Család

Görögkatolikus családból származott. Nagyapja: Fejér János (1746–) görögkatolikus pap, Mándokon (1774–1781), Palágyon (1781–1795), Nyírgelsén parókus (1795–1814); Kőmíves Rozália. Sz: Fejér Pál (1786. jan. 25. Palágy †1851) görögkatolikus pap, Dámócon parókus (1814–1821), Bűdön adminisztrátor (1821–1827); Méhey Erzsébet (más adatok szerint Méhay Erzsébet). Keresztszülei: Lupess István tímári parókus és Keresztessy Anna, keresztelő lelkésze: Petrasovits János vencsellői parókus. Öten voltak testvérek, a két legidősebb fiú még Dámócon született: Fejér Ágoston (1815. júl. 24. Dámóc) és Fejér János (1818. nov. 7. Dámóc); Fejér Emánuel görögkatolikus pap, Fejér Elek jogász. Apja testvérei – nagybátyjai – közül Ifj. Fejér János (1774. Mándok), Fejér György (1795. Mándok) és Fejér Pál, valamint Ifj. Fejér János fia, legifj. Fejér János (1802–) szintén görögkatolikus papok voltak. Legifj. Fejér János Nyírcsászári parókusa volt (1829–1879). 

Iskola

Elemi iskoláit Nyírvasváriban (1833–1837), középiskoláit a nagykárolyi piarista gimnáziumban végezte (1837–1843). A pesti tudományegyetemen bölcsészetet (1843–1845) és jogot hallgatott (1845–1848), egyúttal gr. Teleki Blanka leánynevelő-intézetében a történelem tanára (1846–1848). A forradalom kitörésekor harmadéves joghallgató volt. Anyanyelvén kívül németül, franciául és latinul is tudott. Az Egyetemi Magyar Társulat, majd annak betiltása után az Irodalmi Kör (1844–1848) és az Ellenzéki Kör tagja (1847–1848). A Jelenkor c. lap szerkesztőségéhez csatlakozó fiatalok tagjaként követi a lapot a Pilvax Kávéházba, itt került kapcsolatba a Fiatal Magyarország tagjaival és Petőfi Sándorral is. A forradalom idején, az egyetemi hadi tanfolyamon, hadtörténeti előadásokat tartott (1848. okt.–dec.). 

Életút

A párizsi forradalom (1848. febr. 23–24) hatására, a Pilvaxban rendszeresen összegyűlő fiatalok nevében levelet írt a pozsonyi országgyűlés jurátusainak, hogy a pestiekkel együtt szervezzenek egy nagy tüntetést az országgyűlésen tárgyalt reformok elfogadásának érdekében, majd közreműködött Kossuth Lajos (1802–1894) nevezetes felirati javaslataiban, s elkészítette a 12 pont első változatát. A forradalom napján Petőfivel és Bulyovszky Gyulával, Jókai Mór lakásán, mai ismert formájában megfogalmazták a 12 pontot, majd Vasvári Innen indult el a pesti egyetem orvosi, jogi és bölcsészeti karára, hogy beszédeket tartson. 1848. márc. 15-e Vasvári Pál napja is volt: beszédei után egyre nagyobb, főleg egyetemistákból álló csoport követte, akikkel együtt mentek el Landerer és Heckenast nyomdájába, s míg a gépek a Nemzeti Dalt és a 12 pontot nyomtatták, Vasvári újabb beszédet mondott. A Nemzeti Múzeum előtt nem szólalt fel, de a Városháza erkélyéről ismét szólt a tömeghez. Tagja lett annak a választmánynak, amely a Helytartótanács elé vitte a legfontosabb követeléseket (a cenzúra eltörlését, Táncsics Mihály szabadon bocsátását és a katonaság beavatkozásának megtiltását). Másnap megválasztották a Pest városi Rendre Ügyelő Választmány tagjának, egyúttal megkezdte a Nemzetőrség szervezését (1848. márc. 16-ától). A forradalom első heteinek meghatározó személyisége: választmányi tagként és tömeggyűlések szónokaként részt vesz a készülő törvényekről szóló vitákban, kiáltványokat, röpiratokat fogalmazott meg, amelyben kifejtette egy-egy belpolitikai eseményről a véleményét (1848. ápr. 12-én fellépett a zsidók kiűzésére készülő tabániak ellen!). Az új kormány fővárosba érkező tagjait is Vasvári fogadta (1848. ápr. 14-én – itt elsők között nevezte az ország fővárosát Budapestnek). A Belügyminisztérium (1848. ápr. 30.–1848. jún. 15.), Kossuth Lajos Pénzügyminisztériumának titkára (1848. júl. 15.–1849. márc.). Még, mint minisztériumi titkár, a Nemzetőrség tagjaiból önkénteseket szervezett (Jellasics katonai támadásának idején), majd a sukorói táborba ment a magyar sereggel (innen tudósította a Marczius Tizenötödike c. lapot, 1848. szept.-ben; majd gr. Batthyány Lajos futáraként ő vitte a hírt a Képviselőházba, hogy Jellasics fegyverszünetet kért, 1848. szept. 28-án). A következő hónapokban folytatta az önkéntesek szervezését, a gyengén felszerelt felkelőket azonban hazaküldték, Vasvári is visszatért a fővárosba (1848. okt. 18.).

