Ruttkai Éva
színésznő, előadóművész
Névváltozatok
Gábor Miklósné; Russ Éva
Születési adatok
1927. december 31.
Budapest
Halálozási adatok
1986. szeptember 27.
Budapest
Temetési adatok
1986. október 9.
Budapest
Farkasrét
Család
Sz: Russ (= Rüss) Márk Miklós, Podrabski Emma. Testvére: Ruttkai Ottó (1921. jan. 12. Budapest–1988. szept. 17. Budapest) színész. rendező és Ruttkai Iván (1922. dec. 19. Budapest–2013. jún. 30. Stockholm) színész, grafikusművész, gyorskorcsolyázóként az 1948-as St. Moritz-i téli olimpia résztvevője. F: 1950–1961?: Gábor Miklós színész. Leánya: Gábor Júlia (1953. máj. 31. Budapest) szerkesztő, férjével, Szigethy Gáborral a Ruttkai-hagyaték gondozója. Testvérei Ruttkay néven is írták családnevüket. Válása után Latinovits Zoltán élettársa lett a művész haláláig (1976-ig).
Iskola
Színészeti tanulmányokat Makay Margitnál folytatott (1942–1943).
Életút
Gyerekszínészként Lakner Artúr (= Lakner bácsi) Gyermekszínházának tagja (1931–1939). A Vígszínház (1945–1948 és 1960–1986), a Nemzeti Színház (1948–1951), a Magyar Néphadsereg Színháza művésze (1951–1960). A Színház- és Filmművészeti Főiskola tanársegéde (Apáthi Imre mellett, 1951–1953).
A 20. század egyik legjelentősebb magyar színésznője, aki drámai művekben, vígjátékokban is jelentőset alkotott. Előadóművészként gyakran volt hallható rádióban, tartott önálló esteket, ahol egyéni bájjal előadott sanzonokkal is sikert aratott. Több mint ötven éven át szerepelt a színpadon: színészi szerepeinek száma megközelíti az ötszázat, s több mint hetven filmben is szerepelt. Latinovits Zoltánhoz fűződő szenvedélyes kapcsolata, a korszak egyik legismertebb szerelmi története.
Budapesten, az Erzsébetváros (VII. kerület) „Csikágónak” nevezett városrészében született, gyermekkorát a Garay utca 29–31-ben töltötte. Kikeresztelkedett zsidó családból származott, édesanyja Tirolban született, Bécsben nevelkedett, itt ismerkedett meg Russ Márkkal, Ruttkai Éva szegedi származású édesapjával. Hatan voltak testvérek, de csak hárman (Ottó, Iván és Éva) élték meg a felnőttkort. Mindhárman Lakner Artúr (= Lakner bácsi) Gyermekszínházában ismerkedtek meg a színész mesterséggel, a legenda szerint Lakner Artúr nevezte el őket Ruttkainak is. „Parancsolj velem, Tündérkirálynő” – ezek volt az első, színpadon elhangzott mondatai Lakner bácsi Gyermekszínházában (1931?-ben), nemsokára a gyermektársulat rendszeresen fellépő „művésze” lett, szerepelt – többek között – Lakner Artúr legismertebb színművében, az Édes mostoha c. darabban (zeneszerző: Zakál Dénes). Zakál Dénes írta az Őfelsége, a kis király c. gyermekoperettet is, amelynek főszerepét 1935-től alakította. Utolsó fellépése az Édes karácsonyban volt (1938. dec. 24-én). Az Andrássy úti Színházban, szintén 1931-ben, gyerekszereplőket kerestek Siegfried Geyer–Paul Frank Ecet és olaj c. népi vígjátékához (főszereplő: Ráday Imre), később, a Naplemente előttben Tőkés Annával és Somlay Artúrral (Gerhart Hauptmann drámája, Vígszínház, 1933) játszott együtt, majd a Hamupipőke, a III. Richárd és az Eltévedt báránykák (André Birabeau műve, 1937) c. darabokban lépett fel. Karácsonykor Burnett Hodgson–Eliza Frances ismert művében, A kis lordban az első „gyermek-főszerepet” is eljátszotta (a Városligeti Cirkusz csillaga produkcióban, Jávor Pállal, Rökk Marikával és Somlay Artúrral, 1937. dec. 24-én). Sokáig úgy hitték, hogy gyermekként filmszerepekben nem játszott. Néhány éve azonban kiderült, hogy mindössze hatévesen, mégis a kamerák elé állhatott. A magyar hangosfilm hőskorában, 1933-ban forgatták Fedák Sári, Jávor Pál és Ágai Irén főszereplésével, Székely István (a Hyppolit, a lakáj rendezője) új moziját, az Iza néni című filmet, amelyben Évit, Iza tanítónő egyik kis tanítványát alakította. Iza néni ugyanis magyartanár volt Selmecbányán, ám amikor a várost Csehszlovákiához csatolták és betiltották a magyar nyelvű oktatást, kénytelen volt elhagyni szeretett városát: Budapesten és Párizsban élt, de soha nem felejtette el magyarságát, a távolból is igyekezett segíteni barátai és tanítványai sorsát. A filmből sajnos egyetlen kópia sem maradt fenn, néhány, a forgatást megörökítő fotón azonban Ruttkai Évi is szerepelt…
