: Haza nélküli honvágy. Cs. Sz. L. elbeszélései. (Napjaink, 1984. 3.)
Lengyel Balázs: Az esszé magasiskolája. Cs. Sz. L.: Alkalom. (Nagyvilág, 1984. 1.)
Sipos Lajos: Cs. Sz. L.: Közel s távol. Összegyűjtött elbeszélések. (Műhely, 1984. 1.)
Szakolczay Lajos: Cs. Sz. L.: Hűlő árnyékban. (Hungarológiai Értesítő, 1984. 3-4.)
Rónay László: Cs. Sz. L.: Őrzők. (Irodalomtörténeti Közlemények, 1986. 3.)
Szekér Endre: Cs. Sz. L.: Őrzők. (Forrás, 1986. 6.)
Szigethy Gábor: Cs. Sz. L.: Őrzők. (Kortárs, 1986. 1.)
Petrőczi Éva: Cs. Sz. L.: Shakespeare-esszék. (Confessio, 1987. 4.)
Rónay László: Cs. Sz. L. „hazatérése”. Cs. Sz. L.: Alkalom. – Cs. Sz. L.: Őrzők. (Katolikus Szemle, 1987. 1.)
Gróh Gáspár: Cs. Sz. L.: Hűlő árnyékban. (Kritika, 1992. 12.)
Mák Ferenc: Elszámolás a tálentumokkal. Cs. Sz. L.: Hűlő árnyékban. (Magyar Szó, 1992. máj. 30.)
Schein Gábor: Cs. Sz. L.: Hűlő árnyékban. (Vigilia, 1992. 6.)
Baranyai Katalin: Cs. Sz. L.: Hűlő árnyékban. (Műhely, 1993. 1.)
Farmati Anna: Cs. Sz. L.: Kárpát kebelében. (Keresztény Szó, 2005. 12.)
Pomogáts Béla: Csédekker Rómában. Cs. Sz. L.: Római muzsika. (Alföld, 2005. 5.)
Haklik Norbert: Műveltséggel mérve. Cs. Sz. L. önéletírása: Hűlő árnyékban. (Magyar Nemzet, 2006. febr. 25.)
Sturm László: „A társadalmat eszmények irányítják.” Cs. Sz. L.: Kis népek hivatása. (Kommentár, 2006. 1.)
Sütő Csaba András: Cs. Sz. L.: Kis népek hivatása. (Szépirodalmi Figyelő, 2006. 4.)
Alföldy Jenő: A magyar líra messziről. Cs. Sz. L.: Hódoltsági irodalom. (Kortárs, 2010. 6.)
Markó István: „A lélek csöndes, de töretlen ellenállása.” Cs. Sz. L. életműsorozatának kezdete. (Forrás, 2010. 2.)
Csokits János: Cs. Sz. L.: Márvány és babér. Versek Itáliáról. (Új Forrás, 2013. 6.).

