Réz Mihály
Réz Mihály

2021. június 13. Vasárnap

Réz Mihály, csapói

jogász, politikus, diplomata

Születési adatok

1878. szeptember 16.

Maroscsapó, Kis-Küküllő vármegye

Halálozási adatok

1921. május 26.

Genf, Svájc

Temetési adatok

1921. május 28.

Genf

Svájc


Család

Régi református nemesi családból származott.

Dédszülei, apai: Réz József földbirtokos, roskoványi Roskoványi Éva; léczfalvi Gyárfás Sándor gazdatiszt.

Dédszülei, anyai: csíkszentmihályi Sándor Pál földbirtokos, Maros szék albírája, Medgyes Katalin.

Nagyszülei: Réz Sámuel (1788. Maroscsapó–1872. máj. 23. Maroscsapó. Temetés: 1872. máj. 25. Maroscsapó, családi sírbolt) földbirtokos, léczfalvi Gyárfás Ágnes (1806.–1880. máj. 26. Maroscsapó; csíkszentmihályi Sándor János (1820. febr. 6.–1887. jan. 6.) nagybirtokos, kir. ítélőtáblai bíró, nagyajtai Lázár Emília (1828–1862. dec. 22. Marosvásárhely).

Szülei: Réz Mihály (1839. Maroscsapó–1884. márc. 11. Hosszúaszó, Kis-Küküküllő vm. Temetés: 1884. márc. 13. Maroscsapó, családi sírbolt) földbirtokos, hosszúaszói főszolgabíró, csíkszentmihályi Sándor Berta (1858. ápr. 26. Marosvásárhely) Sándor Berta, Réz Mihály édesapjának 2. felesége volt. Sándor Berta testvérei közül: Sándor János (1860. nov. 14. Marosvásárhely–1922. júl. 16. Bp.) politikus, jogász, Kis-Küküllő vm. főispánja. majd belügyminiszter és Sándor Emília (1862. febr. 7. Marosvásárhely), Felméri Lajos (1840. szept. 29. Székelyudvarhely–1894. máj. 22. Kolozsvár) pedagógus, író, újságíró, szerkesztő, kolozsvári egyetemi tanár felesége. Felméri Lajos a magyar testnevelés és sport egyik úttörője, az angolszász labdajátékok és szabadtéri sportágak egyik első hazai népszerűsítője. Sándor János felesége: borosjenői Tisza Anna (1862–1918. nov. 19. Marosvásárhely), Tisza István miniszterelnök unokatestvére [Tisza Anna édesapja, Tisza László és Tisza István édesapja, Tisza Kálmán miniszterelnök testvérek voltak.]

Testvére: Réz Margit (= Csapói-Réz Margit, 1887. márc. 18. Hosszúaszó–1965. jan. 25. Bp.) írónő.

Iskola

A marosvásárhelyi református kollégiumban és a nagyszebeni állami főgimnáziumban tanult (1888–1896), Nagyszebenben éretts. (1896). Egyetemi tanulmányait a kolozsvári, a budapesti és a berlini tudományegyetemen végezte, Budapesten jogtudományi doktori okl. (1899), alkotmánypolitikából magántanári képesítést szerzett (1910. ápr. 18.).

Az MTA tagja (l.: 1909. ápr. 29.).

Életút

A Hosszúaszói járás (1901–1905), Dicsőszentmárton szolgabírája (1905–1907), az eperjesi evangélikus jogakadémia r. tanára (1907–1911), a Magyar Figyelő c. lap belső munkatársaként és családi kapcsolatai révén gr. Tisza István baráti köréhez tartozott (1911. jan. 1.–1918. okt.). A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem magántanára (1910. ápr. 18-ától), a közjog (1913. júl. 19.–1916. febr. 29.) és a politika ny. r. tanára (1916. márc. 1.–1920. nov.).

Áttelepült Magyarországra, a Népszövetség genfi főtitkársága mellett működő magyar titkárság megszervezője (1920. nov.–1921. márc.), vezetője (1921. márc. 8.–1921. máj. 26.).