Ruttkai Éva nem járt Színiakadémiára, 1939-ben „kiöregedett” a gyermekszerepekből, az 1940-es években Makay Margit magánnövendéke lett. Mindössze tizenhét éves, amikor 1945 áprilisában, a Zeneakadémián, az Új arcok – örök hangok című matinén, néhány verset szavalt. A sovány, hosszú hajú, riadt kislányt az előadás után, maga a Vígszínház igazgatója, Jób Dániel (1880–1955) kereste meg. Jób Dániel, a szakma legnagyobb megdöbbenésére azonnal szerződtette az ismeretlen egykori gyerekszínészt. Néhány hónap múlva még nagyobb meglepetés érte az ifjú színésznőt: Tolnay Klári váratlan megbetegedése miatt ő alakította Alexandrát, Beatrix özvegy hercegné leányát (Molnár Ferenc: A hattyú című színművében, 1945. aug. 20-án). A váratlan beugrás váratlanul nagy sikert aratott a Vígszínházban, s egyre-másra kapta a világirodalom és a klasszikus magyar repertoár legnagyobb szerepeit: Natalja (Csehov: Három nővér), Mari (Molnár Ferenc: Liliom), Marianna (Molière: A fösvény), Ludmilla (Gorkij: Vássza Zseleznova), Zilia (Heltai Jenő: A néma levente). Pályafutása első tíz évében – a korabeli statisztikák szerint – közel kétszáz szerepet játszott, legemlékezetesebb alakítását pedig G. B. Shaw Szent Johanna c. drámájának címszerepeként játszotta. A Magyar Néphadsereg Színházában (= Vígszínház) akkor, akár csak más premierszínházakban, a színműveket szerepkettőzéssel adták elő (a másik Szent Johanna Bulla Elma volt: 1955–1956-ban). A modern kori magyar színháztörténet egyik legjelentősebb, legnagyobb hatású darabja lett a Ruttkai Éva–Bulla Elma „páros” által előadott Szent Johanna. Bulla Elma mint Szent Johanna, hisz a megváltásban, lángtengertől ölelve üzeni, hogy még mindig van remény. Törékeny, de hitében megingathatatlan szentet formáz, akinek egyetlen célja, hogy hitet öntsön elcsigázott honfitársaiba. Ruttkai Éva mint Szent Johanna, hisz a feltámadásban, egy női próféta, aki megég, de maga is mindent megéget. Erős és hitében konok, tekintetében lángoló szentet formáz, akinek egyetlen célja, hogy hitével fellázítsa honfitársait. Ruttkai Éva mint Szent Johanna, egy csillogó szemű szent, igét hirdet Orléans-ban: – Angolok, idegenek, takarodjatok! A Domrémyből való egyszerű falusi leány hitével és néhány katonájával, sikeresen megküzd a nyomasztó fölényben lévő angolokkal, és felszabadítja Orléans-t. Árulás következtében azonban elfogják: az angolok a szűzben a régi hűbéri szemlélettel szemben álló nacionalizmust, a megalkuvó francia egyházi vezetők az egyház szerepét kizáró, áhítatában közvetlenül az Úrhoz forduló eretneket tartották a legfőbb veszélynek. Szent Johanna meghal, szíve azonban nem ég el és hite megment mindnyájunkat. A darabnak a belpolitikai helyzet különös jelentőséget adott (Ruttkai Éva Szent Johannát utoljára 1956. okt. 23-án játszhatta…)
Filmekben, az 1940-es évek végétől (Beszterce ostroma, 1948) szerepelt, s kezdetben csak epizodista volt (Gyöngyi, Döbrögi leánya, Ludas Matyi, 1950; Katica, Különös házasság, 1951; Erzsike, Liliomfi, 1954 stb.). Figyelemreméltó alakítást nyújtott A selejt bosszúja (1951) c. igazi Latabár-filmben, ahol Mancikát, a kövérkés fiatal munkáslányt, Latabár szerelmét játszotta, majd az Én és a nagyapámban (1954) a tanárnőt alakította, aki jó útra térítette a korszak gyermeksztárját, Koletár Kálmánt. A korszak egyik jelentős mozija, az Egy pikoló világos (1955) meghozta Ruttkai Évának az első filmfőszerepet, s az első „kultúrbotrányt” is. Már az is elég különös, hogy egy öntudatos gyári munkás, a kötelező sorkatonai szolgálatból eltávozásra hazatérve beleszeressen egy romlott, azaz „jampecokkal csörögni” járó fiatal lányba. Az azonban teljesen elképzelhetetlen, hogy amikor fél év után hazaengedik a laktanyából, s végre újra együtt lehet gyári barátaival, csak úgy otthagyja a munkáskollektívát, s egy dunai sziget rejtett zugába vonul vissza kedvesével szerelmeskedni. Révai József, a film első változatának megtekintése után úgy döntött, hogy az egész szemérmetlen fürdőruhás jelenetet ki kell vágni a filmből! Ruttkai Éva utóbb úgy emlékezett, hogy amikor filmbeli szerelmesével, azaz Bitskey Tiborral, szenvedélyesen ölelkezett, nagyon lecsúszott a fürdőnadrág felső széle, s bizony kilátszott a köldöke. Ez a nyílt „meztelenkedés” rendkívül felbőszítette a pártvezetőt, aki a zártkörű filmbemutatón úgy döntött, hogy vagy eltüntetik az ominózus jelenetet, vagy nem lesz nyílt bemutató. Eltüntették. Lett. Mégsem tűnt el. Ruttkai Éva utóbb úgy emlékezett, hogy még 1955-ben elkérte ezt az erkölcstelen, kétrészes fürdőruhát, s ebben a rendkívül obszcén viseletben, az amúgy is erkölcsileg fertőzött Balaton partján, egész nyáron önfeledten „meztelenkedett”.