Pest eleste után elhagyta a fővárost (1848. dec. vége), Kecskeméten, Makón és Nagykőrösön toborzott, Debrecenben folytatta a minisztériumi munkát, majd nemsokára beadványban fordult Kossuthhoz, hogy a Tiszántúlon, önkéntesekből, ún. szabadcsapatokat szervezzen (1849. jan. 16.). A szervezőmunkát Vasvári vállalta, a kormány pedig kötelezte magát az alakulatok felfegyverzésére. A szabadcsapat II. Rákóczi Ferenc nevét vette fel, a legenda szerint gr. Teleki Blanka adta a csapat piros zászlóját. Az orosz intervenció hírére kereszteshadjárat meghirdetését javasolta, egyúttal kezdeményezte a „honárulók” földjeinek lefoglalását, s a honvédelmi harcokban kitűnt katonák megjutalmazását (pl. a hazaárulók birtokainak elvételével). Vasvári szabadcsapatának, mint irreguláris haderőnek az volt a feladata, hogy az Erdélyben előrenyomuló Bem sereg hátában kitört román felkelőkkel felvegye a harcot. Vasvári seregét a Gyalui-havasokban táborozó románok ellen küldték, akik a Funtinel nevű fennsíkon, Havasnagyfalu közelében tőrbe csalták a magyar sereget. Több mint négyszáz magyar honvéddel együtt, maga Vasvári Pál is elesett, holtteste, akárcsak Petőfi Sándor holtteste nem került elő, halála körülményei még ma is tisztázatlanok. Más vélemények szerint júliusra Kossuth Lajos már megegyezett Avram Iancuval, a román felkelők vezérével, a megegyezés híre azonban nem jutott el idejében Vasvári Pálhoz. Kossuth megegyezett Bemmel abban, hogy Vasvári seregét Bánffyhunyadról a Gyalui-havasokba vezényelte. A hadi helyzet változása után azonban Kossuth hamarosan másképp döntött: a csapatokat Besztercére rendelte (1849. jún. 27–28-án), a Kárpátokon beözönlő cári sereg megállítására. A parancsot Vasvári Pál nem kapta meg, feltételezések szerint a hírvivő futárt a felkelő mócok elfogták és kivégezték, így Vasvári serege hiába várta az erősítést. Az önkéntes csapat szinte valamennyi tagját a román felkelők megölték, csupán Buzgó László százados maradt életben néhány tucat emberével – ő vitte meg a gyászhírt. 

Pályafutásának kezdetén verseket, írt, majd a pesti egyetemen érdeklődése – Horvát István (1784–1846) hatására – a magyar történelem felé fordult, de rövid életében mindig írt szépirodalmi alkotásokat. Érdekesség, hogy egyetemi jegyzeteit a diákok között elsőként „szaporaírással“ (gyorsírás = sztenográfia) írta, így az egyik első magyar gyorsírónak is tekinthető. Tizenkilenc évesen, a Kisfaludy Társaság pályázatára írta meg A szerelmes bajnok c. komikus eposzát (a pályadíjat végül is Arany János nyerte meg Az elveszett alkotmány c. művével, 1845-ben). A történet főhőse Pázmán Miska, egy nagyszájú, hősködő nemes ifjú, aki szerelme elnyeréséért Károly Róbert királytól három falut kért. Ezért viszont részt kellett vennie egy lovagi tornán, ahol az álruhában induló király legyőzte őt, sőt három fogát is kiverte. Vigasztalásul azonban, a lovag mégis kapott a három fogáért, három falut. Vasvári saját korának közállapotait és nemesi gondolkodását parodizálta, ma is érdekes művében. A történetet később Arany János is feldolgozta Pázmán lovag c. vígballadájában. Első történeti dolgozatai a Társalkodóban, az Életképekben és a Pesti Divatlapban jelentek meg (1846–1848). Szintén a Kisfaludy Társaság pályázatára írta meg Zrínyi, a költő c. életrajzát (amellyel elnyerte a 15 aranyban megszabott első díjat, 1847-ben). A siker hatására kezdte el írni Történeti névtár c., a magyar történelem jeles alakjainak életrajzát (a 30–40 kötetre tervezett vállalkozásból csak az első füzet jelent meg, 1847-ben). Történeti írásai közül kiemelkedik még a töredékekben fennmaradt Irányeszmék c. esszéje, amely történeti nézeteit foglalta össze költői stílusban (az Életképekben jelent meg 1848. febr.-ban). Történetírói szemléletét – mesterén kívül – még Georg Wilhelm Friedrich Hegel filozófiai, Étienne Cabet utópista szocialista és Jules Michelet polgári liberális művei befolyásolták. Michelet megismeréséhez gr. Teleki Blanka sógora De Gerando Ágoston segítette hozzá.