Jogtörténettel, Magyarország és Ausztria közjogi kapcsolatainak vizsgálatával foglalkozott, a 20. század eleji konzervatív reformgondolkodás egyik legjelentősebb képviselője. Tudományos pályafutásának kezdetén gr. Széchenyi István (1791–1860) életművét, eszményeinek ideológiai hatását vizsgálta. Széchenyi politikai hitvallásából mindenekelőtt az alkotó magyarság fokozatosan építkező munkásságát emelte ki; úgy vélte, hogy ez a produktív cselekvéssorozat szavatolhatja a magyar faj szupremáciáját (elsők között használta ezt a terminus technicust) és a magyar állam integritását. Széchenyi cselekvő konzervativizmusa egész életpályáján elkísérte Réz Mihályt, ez befolyásolta a kereszténységhez fűződő viszonyát és etatizmusát is. Úgy vélte, hogy a haladásra való folytonos törekvés egyetlen korlátja csakis a nemzeti irány lehet, a nemzet felemelkedésének szolgálatában pedig a vezető szerepet a középosztálynak szánta. Paradox módon a középosztály azonban nem volt nemzeti – Széchenyi alapján, de Réz Mihály szerint sem – a „nemzeti” dzsentri hivatalnokréteg pedig nem volt versenyképes a kialakuló és asszimilálódó, feltörekvő új intelligenciával. Réz Mihály mégis a születési kiválasztottságot valló, a múltban felhalmozott vezetői rátermettségeket generációk során átörökítő hagyományos társadalomképet tekintette a legmegfelőbbnek.

Réz Mihály politikai véleményét – Tisza István felkérésére – a Magyar Figyelő c. folyóiratban fejtette ki. A lap mint a Huszadik Század ellenpólusa, fontos szerepet játszott a politikai radikalizmus elleni küzdelemben. Fő feladatának a magyar hagyományok értékállóságának védelmét és a már kialakult nyugati intézményrendszerek óvatos bírálatát, ill. magyarországi alkalmazási lehetőségeinek vizsgálatát tekintette. A Monarchia nagyhatalmi kiszolgáltatottságából és belpolitikai bizonytalanságából kiindulva úgy vélte, hogy a nemzetiségi jogok kiterjesztése felerősítheti a szeparációs törekvéseket és ezek végső soron az állam felbomlásához vezethetnek. A nemzetek szüntelen élethalálharcát vizionálta, a gyengébb nemzetek ebben a harcban elpusztulhatnak, ezért a magyarságot fel kell készíteni erre a véres küzdelemre. A világméretű fegyveres konfliktus elkerülhetetlen, ehhez a magyar állam hatalmi berendezkedésének megerősítése és a nemzetiségek szentistváni államhoz való hűségének a deklarálása szükséges. Az európai status quo megőrzésében reménykedett, ám tisztában volt azzal, hogy a nagyhatalmak épp ebben ellenérdekeltek. Tévesen hitte, hogy a magyarországi nemzetiségek megnyerhetőek vagy szövetségesnek tekinthetőek a magyar állameszme védelmében, a jogkiterjesztés szerinte csak látszatdemokrácia az „igazi demokráciával” szemben. A magyar kultúra fejlesztését ugyanakkor a nemzetiségi kultúra fejlesztésével képzelte el, elzárkózott minden erőszakos magyarosítástól. A parlamenti keretek között működő, széles jogkörrel felhatalmazott konzervatív állam megszabhatja a nemzetiségek fejlődési kereteit, és rögtön felléphet, ha az öntudatra ébredt, önállósodó nemzetiségek a magyar nemzeti többségű állammal szemben veszélyt jelentenének. Határozottan elutasította az általános szavazójogosultságot, mert azt a magyar szupremáciára nézve tragikus kimenetelűnek tartotta. Ez nem a demokráciához vezetne, hanem a nép „legalantasabb ösztöneinek feléledésével” járna. A tudatlan nemzetiségi tömegek a leggátlástalanabb, az elszakadást legleplezetlenebbül hirdető nemzetiségi vezetők befolyása alá kerülnének.