Ruttkai Éva húsz évesen ismerte meg a nála nyolc évvel idősebb Gábor Miklóst, a kor vezető színészét: 1951-ben összeházasodtak, 1953-ban kislányuk született, Júlia. Igazi álompárnak számítottak, ám ennek a szerelemnek véget vetett Pavel Kohout Ilyen nagy szerelem c. drámájának miskolci bemutatója, ahol Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán (1931–1976) egymásba szeretett (1960. nov.). Kohout darabját a Magyar Néphadsereg Színháza mutatta be (1958. máj. 16-án), s a kor szokásának megfelelően a budapesti premier után a művet vidéken is játszották (Békéscsabán, Debrecenben, Egerben, Miskolcon, Pécsett stb.). A miskolci bemutatóban a főszerepet Szentirmay Éva és Csiszér András alakította (1959. márc. 21-én), ám egy évvel később Ruttkai Éva és Latinovits Zoltán vendégszereplésével újra műsorra tűzték a darabot. A legendák szerint 1960. nov.-ben, az első próbán, ½ 7-kor találkoztak, s első látásra egymásba szerettek: Latinovits Zoltán ettől kezdve Ruttkai Évának a művésznő minden premierjén, ½ 7-kor virágcsokrot küldött, s a kísérő kártyán soha nem feledkezett meg a megismerkedésük dátumát jelző 18.30-at feltüntetni! Ruttkai nemsokára elvált Gábor Miklóstól, és haláláig élete társa lett Latinovits Zoltánnak. Ruttkai Éva kapcsolatuk alatt rendszeresen kapott szerelmes leveleket Latinovitstól, amelyek szenvedéllyel teltek, érzékiek, nem ritkán féltékenyek voltak: az ekkor már „színészkirálynak” hívott művész ugyanis örökké tartott attól, hogy Ruttkai Éva meggondolja magát, és visszamegy előző kedveséhez. Ruttkai azonban haláláig kitartott Latinovits mellett, akit élete végén egyre jobban hatalmába kerített depressziója. Máig tisztázatlan, hogy Latinovits Zoltán halála baleset vagy öngyilkosság volt, az azonban biztos, hogy Ruttkai Éva, kedvese halála napjától, élete végéig, mindennap meggyújtott egy gyufaszálat, majd elfújta. Tíz éven át gyűltek a kormos gyufaszálak egy üvegkehelyben…
Latinovits Zoltánnal az alábbi fontosabb darabokban szerepeltek közösen, a Vígszínházban: Rómeó és Júlia, Amerikai Elektra, Az ördög (1963); Az asszony és pártfogói (1964); Az orvos dilemmája (1965); Odüsszeusz szerelmei (1968); Ványa bácsi, Trójai nők, Tiszták (1970). Összesen 14 filmben játszottak együtt, közülük a legismertebbek: Foto Háber (1963); Egy magyar nábob (1966); Kárpáthy Zoltán (1966); Tanulmány a nőkről (1967); Utazás a koponyám körül (1970); Szindbád (1971); Volt egyszer egy család (1972).
Legismertebb, legemlékezetesebb alakítását azonban a Butaságom története (1965) c. filmben alakította, amikor eljátszotta Kabók Katalint, a tehetségtelen kezdő színésznőt. Ruttkai zseniálisan játszotta el azt, hogy hogy mond el rosszul egy kezdő színész egy Petőfi-verset, jóllehet sokkal jobban is tudja! Kabók Kati dilettantizmusában az igazi színészi mesterség profizmusát vonultatta fel, mimikája, mozdulatainak kultúrája és szövegének finom iróniája az egyszerű vígjátékot az 1960-as évek kultuszfilmjévé tette. Ruttkai belső monológjaiba belevitte egész addigi színészi élettörténetét: szerelmeit, kudarcait. Talán a film legismertebb jelenete Párizsban játszódik. Katit este egyedül hagyta férje (Básti Lajos alakította), s a magára maradt fiatal nő több mint szalonspiccesre itta magát. A fekete kombinéra vetkőzött Kabók Kati (= Ruttkai Éva) részeg félmondataiban a megcsalatott magányos nő elesettsége rejlik. Önkritikus persziflázs ez egy briliáns alakításban.
