Pulszky Ágost, cselfalvi és lubóczi
politikus, jogász, szociológus
Névváltozatok
Pulszky Ágoston
Születési adatok
1846. július 3.
Bécs, Ausztria
Halálozási adatok
1901. szeptember 11.
Budapest
Temetési adatok
1901. szeptember 13.
Budapest
Kerepesi út
Család
Elmagyarosodott, evangélikus hitéért üldözött, lengyel nemesi családból származott: a család ősét, Pulszky Sámuelt Mária Terézia nemesi oklevéllel tüntette ki (1741. szept. 13.) és Cselfalvát, majd Lubócot nemesi adományként ajándékozta neki. Sz: Pulszky Ferenc (1814–1897) politikus, régész muzeológus, Walter, Theresa (írói nevén: Pulszky Teréz; 1819–1866), egy bécsi bankár leánya. Testvére: Pulszky Károly művészettörténész, művészeti író, muzeológus, az MTA tagja; Pulszky Garibaldi (1861–1926) mérnök, miniszteri tanácsos, Pulszky Gyula (Giulio, 1849–1863) és Pulszky Gábor (†1866); Pulszky Polyxénia (1857–1921) írónő, Hampel József (1849–1913) régész, az MTA tagja felesége és Pulszky Harriet (†1866). F: Figdor Hermine. Leánya: Szirmay Tamásné Pulszky Harriet (= Henriette, Harry; 1883–1970) orvos; Uxa Vilmosné Pulszky Ilona.
Iskola
Gyermek- és ifjúkorát szüleivel emigrációban töltötte, középiskoláit Londonban és Torinóban végezte, édesapja amnesztiája után ő is hazatérhetett, a pesti tudományegyetemen jogtudori okl. szerzett (1868).
Az MTA tagja (l.: 1887. máj. 13. ).
Életút
Nógrád vármegye aljegyzője (1868–1869), a Pénzügyminisztérium (PM) fogalmazója (1869–1871). A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) államtitkára (br. Eötvös Loránd mellett, 1894–1895). A Füleki (1871–1872), a Szécsényi (1872–1887), a Verbászi (1887–1894), a Zurányi (1894–1896), a Szászkabányai választókerület országgyűlési képviselője (1896–1901). A Szabadelvű Párt (1869–1877), az egyesült ellenzék tagja (1877–1884), pártonkívüli (1884–1889), ismét kormánypárti képviselő (1889–1901).
A budapesti tudományegyetemen a jogbölcselet magántanára (1874–1875), ny. r. tanára (1875–1894), a jog- és államtudományi kar dékánja (1883–1884).
A magyar szociológiatudomány egyik megalapítója, a jogpozitivista iskola magyarországi elindítója. Tudományos pályafutásának kezdetén az első magyar börtönügyi szakmunka szerzője (A börtönügy újabb története és jelen állása Európában, Tauffer Emillel, 1867). A műben elsőként fejtette ki a bűn, a büntetés, a büntetési nemek és a szabadságvesztés kategóriáit, s elsők között szögezte le, hogy a büntetés célja a megtorlás helyett a javítás, a fogházi munka ösztönzése és a szellemi és erkölcsi képzés mellett. Később érdeklődése a jogbölcsészeti kutatások felé fordult, munkássága alapvető jelentőségű a modern angol tudományos szemléletmód és a brit társadalomtudományi gondolkodás magyarországi megismertetése és új orientációs munkák alkalmazása terén.