Réz Mihályt 1913-ban – Nagy Ernő professzor budapesti távozása után – kinevezték a kolozsvári egyetem közjogi tanszékére, jóllehet a helyi egyetemi vezetés Jászi Viktor (Jászi Oszkár féltestvére) pályázatát fogadta el. Jászi Viktor egyetemi magántanár és a debreceni jogakadémia professzora volt, Réz Mihályt azonban ekkor már a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották meg. A szakmailag indokolható kinevezés ennek ellenére igen nagy politikai vihart kavart (mindenekelőtt Réz Mihály Tisza-rokonsága miatt…) Jászi Oszkár (1875–1957) lapjában, a Világban személyes támadást intézett Réz Mihály ellen, a vita utóbb ideológiai síkra terelődött: a konzervatív jogfilozófiai megközelítés élesen szembenállt a polgári radikális világnézettel. Egy új világpolitikai helyzetben, 1918-ban, kiújult a régi vita Réz Mihály és a polgári radikálisok között. Réz úgy gondolta, hogy Jásziék a felvilágosodás mezébe bújva, az akkori jogállam alkotmányos és demokratikus intézményeinek felhasználásával belülről bontották meg a nemzet egységét (az országra támadó ellenség kívülről tette meg ugyanezt). A hazai radikalizmus nem a fejlődés szükségszerű velejárója, hanem külső politikai tényezők beavatkozásának következménye. A magyarországi proletariátus nincsen abban az állapotban, azon a fejlettségi szinten, hogy magától átvegye a hatalmat, ez csakis radikális társadalmi változással tehetné meg. Jászi azonban nem volt ortodox marxista, nem kívánta a nyugati államokban lezajló társadalmi és ideológiai folyamatokat egy új Magyarország számára adoptálni. Jászi evolucionista volt, még a békediktátumok előtt, igen nagy naivitással azt várta a kialakuló új helyzettől, hogy az egyes államok területén érvényesülő kisebbségi jogok egymásra jótékony hatással lesznek majd. Ez azonban legalább olyan nagy tévedés volt, mint amilyen Réz Mihálynak a nemzetállami léthez való ragaszkodása egy világháborút elveszítő, felbomló Monarchia idején.

Emlékezet

Az összeomlás után Réz Mihály egy rövid ideig még Kolozsvárott maradt, az új román hatóságok azonban csakhamar kiutasították az ország területéről. Mint ismert publicistát, nemzetközi jogászt és nemzetiségi szakértőt a felálló új Külügyminisztérium Magyarországra hívta. Budapestre költözött, majd diplomáciai szolgálatot vállalt. Réz Mihályt bízták meg a genfi Népszövetség mellett működő magyar érdekképviselet megszervezésével és vezetésével (1921. márc. 8-án adta át megbízólevelét). A népszövetségi üléseken gr. Apponyi Albert képviselte a magyar álláspontot, az ezzel összefüggő, a kisebbségi jogsértésekre és egyéb törvénysértésekre vonatkozó adatgyűjtést Réz Mihály kezdte meg. Azonban mindössze néhány hónapja maradt, váratlanul súlyosan (gerincvelő-gyulladásban) megbetegedett és Genfben elhunyt. Genfben is temették el, gyászszertartásán a magyar követség és a genfi magyar kolónia vett részt (a magyar állam hivatalosan nem képviseltette magát). Sir Eric Drummond (1876–1951), a Népszövetség (= Egyesült Nemzetek Szervezete, ENSZ) első főtitkára azonban koszorút küldött a koporsóra…

Elismertség

Az MTA Bródy-jutalma (1921).