Emlékezet
Budapesten, az Erzsébetváros (VII. kerület) „Csikágónak” nevezett városrészében született, anyakönyvi adatai szerint 1927. dec. 29-én. Valójában azonban dec. 31-én jött a világra, a családi legenda szerint édesanyja megkérte az orvost, hogy 1928. jan. 1-jét írjon be a hivatalos dokumentumba. A doktor azonban erre nem volt hajlandó, szó szót követett: végül is máig ismeretlen okból dec. 29-e lett a születési dátuma, jóllehet családja mindig szilveszterkor ünnepelte őt. Gyermekkorát a Garay utca 29–31-ben töltötte, később a Dob utca 108-ban, majd az Erzsébet körút 27-ben laktak. A Vörösmarty utcai skót misszionárius iskolába (ma: Budapest VI. kerület, Vörösmarty Mihály Általános Iskola, Vörösmarty utca 49.) járt, ahol már gyakran fellépett különböző iskolai színdarabokban, ezt már csak azért is könnyen megtehette, hisz kb. három éves kora óta rendszeresen szerepelt Lakner Artúr Gyermekszínházában. A Capitol Filmpalota 1924. nov. 25-én nyitotta meg kapuit (a Felhők asszonya c. Elaine Hammerstein filmmel). Lakner Artúr a filmszínház művészi titkára volt, s az ő nevéhez fűződik az az ötlet, hogy a premier mozik mellett, a program kiegészítéseként, gyermekszínházi előadásokat is tartsanak. Gyermekszínháza a Capitol Filmpalotában tartotta első előadását (Budapest VIII. kerület, a Baross tér, a Verseny utca és a Keleti pályaudvar között, 1925. dec. 13-án). Az 1930-as években, amikor Ruttkai (= Russ) Éva csatlakozott, Lakner Artúr Gyermekszínháza már a Royal Apollo moziban (Budapest VII. kerület, Erzsébet körút 45., a mozi igazgatója korábban Lakner Lajos volt!) működött (az 1915. okt. 31-én megnyílt mozgóképszínház Budapest első filmpalotája volt, később, 1931. szept. 29-én itt mutatták be az első magyar hangosfilmet, A kék bálványt is). Ruttkai Éva 1931-től 1939-itt általában itt lépett fel, bár néha felnőtt előadásokban is kapott egészen kis vagy néma szerepet. Miután a gyermekszerepekből „kiöregedett”, Makay Margit (1891–1989) magánnövendéke lett (Színiakadémiára, ill. Színművészeti Főiskolára nem járt!) Jób Dániel szerződtette a Vígszínházhoz – a színházat a második világháború utolsó hónapjaiban bombatalálat érte, ezért a régi-új művészi igazgató, Jób Dániel idején, 1945–1949-ben, a társulat a Rádius moziban (Budapest VI. kerület, Nagymező utca 22–24.) lépett fel (1945. aug. 20-án itt volt Ruttkai Éva emlékezetes „beugrása” is Tolnay Klári helyett Alexandra szerepében, Molnár Ferenc A hattyú c. drámájában). Ruttkai Éva élete végéig – egy rövid Nemzeti Színházi kitérőt leszámítva – a Vígszínházban játszott (= Magyar Néphadsereg Színháza, 1951–1961).
Ruttkai Éva egész életében Budapesten élt, emléktábla jelzi az Erzsébet körúti házat, ahol a család lakott (emlékére állíttatta Ruttkai Iván, 2004) és Latinovits Zoltánnal közös otthonukat is (80. születésnapján, emlékére állíttatta a Vígszínház társulata, Budapest II. kerület, Endrődi Sándor utca 67/b; felavatva: 2007. dec. 29.). A művésznő első szobrát Kelemen Kristóf alkotta (terrakotta, mellszobor, a Fészek Művészklub emeleti előcsarnokában, 1976). Az új Nemzeti Színház előtt állították fel Bencsik István szobrát (bronz, egészalakos, a színésznőt Anna Karenina szerepében ábrázolja, Budapest IX. kerület, Bajor Gizi park, 2002). Legújabb szobrát Marosits István készítette, s a róla elnevezett, a Pozsonyi út és a Victor Hugo utca között kialakított Ruttkai Éva parkban állították fel (mészkő, egészalakos, Budapest XIII. kerület, 2013. máj. 31.). Ruttkai Éva a Farkasréti Temetőben nyugszik, sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2002-ben; gránit síremlékét Nagy István János készítette). – Nevét vette fel a Ruttkai Éva Színház (1994–2012?). Emlékére, leánya, Gábor Júlia Ruttkai Éva-emlékdíjat (= Ruttkai Éva-emlékgyűrű) alapított, 1986-ban. A díjat a művésznő születésnapjának előestéjén, dec. 30-án, az előadás előtt adják át (a Vígszínház társulatának titkos szavazása alapján a színház azon művészének, aki az adott évben a legkiemelkedőbb művészi teljesítményt nyújtotta, 1987-től; az első díjazott Tordy Géza volt). Ruttkai Éva hűvösvölgyi nyaralójában (Budapest II. kerület, Keselyű út 6/a) nyílt meg a Ruttkai Éva-emlékszoba (1989. máj. 19-én). Az emlékszoba színháztörténeti magángyűjtemény, amely nemcsak Ruttkai Éva, de Latinovits Zoltán hagyatékát (több tízezer fotó, kéziratok, bútorok, egyéb tárgyi emlékek stb.) is őrzi. A kiállítóhelység 2002-ben bezárt, a gyűjtemény azonban tovább bővül, s évente néhány nyílt napon megtekinthető.
