Család

Apja Schay Gusztáv honvédtábornok. Fia Schay Zoltán (1942) vegyészmérnök.

Iskola

A Pázmány Péter Tudományegyetemen bölcsészdoktori okl. (1923), a fizikai kémia tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1929), az MTA tagja (l.: 1946. júl. 24.; r.: 1954. jún. 19.).

Életút

Az Orsz. Kémiai Int. ún. szaknapidíjasa (1922–1926), segédvegyésze (1926–1928), vegyésze, fővegyésze (1928–1943), mint kísérletügyi fővegyész saját kérésére nyugdíjazták (1943), reaktiválása után a M. Ruggyantaárugyár kutató, ellenőrző és textillaboratóriumának vezetője (1943–1949). A berlin-dahlemi Kaiser Wilhelm Institut für Physikalische Chemie ösztöndíjasa (1926–1928, 1930). A Pázmány Péter Tudományegyetemen a fizikai kémia magántanára (1929–1939), c. ny. rk. tanára (1939–1949). A BME Vegyészmérnöki Kar Ip. Elméleti Kémiai, ill. Fizikai Kémiai Tanszék ny. r. tanára (1949–1952), egy. tanára (1952–1965) és a tanszék vezetője (1949–1965), egyúttal a Gumiip. Kutatólaboratórium (1949–1955) és az MTA KKKI ig.-ja (1954–1969), majd az MTA KKKI nyugdíjas tud. tanácsadója (1970-től). – A termodinamika és a reakciókinetika nemzetközileg is elismert kutatójaként elsősorban a heterogén katalízis, az adszorpció, különösen az elegyek adszorpciójának vizsgálata terén ért el alapvetően új eredményeket. Mo.-on ő kezdeményezte az ún. nem egyensúlyi termodinamika kémiai alkalmazását, s ő dolgozta ki az adszorpció különböző típusainak egységes termodinamikai tárgyalását. Az 1950-es években behatóan fogl. a gumi és a műgumi fizikai kémiai tulajdonságainak vizsgálatával. Nagy érdemeket szerzett a modern szemléletű fizikai kémiai oktatás mo.-i megteremtésében. – Az MTA Fizikai–Kémiai Főbiz. elnöke. A M. Kémikusok Egyesülete elnöke (1957–1972), t. elnöke (1972-től). Az NDK Tud. Akad. tagja (külső: 1962). A Francia Fizikai Kémiai Társaság (1965-től), az Osztrák Kémikusok Egyesülete tagja (1965-től). A Gumiip. Műsz. Tanács tagja. – Közt. Érdemérem (1951), Munka Érdemrend (1955; arany, 1970), M. Közt. babérkoszorúval ékesített zászlórendje (1990). – Kossuth-díj (1952; Erdey-Grúz Tiborral, 1956), BME-emlékérem (1971).