Főbb művei

F. m.: Széchenyi ma. (Bp., Pátria, 1902)
Imperialismus és liberalismus. (A Filozófiai Társaság Közleményei, 1903)
A nemzetiségi pénzintézetek. (Budapesti Hírlap, 1904. szept. 2.)
Az uralom elve a családban. (A Filozófiai Társaság Közleményei, 1904)
A kiegyezésről. A közjogi konzervativizmus alapindokai. Az előszót írta Kautz Gyula. (Bp., Kilián Frigyes könyvkereskedése, 1905)
Magyar fajpolitika. (Bp., Kilián Frigyes könyvkereskedése, 1905)
Magyarság és demokrácia. Hírlapi cikkek. (A Budapesti Hírlap kiadása. Bp., 1906)
A nemzetiségi törvény. (Budapesti Hírlap, 1906. júl. 6.)
Produktív munkálkodás. (Pesti Napló, 1906. júl. 26.)
Széchenyi-problémák. I. Széchenyi és az érzelmi politika. II. A következetesség és Széchenyi rendszere. Felolvasta az MTA 1906. dec. 10-iki ülésén. (Értekezések a társadalmi tudományok köréből. XIII. 7. Bp., 1907)
Nemzeti politika. (Bp., Pallas, 1907)
Szabadság és egyenlőség. (Bp., Pallas, 1907)
Magyar kultúra. (Budapesti Hírlap, 1907. aug. 23.)
A nemzetiségek obstrukciója. (Budapesti Hírlap, 1907. aug. 24.)
Konzervatív politika. (Budapesti Hírlap, 1908. máj. 22.)
Nemzeti irány. (Pesti Napló, 1908. nov. 8.)
Nemzetköziség és szociáldemokrácia. (Budapesti Hírlap, 1908. nov. 11.)
Prohászka szocializmusa. (Budapesti Hírlap, 1908. dec. 9.)
A magyar szabadelvűség. (Budapesti Hírlap, 1908. dec. 24.)
A magyarság uralma és a kor szelleme. Publicisztikai dolgozatok. (Bp., Pallas, 1909)
Tanulmányok: A politikai tudomány határai. – A politikai tudomány módszere. – Macchiavelliről. – A kiegyezés. – Szabadság és egyenlőség. – Gr. Dessewffy Aurél. – Széchenyi–problémák. (Bp., Pallas, 1909)
A szabadság. (Budapesti Hírlap, 1909. jan. 9.)
A régi rendszer. (Pesti Napló, 1909. jan. 31.)
Nemzetiségi politika. (Budapesti Hírlap, 1909. jan. 31.)
Erdély sorsa. (Budapesti Hírlap, 1909. jún. 19.)
Életkérdések. 1–4.: Pusztuló kúriák. – A régi középosztály. – Hazug illúziók. – Produktív politika. (Budapesti Hírlap, 1909. aug. 26.–aug. 27.–szept. 1.–szept. 12.)
Magyarország és Ausztria közjogi viszonya. (Bp., Pallas, 1910)
Gróf Széchenyi István. Akadémiai székfoglaló is. (Elhangzott: 1911. jún. 19.
megjelent: Magyar Figyelő, 1911
kivonatosan: Akadémiai Értesítő, 1911)
A történelmi materializmus. (Ünnepi dolgozatok Concha Győző negyvenéves tanárságának emlékére. Bp., 1912)
Választójog. Tanulmányok. Méhely Kálmánnal és Tisza Istvánnal. Közjogi tanulmányok. (Bp., Pallas, 1914)
Külpolitikai tanulmányok: Olaszország albániai aspirációi. – Anglia Egyiptomban. – Németország és Magyarország. – Bülow a német poliitkáról. (Olcsó Könyvtár 1911–1917. Bp., Franklin, 1918)
A nemzetiségi kérdés a politikai tudomány szempontjából. (Huszadik Század, 1918. 1-2. és külön: Bp., 1918)
A történelmi realizmus rendszere. (Bp., Studium, 1923)
A nemzetiségi kérdés a politikai tudomány szempontjából. (A Miskolci Evangélikus Jogakadémia tudományos értekezéseinek tára 24. Pécs, 1925).

F. m.: írásai a Magyar Figyelőben: A magyar szabadelvűség. – Radikális nemzetiségi politika. (1911. 1.)
Avult ideák. (1911. 2.)
Gróf Széchenyi István. – A magyar parlamentarizmus. (1911. 3.)
Nemzetiségi programok. – A választói jogról. (1912. 2.)
Gróf Andrássy Géza választójogi tervezete. –  A kor szelleme és a választói jog. (1912. 3.)
A nemzetiségi kérdésről. 1–2. (1912. 3–4.)
Románia. (1912. 4.)
A magyar szupremácia. – A magyar demokrácia. – Apponyi Albert gróf beszédei. (1913. 1.)
Osztályöntudat. – A hármas szövetség. (1913. 2.)
A jogi oktatás reformja. – Magyar kultúra (1913. 3.)
A jogfolytonosság és a legalitás. (1913. 4.)
A közélet tisztasága. (1914. 1.)
A magyar parlamentarizmus. – A királyi ház törvényei. (1914. 2.)
Oroszország nagyhatalmi törekvései. 1–2. (1914. 3–4.)
San Giulino albániai levelei. (1914. 4.)
A hármas szövetség egykor és most. – Németország és Magyarország. (1915. 1.)
Anglia Egyptomban. (1915. 2.)
A Monarchia jövője. – Bismarck és II. Vilmos külpolitikai ellentéte. (1915. 3.)
Bismarckról. (1916. 1.)
Bismarck politikai világnézlete. (1916. 3.)
A korszellem és a választójog. – A demokrácia és a magyarság. (1917. 3.)
Magyar hadsereg. – A koalíció statisztikája. – A Habsburg birodalom problémája. (1917. 4.)
Magyarország függetlensége és a választójog. (1918. 1.).