A könyvészeti adatok szerint írásai Fejér Pál és Sali Bánk néven is megjelentek. Még eredeti, Fejér Pál nevén jelent meg emlékbeszéde Horvát István történészről; Sali Bánk valójában Gajzágó Salamon álneve volt, aki ezen a néven egy, többrészes elbeszélést írt Irén címmel (a Hölgyfutárban, 1850). 

Vasvári Pál, Horvát István fia, Szendrey Júlia későbbi férje, Horvát Árpád (1820–1894) révén került kapcsolatba gr. Teleki Blanka (1806–1862) leánynevelő intézetével. Teleki Blanka Horvát Árpádot vélte a legalkalmasabbnak a történelem és a magyar nyelv és irodalom tanítására. Horvát Árpádot azonban ekkor nevezték ki a pesti egyetemen ny. r. tanárnak, ezért maga helyett az ifjú Vasvári Pált, édesapja kedves tanítványát ajánlotta. Vasvári szerint a történelemtanítás fő célja a hazaszeretet felébresztése a gyermekben: jellemgazdag, bátor és tettrekész polgárokat akart nevelni. Az 1846/47-es tanévben mindössze két tanítványa volt (Deák Ferenc keresztleánya, Puteáni Rózsa és Erdélyi Erzsébet), az 1847/48-as tanévben azonban már 14-en tanultak az intézetben.  A történelmet, mint az emberi haladás különböző lépcsőfokait mutatta be, a haladás, az emberi élet kiteljesedési folyamatának feltárása sorén elsőrendű feladatának tartotta az erkölcsiség és a hősiesség hangsúlyozását, ezért tanítása egyénközpontú volt. Vasvári történeti életrajzokban tanította az egyetemes és a magyar történetet, hisz egész életében a történeti személyiségek történelemformáló cselekedeteit gyűjtötte. Ezeket a cselekedeteket kívánta megörökíteni Történeti névtár c. hatalmas vállalkozásában, s ezeknek a történeti hősöknek a sorsát akarta bemutatni a 8–12 éves leányoknak. Kiváló szónok volt, előadásai szuggesztívek voltak, maga gr. Teleki Blanka sem tudta kivonni magát a fiatal pedagógus órái alól.

Teleki Blanka perének irataiból tudjuk, hogy a gyermek leánykáknak Blanka gyakran eljátszotta zongoráján a lengyel nép szabadságharcának akkoriban betiltott dalait, sőt a forradalom márciusi napjaiban többször közösen elszavalták Petőfi Sándor Nemzeti dalát (amelynek egy példányát minden bizonnyal Vasvári Pál juttatta el a nevelőintézetbe). Teleki Blanka honpolgár, Leövei Klára polgártársnővel közösen vezették a leánykákat a különböző népgyűlésekre, ahol a kisleányok büszkén vallották magukat Vasvári Pál tanítványainak. Hét leányka a „szabadság, egyenlőség, testvériség“ jegyében proklamációt írt a nők felszabadítása érdekében. Blanka pedig több cikkében nemcsak a női emancipáció mellett tett hitet, hanem azt is felvetette, hogy a nők akár az „univerzitások katedráin“ is helyt kaphatnának! Továbbá vad önkénynek nevezte a választójogi törvényt, amelynek szerinte csupán egy célja van, hogy a nőket életük végéig kiskorúnak tartsa. Úgy gondolta, hogy a nőnevelés nemcsak kézimunka- és zongoratanításból áll, a legfontosabb az, hogy a leányok megismerjék a haza történetét és irodalmát. Pest kiürítésekor, 1848 végén, a Teleki-intézet tanárai a honvédségbe jelentkeztek, a kisleányokat szüleik hazavitték, az első nőnevelő intézet bezárta kapuit (1848. dec. 31.). Vélhetően a rokonszenvnél mélyebb barátság alakult ki a tanító és a nála húsz évvel idősebb intézetvezető között, jóllehet a kortársak nem tudtak kettőjük romantikus kapcsolatáról. Csak Teleki Blanka halála után, főleg az első leánynevelő intézettel kapcsolatos szépirodalmi művekben jelentek meg az első utalások arról, hogy Vasvári Pált „meghitt viszony“ fűzte Teleki Blankához (miután Teleki Blanka monográfusai kiderítették, hogy Blanka első szerelme egy, a grófi család társadalmi állásától jóval alacsonyabb rangú szegény tanító volt). 