A jog- és állambölcsészet alaptanai (1885) c. munkája a társadalom, az állam és a jog új fogalmi elemzését valósította meg: a tudomány fogalomkészletének, módszerének és törvényszerűségeinek egzakt felvázolása után kezdett az egyes társadalmi jelenségek problémájának tárgyalásához. Pulszky szerint minden tudomány kizárólag a jelenségek és azok viszonyának, ill. törvényeinek ismeretére vállalkozhat, a tudomány a különböző jelenségek magyarázata, mert tudományosan magyarázni annyit jelent, mint okszerűséget kimutatni. Elsőként határozta meg a társadalomtan (= szociológia) tudományát, mint a legmagasabb rendű tudományt, amely magában foglalja az erkölcstant, a jog- és állambölcseletet és a politikát. A jog- és állambecsület az emberi társas együttélés alakzatait és szabályait kutatja. arra keresi a választ, hogy az emberi tudat és az emberi akarat hogyan jelenik meg a „közületben“. A tudat és az akarat eredménye lehet törvény, jogi vagy politikai intézmény vagy maga az állam. A jog- és állambölcselet feladata tovább, hogy a közjog, a magánjog, a nemzetközi közjog és a nemzetközi magánjog intézményeit és összefüggéseit kutassa. A mű, amely tkp. a hazai szociológiai irodalom első munkája volt, igen nagy feltűnést váltott ki. A reakciók közül kiemelkedik Concha Győző (1846–1933) írása, a két jogtudós vitája az 1880-as évek egyik fontos tudománytörténeti eseménye volt. Concha Győzőnél a legmagasabb rendű tudomány a politika volt, amelynek feladata a nemzet országló tevékenységének és az állam fogalmának kifejtése, továbbá a politika hivatott az állam céljainak, eszközeinek, életelveinek és intézményrendszerének kutatására, ezek összefüggésrendszerének kimunkálására. A politika tudományának eredménye az emberi élet alaptörvényeinek feltérképezése, amelyhez az indukció és az analízis, ill. a dedukció és a szintézis módszerének váltogatásával juthatunk el.
További munkái közül kiemelkedik az első, tudományos igényű tanulmány a szociális problémákról (A munkáskérdésről, 1890), és első kísérlete a ‘nemzetiség’ fogalmának meghatározására (A nemzetiségről, 1901). Szociálliberális nézetei nagy hatást gyakoroltak Jászi Oszkárra (1875–1957), aki tanítványának vallotta magát.
Politikusként, az országgyűlésben elsősorban mint hadügyi előadó tevékenykedett, első jelentősebb beszédét is a honvédségi törvény vitája kapcsán mondta el. Az önkéntesi intézmény bevezetésekor ő az első önkéntes (gr. Szapáry László parancsőrtisztjeként vett részt a boszniai hadjáratban, 1878-ban; a hadjárat után főhadnaggyá léptették elő).
Emlékezet
Budapesten, a Józsefvárosban (VIII. kerület Öt Pacsirta utca 12.) élt és tevékenykedett, a fővárosban hunyt el, a Fiumei úti temetőben, Henriette leányával közös sírban nyugszik (a síremlék Vögerl Alajos alkotása). Az emlékbeszédet az MTA részéről korábbi vitapartnere, Concha Győző mondta. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2001-ben).
Halála után róla nevezték el – az általa megalapított – Társadalomtudományi Társaság Pulszky Ágost-könyvtárát. Tiszteletére az MTA Jogtudományi Intézete Pulszky Ágost-emlékérmet alapított (2007-ben). Munkásságával újabban Kupa László foglalkozott.
Szerkesztés
A Társadalomtudományi Társaság, az első magyar szociológiai társaság alapító elnöke (1901), a Huszadik Század c. folyóirat megindítója.