Elismerés
Farkas–Ratkó-díj (1950), Jászai Mari-díj (1955 és 1959), Kossuth-díj (1960), a Magyar Filmszemle díja (a Butaságom története c. film női főszerepéért, 1966), érdemes művész (1966), kiváló művész (1970), Varsányi Irén-emlékgyűrű (1971), Pro Arte Díj (1972), Ajtay Andor-emlékdíj (1977 és 1984), SZOT Díj (1984), Magyar Örökség (posztumusz, 2010).
Főbb művei
F. szerepei: a Vígszínházban: Alexandra, Beatrix özvegy hercegné leánya (Molnár Ferenc: A hattyú, 1945. aug. 20.)
Emily (Wilder, Thornton: A mi kis városunk, 1945. szept. 28.)
Konstanza (Balázs Béla: Mozart, 1946. márc. 14.)
Baba, Virágék leánya (Hunyady Sándor: Lovagias ügy, 1946. szept. 6.)
Lady Elizabeth (Rattigan, Terence: Napsütés, 1946. nov. 29.)
Julie (Balzac: A tőzsdelovag, 1946. dec. 23.)
Natalja Ivanovna (Csehov: Három nővér, 1947. ápr. 3.)
Mánya (Skvarkin, Vaszilij Vasziljevics: Az idegen gyermek, 1947. okt. 3.)
Judit (Gyárfás Miklós: Vásott apostol, 1948. jan. 30.)
Mari (Molnár Ferenc: Liliom, 1948. márc. 25.)
Edith (Hart, Anita–Braddell, Maurice: Bébi Hamilton, 1948. jún. 15.)
Kalüpszó (Devecseri Gábor: Odüsszeusz szerelmei, 1961. ápr. 15.)
Margit (Goethe: Faust, 1961. ápr. 22.)
Carol Cutrere, David Cutrere húga (Williams, Tennessee: Orpheus alászáll, 1961. jún. 9.), Balogh Annie (Molnár Ferenc: Játék a kastélyban, 1961. okt. 14. és 1969. jún. 1.)
Zilia Duca, nemes olasz hölgy (Heltai Jenő: A néma levente, 1962. márc. 1.)
Nyina (Lermontov: Álarcosbál, 1962. máj. 12. és 1966. szept. 9.)
Anna (Nicodemi, Dario: Hajnalban, délben, este, 1962. jún. 16.)
Berta (Dunai Ferenc: A nadrág, 1962. okt. 8.)
Júlia (Shakespeare: Rómeó és Júlia, 1963. jan. 17.)
Ilona (Mesterházi Lajos: Az ártatlanság kora, 1963. febr. 22.)
Lavinia (O’Neill, Eugene: Amerikai Elektra, 1963. okt. 29.)
Jolán (Molnár Ferenc: Az ördög, 1963. dec. 19.)
Az asszony (Dunai Ferenc: Az asszony és pártfogói, 1964. ápr. 30.)
Anna (Tolsztoj, Lev Nyikolajevics: Anna Karenina, 1964. nov. 5.)
Jennifer, Louis Dubedat festőművész felesége (Shaw, G. B.: Az orvos dilemmája, 1965. dec. 10.)
Kasszandra (Euripidész: Trójai nők, 1966. jan. 28.)
a Színésznő (Molnár Ferenc: A testőr, 1966. márc. 17. és 1971. szept. 11.)
Ellen (Schisgal, Murray: Szerelem, ó!, 1966. okt. 7. és 1971. szept. 15.)
Margaret (Williams, Tennessee: Macska a forró tetőn, 1967. febr. 3.)
Osztrigás Mici (Feydeau, Georges: Egy hölgy a Maximból, 1967. máj. 24.)
Jelena, Pavel Protaszov felesége (Gorkij: A nap fiai, 1967. okt. 5.)
Angliai Erzsébet (Bruckner, Ferdinand: Angliai Erzsébet, 1969. jan. 30.)
Julia Gosselyn (Maugham, Sommerset: Színház, 1969. dec. 31.)
Jelena Andrejevna, Alekszandr Szerebrjakov felesége (Csehov: Ványa bácsi, 1970. ápr. 3.)
Corba, Perella Raymond felesége (Illyés Gyula: Tiszták, 1970. okt. 29.)
Karen Nash, Norma Hubley és Muriel Tate (Örkény István: Hotel Suite, 1970. dec. 17.)
Elvira (Coward, Noël: Vidám kísértet, 1971. máj. 5.)