Irod.: tanulmányok, monográfiák: Bori Imre: Egy „nem politikus” író politikai írása a magyar irodalomról. (Híd, 1964. 3.)
Szakolczay Lajos: Cs. Sz. L., az esszéíró. (Műhely, 1982. 3.)
Huszár Tibor: Beszélgetés Cs. Sz. L.-val. (London, 1977)
Benke György: Cs. Sz. L. Sárospatakon. (Széphalom [folyóirat], 1986. 1.)
Baranyai Katalin: Cs. Sz. L. könyvtára. A Cs. Szabó-szimpóziumon elhangzott előadás rövidített változata. (Nyelvünk és Kultúránk, 1988)
Czigány Lóránt: Cs. Sz. L. Londonban. – Kabdebó Tamás: A magyar Montaigne. Cs. Sz. L. írói arcképe. (Literatura, 1989. 3-4.)
Czine Mihály: Cs. Sz. L. hűsége. (Forrás, 1989. 7.)
Pomogáts Béla: Közel s távol. Cs. Sz. L. a magyar irodalomban. (Új Írás, 1989. 1.)
Veress Dániel: Cs. Szabó közelítések. (Korunk, 1990. 1.)
Baranyai Katalin: Egy irodalmi diáklap 1920-ból. Cs. Sz. L. zsengéiből. (Széphalom [folyóirat], 1992. 4.)
Pomogáts Béla: Cs. Sz. L. „szerelmes földrajza”. (Hitel, 1994. 5.)
Baranyai Katalin: Egy asztalnál: Illyés Gyula, Németh László, Cs. Sz. L. (Széphalom [folyóirat], 1995. 7.)
Poszler György: Egy erdélyi renegát vallomásai. Két vonás Cs. Sz. L. arcképéhez. (Korunk, 1996. 11.)
Ablonczy László: Cipruságacska Firenzéből. Úti tűnődés Cs. Sz. L.-val. (Hitel, 1996. 4.)
Tóth Szilvia: Variációk egy témára. Cs. Sz. L. (Irodalomtörténet, 1996. 3-4.)
Arday Géza: „Csé.” Egy életmű áttekintése. (Új Horizont, 2001)
Martinák János: Cs. Sz. L. könyves hagyatéka Sárospatakon. (Hévíz [folyóirat], 2001. 3.)
Tóbiás Áron: Haza és a nagyvilág. Cs. Sz. L. beszélő szavai. (Európai Utas, 2001. 2.)
Merényi Hajnalka: Cs. Sz. L. kiadatlan bökversei. (Vigilia, 2002. 8.)
Arday Géza: Gondolatok Cs. Sz. L. életművéről. (Zempléni Múzsa, 2003. 2.)
Pomogáts Béla: Cs. Sz. L. Erdélye és Európája. (Korunk, 2003. 4.)
Arday Géza: Cs. Sz. L. életművéről. (Mikes International, 2004. 3.)
Kántor Lajos: Időutazás, vélt derült időben. A húsz éve elhunyt Cs. Sz. L.-ra emlékezve. (Kortárs, 2004. 4.)
Albert Zsuzsa: Legenda Cs. Sz. L.-ról. 1–2. (Vigilia, 2004. 12.–2005. 1.)
András Sándor: Cs. Sz. L. fikciós prózájáról. – Baranyai Katalin: Kié volt/lesz Cs. Sz. L. és életműve. – Sas Péter: Cs. Sz. L., a földrajztanár. (Forrás, 2005. 11.)
Arday Géza: Cs. Sz. L. önéletrajzi írásainak margójára. (Mikes International, 2005. 4.)
Buda Attila: „Ősök, barátok, utódok közt vagyok.” Cs. Sz. L. könyvtáráról. – Szentmártoni Szabó Géza: Cs. Sz. L. és a bázeli magyar emlékek. (Irodalomismeret, 2005. 4.)
Czigány Lóránt: Tévhitek és legendák Cs. Sz. L.-ról. (Kortárs, 2005. 5.)
Gróh Gáspár: A száműzött levelei. Cs. Sz. L. hazatalálása. (Kortárs, 2005. 12.)
Kántor Lajos: Város a Szamosnál. Cs. Sz. L. és a Kolozsvár reneszánsz. (Rubicon, 2005. 3-4.)
Kelevéz Ágnes: Hordozható Európa. Emlékkiállítás Cs. Sz. L. születésének 100. évfordulójára. (Irodalmi Múzeum, 2005. 3-4.)
Monostori Imre: Cs. Sz. L. és a népi irodalom. (Forrás, 2005. 11.)
Sárközi Mátyás: Száz éve született Cs. Sz. L. A tág haza lakója. (Élet és Tudomány, 2005. 51-52.)
Szőnyi Zsuzsa: Emlékezés Cs. Sz. L.-ra. (Irodalomismeret, 2005. 4.)
Arday Géza: Cs. Sz. L. születésnapi megemlékezései után. (Mikes International, 2006. 1.)
Pomogáts Béla: Az otthon igézetében. Cs. Sz. L. erdélyi útja 1940-ben. (Látó, 2006. 2.)
Kántor Lajos: A hazatérő Cs. Sz. L. (Nyelvünk és Kultúránk, 2009)
Görömbei András: Cs. Sz. L. irodalomszemlélete. (Hitel, 2010. 1.)
Márkus Béla: Hódoltsági irodalom. Cs. Sz. L., Nyirő József és Wass Elbert emigrációs publicisztikái. (Hitel, 2010. 8.)
Baranyai Katalin: Cs. Sz. L.-val a Szepsi Csombor Körön innen és túl. PhD-értek. (Miskolc, Miskolci Egyetem BTK, 2011)
Kántor Lajos: Cs. Szabó városa – Kolozsvár. (Nyelvünk és Kultúránk, 2011)
Tóth Szilvia: „Mikes a mi ősünk.” Cs. Sz. L. Mikes Kelemenről. (Magyar Napló, 2011. 10.)
Németh Ákos: „Ex occidente lux…” A nyugati utazás hagyományának újraértelmezése Cs. Sz. L. útirajzaiban. (Literatura, 2014. 1.)
Pomogáts Béla: A tanult bujdosó hűsége. Cs. Sz. L.-ról. (Korunk, 2014. 9.)
Sárközi Mátyás: Csé. Kismonográfia. (Kortárs tanulmány. Bp., Kortárs Kiadó, 2014)
Arday Géza: A három Szabó: Szabó Dezső, Cs. Sz. L. és Szabó Zoltán. (Confessio, 2016. 1.)
Balogh Tamás: Csé E.-ről. Cs. Sz. L. főiskolai előadásai Erasmusról. (Jelenkor, 2016. 2.)
Petrik Béla: „Szól a síp ötödik ága.” Cs. Sz. L. az emigrációban. (Hitel, 2016. 5.)
Illyés Mária: „Hunok Nyugaton.” Cs. Sz. L. és Illyés Gyula barátsága. (Magyar Szemle, 2017. 11-12.)
Németh Ákos: Az irodalmi Deák-párt szerepében. A fiatal Cs. Sz. L. az irodalmi térben. (Literatura, 2017. 1.)
Takáts József: Cs. Sz. L. előadása a Képzőművészeti Főiskolán. (Jelenkor, 2017. 3.)
Arday Géza: Szellemi iránytű az emigrációban. Cs. Sz. L. pályaképe. (Bp., L’Harmattan Kiadó, 2018)
Falusi Márton: „Európa fényes csatatér a sötét földi csillagon, fogadj be nagy, nagy éjszakádba!” Cs. Sz. L. Európa-képe. (Hitel, 2018. 4.)
Márkus Béla: A harmadik Bach-korszak irodalma. Cs. Sz. L. értekező prózája és publicisztikája 1956 és 1965 között. 1–2. (Kortárs, 2018. 7-8–9.)
Papp Endre: „Szeresd összes ösztöneivel.” Gondolatok Cs. Sz. L. szépprózájáról. (Hitel, 2018. 4.)
Szakolczay Lajos: A lant körül nyilak záporoznak. Cs. Sz. L. irodalmi esszéi az Irodalmi Újságban. (Kortárs, 2018. 9.).

