Iskola

Az MTA tagja (l.: 1982. máj. 7.; r.: 1987. máj. 8.).

Életút

A Pázmány Péter Tudományegyetemen ált. orvosi okl. (1929), a vérképző szervek kórbonctana és kórszövettana tárgykörben magántanári képesítést szerzett (1938), az orvostudományok kandidátusa (addigi tevékenységéért, 1952), doktora (1968), az MTA tagja (l.: 1982. máj. 7.; r.: 1987. máj. 8.). - A Pázmány Péter Tudományegyetem II. sz. Kórbonctani és Kórszövettani Int. gyakornoka (1928-1931), egy. tanársegéde (1931-1935), egy. adjunktusa (1935-1944), laboratóriumvezető főorvosa (1940-1944) és magántanára (1938-1944). Az Irgalmas Rend bp.-i kórházának kórboncnok főorvosa (1933-1944). A II. vh. végén a Németo.-ba evakuált m. orvostanhallgatók egyik kísérőjeként családjával együtt Hallébe ment (1944. dec.), ahol bekapcsolódott az egyetem Pathológiai Int.-ének munkájába (1944. dec.-1945. okt.). Hazatérése után alkalmi munkákból élt (1945-1946), majd a Szombathelyi Vm.-i és Városi Kórház Közp. Laboratóriumának és Kórbonctani Oszt.-ának h. (1946-1948), ill. osztályvezető főorvosa (1948-1951). A POTE Kórbonctani és Kórszövettani Int. intézetig. és tanszékvezető egy. tanára (1951. szept. 15.-1976. dec. 31.). A bécsi Collegium Hungaricum tagjaként a Wieden Kórház Pathológiai Int.-e (1930), a berlini Collegium Hungaricum tagjaként a Virchow Kórház Pathológiai Int.-e vendégkutatója (1931), belföldi kutatási ösztöndíjas (1932-1933), a Helsinki Egyetem áll. ösztöndíjasa (1938).A mo.-i funkcionális patológiai kutatások úttörője, az ún. szubmikroszkópos szerkezet kutatásának és a polarizációs mikroszkópia orvosi alkalmazásának nemzetk. hírű szakértője. Kiemelkedő eredményeket ért el a kötőszöveti állomány, sejtnukleinsavak és a sejtorganellumok ultrastruktúrájának feltárása, ill. a szervezetben lerakódó amiloid és rugalmas rostok szerkezetének kutatása terén. Emlékét őrzi a M. Pathológusok által alapított ~-emlékérem (1994).