Klári, Simon felesége (Sarkadi Imre: Ház a város mellett, 1971. okt. 22.)
Claire (Albee, Edward: Érzékeny egyensúly, 1972. márc. 8.)
Mása (Csehov: Három nővér, 1972. okt. 11.)
Teresa (Ginzburg, Natalia: A hirdetés, 1973. ápr. 20.)
Ljubov Andrejevna Ranyevszkaja (Csehov: Cseresznyéskert, 1974. jan. 24.)
Bokor Miklósné (Örkény István: Vérrokonok, Pesti Színház, 1974. márc. 28.)
Cleopatra, Egyiptom királynője (Shakespeare: Antonius és Cleopatra, 1974. okt. 18.)
Császár Fruzsina (Krúdy Gyula: Rezeda Kázmér szép élete, 1976. febr. 5.)
Charlotte von Stein (Hacks, Peter: Lotte, Pesti Színház, 1977. febr. 25.)
Mary Cavan, James Tyrone felesége (O’Neill, Eugene: Utazás az éjszakába, Pesti Színház, 1977. dec. 16.)
Katerina Ivanovna (Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés, 1978. jan. 26.)
Rousillon grófnő, Bertram gróf édesanyja (Shakespeare: Minden jó, ha vége jó, 1979. márc. 9.)
Lady, Jabe Torrance felesége (Williams, Tennessee: Orpheus alászáll, 1979. máj. 19.)
Madeleine Béjart (Bulgakov: Őfelsége komédiása, 1980. okt. 31.)
Annie Palewska (Eriksson, Göran: Párizsi élet, 1981. jún. 10.)
Bellamassa (Crommelynck, Fernand: Forrón és hidegen, 1981. nov. 5.)
Arkagyina Irina Nyikolajevna (Csehov: Sirály, 1982. okt. 29.)
Christine, Ezra Mannon felesége (O’Neill, Eugene: Amerikai Elektra, 1983. okt. 21.)
Eleonóra (Mrozek, Slawomir: Tangó, Pesti Színház, 1985. jan. 13.)
Mária (Nádas Péter: Találkozás, Pesti Színház, 1985. febr. 8.)
Claire Zachanasian (Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása, 1986. jan. 16.).
F. szerepei a budapesti Nemzeti Színházban: Marianna (Molière: A fösvény, 1948. okt. 15.)
Akszjusa (Osztrovszkij, Alekszandr Nyikolajevics: Eső, 1948. nov. 12.)
Ludmilla, Vássza leánya (Gorkij: Vássza Zseleznova, 1949. ápr. 29.)
Glikerija (Scserbacsov, Vlagyimir Vlagyimirovics: Dohányon vett kapitány, 1949. jún. 9.)
Erzsi (Szabó Pál: Nyári zápor, 1950. febr. 17.)
Polina (Osztrovszkij, Alekszandr: Jövedelmező állás, 1950. ápr. 4.)
Juana de Nevada (Lope de Vega: Donna Juana, 1950. jún. 3.)
A grófné (Beaumarchais: Figaro házassága, 1950. okt. 12.)
Nagy Klári (Gyárfás Miklós: Hatszáz új lakás, 1951. febr. 7.)
Marja (Gogol: A revizor, 1951. máj. 18.).
F. szerepei a Magyar Néphadsereg Színházában: Amália, Károly hesseni fejedelem leánya (Szigligeti Ede: II. Rákóczi Ferenc fogsága, 1951. dec. 21.)
Mrs. Kidd (Lavrenyov, Borisz: Amerika hangja, 1952. jan. 12.)
Lya Aodi Yang (Vailand, Roger: Forster ezredes bűnösnek vallja magát, 1952. okt. 11.)
Betsy (Tolsztoj, Lev: Szellemesek. A felvilágosodás gyümölcsei, 1953. nov. 12.)
Baby, Lontay Gáspár, építész főmérnök leánya (Sólyom László: Holnapra kiderül, 1954. jún.3.)
Zrínyi Ilona (Kárpáthy Gyula: Zrínyi, 1954. nov. 25.), Zilia Duca, nemes olasz hölgy (Heltai Jenő: A néma levente, 1955. jan. 14.)
Johanna (Shaw, G. B.: Szent Johanna, 1955. nov. 25.)
Nyina (Csehov: Sirály, 1956. febr. 24.)
Katalin (Shakespeare: A makrancos hölgy, 1956. okt. 12.)
Anna (Nicodemi, Dario: Hajnalban, délben, este, 1957. febr. 9.)
Alexandra, Beatrix özvegy hercegné leánya (Molnár Ferenc: A hattyú, 1957. márc. 16.)
Judit (Török Tamás: Esperanza, 1957. máj. 2.)
Lótuszvirág (Patrick, John: Teaház az augusztusi holdhoz, 1957. okt. 24.)
Inken (Hauptmann, Gerhart: Naplemente előtt, 1957. dec. 14.)
Linda (Stejn, Alekszandr: Hotel Astoria, 1958. febr. 23.)
