Család

A család spanyol eredetű, első ismert képviselője, De Rodriguez Antal katonatiszt, százados a török elleni háborúk alatt a harctéren esett el a 18. században.

Dédszülei, apai: Rodriguez Károly (= Roderich Károly, 1802. júl. 21. Lovasberény, Fejér vm.–1846. jan. 28. Hol?), a pázmándi Kempelen-birtok ispánja, Kühner Mária (†1898. febr. 26. Bp. Temetés: 1898. febr. 28. Vízivárosi Temető).

Rodriguez Károly apja, id. Rodriguez Károly (†1850. okt. 24. Lovasberény) a császári hadsereg sebésze volt a napóleoni háborúk idején; felesége Szalai Anna  (1778. ápr. l0. Lovasberény–1842. máj. 15. Hol?) bába volt.

Schmelhegger Mátyás (1788. Győr, Győr vm.–1879. aug. 28. Bp. Temetés: 1879. aug. 31. Vízivárosi Temető) lakatosmester, vasműves, Hammer Mária.

Schmelhegger Mátyás mint házas lakatosmester 1824. febr. 25-én kapott budai polgárjogot, lakatosműhelye a Dísz tér 13. sz.-ban, majd kibővített műhelye az Országház utca 27. sz. alatti saját háza alagsorában volt. Halála után fia, [id.] Schmelhegger Nándor (= Schmelhegger Ferdinánd, 1836. okt. 10. Buda–1912. márc. 3. Bp. Temetés: 1912. márc. 5. Farkasrét) folytatta a mesterséget, akit a Budapesti Egyesült Lakatos Ipartestület örökös tb. elnökévé is megválasztottak. Hammer Terézia Schmelhegger Mátyás 2. felesége volt.

A Schmelhegger család egyik ága később Sallaira magyarosított.

Dédszülei, anyai: Hlavács Tamás (1795. dec. 23. Liptószentmiklós, Liptó vm.–1865. febr. 6. Németlipcse, Liptó vm.) kereskedő, Scholcz Zsuzsanna (1806. márc. 8. Németlipcse–1847. szept. 23. Németlipcse); Weil Lipót (= Weil, Leopold Adolf, †1849. jún. 9. Pest), Lemberger Mária.

Nagyszülei: Rodriguez Ágoston (1838. júl. 16. Pázmánd, Fejér vm.–1908. jún. 6. Bp.) MÁV-főraktárnok, Schmelhegger Johanna/Janka (1839. ápr. 25. Buda–1909. ápr. 20. Bp.); Hlavács Dániel (1841. febr. 21. Németlipcse), Weil Ida (1846. szept. 26. Hol?–1941. márc. 14. Bp.).

A Hlavács család egyik ága később Harsányira magyarosított.

Szülei: dr. Rodriguez Béla Győző (1876. jún. 15. Fülek, Nógrád vm.–1914. szept. 1. Artaszov, Oroszország [ma: Artasziv, Lviv megye, Ukrajna) matematikatanár, pénzügyminisztériumi fogalmazó, majd titkár, a Rózsadomb és Vidéke Egyesület főtitkára, Hlavács Olga (1874. nov. 28. Bp.–1967. dec. 30. Bp. Temetés, hamvasztás: 1968. febr. 3. Farkasrét) tanítónő.

Rodriguez Béla tartalékos főhadnagyként az önkéntesekből álló magyar népfelkelő ezredben vett részt az I. világháborúban. Hősi halált halt.

Hlavács Olga testvére: [id.] Hlavács Kornél (1872. okt. 14. Bp.–1930. máj. 21. Bp. Temetés: 1930. máj. 23. Kerepesi út) gépészmérnök, minisztériumi titkár, az Első Magyar Általános Biztosító Társaság műszaki tanácsosa.

[id.] Hlavács Kornél felesége: Szemenyei Ilona (1879. jún. 22. Bp.–1929. márc. 5. Bp. Temetés: 1929. márc. 7. Kerepesi út); dr. Szemenyei János (1843. máj. 14. Nagy-Nyúlhegy, Győr vm.–1900. jún. 28. Pécel, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm.) köz- és váltóügyvéd és Hinka Ilona (1848. máj. 2. Pest–1936. ápr. 30. Sümeg, Veszprém vm.) leánya.

[id.] Hlavács Kornél és Szemenyei Ilona fia: [ifj.] Hlavács Kornél (1905. okt. 29. Bp.–1934. okt. 23. Veszprém, Veszprém vm. Temetés: 1934. okt. 26. Kerepesi út) vegyészmérnök, a Péti Nitrogéngyár üzemvezető főmérnöke. [Ifj.] Hlavács Kornél vadászbaleset áldozata lett.

Testvére: Barsi Ödön (= 1945-ig Rodriguez Ödön Győző (1904. ápr. 18. Bp.–1963. febr. 5. Bp. Temetés: 1963. febr. 11. Farkasrét) író, rendező, műfordító.

Felesége:

1.

1923. ápr. 21.–1928. febr. 29.: Chilkó Jolán (1899. ápr. 14. Alsólendva, Zala vm.); dr. Chilkó Sándor jogász, ügyvéd és Kovács Jolán leánya. Elvált.

2.

1930. máj. 17.–1937. jún. 15.: Koffler Kamilla Julianna (1910. ápr. 11. Bp.); dr. Koffler Károly (1879. máj. 25. Bp.–1968. márc. 31. Bp.) újságíró, gazdasági író, a Magyar Ásványolajipari Szövetség ügyvezető igazgatója, majd a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetsége (GYOSZ) igazgatója és Orbán Julianna (1888. aug. 4. Bp.–1939. okt. 25. Bp. Temetés: 1939. okt. 27. Farkasrét ) leánya. Elvált. Koffler Kamilla Julianna testvére: [ifj.] dr. Koffler Károly (1914. szept. 1. Bp.–1939. aug. 21. Bp. Temetés: 1939. aug. 23. Farkasrét) ügyvédjelölt, a Rimamurányi Vasművek Rt. tisztviselője.

