Stoll Kálmán
Stoll Kálmán

2022. május 19. Csütörtök

Stoll Kálmán, váradi

társadalomorvos, epidemiológus

Születési adatok

1892. február 2.

Budapest

Halálozási adatok

1964. március 7.

Budapest

Temetési adatok

1964. március 14.

Budapest

Pestszentlőrinc


Család

Sz: Stoll Lajos (†1915) posta- és távírda-számvevőségi tisztviselő, Novotny Emma. F: Priesztics Ludmilla (†1968). Leánya: Aratóné Stoll Edith tanárnő, Honfiné Stoll Ludmilla az Állami Könyvterjesztő Vállalat munkatársa; fia: Stoll Géza honvédtiszt.

Iskola

A budapesti tudományegyetem orvosi karán tanult (1910–1914), az I. vh.-ban frontszolgálatot teljesített (1914–1915), orosz hadifogságban volt (1915–1920), hazatérése után orvosdoktori okl. szerzett (1920), az orvostudományok kandidátusa (1963).

Életút

Kóka (Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye, Nagykátai járás) körorvosa (1921–1926), a Gödöllői járás tisztiorvosa (1926–1930). Budapest Székesfőváros VI. kerületi (1930–1934), VII. kerületi (1934–1940), ismét VI. kerületi tisztiorvosa (1940–1945), a főváros ostroma idején a VI. kerületben légoltalmi szolgálatot látott el. A II. vh. után a Budapesti Tisztifőorvosi Hivatal tisztiorvosa (1945–1950), az Orvostudományi Dokumentációs Központ helyettes vezetője (1950–1952), a budapesti I. kerületi Tanács Egészségügyi Osztályának tisztiorvosa (1952–1953), majd ideiglenes szolgálattételre az Egészségügyi Minisztériumba rendelték be (1953–1954). A Fővárosi Közegészségügyi és Járványügyi Állomás járványügyi csoportjának kutatóorvosa (1954-től). Az UNICEF párizsi I. Nemzetközi Szociális Gyermekvédelmi Tanfolyamának résztvevője (1948). Budapest és a főváros környéke morbiditási és mortalitási kérdéseivel foglalkozott, a különböző járványos betegségek terjedési mechanizmusának sajátosságait, a védőoltások hatásosságát, esetleges hiányosságait, ezzel összefüggő higiéniai problémákat vizsgált és elemzett. Különösen értékes a II. világháború utáni háborús járványok megelőzésével kapcsolatos budapesti tevékenysége. Jelentős szerepet játszott a fővárosi járványellenes küzdelem irányításában, a közegészségügyi és járványügyi állomások (= köjál) megszervezésében. Több orosz nyelvű szakkönyvet tolmácsolt.

Emlékezet

Budapesten, Szent Imre-kertvárosban (XVIII. kerület Sepsiszentgyörgy utca 11.) élt és tevékenykedett, a Pestlőrinci Új Temetőben nyugszik.

Főbb művei

F. m.: A Gödöllői járás egészségügyi felvétele. Gaál Andrással. (Népegészségügy, 1926)
A bába, mint anya- és csecsemővédőnő. (Népegészségügy, 1927)
A tuberkulózis elleni küzdelem eszközei. falun. (Népegészségügy, 1928)
A vérhaskérdésről. (Orvosok Lapja és Népegészségügy, 1945)
Háborús járványok Budapesten. – Feladataink a tuberkulózis elleni küzdelemben. (Orvosok Lapja és Népegészségügy, 1946)
A székesfővárosi közegészségügyi szolgálat reformja. – A bábaképzés reformjáról. – A fertőző betegségek elleni küzdelem a Szovjetunióban. – Idegrendszerbeli heveny fertőző megbetegedések előfordulása Budapesten. (Orvosok Lapja és Népegészségügy, 1947)
A fertőző halálozás alakulása Budapesten és a védekezése eszközei. (Népegészségügy, 1948)
A kórházi szociális szolgálatról. (Orvosok Lapja, 1948)
A budapesti hastífusz epidemiológiája. (Népegészségügy, 1949)
A tularaemia és az ellene való védekezése. – A levegőfertőtlenítés kérdésének mai állása. – Közegészségügyünk szervezési kérdései. (Népegészségügy, 1951)
A közegészségügyi-járványügyi állomásokról. (Népegészségügy, 1952)
Az úgynevezett tisztiorvosi bizonyítványokról. (Népegészségügy, 1953)
A fővárosi körzeti orvosok munkájának járványorvosi jelentősége. (Népegészségügy, 1955)
Csoportos hepatitis-megbetegedések felszámolása gyermekkollektívákban. (Népegészségügy, 1956)
Adatok a budapesti hastífusz epidemiológiájához. (Népegészségügy, 1957)
Járványtani megfigyelések fővárosi gyermekkollektívákban előforduló hepatitis-megbetegedéseknél, különös tekintettel a gammaglobulin hatásosságára. (Népegészségügy, 1959)
Fertőzéses eredetű enterocolitisek járványügyi problémái a fővárosban. Ferenczi Endrével, Virágh Gyulával. (Népegészségügy, 1960)
A hastífusz terjedési mechanizmusának vizsgálata a fővárosban. Epidemiológiai tanulmány. Kand. értek. (Bp., 1961)
A fertőtlenítés minőségének és a használati tárgyak fekáliás szennyezettségének vizsgálata Zmejev szerint. (Népegészségügy, 1963)
ford.: Freidlin, Sz. J.: Az üzemorvosi munka szervezete. (Bp., 1951)
Varfolomajeva, A. A.: Az ember leptospirozisai. (Bp., 1951)
Marzejev, A. Ny.: Településegészségtan. (Bp., 1954).

Irodalom

Irod.: Halálhír. (Népszabadság, 1964. márc. 13.)
Kapos Vilmos: S. K. (Népegészségügy, 1964).

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu, 2013

×

Földieknek látszók

Női szentek és boldogok

Legújabb könyvemben tizenkét különös sorsú, közismert, mégis ismeretlen 10–13. századi női szent, boldog és boldog emlékezetű nő életútja szerepel. A szentekről és boldogokról azt hihetnénk, hogy önmegtagadó, imádságos, nem egyszer aszketikus életük kiáltó ellentétben állt világi kortársaik tevékeny mindennapjaival. Valójában valamennyiük élete küzdelmes volt, tele gyarlósággal, hibával, szerencsés és szerencsétlen döntések sorozatával, rendkívüli jellemük azonban a magyarság sorsdöntő pillanataiban felülemelkedett minden addigi kétségen és korláton. Talán egyetlen fejedelmi család sem adott annyi szentet, mint a három évszázadon át uralkodó Árpád-ház, talán egyetlen történelmi korszakban sem élt annyi női szent és szent életű női hitvalló, mint az Árpád-kori Magyar Királyság területén. Az uralkodói dinasztia szentjein kívül könyvem megemlékezik a keresztény hitet a külhonban terjesztő magyarországi uralkodónőkről és fejedelemasszonyokról is.

A Kossuth Kiadó gondozásában megjelent, gazdagon illusztrált album kedvezményes áron, 5942 forintért megrendelhető a vevoszolgalat@kossuth.hu emailen.

Kozák Péter
a Névpont szerkesztője