Lida (Kohout, Pavel: Ilyen nagy szerelem, 1958. máj. 16.)
Lüszisztraté (Arisztophanész: Lüszisztraté, 1959. jan. 16.)
Varvara, Pavel Nyikolajevics Fjodorov felesége (Aljosin, Szergej: Egyedül, 1959. máj. 26.)
Jo, Helen leánya (Delaney, Shenagh: Egy csepp méz, 1959. okt. 16.)
Natasa Rosztova (Tolsztoj, Lev Nyikolajevics: Háború és béke, 1959. dec. 12.)
Lady Wessexick, Sir Wessexick Péter felesége (Sheridan, Richard Brinsley: A rágalom iskolája, 1960. márc. 12.).
F. egyéb szerepei, előadóestjei: Gena (Musatescu, Tudor: Titanic keringő, Madách Színház, 1947. máj. 4.)
Mária (Huszka Jenő: Mária főhadnagy, Állatkerti Szabadtéri Színpad, 1955. júl. 2.)
Lermontov-emlékest (Egyetemi Színpad, 1964. okt. 15.)
Éva (Madách Imre: Az ember tragédiája, Szegedi Szabadtéri Játékok, 1965. júl. 31., 1966. júl. 24.)
Kasszandra (Euripidész: Trójai nők, Szegedi Szabadtéri Játékok, 1970. júl. 25.)
Fejedelemné (Heltai Gáspár: Magyar Dekameron, Agria Várjátékok, 1976. júl. 9.)
Kávéfőző (Karinthy Ferenc: Dunakanyar, Szentendre, Miniatűr Színház, 1981. júl. 4.)
Iphigeneia (Euripidész: Iphigeneia a tauriszok földjén, Agria Várjátékok, 1982. jún. 30.)
Elaine Navazio és Jeanette Fisher (Simon, Neil: Az utolsó hősszerelmes, 1984. febr. 10.)
Charlotte, az anya (Bellon, Loleh: Gyöngés kötelék, Pesti Vigadó, 1986. ápr. 24.).
F. filmjei: gyermekszínészként: Iza néni (1933)
Lila akác (1934)
Helyet az öregeknek (1934)
Mámi (1937).
F. filmjei: Beszterce ostroma (1948)
Ludas Matyi (1949)
Szabóné (1949)
Kis Katalin házassága (1950)
A selejt bosszúja (1951)
Különös házasság (1951)
Költözik a hivatal (1953)
Én és a nagyapám (1954)
Liliomfi (1954)
Budapesti tavasz (1955)
Egy pikoló világos (1955)
Különös ismertetőjel (1955)
A császár parancsára (1956)
Keserű igazság (1956)
Mese a 12 találatról (1956)
Nem igaz (1956)
Ünnepi vacsora (1956)
Éjfélkor (1957)
Micsoda éjszaka (1958)
Papucs (tv, 1958)
Sóbálvány (1958)
Álmatlan évek (1959)
Idegen az utcán (tv, 1959)
Kard és kocka (1959)
Alázatosan jelentem (1960)
Az arc nélküli város (1960)
Három csillag (1960)
A szerző ma meghal (tv, 1961)
Amíg holnap lesz (1961)
Idegen az utcában (tv, 1961)
Asszony a telepen (1962), Pirosbetűs hétköznapok (1962)
Az utolsó vacsora (1962)
Foto Háber (1963)
Kreutzer-szonáta (tv, 1963)
Lajos király válik (tv, 1964)
Butaságom története (1965)
Egy magyar nábob (1966)
Kárpáthy Zoltán (1966)
Bözsi és a többiek (tv-sorozat, 1967)
A kártyavár (1967)
Keresztelő (1967)
Ketten (tv, 1967)
A múmia közbeszól (1967)
Tanulmány a nőkről (1967)
Alfa Rómeó és Júlia (1968)
Az aranykesztyű lovagjai (1968)
Egri csillagok (1968)
Én, Prenn Ferenc… (tv-sorozat, 1968)
A hamis Izabella (1968)
Kira Georgievna (tv, 1968)
Komédia a tetőn (tv, 1968)
Olykor a hegedűk is (tv, 1969)
Régi nyár (1969)
Történelmi magánügyek (1969)
Csak egy telefon (1970)
Hálóban (tv, 1970)
Lujzi (tv, 1970)
N. N., a halál angyala (1970)
Pesti kabaré (tv, 1970)
Utazás a koponyám körül (1970)
A képzelt beteg (tv, 1971)
Szindbád (1971)
Bizonyíték nélkül (tv, 1972)
Volt egyszer egy család (1972)
Egy filozopter szerelmei (tv, 1973)
A professzor a frontra megy (tv, 1973)
A trójai nők (tv, 1973)
Zrínyi (tv-sorozat, 1973)
Örökzöld fehérben–feketében (tv, 1974)
A cárné összeesküvése (tv, 1975)
Felelet (tv-sorozat, 1975)
Ha megjön József (1975)
Három nővér (tv, 1975)
Tudós nők (tv, 1975)
A kőbéka (tv, 1976)
Labirintus (1976)
Gabi (tv, 1977)
Sakk-matt (tv, 1977)
Abigél (tv-sorozat, 1978)
Egy hónap falun (tv, 1979)
Egy fiú bőrönddel (tv, 1980)
Róza néni elintézi (tv, 1981)
Tanúkihallgatás (tv, 1982)
Ellenségek (tv, 1983)
Mint oldott kéve (tv-sorozat, 1983)
Dunakanyar (tv, 1985)
Idő van (1985)
A fantasztikus nagynéni (tv, 1986)
Farkascsapda (tv, 1986)
Küldetés Evianba (tv, 1987).