Főbb művei
F. m.: Levelek a speziai öbölből. (Politikai Hetilap, 1865)
Dante. (Ország Tükre, 1865)
Regék Olaszföldről. Pulszky Ferenccel és Pulszky Terézzel. (Pest, 1866)
A börtönügy újabb története és jelen állása Európában. Monográfia. Tauffer Emillel. A budapesti tudományegyetem által I. díjra érdemesített pályamű. (Pest, 1867
kivonatosan: Budapesti Szemle, 1866)
Az eperjesi kollégium (Vasárnapi Ujság, 1867)
A római jog s az újabbkori jogfejlődés. (Értekezések a társadalmi tudományok köréből. I. köt. 7. Pest, 1869)
A nemzetközi jog fejlődéséről. – Lieber véleménye a népszavazásról nemzetközi kérdésekben. (Jogtudományi Közlöny, 1871)
Az ind jogról. (Budapesti Szemle, 1874)
Az angol jogbölcsészet történetéhez. (Budapesti Szemle, 1875)
A féligmúlt történetéhez. (Budapesti Szemle, 1877)
A pártkormányzat és a korkérdések. (Budapesti Szemle, 1878)
Észjogi jegyzetek. P. Á. előadásai nyomán kiadta Mayer István. (Bp., 1879
Szerk. Skultéty Gyula. 2. kiad. 1880)
P. Á. beszéde szécsényi választóihoz 1880. május 17-én. (Bp., 1880)
Jogbölcseleti jegyzetek. P. Á. előadásai után jegyezte Márkus Dezső és Weiner Adolf (Bp., 1880
I–II. köt. 2. átd. és bőv. kiad. 1881–1882
3. átd. és bőv. kiad. 1883)
A jogbölcsészet általános tanai. P. Á. előadásai után közli Halász Frigyes. (Bp., 1884)
A jogbölcsészet története Szent Ágostontól Kantig. (Bp., 1885)
A jog- és állambölcsészet alaptanai. (Bp., 1885)
A democratia jövője. (Budapesti Szemle, 1886)
Pázmány Péter. (Olcsó Könyvtár. 587. Bp., 1887 és kivonatosan: Budapesti Szemle, 1886)
P. Á., az újverbászi választókerület képviselőjelöltjének Topolyán, 1887. jún. 14-én tartott programbeszéde. (Kula, 1887 németül is)
A vallás a történelemben. (Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1888)
The Theory of Civil Law and Civil Society. (London, 1888)
A jog- és állambölcsészet feladatai. Akadémiai székfoglaló. (Elhangzott: 1888. febr. 6.
megjelent: Értekezések a társadalmi tudományok köréből. IX. köt. 7. Bp., 1888)
Az egyetemi kérdések Magyarországon. (Bp., 1889)
A jog- és államtudományi szakoktatás reformja. – Concha Győző: Újkori alkotmányok. (Jogtudományi Közlöny, 1889)
A munkáskérdés. (Bp., 1890)
Bosznia igazságügye. (Budapesti Szemle, 1890)
A felekezetek szerepe az államéletben. (A Magyar Protestáns Irodalmi Társaság felolvasásai. Bp., 1891
és A felekezetek szerepéről címmel: Protestáns Szemle, 1891)
A jelenkori társadalmi mozgalmakról és tanokról. (Protestáns Szemle, 1894)
A nemzetiségről. P. Á. előadása Lugason, a Szabad Lyceumon, 1901. ápr. 3-án. (Bp., 1901)
Demokrácia és nemzetiség. (Huszadik Század, 1901)
The Theory of Civil Law and Civil Society. Hasonmás kiad. (Westport [Connecticut], 1979)
ford.: Vandrák András: A Short Account of the College of Eperjes. Az eperjesi evangélikus collegium vázlatos rajza. Angolra ford. Dallos Gyulával. (Pest, 1864)
Kingsley, Charles: A hősök. Görög tündér-mesék gyermekek számára. Ford. (1–2. kiad. Pest, 1865)
Maine, Henry James Sumner: A jog őskora, összeköttetése a táradalom alakulásának történetével, s viszonya az újkori eszmékhez. Ford., a bevezetést írta. (A Magyar Tudományos Akadémia Könyvkiadó Vállalata. 22. Bp., 1875)
Heron, Denis Caulfield: A jogtudomány alapelvei. Ford. Hajduska Emil. Az előszót írta P. Á. (Bp., 1877)
Florence, Forster-Arnold: Deák Ferencz. Politikai életrajz. Ford. (Olcsó Könyvtár. 331–337. Bp., 1881
2. kiad. 1897)
De Laveleye, Émile: A tulajdon és kezdetleges alakjai. I. köt. Ford. Bartha Béla. A bevezetés írta és a fordítást ellenőrizte P. Á. (A Magyar Tudományos Akadémia Könyvkiadó Vállalata. Új sorozat. 33. Bp., 1897).
