Család

Váradi előnevű régi nemesi családból származott.

Dédszülei, apai: váradi Stoll Adolf (1815. Százd, Hont vm.–1895. jan. 12. Nagybánya, Szatmár vm. Temetés: 1895. jan. 14. Nagybánya) bányaigazgatósági főtiszt, Nagybánya r. t. város bizottsági tagja, Zörnleib Terézia (1820. júl. 8. Nagybánya–1898. ápr. 18. Bp. Temetés: 1898. ápr. 20. Nagybánya); Novotny Adalbert/Béla, Mandl Erzsébet.

Nagyszülei, apai: Stoll Lajos (1845–1915. nov. 18. Bp.) posta- és távírda-számvevőségi tisztviselő, miniszteri számtanácsos, Novotny Emma (1859. nov. 13. Pest–1946. nov. 24. Bp.).

Szülei: dr. váradi Stoll Kálmán tisztiorvos (1892. febr. 2. Bp.–1964. márc. 7. Bp. Temetés: 1964. márc. 14. Pestszentlőrinc), Piesztics Ljudmila (1894. márc. 12. Vilnius–1968. nov. 17. Bp.) orosztanár, az ELTE Lenin Intézet oktatója. Édesapja hadifogoly volt az I. világháborúban, ott ismerkedett meg édesanyjával.

Testvérei: Honfi Imréné Stoll Ludmilla (1932–2011) az Állami Könyvterjesztő Vállalat munkatársa és Stoll Géza (1923–1993) honvédtiszt.

Férje:

1.

1939. jan. 6.–1948: dr. Magyari Beck Vladimir (= Beck Imre, 1911. márc. 25. Taskent, Oroszország–2002. jan. 1. Bp.) mezőgazdasági mérnök, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa (1971). Elvált.

Gyermekei, fiai: Magyari Beck István (1941. okt. 1. Bp.–2022. aug. 18. Bp.) pszichológus és Magyari Beck Eduárd (1942. aug. 10. Bp.); leányai: Magyari Beck Taciána/Tatjána (1939. dec. 3.), Magyari Beck Anna (1944. okt. 20. Bp.) író, műfordító, pedagógus és Magyar Beck Irén (1947. ápr. 1. Bp.).

2.

dr. Arató Oszkár (1920. dec. 8. Bp.–1981. ápr. Bp. Temetés, hamvasztás utáni búcsúztatás: 1981. máj. 5. Farkast) közgazdász, politikaigazdaságtan-oktató, a Szocialista Hazáért Érdemrend kitüntetettje. Gyermeke, leánya: Arató Zója.

Iskola

Elemi és középiskoláit Kókán, Gödöllőn és Budapesten végezte, a budapesti Erzsébet Nőiskolában éretts. (1937). A budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen német–francia szakos középiskolai tanári okl. szerzett (a szakvizsgát 1944-ben, a pedagógiai vizsgát 1947-ben tette le).

Életút

A Fővárosi Elektromos Művek orosztanára (1945. márc. 1.–1945. jún. 30.), fővárosi népművelési tanfolyamok (1945–1947), majd budapesti általános iskolák (a Lovag utcai és a Simor utcai fiú, a Dugonics utcai leány, az Ulászló úti koedukált, ill. a Szemere utcai fiú) orosztanára (egy időben, öt iskolában!, 1947–1948). A budapesti Makszim Gorkij Iskola (az orosz anyanyelvűeknek magyar, a magyaroknak orosztanára (1948–1950), ő vezette ott az első orosz nyelvű osztályt, egyúttal a Gorkij Könytár orosz tanfolyamainak tanára. Az ELTE BTK Orosz Intézet, ill. az ELTE Lenin Intézet orosz nyelvi oktatója, tanársegéde (1950–1953), egy. adjunktusa (1953–1957).

A Kulich Gyula Ruha- és Cipőipari Technikum nyelvtanára (1957-től).

Az MTA–TMB-n I. I. Lavrov, T. M. Kandaurova és L. Ny. Satyernyikova aspiránsa (az ELTE Lenin Intézetében, 1951–1954).

Az orosz nyelv oktatásával foglalkozott, az 1945 utáni első népszerű orosz nyelvkönyvek, nyelvtanok és társalgási segédletek szerzője, szerkesztője és összeállítója. Részt vett az első nagy orosz szótárak (Hadrovics László–Gáldi László: Orosz–magyar szótár és Magyar–orosz szótár, 1951–1952) szerkesztői munkálataiban.