Irodalom

Irod.: források és műveiről: Elhunyt id. Réz Mihály. (Magyar Polgár, 1884. márc. 14.)
Ignotus: „A bojkottált Pest.” [Réz Mihályról.] (A Hét, 1904. 39.)
[Angyal Dávid]: Réz Mihály: Magyar fajpolitika. (Budapesti Szemle, 1906)
Lánczi Jenő: Réz Mihály: Szabadság és egyenlőség. (Huszadik Század, 1907. 2.)
Jurátus: Nemzeti politika. Réz Mihály könyve. (Magyar Gazdák Szemléje, 1908. 6.)
Akadémiai tagajánlások 1909-ben. (Bp., 1909)
Sz. M.: Réz Mihály: Tanulmányok. (Protestáns Szemle, 1909)
Réz Mihály magántanári képesítése, 1910. ápr. 18. (Hivatalos Közlöny, 1910. máj. 1.)
Ignotus: Réz Mihály: A magyarság uralma. (Nyugat, 1910. 2.)
Halász Miklós: Magyar imperializmus. Réz Mihály: Magyarország és Ausztria közjogi viszonya. (Nyugat, 1910. 15.)
[Angyal Dávid]: Magyarország és Ausztria közjogi viszonya. Réz Mihály könyve. (Budapesti Szemle, 1911)
Steinecker: Magyarország és Ausztria közjogi viszonya. Réz Mihály könyve. (Magyar Társadalomtudományi Szemle, 1911. 4.)
A kassai püspök és Réz Mihály. (Magyar Figyelő, 1912. 4.)
Jászi Viktor kolozsvári egyetemi tanársága. (Pesti Hírlap, 1912. okt. 25.)
Politika az egyetemen. [Jászi Viktor egyetemi tanári kinevezése elutasításáról.] (Világ, 1913. júl. 12.)
A kolozsvári katedra. (Világ, 1913. júl. 31.)
Réz Mihály ny. r. tanári kinevezése, 1913. júl. 19. (Hivatalos Közlöny, 1913. aug. 1.)
L. D.: Réz Mihály: Közjogi tanulmányok. (Magyar Figyelő, 1915. 1.)
Réz Mihály ny. r. tanári kinevezése, 1916. márc. 1. (Hivatalos Közlöny, 1916. ápr. 1.)
Réz Mihály Svájcban. (8 Órai Újság, 1920. nov. 28.)
Réz Mihály a Népszövetség magyar titkárságának vezetője. (Magyarság, 1921. márc. 8.)
Réz Mihály meghalt. (8 Órai Újság–Az Est–Budapesti Hírlap, 1921. máj. 28.)
Réz Mihály temetése. (Budapesti Hírlap, 1921. máj. 31.)
Réz Mihály meghalt. (Ellenzék [Kolozsvár]–Keleti Újság, 1921. máj. 31.)
Yolland Arthur: Idegenben temettük… [Réz Mihályról.] (Pesti Hírlap, 1921. jún. 3.)
Személyes benyomásaim Tisza Istvánról. (Tisza-évkönyv. Bp., 1923 és Havi Magyar Fórum, 1999. 1.).

Irod.: Moór Gyula: R. M. (Társadalomtudomány, 1921. 3.)
Polner Ödön: Három magyar közjogász: Nagy Ernő, Ferdinandy Geyza, R. M. Emlékbeszéd. Felolvasta az MTA II. Osztályának 1937. dec. 6-i ülésén. (A Magyar Tudományos Akadémia elhunyt tagjai fölött tartott emlékbeszédek. XXXIII. köt. 10. Bp., 1941)
Tőkéczki László: A Magyar Figyelő – 1911–1918 – eszméi. (Történelmi Szemle, 1994. 3-4.)
Százhuszonöt éve nyílt meg a Kolozsvári Tudományegyetem. Emlékkönyv. Összeáll. Gazda István. (Piliscsaba, 1997)
Morován Zsolt: R. M. Konzervatív fordulat a századelőn. (Valóság, 1998. 1.)
Tőkéczki László: Mi volt a baj a dualizmusban? A „feudalizmus” vagy a „liberalizmus”? (Kortárs, 1999. 2.)
Varannai Zoltán: A nemzetiségi kérdés mint a fajok harca. R. M. nemzetiségpolitikai nézetei. (Európai Utas, 2000. 4.)
Vasas Géza: Magyar nemzetfelfogások. (Magyar Szemle, 2001. 1-2.)
A Magyar Tudományos Akadémia tagjai. 1823–2002. I–III. köt. (Bp., 2003).

 

neten:

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/483829 (Réz Sámuel gyászjelentése)

https://dspace.oszk.hu/handle/20.500.12346/483825 (Id. Réz Mihály gyászjelentése)

https://www.familysearch.org/ark:/61903/3:1:S3HY-6PBS-5QQ?i=19&cc=1452460 (Réz Margit halotti anyakönyve)

https://www.eltereader.hu/media/2019/10/Kovacs_MTA-VH_HAT_WEB.pdf (Kovács I. Gábor–Takács Árpád: A Magyar Tudományos Akadémia tagjai a két világháború közötti magyar tudáselitben I.)

Szerző: Kozák Péter

Műfaj: Pályakép

Megjelent: nevpont.hu 2021