Irodalom
Irod.: Weinmann Fülöp: P. Á. (Jogtudományi Közlöny, 1901)
Jászi Oszkár: P. Á. (Jogállam, 1902)
P. Á. emlékezete. (A Társadalomtudományi Társaság kiadványa. Bp., 1902)
Concha Győző: Emlékbeszéd P. Á. l. tag fölött. (MTA-emlékbeszédek. XIII. köt. 2. Bp., 1906)
Concha Győző: P. Á. (Jogállam, 1906)
Bárd József: P. Á. jogbölcselete. P. Á. portréjával. (Magyar jogászegyleti értekezések. Új folyam. XIII. köt. 81. Bp., 1917)
Zsigmond Gábor: Henry S. Maine és P. Á. (Ethnographia, 1973)
Zoványi György: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. Szerk. Ladányi Sándor. (3. bőv. kiad. Bp., 1977)
Kupa László: P. Á. tudományelmélete. (Közelítések. Szociológiai tanulmányok. Szerk. Némedi Dénes. Bp., 1991)
Praznovszky Mihály: Nógrádi Mikszáth-lexikon. I–II. köt. (Salgótarján, 1991)
Sipos Júlia: A honi rozsda megfogta, megette. 1. P. Á. Beszélgetések Nagy J. Endre szociológiatörténésszel. (Liget, 1994)
Kupa László: P. Á. bölcselete. Monográfia. (Seneca Könyvek. Bp., 1996)
Mezey Barna: A polgári börtönügyi tudományosság a XIX–XX. század Magyarországán. (Jogtörténeti Értekezések. 20. A magyar börtönügy kutatásának alapjai. Szerk. Bódiné Beleznai Kinga és Mezey Barna. Bp., 1997)
P. Á. Vál., sajtó alá rend., a kísérő tanulmányt írta Kupa László. (Magyar Panteon. 2. Bp., 1999)
Szabadfalvi József: P. Á. (Magyar jogtudósok. Szerk. Hamza Gábor. II. köt. Bp., 2001)
Estók József: A magyar börtönügy arcképcsarnoka. P. Á. (Börtönügyi Szemle, 2011)
Egresi Katalin: P. Á. és Concha Győző vitája az államról. (Jog, állam, politika, 2011)
Kupa László: A polícia alkonyától a szociológia hajnaláig. A magyar szociológiai gondolkodás kialakulása a reformkortól a századfordulóig. Egy. tankönyv. (Bp., 2012).
Szerző: Kozák Péter
Műfaj: Pályakép
Megjelent: nevpont.hu, 2015
Aktuális havi évfordulók
Alexander Bernát
filozófus, esztéta
Alexits György
matematikus, matematikatanár, kultúrpolitikus
Haar Alfréd
matematikus
Hajdú Gusztáv
állatorvos
Hajnal Gábor
költő, műfordító, szerkesztő
Foglalkozások
politikus (662), orvos (602), író (459), történész (363), jogász (331), irodalomtörténész (285), szerkesztő (273), újságíró (268), műfordító (228), pedagógus (213), költő (189), közgazdász (181), nyelvész (167), gépészmérnök (166), biológus (144), festőművész (121), vegyészmérnök (120), római katolikus pap (117), kémikus (115), mezőgazdasági mérnök (109), matematikus (99), művészettörténész (95), muzeológus (93), levéltáros (91), fizikus (88)