Emlékezet

Bűdön (= Tiszabűd) született, de csak élete első évét töltötte ott (1826–1827), a család Hajdúböszörményben (1827–1836), majd Nyírvasváriban telepedett le (1836-tól). Büdszentmihály és Tiszabűd 1950-ben egyesült, a két település egyesítésével létrejött új község neve Tiszavasvári (Vasvári Pál tiszteletére, 1952-től). Érdekesség, hogy Fejér Pál Nyírvasváriról vette fel családnevét, szülőfaluja, Tiszabűd, viszont Vasvári Pál tiszteletére lett Tiszavasvári! Tiszavasváriban róla nevezték el a Vasvári Pál Múzeumot (1963-tól, Gombás András alapításával). Vasvári Pál Társaság is alakult (1989. okt. 13-án), amelynek célja Vasvári Pál és kortársai munkásságának feltárása és közzététele, emlékének ápolása, emlékkonferenciák szervezése; kutatásai eredményeit alkalmi kiadványokban és sorozatokban teszik közzé. Hajdúböszörményben is utca viseli nevét, ill. itt is működik Vasvári Pál Társaság (1990-től, Nagymihályi Géza görögkatolikus lelkész, esperes alapításával). Elemi iskoláit Nyírvasváriban végezte (1833–1837), nevét is erről a településről vette fel. Nyírvasváriban nevét vette fel a nyírvasvári Vasvári Pál Általános Iskola, s a községben működik a Vasvári Pál Emlékház, s természetesen itt is is utca őrzi emlékét. Nagykárolyban, Szatmár vármegye akkori székhelyén, a piarista gimnáziumban tanult. A megyeszékhely jegyzője, tanulmányai idején Kölcsey Ferenc volt, valószínűleg a helyi viszonyokat örökítette meg A szerelmes bajnok c. komikus eposzában. Nagykárolyban nem a kollégiumban lakott, hanem Szabó Sándornénál, mint kosztos diák. Kiváló gimnazista volt, aki tanítóskodott is: gr. Károlyi Lajos két fiát nevelte; a Károlyi család segítségével kezdhette meg egyetemi tanulmányait is, Pesten. A pesti egyetemen, a bölcsészeti karon történelmet, filozófiát és fizikát (!) hallgatott. Horvát István hatására történelemmel kezdett el foglalkozni. Tudományos pályafutására leginkább Horvát István hatott: temetésekor Vasvári mondta a tanítványok nevében a gyászbeszédet (1846-ban). Valószínűleg Horvát István biztatására kezdte el hatalmas vállalkozását, a magyar történelem jeles személyei életrajzainak sorozatát. Nevét is e sorozat megindításakor változtatta meg, az akkor még élő Fejér György (1766–1851), a 43 kötetes okmánygyűjteményt, a Codex diplomaticust kiadó történetíró miatt, talán épp Horvát István kérésére.

A Gyalui-havasokban, Havasnagyfaluban esett el. Hegyesi Márton, a Bihari Kárpát Egyesület vezetője, nagyváradi ügyvéd próbálta elsőként tisztázni Vasvári Pál halálának körülményeit. Olyan volt honvédeket kutatott fel, akik Vasvári csapatában harcoltak és megmenekültek (1892–1893-ban). A holttest maradványait ugyan nem találták meg, de halála pontos helyszínét megállapították, s ahol elesett, emlékére kőrakást emeltek. Nemsokára egy feliratos keresztet is elhelyeztek ott, tiszteletére; majd a kőrakást fenyőgerendákból összerótt kerítéssel vették körül. Elkészült az emlékhely, amelyet a Monarchia felbomlásáig a látogatók Vasvári Pál hősi halálának színhelyeként ismertek.