F. rádió: Ángyelika (Bessenyei György: A philosophus, 1946)
Lidi (Vörösmarty Mihály: A fátyol titkai, 1951)
Sakuntala (Hegedüs Géza: Sakuntala gyűrűje, 1957)
Tünde (Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde, 1958)
Ildikó (Arany János: Pázmán lovag, 1962)
Beatrice (Dante: Isteni színjáték, 1965)
Tatjana (Puskin: Anyegin, 1969)
Márkiné (Laclos, Choderlos de: Veszedelmes viszonyok, 1972)
D’Espardné (Balzac: Elveszett illúziók, 1975)
Margarita (Bulgakov: A Mester és Margarita, 1976)
Portelky Magda (Kaffka Margit: Színek és évek, 1979)
Pepita Ofélia (P. Howard visszatér és Piszkos Fred vele tart, 1984).
F. lemezei: Ruttkai (1982)
Összegyűrt szavak (Darvas Ivánnal, 1983
CD, 1995)
Hogy volt… (1986)
Férfi és nő (Latinovits Zoltánnal, CD, 1995).
Irodalom
Irod.: Film kislexikon. Szerk. Ábel Péter. (Bp., 1964)
Színházi kislexikon. Főszerk. Hont Ferenc, szerk. Staud Géza. (Bp., 1969)
Sándor Iván: Arcok, szerepek. (Bp., Magvető, 1971)
Új filmlexikon. I–II. köt. Főszerk. Ábel Péter. (Bp., 1971–1973)
R. É. Szerk. Ablonczy László. (A színész arca 8. Bp., 1981)
Deák Attila: R. É. (Filmbarátok kiskönyvtára. Kortársaink a filmművészetben. 1–2. kiad. Bp., 1981
utánnyomások: 1983–1987)
Hegyi Béla: Lotte, R. É. (H. B.: Alkotó időszakok. Esszék és beszélgetések. Bp., 1982)
Ki kicsoda a mai magyar filmművészetben? Szerk. Karsai Kulcsár István. (Bp., 1983)
Halálhír. (Népszabadság–Magyar Nemzet, 1986. szept. 29.)
Ruttkai. Képeskönyv. Vál., szerk., az előszót írta Szigethy Gábor, a reprodukciókat Flesch Bálint készítette. (Bp., Terra, 1987)
R. É.: Parancsolj, tündérkirálynőm! Összegyűjtött töredékek. R. É. hagyatéka, kéziratai, hangfelvételei és fényképgyűjteményének összeáll., szerk. és az utószót írta: Szigethy Gábor. (Bp., Zeneműkiadó, 1989)
Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. (Bp., 1994)
Szegő András: Magánybeszélgetések. (Bp., Park, 2003)
Magyar filmlexikon. Szerk. Veress József. (Bp., 2005)
Mudrák József–Deák Tamás: Magyar hangosfilm lexikon. 1931–1944. (Máriabesnyő–Gödöllő, 2006)
Gábor Júlia–Szigethy Gábor: Álomszínészpár. Történetek R. É.-ról és Latinovits Zoltánról. (Bp., Helikon, 2010)
Cseke Péter: A magyarországi gyerekszínház története. DLA-értek. (Bp., 2011)
Csizmadia Éva: Színház az egész világ. Színészlegendák. (2. bőv. kiad. Bp., Kornétás, 2015).
neten:
https://www.nlcafe.hu/ezvan/20160927/ruttkai-eva-szerelem-szineszno/
https://www.nlcafe.hu/szabadido/20151207/latinovits-zoltan-es-ruttkai-eva/
https://www.nlcafe.hu/ezvan/20140621/ruttkai-eva-szerelmei/
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelent: nevpont.hu 2017
Aktuális havi évfordulók
Alexander Bernát
filozófus, esztéta
Alexits György
matematikus, matematikatanár, kultúrpolitikus
Haar Alfréd
matematikus
Hajdú Gusztáv
állatorvos
Hajnal Gábor
költő, műfordító, szerkesztő
Foglalkozások
politikus (663), orvos (603), író (459), történész (363), jogász (331), irodalomtörténész (285), szerkesztő (273), újságíró (268), műfordító (228), pedagógus (214), költő (189), közgazdász (181), nyelvész (167), gépészmérnök (166), biológus (144), festőművész (121), vegyészmérnök (120), római katolikus pap (117), kémikus (115), mezőgazdasági mérnök (109), matematikus (100), művészettörténész (95), muzeológus (93), levéltáros (91), fizikus (89)