Irod.: lexikonok, feldolgozások: Ki kicsoda? Kortársak lexikona. (Bp., 1937)
Magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Benedek Marcell. (Bp., 1963–1965)
A magyar  irodalom története. VI. köt. A magyar irodalom története 1918-tól napjainkig. (Bp., Akadémiai Kiadó, 1966)
Prominent Hungarians Home and Abroad. (München, 1966
2. kiad. 1973)
Borbándi Gyula: A magyar emigráció életrajza. 1945–1985. (Bern, 1985)
Béládi Miklós–Pomogáts Béla–Rónay László: A nyugati magyar irodalom 1945 után. (Bp., 1986)
Kortárs magyar írók kislexikona. 1959–1988. Főszerk. Fazakas István. (Bp., 1989)
Borbándi Gyula: Nyugati magyar irodalmi lexikon és bibliográfia. (Bp., 1992)
Benkő Péter: A magyar népi mozgalom almanachja. 1932–1962. (Bp., 1996)
Borbándi Gyula: Magyar politikai pályaképek. 1938–1948. (Bp., 1997)
Kortárs magyar írók. 1945–1997. Bibliográfia és fotótár. I–II. köt. Szerk. F. Almási Éva. (Bp., 1997–2000)
Sárközi Mátyás: Hungaro–Brits. (London, 2000)
Új magyar irodalmi lexikon. I–III. köt. Főszerk. Péter László. (2. jav. és bőv. kiad. Bp., 2000)
Az étheren át. Írók a Magyar Rádió műhelyében. Szerk. Salamon István. (Bp., Magyar Rádió Rt., 2002)
Borbándi Gyula: Emigránsok. (Bp., 2002)
Salamon István: Tollal és mikrofonnal. Irodalom a Magyar Rádióban. 1925–1944. (Bp., Fekete Sas Kiadó, 2003)
Tóbiás Áron: Fellegvár. A Magyar Rádió regénye. Emberek – történetek – dokumentumok. 1925–1945. (Bp., Magyar Rádió Közalapítvány, 2008).

 

neten:

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/576516 (Csekefalvi Szabó Károly gyászjelentése)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-69H7-9DJ?i=28&cc=1452460&personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3A819B-XD3Z (Cs. Szabó Károlyné Ferenczy Juliánna halotti anyakönyve)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/218310 (Máthé-Szabó Károly gyászjelentése)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-6SG3-WJT?i=133&cc=1452460&personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3AQP7S-QYPX (Köpeczi Bocz Endre halotti anyakönyve)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/169723 (Kovács Mórné Szabó Perzsi gyászjelentése)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-62W3-BKS?i=216 (Jakabházy Zsigmond halotti anyakönyve)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/383174 (Jakabházy Zsigmondné Cs. Szabó Margit gyászjelentése)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HT-6PGT-3H?i=61&cc=1452460&personaUrl=%2Fark%3A%2F61903%2F1%3A1%3A7FDS-RQT2 (Leichtner György halotti anyakönyve)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/582882 (Cs. Szabó László gyászjelentése)

http://phd.lib.uni-miskolc.hu/document/13000/5097.pdf (Baranyai Katalin: Cs. Szabó Lászlóval a Szepsi Csombor körön innen és túl)

Megjegyzések

1. Magyar Irodalmi Lexikon: téves születési hely és születésnap: Rétság, máj. 9. és Magyar Nagy Lexikon, Új Magyar Irodalmi Lexikon: téves halálozási nap: szept. 28.! Lexikonok téves nemesi előneve: Csíkcsekefalvi!

2. Téves bibliográfiai adat. A Szomorú szombat c. elbeszéléskötetnek nem ő a szerzője!

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2021