További, róla elnevezett intézmények: Vasvári Pál Gimnázium (Nyíregyháza, 1921-től; a forradalom és szabadságharc 100. évfordulóján vette fel Vasvári Pál nevét, 1948); Vasvári Pál Általános Iskola (Dunaújváros, 1951-től; születésének 150. évfordulóján, 1976-ban vette fel Vasvári Pál nevét). Vasvári Pál Általános Iskola (Székesfehérvár, jogelőd: Vasvári Pál Tanítóképző Gyakorló Iskola, 1954-től). Vasvári Pál Általános Iskola (Újfehértó, 1954-től; 2004-től Újfehértói Általános Iskola Vasvári Pál Tagintézménye); Vasvári Pál Közgazdasági Szakközépiskola (Szeged, 1988; 2015-től Szegedi Szakképzési Centrum Vasvári Pál Szakképző Iskolája).

Jelentősebb szobrai Budapesten: Vasvári Pál-emléktábla (a Magyar Nemzeti Múzeum falán, VIII. kerület Múzeum körút 14., márványlap, fejdombormű, Ligeti Miklós, 1927); Vasvári Pál-emléktábla (az egykori Balettintézet mögött, VI. kerület Vasvári Pál utca–Paulay Ede utca sarok, bronz dombormű, Vígh Tamás, 1992) és vidéken: Nyíregyháza (Vasvári Pál Gimnázium, kő dombormű, Berky Nándor, 1948); Nyírvasvári (Vasvári Pál-emlékház, bronz dombormű, Dabóczy Mihály, 1948); Nyírvasvári (Görögkatolikus templom, bronz mellszobor, Rátonyi József, 1976); Szeged (a Szegedi Tudományegyetem előcsarnoka, terrakotta portrészobor, Várady Sándor, 1960); Székesfehérvár (Vasvári Pál Gimnázium, réz dombormű, Meszlényi János, 1976); Székesfehérvár (Vasvári Pál Általános Iskola, fa mellszobor, Matyi József, 2004); Tiszavasvári (Március 15. tér–Vasvári Pál utca, bronz, egészalakos, Bíró Lajos, 2000); Tiszavasvári (Vasvári Pál Múzeum, márvány mellszobor, Berky Nándor, 2011). 

Vasvári Pálról az első történeti munkát Thallóczy Lajos írta. Pest elfoglalása után az osztrák katonai rendőrség feldúlta Vasvári otthonát, s lefoglalta iratait. Mindezt a Pest visszafoglalásakor ismét a fővárosban tartózkodó Vasvári Pál közölte, továbbá a sajtóban közzétette azt is, hogy aki tud információkat iratai hollétéről akkor még pár száz pengő jutalmat is tud adni. Az iratok végül is nem kerültek elő, azokat Thallóczy Lajos találta meg az Országos Levéltár főtörvényszéki iratai között. Thallóczy az általa felfedezett iratok alapján írta meg dolgozatát, s az első értekezés lett a későbbi Vasvári-kutatások alapja. A forradalom és szabadságharc centenáriumán Petőfi Sándor személyisége mellett előtérbe kerültek a forradalom és mindenekelőtt a márciusi ifjak addig kevéssé ismert életútjai is. Fekete Sándor adta ki Vasvári Pál addig ismeretlen munkáit és politikai írásait, s írt róla egy kismonográfiát is. Fekete Sándor azonban részt vett az 1956-os forradalomban, a bukás után letartóztatták, kilenc év börtönre ítélték. Így László Józseffel közösen tervezett Vasvári monográfiája és szövegközlései (többek között A szerelmes bajnok c. vígeposzával, katonai írásaival, leveleivel stb.) nem jelenhettek meg. Az 1970-es években Takács Péter írt először doktori értekezést Vasvári Pál munkásságáról, amelyeket résztanulmányokban a Nyíregyházi Főiskola tudományos közleményeiben és a Vasvári Pál Társaság által közzétett füzetekben jelentek meg. Vasvári Pál válogatott írásait később – többek között – Simor András is kiadta, s az ő gondozásában jelent meg A szerelmes bajnok is. Irányeszmék c. történeti esszéjét Szigethy Gábor adta ki. Vasvári Pál életrajzi adatait, életútját Udvari István tisztázta, munkásságáról antológiát Péntek László állított össze. A legújabb forrásokat kritikai szempontból legutóbb Urbán Aladár összegezte.