Koffler Kamilla Julianna 2. férje: dr. Kéler Ernő István (1907. ápr. 30. Bp.) magántisztviselő; Kéler Antal és Armbruster Janka fia.

Koffler Kamilla Julianna nem azonos Koffler Kamilla/Camilla (1911. aug. 16. Bécs–1955. márc. 30. Bharatpur, India) fotóművésszel.

3.

Bán Katalin (= Bánkfalvi Katalin, 1924. máj. 25. Adony, Fejér vm.–1987. ápr. 18. München) színésznő.

Iskola

Középiskoláit a budapesti II. kerületi érseki katolikus főgimnáziumban (1908–1914), a budapesti III. kerületi (óbudai) Árpád Gimnáziumban (1914–1916) és a budapesti X. kerületi tisztviselőtelepi Széchenyi István Gimnáziumban végezte (1916–1917), a Széchenyiben éretts. (Rodriguez Andor néven, 1917); tanulmányai idején a Rákóczi Fiúkollégium tagja. A magyar kir. Honvéd Ludovika Akadémia hallgatója (1917–1920?); közben az I. világháború végén az olasz fronton önkéntes repülőtisztként szolgált (a Piave folyón történő átkelés során megsebesült).

Az összeomlás után Rákosi Szidi színiiskolájában tanult (1920?).

Életút

Bécsben és Berlinben színészként lépett fel, majd filmgyári gyakornok és rendezőasszisztens (1921–1926). Bécsben Deésy Alfréd (1877–1961) mellett dolgozott (1926–1931), 1927-ben együtt rendezték a később betiltott A villamosszék árnyékában – Sacco és Vanzetti c. filmet. Deésy Alfréd távozása után Fritz Lang (1890–1976) segédrendezője (1931–1933), Hitler hatalomra kerülése után Lang visszautasította Joseph Goebbels ajánlatát, hogy a náci filmipar vezetője legyen (Hollywoodba távozott 1934-ben). Néhány évig még Németországban működött (1933–1936), hazatérése után a Nemzeti Színház Kamaraszínházának titkára (1936–1937), majd folytatta filmművészeti pályáját és hamarosan a korszak ismert rendezője lett. A Magyar Rádió stúdiófelügyelője (1945–1950?), a Közlekedésügyi Minisztérium filmosztályvezetője (1950?–1956). A forradalom és szabadságharc leverése után Dániában élt, ahol néhány játékfilmet is rendezett (1956–1959?), az 1960-as években a Német Szövetségi Köztársaságban telepedett le, itt a nyugatnémet televízió számára készített dokumentumfilmeket.

Filmjei közül a legnagyobb sikert a Kalotaszegi Madonna (1943) aratta. Az „ízig-vérig” magyar történet egy erdélyi török író, Széfeddin Sefket bej (= Seffedin Seffket bey) azonos című regénye nyomán készült. A regény főszereplője, Enyedy Nóra (= Adorján Éva) egy hegyek közé zárt kicsiny faluban, Kalotafőn él, ahol megismerkedik a remeteéletű festőművésszel, Hegyi Ádámmal (= Sárdy János). A maga egyéniségével és kifejezésmódjával küszködő művész Nórában megtalálja azt a madonnaarcot, akit talán egész életében keresett. A leány azonban más (Karsady Géza = Petrovich Szvetiszláv) menyasszonya lesz, Ádám római tanulmányútra megy, s ott veti vászonra élete fő művét. Rómában a Kalotaszegi Madonnával megnyeri egy jelentős kiállítás aranyérmét, hírnevet szerez, s a történet végén megtalálja a boldogságot is. Legismertebb filmje mégis a Machita (1944), Karády Katalin híres kémfilmje. A Pusztaszeri Margit forgatókönyvéből készült történet főszereplője egy kalandornő, aki Machita (= Karády Katalin) néven mint „hindu táncosnő” érkezik Budapestre, hogy megszerezze a D2 légvédelmi ágyú tervrajzát. Az Arizona bárban fellépő Machita magára vonja Kovács főmérnök (= Szabó Sándor) figyelmét és Török művezető (= Bihari József) bizalmába is sikerül beférkőznie. A harmadik „célszemély”, Szávody György gyárigazgató (= Petrovich Szvetiszláv) és Machita között azonban a vonzalom szerelemmé fejlődik, Machita a kialakuló érzelmei miatt összeütközésbe kerül vállalt mesterségével. Végül a nyomozóhatóságoknak sikerül felszámolniuk a kémszervezetet, a szerelme védelmére kelt Machita halálos sérülést szenved… A filmben egy villanás erejéig a rendező Rodriguez Endre is szerepel, amint kézcsókkal köszönti Machitát.

Rodriguez rendezte továbbá az első Sárdy János-filmet (Te vagy a dal, 1940), a br. Eötvös József klasszikus regényéből, A karthauzi-ból készült Néma kolostor (1941) c. filmet és az első bolgár hangosfilmet (Alkalom – Izpitanie, 1942) is. 1945 után elsősorban oktató- és rövidfilmeket (Hódítsátok meg a levegőt!, 1950; Harc a TBC ellen, 1951; Hogyan készül az acél?, 1951) rendezett.

Testvérével, Barsi (Rodriguez) Ödönnel több bűnügyi regény és kalandtörténet szerzője.

Néhány irodalomtörténeti cikke Barsy András álnéven jelent meg (a Bajcsy-Zsilinszky Endre szerkesztette Előörs c. lapban, 1928)